Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-21 / 301. szám

1976. december 21.

i^PÚJSÁG 5

Nagy múlt - megbecsült jelen

ÖT IDŐS ember részére fogadást rendezett a paksi járási pártbizottság november elején, gépkocsival odavitték őket és Rigóczky István első titkár tartott tájékoztatást az eredményekről, Paks és a járás mai életéről. Megmutatták az öt férfinak az erőmű építését. Ezek az emberek 1945 előtt már tagjai voltak a pártnak és valamennyien a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettjei. Felkerestünk közülük kettőt, mondják el véleményüket a mostani viszonyokról.

Könczöl Gyula Dunaföld- váron él de az idén csaknem több időt töltött kórházban, mint otthon. Kilencszer vitték el. Szívasztmás. Az eredeti szakmája géplakatos, Csepelen minden szerszámgépen dolgozott. később pedig Dunaújvárosban, mint karbantartó végezte munkáját a vasműnél. Beszélgetésünk közben mindig előkerül a múlt, a gyári és a politikai munka egyaránt. Büszke arra, hogy amit megcsinált, azt nem kellett kijavítani. A pártnak 1932-ben lett tagja, a kirándulásaik js politizálással teltek Zugligetben. Soroksáron, Dunaharasztiban. A felesége őrködött a többi asszonnyal erdőszélen és más helyeken, amíg a munkásférjek a pártmunkát vitatták, vagy előadást hallgattak.

GYULA BÁCSI szeret emlékezni a múltra, de még jobban szereti a mai sikereket.

— Mondtam az erőműnél, hogy nekem a reaktorról beKönczöl Gyula

széljenek, mert a többi részt ismerem, csak ezt nem. A lakótelep nagyon tetszik, nem győztem betelni vele. Annyira leleményes építés, hogy sokkal különb akármelyiknél. Láttam pesti lakótelepeket és ismerem Dunaújvárost, hiszen 15 évig ott dolgoztam. Paks sokkal szebben építkezik.

— Én nem vágytam se rangra se vagyonra, csak nyugodtan akarok élni. Elégedett vagyok, a nagy tervek megvalósulnak. Csak itt lent nem úgy megy minden, ahogy kellene. Az apró bosszúságok ne lennének. Harácsolást is látok, ígérgetést, önzést. A feleségem 10 hónapig levelezett az egyik minisztériummal, mire rendezték itt az utcában a víz elvezetését. Kész az árok, de a tanács nem tisztíttatja rendszeresen. Idefolyik hozzánk a víz. Amit mi ígértünk régen, megtettük. Most is ez kellene mindig.

Niki Ádám paksi lakos, itt is született, de ifjú korában kiment Dél-Amerikába, ott dolgozott és a munkás- mozgalomban is ott kezdte tevékenységét. Az Uruguayi Kommunista Pártnak 1934- ben lett tagja. A fő tevékenysége a Vörös Segély intézése volt, előbb magyar munkáscsaládoknak küldtek pénzt, majd pedig meleg ruhát a Szovjetunióba, a háború alatt. Anyagot vettek és a munkások asszonyai varrták az öltözékeket. Niki Ádám 1948-ban jött haza Magyarországra, sok fényképet és más dokumentumot hozott külföldi szervezetük életéről. Egy nagy családi kép két lapja közé tették az anyagot. Ennek egy része már a Munkás- mozgalmi Intézet értékes tulajdona. Itthon nehezen találta meg a helyét Ádám bácsi, mert eredeti szakmájában, a szíjgyártó mesterségben nem kapott munkát (Uruguayban sportfélsze- relési cikkeket készítő üzemben dolgozott), illetve mivel igazságszerető és szókimondó volt, többször került nehéz helyzetbe az ötvenes években. Később rendeződtek a dolgok, ma jó körülmények között él, megbecsült ember.

Jóleső érzéssel beszél arról. hogy itthon is sokat dolgozott közéleti munkában: 1954-től 67-ig tanácstag volt és 20 évig bírósági ülnök.. Megkapta az Igazságügy Kiváló Dolgozója kitüntetést is.

— AZ A VÉLEMÉNYEM

— mondja —, hogy Magyar- országnak ilyen tekintélye még nem volt a világban. Itt Pakson naponta látom a fejlődést. Csak körül kell néznem. Ez lesz az új központ, ahol feleségemmel együtt lakunk, kényelmes kis lakásban, nagyon közel ahhoz a helyhez, ahol születtem. Éppen ma adtam föl egy levelet a nővéremnek U.ruguayba. Levelezünk néha. Megírtam neki, nem ismerne rá Paksra. Egy do- básnyira vagyok a szülői háztól és sorban állnak már körülöttem a négyemeletes házak. Nagy öröm látni. Beteges vagyok, de remélem, megérem még a nagyobb sikereket is.

