Tolna Megyei Népújság, 1976. december (26. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-18 / 299. szám

A Í&PÜJSÁG 1976. december 18. Egytálételek CSM.ÁD- OTTHON Az óvodás korú gyermek A Volántól függ Hétfői késés az erőműnél Sok dolgozó naponta jár autóbusszal a paksi atomerőmű építéséhez, a legkülönbözőbb vidékekről. Általában nincs baj a szállítással, új kocsikat szerzett be a Volán és a gépkocsi vezetők lelkiismeretesen vég­zik munkájukat. Hétfőn azonban sokszor és nagyon sokat — fél­napokat is — késik a dombóvári járat, a Kecel—orgo- ványi, a kalocsai és a Seregélyes—perkátai járat. A munkából nagy kiesés ez, hiszen összehangoltan kell dolgozni, minden brigádra, minden emberre szükség van az egész munkaidőben. Különösen azért, mert pén­teken délután befejeződik az erőműépítésnél a munka, hogy a dolgozók, szállólakók és naponta bejárók egy­aránt hazajuthassanak a legtávolabbi helyekre, hét végén pihenhessenek a családdal. Kényszerhelyzet ez a péntek délutáni leállás, amit csak időnként lehet bi­zonyos munkáknál megváltoztatni, szombati munká­val, hétvégi „ráhajtással”, esetleg éjszakai műszakok­kal. De ha még hétfőn sem érkezik meg reggel 100— 200 ember, csak dél körül robog be az autóbusz, ez már nagy veszteség Pakson. Hardi András, a 22-es Állami Építőipari Vállalat paksi főépítés-vezető je azt mondja, tapasztalatuk szerint „Kizárólag a Volántól függ, mikor indul el egy-egy járat, eligazítják-e a gép­kocsivezetőket, megkapják-e a szükséges intézkedést és eszközöket a munka pontos elvégzéséhez”.. Szerződéses, állandóan ilyen célra használt autó­buszokról van szó, amelyekért elég sok pénzt fizetnek a Volánnak. Arról nem is beszélve, mennyire nagy ügy az erőmű építésének minden eszközzel való segí­tése. Lehet, hogy az eligazítókat is el kellene igazítani? (gemenci) Szocialista brigádvezetők tanácskozásai A 3—6, illetve 7 éves korig terjedő időszak szülőknek, gyermekeknek egyaránt ne­héz lehet. A növekvő önálló­sodás, a saját akarat, az ér­zelmi elöntöttség miatt a gyermek gyakran kerül össze­ütközésbe szüleivel. Az óvo­dás korú gyermek érzelmi lény. Érzelmei fölött nem tud uralkodni, ezek gátlástalanul kitörnék, hirtelen változnak (egyik percben sír, másikban nevet). Ezt sok szülő nehezen viséli él. A gyermek szeretete is még más, mint a felnőtté. A gyermék az anyja szerete­tő t, áldozatait magától érte­tődőnek érzi, mint a tejet, amely az emlőből folyik. Csak 5—6 év körül ébred fel a „vi­szonzás” vágya. Mi ezt a „vi­szonzást” sokszor indökolat- lanul korán várjük, követel­jük. Ebben a nehéz 3—4 év­ben válik gyermekünk fel­adathoz, szabályokhoz alkal­mazkodni tudó, a valóság felé forduló, iskolaérett kisisko­lássá. DACKORSZAK. A 3 éves életkortól gyakori panaszuk a szülőknek, hogy a gyermek akaratossá, dacossá vált. Ez az időszak átmeneti és meg­felelő szülői nevelés esetén rövid idő alatt elmúlik. A gyermek önállósodik (függet­lenségre nem törekszik!), most már akar valamit és egyre többet