Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-23 / 303. szám
1976. december 23. ^PÜJSÁG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Ifjúsági klub Kunion Jól felszerelt ifjúsági klubjuk van a kurdi fiataloknak. Februárban népesült be a pártház egyik helyisége. Október elején kapott a klub működési engedélyt, de már jóval előtte jobban működött, mint sok engedéllyel rendelkező klub. A felszerelés kiegészítésére a községi tanács adott a közelmúltban tizenötezer forintot. Most már van tévéjük, sztereó lemezjátszó és magnetofon. A tavaszi-nyári munkák végefelé lett a KISZ-élet élénkebb. Azóta minden hónapban volt taggyűlés. A klub és a KISZ munkája összefolyik, annál is inkább, mert a törzsgárdatagság nagy része azonos. A KISZ- szervezet szervezte a november hetedikéi chilei szolidaritási műsort. Kedves kezdeményezése az ifjúsági klubnak a képeslapakció. A falon van egy térkép, a tagok hazai és külföldi útjaikról szellemes szövegű képeslapokat küldenek. Aki a legtöbb helyről a legtöbb lapot küldi, könyvjutalmat kap. A térképen megjelölik azokat a helyeket, ahol már jártak. A pontozásos verseny jutalmait nemrégiben osztották ki. SHprtiiii December 19-én egy régi kedves és hasznos hagyomány felelevenítése jegyében találkoztak Dombóvá- rott két szomszédos megye képviselői, a jelképes kézfogás megvalósítói, a kaposvári Táncsics Mihály és a dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium diákjai voltak. A dombóvári iskola meghívásának eleget téve a kaposváriak irodalmi színpada elhozta a Gőgös-klubba sokszínű repertoárjának néhány jeles darabját, melyet nagy várakozás előzött meg a helybeliek körében. A közönség nem csalódott. A kaposvári fiatalok csapatának rendkívül fegyelmezett és erőtől duzzadó játéka nagy sikert aratott. Tapasztalt és imponáló felkészültségű tanáruk. Klujber László vezetése alatt a csoport József Attila-játékot, komédiát és paródiát mutatott be — igen magas színvonalon, különösen a költőtől összeállított, sok mozgással és ötlettel szerves egésszé szcenírozott, a nézőt aktivitásra és töprengésre késztető produkció volt emlékezetes. Az egyes számok közötti szünetet bemutatásuk és ígéretes versmondás egészítette, töltötte ki. Két rendkívüli tehetség és több jó adottságú fiatal remek együttesét ismerhettük meg — egyelőre Dom- bóvárott, de hamarosan — a már meglátogatott helyeken kívül — a televízió képernyőjén is meggyőződhetünk erről, ha karácsony táján leülünk házi mozink elé. Amatőrök ők, talán már nem is amatőr színvonalon. A bemutatkozást rögtönzött „zsúr”, s levezető tánc követte, a Gőgös Gimnázium klubjában. Remélhető, hogy e hangulatos délután csak a prológus volt egy szélesebb alapokra helyezett gyümölcsöző kapcsolat regényéhez. Drescher Attila Nemcsak a versenyen... — Legyen szíves! — Tessék parancsolni. — Étlapot kérek. Jön az étlap. Ami feltűnő; nem az asztal sarkára poty- tyanva érkezik, és szépen kinyitva. Rántottat rendelünk. — Van? — kérdeztem félénken. — Hogyne kérem. Mivel hozhatom? Paprikával, hagymával vagy simán? — Hagymával — mondom megilletődötten. Amíg a tojás készül, a pincér evőeszközöket hoz (jobbról!), sót, paprikát. Mindennek ügyesen helyet csinál, leteszi a kenyeret, elrendezi az üvegeket, a poharakat, kicseréli a