Gemenci József

— Mikor siklott ki utoljára vagon?

A kérdés rossz. Franc József térfőnök kiigazít:

— Itt nincs utoljára. Hetenként egy-két kocsi kiugrik. Nem is lehet megelőzni. Tengernyi oka van: a vagon kereke például, ahol elkapja a saru, ha valamivel puhább mint a szokásos, máris ugrik a kerék, le a talpfák közé. Ha puhább a sín, akkor sem csúszik a vas a vason, beragad. A rakomány rossz, vagy a kocsi gurulóképessége nem jó? Jöhet egyszerre három kocsi is, s ha egyik közöttük például csúszócsapágyas, az ember a görgős szerint rak elé vasat, máris kész a baj.

Még az a jó, hogy személyi sérülés évek óta nem volt. Legutóbb egy döbröközi embernek vitte el a fél karját két ütköző. Közéjük szorult, amint csapta fel a horogba a vasat.

A vasúton a legveszélyesebb munkahely a saruzóké, a gurítódomb alatt. Tizenkét órás műszakban, félóránként minden embernek van olyan tíz perce, amely felér zsúfolt nagyvárosi forgalomban buszvezetői ülésben eltöltött öt órával.

Világosi József huszonöt éve sarus. Alacsony, mokány ember. Mintha ő is vasból volna, mint a saru, amellyel egész nap lót-fut a sínek között, arcéle kemény, szeme

szúrós, keze — mint az ácskapocs.

— Sajnos, nem bírja úgy a lábam, mint tíz éve. Télen- nyáron, minden műszakban kint a szabad ég alatt, ebben a nagy műhelyben az embert az időjárás is kikészíti.

Nagyon nem lehet felöltözni. Rétegesen? Úgy sem. Hiszen ugrani, bújni, szaladni kell minden félórában tíz percet azzal együtt, hogy fejben kell tartani Apáti gu- rításvezető parancsait, amely mindig harsog a fejek fölött a pléhdobozból. Ha nem figyelnek? Hát ilyen nincs. Figyelni kell, tudni például ebből a szövegből, hogy Világosira mi tartozik: „Figyelem, a gurítást megkezdjük! A tizennyolcra egy rakott. A tizennyolc után a tizenkilencre két üres. A tizenkilenc után a huszonötre három rakott. A huszonöt után a tizenhétre egy rakott. A tizenhét után a tizenhatra két rakott. A tizenhét után a tizenhatra négy rakott.” A tizenöt, a tizenhat, tizenhét rá vonatkozik. Ezeken a sínpárokon dolgozik. Itt fogadja a guruló, zörgő vagonokat, teszi kerekük alá a vasat, fékezni, hogy ne ütközzön, ne törje-zúzzaa másik vagont. Ki tudja mi van benne. Egyébként a lezárt, rakott vagonban összetört áruért, amely nem volt kellően rögzítve, nem felelősek. Illés Ambrus húsz évet töltött saruk-vagonok társaságában. A fiatalokra panaszkodik, pedig közöttük nincs is harminc éven aluli, a fiatalokra, akik nem jönnék ebbe a mesterségbe dolgozni — azokra haragszik. Alacsony az induló kereset, minden évben több vizsga, nincs vasárnap, ünnep, karácsony, csak tizenkét óra szolgálat, huszonnégy óra szabad, munkarend. Szabad szombat nincs. Jó, ha egy szabadnap jut havonta. Kevesen vannak, nagyon kevesen. Franc térfőnök mondja, hogy legalább huszonöt személy kellene még, hogy a szolgálat úgy-ahogy jó beosztású lehetne. Legalább hatvan emberre volna szükség, hogy négyturnusos munkarendet vezethessenek be. így a sok munka a kevés emberre marad, öregekre, akik ti- zenöt-húsz-harminc éve fut- károznak a sínek-vagonok között.

Egy vagon súlya általában nyolcvan tonna. Minden bizonnyal kiszámították milyen erővel gurul le a dombról, azt azonban soha még nem írták le, hogy egy vagon

Tóth II. János első sarus.

elé-alá, hol, mikor milyen távolságra kell a sarut tenni. Ezt évek hosszú gyakorlata, egész sor kisiklott vagon után ismerhették meg úgy, mint Tóth II. János, aki kétszeres kiváló dolgozó, s az őszi forgalomban kétszer is kapott háromszáz-háromszáz forint jutalmat.