akar. Ezen aka­ratát azonban vágyai befolyá­solják. Saját akaratát (vá­gyát) és a másik, nagyobb ember akaratát még inem tud­ja összeegyeztetni, ezért da­cos. Ilyenkor .gyakran hozzá­férhetetlen lesz, kiabál, to- porzékol. Ezeket azonban csak felnőttél vagy nagyobb, idősebb gyerekkel szemben csinálja. Milyen helyzetek­ben gyakoribb a dacreakció? El mély ültén játszik egyedül vagy társaival — és átmenet nélkül megzavarják, valami értelmetlen dolgot csináltat­nak vele, elküldik valahová. A gyermek játszását tartsuk tiszteletiben. Ez az ő .^munká­ja”, ami mindig örömet okoz neki. (A felnőtt sem tűri, ha elmélyült munkájában állan­dóan zavarják!) Az örökös tilalmak között élő gyerme­kek is gyakran dacolnak, fő­leg a mozgásikorlátozás ellen. A testileg légyengült, fáradt, álmos vagy éhes gyereknél is könnyebben következik be a dacreakció. Minden egyes da­cos jelenet fogékonyabbá te­szi a gyereket újabb dac ki­váltására. Mi ilyenkor a te­endő? A gyermék önállóso­dási 'törekvéseit, egyéni el­gondolásait, akaratát tiszte­letben kell tartani. Azt azon­ban nem szabad megengedni, hogy önkényeskedő magatar­tást alakítson ki. Lehetőleg próbálj ulk a konfliktusokat elkerülni. Ha már a daereak- ció bekövetkezett, ne verjük, szidjuk, de ne próbáljunk a „lelkére beszélni”, általában mindkettő 'hiábavaló. Legjobb ha egy semleges környezet­ben hagyjuk (pl. egyedül a szobában), ha már szinte „nem tud magáról”, a hideg víz is hatásos lehel JÁTÉK. A játék a gyermek életében rendkívül fontos! A felnőttnek megfelelően gon­doskodnia kell a gyermek számára a játékidőről, hely­ről, játékszerekről és az él- ményanyagról (ami a .legfon­tosabb). A gyermek játékára figyeljünk oda, sikereinek tudjunk örülni. Hiába van meg az élső három feltétel, ha a gyermeknek nincs miről és nincs kinek játszani. A felnőtt szerepe az, hogy néha együtt játsszon a gyerekkel, de főleg az, hogy szükség ese­tén ötleteket adjon, vagy kí­vülről irányítsa a gyermek játékát. Hagyjuk őket 'saját színvonalukon játszani (vil­lanyvonat, irányítósautó nem játék az ilyen korú gyermek­nek.) Ha együttes játékot ját­szanak, a közösségi kapcso­latokat ne erőltessük. Az egy­mással rokonszenvezők legye­nek egymással többet. Csak az unatkozó .gyermeket von­juk bele a játékba. A játék­nak naigy nevelői értéke is van, ezt feltétlen® használ­juk ki (oltás előtt dokitarbá- csist játsszunk.) Rendkívül fontos a játék azért is, mert a gyermeket ért kellemetlen élmények, fél nem dolgozott i.nd®atok „kijátszása” .révén a gyermekben lévő esetleges feszültség is csökken. FÉLELEM. A 4 év körüli életkor a „csúcsfélélem” idő­szaka. A gyermekben a való­ság és a mesevilág tel jesen összefonódik. Ilyenkor sok mindemtől félhet (egyedül­léttől, szeretet elvesztésétől, sötéttől, ismeretlenségtől, erős zajtól, állatoktól, stb.) A félő gyermeket soha nem szabad gúnyolni, főleg ne próbáljuk „edzeni” (egyed®' beküldeni a sötét szobába). Indokolatla­nul ne ijesztgessük. („Elvisz a krampusz!”) Ügyeljünk