hamutartót. Elegánsan, gyorsan, szabályosan. Nem első osztályú helyen vagyunk, a pincér nem barátom, nem is ismer és nincs rám írva, hogy szoktam-e borravalót adni. Gyanakodni kezdek: ez a pincér egyszerűen azt akarja, hogy vendégnek érez- zem magam. Ez a fiú szereti a szakmáját. Csak mellékesen kérdeztem meg: — Nem nyertél te valamilyen pincérversenyt? — De igen. 1975-ben a Ki minek mestere? vetélkedőn megyei második helyezéstértem el. — Kérlek mutatkozz be. — Tokai László vagyok, 22 éves. 1972-ben kaptam a szakmunkás-bizonyítványt. Hat hónapig az ÉM üzemi konyháján voltam felszolgáló. Jó volt ez a hely a lámpaláz nélküli tanuláshoz, s bele- lendüléshez. Rövid ideig dolgoztam a Garayban és a Kispipában, s még 1972. augusztus 20-án ide kerültem. Emlékezetes volt a kezdés: az átalakított, újonnan megnyitott szekszárdi Kulacsban én szolgáltam ki az első vendéget. Azóta, négy és fél éve, itt vagyok. — Nem gondoltál arra, hogy nagyobb étterembe menj? — Nem. Engem minden ide köt. Nemcsak a szakma — a családom is. Itt ismertem meg a feleségemet, aki szintén felszolgáló, sőt a lakodalmat is a Kulacsban tartottuk. A zenekarban a szaxofonos az apósom. A kollégákkal is bízunk egymásban, jól összedolgozunk. A vendégeimet jól ismerem. Mikor leülnek, már viszem nekik, amit enni-inni szoktak. Még azt is tudom, ki milyen cigarettát szív. — Piaci nap volt. Bejön egy néni, nagy batyukkal. Elhelyezkedik, megyek oda hozzá, hogy mit kér. Leikecském, azt mondja, van-e valami leves? Van, mondom, finom karalábéleves. Jó lesz. Kiviszem, megeszi, mondja, hogy fizetne. Négy ötven lesz néni. Rámnéz, mint aki nem hisz a fülének. Fölugrik: ez, azt mondja, ez a kis leves négy ötven? Na itt van két forint, s már itt se vagyok, fiam! — Mit tehettem, megköszöntem a kettest, aztán jót nevettünk az egészen. Odalép Varga Károly, az üzletvezető. — Mondtad már, hogy megnyerted a házi versenyünket? 4» — Mit pontoz a zsűri ilyenkor? — Szakelméletet, gyakorlatot, van politikai kérdés és figyelembe veszik a megjelenést is. Nagyon fontos, hogyan mozog az ember. Nem mindegy, hogyan öltözik, számít a hajviselet, és megnézik a zsebeket is. — Hogy-hogy? — A jó pincér zsebében mindig van gyufa, bicska, sörnyitó, toll, dugó. Mosolyogva kirakta sorba. Minden megvolt. VlGH SÁNDOR A zeneműtárban SVRIUS Távolodni egy stílustól, közelítve egy másik felé, majd megállni félúton és megpróbálni összedolgozni, összegyúrni, ami a kettőben jó, jellegzetes, létrehozva ezzel egy életképes hibridet: ezt próbálja a Syrius, mint azt szekszárdi koncertjükön is tapasztalhattuk. Nem mai keletű az effajta vállalkozás. Az eredményt, a hibridet szokták jazz-rooknafc nevezni, jelen esetben inkább a rock-jazz a megfelelőbb, mivel a Syrius a beat felől közelít, már hosszú évek óta, elég kacs- kar ingős úton. Néhány személyi változás szelídebib stílus féle irányította a csoportot és zenéjük — bár még mindig progrésszívnék mondható — ehetőbb lett, mint azt legutóbbi, nemrég megjelent nagylemezük néhány slágergyanús szerzeménye is bizonyítja. Néhány szót a félállásról. A ritmusszekció : Brunner Győző dob: változatlanul az érzékeny csukló és a kemény ellenpontozás jellemző rá. Basszus : Uillllmamn Ottó: tipikusan rock-zenész, kemény, lüktető, dinamikus játékkal. Marsa® Géza: gitárjával nemigen jutott szóhoz a fúvósok mellett. Halász János játéka a fenderzongorán nagy improvizációskedvről tanúskodott. Láthatólag a fúvószékció van hivatva megőrizni a jazz ihletését, hangvételét, improvizációs technikáját. A rock- alaipra épülő téma variációs lehetőségeinek 'kiaknázása főként az ő feladatuk, hangsúlyozva a szóló domináns jellegét. Ennek a produkálásában keveset vállalt ezen az estén Barondch Zsolt. Nem így az áltszlaxds Molnár Ákos, aki minden lehetőséget megragadott, hogy egy-egy frázist ízeire bontson és kifújja a hangszerből, laimi kikívánkozik. A csoport egyik legjobb játékosa kétségtelenül Fridrich Károly. Rövid hajánál is rövidebb staccatókat szaggatott hosszú pozanjából, majd a lassú résiben energikus csúsztatásokkal a repedő selyem hangján mesélt a nehéz és fáradságos időkről, ö volt a legjobb formában ezen az estén és nem kis része volt abban; hogy a csoport játéka élmény l'étt. — st — Számítástechnikai védnökség A számítástechnikai kultúra széles körű elterjedése Szekszárd városban is megteremtette annak lehetőségét, hogy bekapcsolódjunk a központi számítástechnikai fejlesztési program felett vállalt országos KISZ-véd- nökség helyi feladatainak megvalósításába. A helyi védnökségi munka megszervezésére és irányítására a Szekszárd városi KISZ-bi- zottság mellett megalakult a számítástechnikai védnökségi bizottság. Védnökségi munkánkban számítástechnikai szakmai napokat rendeztünk az 1976os városi és megyei ifjúmunkásnapok rendezvényei sorában. A védnökségben részt vevő fiatalok a közelmúltban látogatást tettek a Videoton tabi számítástechnikai gyáregységében. Itt betekintést nyerhettünk az R —10-es számítógépek egyes alkatrészeinek gyártásába. Terveink között szerepel, hogy középiskolások számára számítástechnikai szakkört szervezünk. A dolgozó fiatalok pedig számítástechnikai klubban gyarapíthatják majd szakmai ismereteiket. Szakmai versenyek és pályázatok kiírását is tervezzük. Szüle László A magasba törő csigalépcsőn felfelé igyekezve halk muzsika szűrődik ki a zeneműtárból. Bent idősek, fiatalok és kisgyerekek — fejhallgatóval. Itt mindenki megtalálja kedvenc műfaját. Ha valaki kétszer-hárofnszor betér, egészen biztos, hogy aztán már — zeneműtárt tagként — naponta látogaitja ezt a kellemes „szobát”. Lehet angolt tanulni, a gyerekeknek meselemezeket tesznek fel, a különböző irányzatú zenét kedvelők pedig rengeteg zenemű között válogathatnak. A zeneműtár dolgozói szívesen vállalnak átjátszást, felvételt, s a szakmai dolgok iránt érdeklődőket hasznos tanácsokkal látják el. Aki először jön — végigvezetik a helyiségben. Lisztről beszélnek, megmutatják a zeneszerző életének dokumentumait. A hét egy napján tanuló- csoportokat fogadnak. A zeneiskola növendékei is felfeljönnek, hogy a tanár által megjelölt vagy éppen saját ízlésüknek megfelelő műveket meghallgassanak. Nemrég egy tíz év körüli kisfiút hozott fél zongoratanárnője. Amikor „átálltam a kis srác sávjára”, meglepődtem, és nagyon okos dolognak tartottam, hogy a kis „zongorista” Bach-orgona- versenyt, majd Verdi Travia. tájának egy részletét hallgatta. így nemcsak tanárától tanulja, hanem az „igazi nagyoktól” is hallja a zenét, s érzi; milyen csodálatos dolgokra képes a zenét művelő ember. — kertai — a tamási gimnáziumban Száznál is több pályaválasztás előtt álló általános iskolás élt a nyílt nap adta lehetőséggel a tamási Béri Balogh Adám Gimnáziumban. A nyolcadikosok Tamásiból és a környező községekből érkeztek. Megismerkedtek a szaktantermekkel, a tanárokkal, s kívánságuknak megfelelő szaktárgyi órákon vehettek részt. A KISZ-bizottság ezen a napon rendezte meg az országos diáknapok művészeti iskolai versenyének fordulóját. A klubhelyiségben a tanulók képzőművészeti munkáiból kiállítást nyitottak. ELHELYEZKEDÜNK a szekszárdi Garay Gimnázium könyvtárszobájában és halkan beszélgetünk. A csendes szó, beszélgetőtársaink komoly arca, a szép környezet meghittséget árasat. Igaz is, lehet a karácsonyról más hangutaltlbain beszélgetni? — Nem. Már miaga a karácsony szó is meleget áraszit, No és a tartalma... Békesség, ünnepélyesség, 'barátság. Sorolhatnám. — Én magamban úgy fogalmazom a ‘karácsonyt, hogy az ajándékozás napja. És a karácsonyi ajándék a szeretet jelképe. — Nekem hihetetlenül jó érzés gyertyagyújtáskor arra gondolni, hogy most, italán minden házban, minden ember boldog Mindenütt ünnepelnek. — Én meg pontosan arra gondolok, hogy az én örömömből szívesen átadnék azoknak, akiknek bizony ritkán jut ki a boldogságból. Különben az osztályunk elhatározta, hogy jövőre az anya- és csecsemővédő intézet gyerekeinek rendezünk fenyőfaünnepségét. Nagyon szépet. — Mi a legszébb karácsonyi ajándék? — Mindenesetre nem a legdrágább. Szerintem úgy van,, mint Jóska mondta, hogy szeretetünket az ajándékokban fejezzük ki. És minél jobban szeretünk valakit, annál jobban ismerjük. Tehát „igazi” ajándékot adunk neki. — Tőlem megkérdezik a szüleim, hogy mit szeretnék kapni. ‘De azonkívül a fa alatt mindig van valami meglepetés. S az rendszerint a legtitkóltalbb vágyam megI valósulása. — Az ajándékot, bármilyen csekély is, nagyon szépen, ízlésesen kell becsomagolni. — Én a család nőtagjainak subákat csináltam. Párnát, faliképet... Barátaim nem nevettek ki, sőt értékelték, hogy fiú létemre subázok. — Valójában miért nevetnénk ki? 'Hisz tudjuk, hogy a subát szeretettel csinálja valakinek. Nekünk, 16—17 éves fiúknak — még ha a látszat ellene is szól —, nagyon fontos dolog a szeretet. Mi most vagyunk az érzékenységi korszakban. Vágyunk a szeret etre és meg is hatódunk tőle. Karácsonykor, amikor együtt van a család, olyan jó meghatódni. — Én azért szerétem nagyon a karácsonyt, mert télen van. Szerintem ez a leg- nyugálmasabb, legcsendesebb évszak. Nyáron el sem tudnék képzelni ilyen ünnepet. Akkor valahogy idegesebbek az emberék, meg egyáltalán... Poros, piszikos minden. Télien tiszta és nyugodt. És érzelmeket csak itisztaságban ós nyugalomban lehet átadni. — Tegnap ösztályteánk volt. Valiáhogy a karácsony előtti elválás olyan szépnék tűnt. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy bármit el tud felejteni, még akkor is, ha egy-két hete nagyon rosszul is esett. — A családban is így van. Ha volt is valami nézeteltérés, ahogy minden nappal közelebb érünk a karácsonyhoz, úgy múlik, oldódik a feszültség. — Szép, nagyon szép a karácsony. BESZÉLGETTEK: Bérdí László, Major Rózsa, Nyárs Vera, Sármány Mária, Széli István, Vecsernyés Géza, WeT’ing József és V. HORVÁTH MÁRIA Miért szép a karácsony?