A vagon vasból van. A kerék acélból. Az ember idegből, húsból-vérből. Ezek a saruzók igazi vasutasok. Beoltották őket vasúti szérummal, nyugdíjukig, s még utána is fogja őket, tartja a fontos poszton ezernyi veszély között. Mert nem a pénz tartja itt őket. Tóth II. János például tizennyolc évi szolgálat után, előmunkás- ként — első sarus — 2650 forintot keres. Négyezer forint jön össze havonta, túlóra díjaként szaporodik négyezerig. A múlt héten egy műszak alatt például háromszor, négyszer váltottak ruhát; óránként bőrig áztak, szaladtak szárítkozni a forró kályha mellé, utána ki az esőbe — csoda, hogy nincs közöttük beteg.

A melegedő-öltöző szűk, a vasszekrényekből izzadtságszag, a vasút illata csapja orrba a látogatót, a hűtőgépben az emberek teje, szalonnája, paprikáskrumplija. A kályha előtti hosszú asztalon, a kopott viaszosvászon térítőn hamutartók, egy ebédjegy, két bőrkesztyű. Az elő- munkás az imént rakott a fürdőkazánra jófajta brikettet, most kezébe fogta a söprűt, takarít. Ez is az ő reszortja. Söprés után kimegy a gurító alá az első saruzó helyére, a legveszélyesebbre a saruhelyek közül, és szalad a tizenkét kilós saruval vagontól, vagonig. Tizennyolc év óta.

PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Gk.

Világosi József négy ütköző és két vagon között.

A gazdasági tevékenységre a folyamatosság, a rész---------------------folyamatok kölcsönhatása, összefüggése a

je

llemző. A gazdaság egyes területei, a fejlődés fő mutatói (a termelés, a fogyasztás, a beruházások, az export, az import, stb.) szoros 'kapcsolatiban állnak egymással és így naptári dátumokhoz nem kötődő, egyik évről a másikra áthúzódó egységes folyamatot alkotnak.

A szocialista országokban a gazdasági folyamatok a tervgazdálkodás körültményei között 'bontakoznak ki. A gazdasági tevékenység folyamatosságával szentben a népgazdasági, vállalati, tanácsi tervék naptári évre (évekre), meghatározott időtartamra vonatkoznak. A különböző időszakokra vonatkozó tervek közötti összhang biztosított. A tervek teljesítésére — többek között — megfelelő érdekeltségi rendszer ösztönöz. A tervek teljesítéséhez fűződő érdek, az egyoldalú naptári év szemlélet az időszak végén gyakran a gazdasági folyamatok erőltetett ütemű feligyorsulásához vezet, amelyet később a gazdasági tevékenység visszaesése követ. Téves lenne azonban ebből azt a következtetést levonni, hogy a tervidőszak végi „kiugró” teljesítmények, a termelési, forgalmazási „hajrá” a szocialista tervgazdálkodás lényegi sajátossága.

Gazdasági növekedésünk azonban sohasem lehet teljesen egyenletes olyan értelemben, hogy minden fő folyamat állandóan azonos ütemben növekedjék. Ez sehol és semmilyen időben nem érvényesül. 'Nincs Is Ilyen követélmény. A viszonylag egyenletes ütemű fejlődés kriitériumá'bao egyfelől kifejezésre jut az, hogy egyes területeken a gazdasági folyamatokra jelentős hatást gyakorolhatnak gazdaságon kívüli tényezők (pl. az időjárás a mezőgazdasági termelésre, az ebből adódó anyagellátás az élelmiszeripari termelésre, egyes folyamatok alakulása szezonális jellege) másfelől egy olyan kis országban, miint Magyarország, a gazdaság jelentős világgazdasági hatásoknak van kitéve. Amennyire egyértelmű az, hogy a fejlődés bizonyos ütemkülönbségei elkerülhetetlenek, annyira nem tekinthető szükségszerűnek azok bizonyos nagyságot meghaladó mértéke.

Különösen a tervidőszakok végén (rendszeresen ismétlődő „kiugró” teljesítmények, a termelési és forgalmazási hajrá és az azt követő visszaesés szembetűnő és okoz jelentős károkat. Az Ipari termelésben pl. csaknem minden év decemberében 15—20 százalékkal nagyobbak, a következő év január—februárban ezzel szemben rendszerint mintegy 10 százalékkal alacsonyabbak a teljesítmények, mint az év átlagában. Az egymást követő december—január hónapok teljesítményei között gyakran 25—30 százalékos különbségek találhatók. Még ennél is nagyobbak az ü'temtelenségek egyes iparágak termelésében (pl. gépipar) és hasonló év végi ,hajrá”, év eleji visszaesés figyelhető meg a 'beruházások üzembe helyezésénél (pl. lakásátadásök), az export-import forgalomban, stb.