ar­ra, ha mi félünk is valamitől (villámlás, dörgés, valami­lyen állat, stb.), azt a 'gyer­mek jelenlétében ne mutas­suk ki. A tv-ben csak a gyer­mekműsorokat, esetleg a ter- mészetfitmeket nézheti. Ha kistestvére születik, gyakran fél a szeretet elvesztésétől (testvérféltékenység). Ez ki­sebb mértékben természetes, jól mondta ezt egy kislány: „Szeretem a testvéremet (a maga szintjén ez igaz!), csak az a baj, hogy megszületett”. DR. HÉRA VEGYES TÁL Fél kg sárgarépa, 1 vörös­hagyma (kb. 25 dkg-os), iél kg sertéslapocka, 5 dkg margarin, 2 db 30—30 dekás karfiol. 20 dkg rizs, só, bors, fokhagyma, 2,5 dl viz. Megtisztítjuk a sárgarépát és felszeleteljük. A hagymát meg­tisztítjuk és csíkokra vágjuk. A húst kockára vágjuk, margarin­ban megsütjük, majd a répát és a hagymadarabokat hozzátesz- szük, jól megpároljuk. A kar­fiolt és a rizst hozzáadjuk, só­val, borssal, fokhagymával jól megfűszerezzük, vízzel felöntjük. Fedővel lefedjük és a lábast elő­melegített sütőbe tesszük, kb 75 percig tovább főzzük. Közben egyszer megkavarjuk, hogy a rizs jól elkeveredjen. TÉLI TÁL 1/4 kg szemes fehér bab, 1 1 víz, 20 dkg szalonna, 5 dkg mar­garin, 1/2 kg sárgarépa, 1/2 kg karórépa, só bors, kakukkfű, 1 csomag petrezselyem, 1/2 kg bur­gonya. A babot előző éjszaka vízben áztatjuk. Majd 10 dkg szalonnát kockára vágunk és 5 dkg mar­garinban pároljuk, hozzáadjuk az áztatóvízzel együtt a babot, és kis lángon főzzük. Közben a sárga- és karórépát megtisztít­juk, szeletekre, ill. darabokra vágjuk és miután a bab már egy óra hosszat íőtt — hozzáadjuk a répát. Sóval, borssal és kakukkfűvel ízesítjük. A burgonyát megtisz­títjuk, felszeleteljük, és miután 30 percig főtt, a zöldséghez ad­juk, és még 15 percig együtt főzzük. Végezetül a megmaradt szalonnát szeleteljük, enyhén üvegesre pároljuk, és a téli tál­ra tesszük. BABTÄL 75 dkg zöldbab, 5 dkg marga­rin, 1 dl víz 75 dkg burgonya, 1/2 kg körte, 12 dkg szalonna, l hagyma, 1 csomag petrezse­lyem. A babot megtisztítjuk, meg­mossuk és darabokra törjük. Még kissé nedves állapotban forró margarinban megpároljuk. 1 dl vizet öntünk hozzá, lefed­jük és tovább pároljuk. Közben a burgonyát meghámozzuk, sze­leteljük. A körtét szintén meg­hámozzuk, klmagozzuk és nagy­ságától függően 2 vagy 4 részre vágjuk. A burgonyát és a körtét 15—15 percig főzzük, majd a bab­hoz adjuk, és még kb 25 percig együtt pároljuk. A szalonnát és a hagymát feldaraboljuk. A szalonnát kiolvasztjuk, a hagy­mát hozzáadjuk és megpirítjuk, a tálhoz keverjük. Tetejét petre­zselyemmel megszórjuk, így tá­laljuk. A MEDOSZ megyei bizott­ságához tartozó állami gaz­daságokban jó ütemben foly­nak a szocialista brigádveze­tők vállalati szintű tanácsko­zásai, és egyben a küldöttek megválasztása az ágazati ta­nácskozásra. Dalmandon a szocialista brigádvezetők tanácskozását összekapcsolták az újítók konferenciájával. A tanács­kozáson — 1976. évi vállalá­saik figyelembevételével — a kiemelkedő teljesítményt nyújtó 21 dolgozónak átad­ták a „Kiváló dolgozó” ki­tüntetést és 46 újítónak — akik az általuk készített újí­tásokkal éves szinten több mint kilencmillió forint megtakarítást értek el — a 84 100 forint újítási díjat. Kovács József, a MEDOSZ MB titkára Egyszerű a dolog. Beme­gyek a boltba, fogom a kosa­rat, Odaállök a pulit élé, kérek fél kiló kenyerét, tíz deka fel­vágottat és savanyú uborkát hozzá. Amíg a kedves éladónő az öblös üvegben keres jóféle savanyú után, eszembe jut; hány ember összehangolt munkája kelll áhhoz, hogy a vásárlás ilyen egyszerű le­gyen ? o Ebből a vevő nem lát sem­mit, erről a kedves vevő nem tud semmit. A dombóvári új, Népbôlt élelmiszeráruház boltvezetői irodájában va­gyunk. Két szó után cseng a telefon, a főnöknőt, Linding Ferencnét in1 ter urban hívják Budapestről. Szemrevételezem az irodát: Számla halmok, reklámdobo- zok, kimutatások, megrende- lésék, értesítések. — Talán majd mopt, :— mondja a bóltvezetőnő és le­teszi a kagylót — végre nyu­godtan beszélhetünk. — Sajátos helyzetben van­nak. Itt, Dom'bóváran eddig csak a helyi ÁFÉSZ üzemel­tetett élelmiszerboltokat. Önök ilyenformán. konkurren- ciát jelentenek, hiszen a Tol­na megyei Népből! Vállalat dolgozói. — Válóban, így vau. És egy biztos, ha az új helyzetet ér­tékelni akarjuk, csak azt mondhatjuk; mindenki jól járt. Jönnek az ÁFÉSZ-esek, nézilk, figyelik, mit, hogyan csinálunk, mi az, ami talán itt jobban megy, mint náluk. És ugyanez fordítva, hiszen mi is járjuk az ÁFÉSZ-üzleteket. A haszon kézenfekvő, élvezői a vevők, hiszen minden pró­bálkozásunknak, kezdemé­nyezésünknek az a célija, hogy jobb árukészlettel várjuk a vásárlókat. Amíg a boltvezetőnő mind­ezt elmondta, háromszor nyílt az ajtó, számlákat hoztak be, s aláímivalókat. Közben a te­lefon is csengett, s hosszas várakozás Után végire jelent­kezett a BARANYAMÉK. Ettől 'kezdve lehetetlen be­szélgetni. Jönnek a szállítók, jönnek a telefonhívások. Gondolatban más szerepkör­ben látom a boiltvezetőnőt. Hatalmas irányítópul't mögött ül, nyomja a gombokat, néha beleszól valami mikrofonba, s az áruház nyitott ajtaján egymás után sorjáznak be a kenyerek, borosüvegek, disz­nósajtok... Karácsony előtt, a csúcsforgalomban minden perc, minden mozdulat szá­mít. A vásárlót nem érdekli, hogy mi történik a pult mö­gött. ö csak az árut látja, s azit figyeli, 'be tud vásárolni, vagy sem ? Q Diisznónyelivek, marhafar­kok, körmök, cs®kök, oldala­sok, felbe vágott disznók, má­júk, vesék garmádávalL A fiatalember lesújt a bárddial, a húst 'papírral együtt dobja a mérlegre, füle mögül ceru­zát vesz elő és számol. A ve­vő elégedetten somolyog. Minden van, csak pénz legyen hozzá. — Délelőtt tizenegy óra. Mennyi húst adott el eddig, s van-e mit eladni? — Eladni/vailő van-. Közel vagyunk Kaposvárhoz, s a Dalmandi Állami Gazdaság­nak Dombóváron van a vágó­hídija. Ma 5 mázsa disznóhúst, fél málzsa marhahúst és na­gyon sok belsőséget adtam el. — Hány vevője volt? — Leglalább 150. — Nehéz munkának tartja a