A helytelen szemléletből, a gazdálkodási fogyatékosságokból adódó ütemfellenségek rontják a gazdasági hatékonyságot, fékezik a gazdasági fejlődést. A (termelési, felhasználási, értékesítési (hajrák hatására nő a termelés költsége (pl. a több selejt és túlóra növeli az anyag-, energia- és bérköltségeket); romlik a termékek (minősége, megbízhatósága és ezáltal piaci helyzete, perspektívája. Ezzél szemben az év eleji csökkentett tempójú munka a termelési kapacitások és a rendelkezésre álló munkaerő kihasználatlanságához vezet.

A2 V. Ötéves terv gazdaságpolitikai céljai között kd---------------------- emelkedő helyet foglal el a gazdasági

m

unka hatékonyságának erőteljes (fokozása és a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításával összhangban a fejlődés dinamizmusának fenntartása. A gazdasági növekedés egyenetlenségének mérséklése tehát az ötéves tervcélok megvalósításának egyik jelentős, eddig még nem kellően hasznosított tartaléka.

1976 elején — a korábbi évekhez hasonlóan — mérséklődtek a gazdálkodás különböző területein a teljesítmények. A teljesítmények csökkenése részben összefüggött az V. ötéves terv indulásakor végrehajtott változásoknak a vállalati magatartásra gyakorolt hatásával. A vállalatok egy részénél a módosított gazdasági szabályozók Ihátásainak felmérése, a tervekben és a gazdálkodásiban való érvényesítése az indokoltnál lassúbb volt. Késleltette a gazdálkodó szervezetek nagyobb aktivitásának kibontakozását a szocialista külkereskedelmi tárgyalások elhúzódása is. Később — az átmeneti bizonytalanság, óvatosság megszűnésével egyidejűleg — fokozatosan kibontakoztak azok a kedvező tendenciák, amelyek a legfontosabb gazdaságpolitikai célok, a gazdasági egyensúly helyreállításának és a hatékonyság javításának folyamatát segítik. Az 1977. évi — az ez évi elmaradásokkal megnövelt — tervfeíadötök ismeretében még inkább arra Van szükség, hogy a gazdasági munka lendülete tovább folytatódjék, illetve fokozódjék. A soron következő magasabb követelmények teljesítéséhez az szükséges, hogy az 1976. és 1977. naptári évek közötti átmenet, az összefüggő gazdasági folyamatok áthúzódása viszonylag egyenletes __ legyen. Ehhez a központi gazdaságirányító szervék kedvező feltételeket teremtettek. 1977 elején a gazdasági szabályozókban csak kisebb módosításokra kerül sor, alapvétő szervezeti változásokat sem terveznek. Az illetékes szervek év közben — nem várva meg a (tervkészítés időszakát — határozatokat hoztak az állattenyésztés fejlesztésére, a zöldség- és gyümölcs- termelés és -forgalmazás javítására, a 'háztáji és Ikisegítő gazdaságok termelési és értékesítési biztonságának fokozására, soron kívüli intézkedéseket .tették az aszálykárok mérséklésére. A (termelés anyagi-műszaki ellátása alapvetően kielégítő. A központi gazdaságirányító szervek az 1977. évi népgazdasági terv céljairól és követelményeirőli a szokásosnál korábban tájékoztatták a vállalatokat. Mindez kedvező feltételeket teremtett a gazdálkodás száméra ahhoz, hogy az 1977. évi felkészülés iminden eddiginél gondosabb legyen.

Már 1977 január elején szervezetten, jól előkészített gyártással lehet és kell hozzáfogni a tervcélok megvalósításához. Január elején és nem hónapokkal később. A jövő évi tervcélok 12 'hónapos egyenletes éS (lendületes munkával teljesíthetők. Január és február már nem lehetnek a további tervezés, felkészülés hónapjai; nem szabad megengedni, hogy a vállalatok (teljesítményei lényegesen elmaradjanak az erőforrások, lehetőségek csökkentett mértékű kihasználása miatt. A termelés hatékonyságát nem ronthatja a termelés és az árukibocsátás ütemtelensége. Az év eleji teljesítmények növelésével, a munlfcaídő teljesebb és jobb minőségű kihasználásával a vállalatok a meglévő, jelentős .tartalékaikból meríthetnek.

A vállalatoknál az irányítás és végrehajtás minden

—------------------------- szintjén az adott tervezési-érdekéitségi rendszer keretében a népgazdaság érdekeinek felismerése és képviselete hozzásegíthet a (termelési, árukibocsátási átmeneti zavarok megelőzéséhez, szervezett elhárításához.