húseladiás't? — Nehéznek. Fizikailag műszak végére megviselődik az ember. Bischof László hús- és hen­tesáru-eladó 18 esztendős^ a főnökassz any szerint nagyon szorgalmas fiatalember. A napokban nagy öröm érte. Szabadnapos voit, s másnap tudta meg, hogy sok vevő megkérdezte a kollégádtól ; Laci talán beteg, hogy nem dolgozik? o Berta Ferencné műszak­vezetőnek az a feladata, hogy az eladók munkáját össze­hangolja, figyelje a p®tokalt, nem fogyott-e ki valami? — És ha kifogyott? — Riasztom a lányokat, s gyerünk, feltöltjük a meg­üresedett polcokat. — Van, amiből nem tudnak utánltölteni? — Az áruház ellátása sze­rintem nagyon jó.. Üres polc­ról nincs tudomásom. — Nem fázik? Elég hűvö­sek a raktárak. — Ebben a forgalomban nincs időnk fázni. Csak az fá­zik, aki megáll. Nézze, most kanyarodott a raktárajtó elé a FÜSZÉRT-es kocsi. Megjött a déli gyümölcs — mondja és elsiet. o Idegesítő a nagy kés. — Nézni se jó, amikor a kenyerét vágják. — Nézni se jó? Mitől1 fél? Több mint tíz éve vagyok a szakmában, megvan a gya­korlat. — Mit ajánlana, mondjuk vacsorára? — Nézze meg a hidegkony­hai készítményeket. Vegyen tíz deka francia salátát, ke­nyeret, akár mágocsit, akár dombóvárit, s egy tízesből megvan a vacsora. — Jól tudja. Talán gyakran visz haza 'hidegvacsorát? — Inkább ritkán. Osikós- töttösi vagyok, s a kertből, a baromfiudvarból', a disznó­ólból mi szinte teljesen ön- ellátók vagyunk. — És 'karácsonyra? Gondo­lom, itt vásárol. — Persze, hogy itt. Déli- gyümölcsöt viszek az élelmi­szerosztályról, a zöldséges- részlegen friss fejes salátát veszlek. Molnár Arpá'dné eladó jó­kedvű. Jókedvének oka: na­gyon ritkán kéül a vevő kér­désére „inimcs”-esel válaszolni. e — Hogy viselkednek az ujjai? — Jól: Fiatal vagyok még ahhoz, hogy észrevegyem a szakmai ártalmakat. Fodor Margit 19 esztendős pénztáros mondta ezt, de amíg beszélt, ujjai szakadatlanul jártak, ütötte a billentyűket, számolt, visszaadótt. — Volt rá eset, hogy töb­bet adott vissza? — Volt. A múlt héten egy idős bácsi ötvenessel fizetett, s százasból' adtam vissza. Be­csületes ember volt, a fölös­leges pénzt a kezembe nyom­ta. — Mennyi a napi forgalma? — Egy műszak alatt 40 ezer forint. Margittal 'számolunk. A 40 ezer forintot 5—600 vásárló hagyja itt, s átlagosan 80—100 forintért vásárolnak. Nyolc­van-száz forintért pedig ’át­lagosan 8—10 féle ár® vehet­nek, az vásárlásonként 8—10 leütés, plusz minden' vásár­lásnál az összesítő billentyű benyomása. Naponta tehát Bischof László hús- és hentesáru-eladó. 4—5 ezerszer kell megnyomni a billentyűket. — Munka után mivel pi­heni ki magát? — Olvasok. Ez az egyetlen szenvedélyem. o Jön a műszakváltás. A pénztárosok a főnöki irodá­iban átadják a pénzt, a taka­rítónő a raktári folyosók® mossa, az áruátvevök izzad­nak. Nincs megállás. Az eladótérben a vásárló az árukat Vizsgálja. Nem hal­latszik idáig a raktárak zaja. VARGA JÓZSEF Molnár Árpádné élelmiszer-eladó. Foto: Gottvald Károly Fodor Margit pénztáros.

Next

/
Thumbnails
Contents