Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
1976. november 2. “ÍiÉPÚJSÁG 3 Szakosított telepek a megyében Mennyi tejet kell fejni egy tehéntől ? Németkéren 1980-ig ráfizetéses a tehenészet ok milliárd forint támogatást adott az állam tsz-eknek és állami gazdaságoknak, tehénistállók építésére az elmúlt 15 év alatt. A pénz jelentős részét nem kell visz- szafizetniük, csak azt várja a népgazdaság, hogy legyen elég tej a lakosság ellátásához. Az „elég” természetesen nem közgazdasági kifejezés, de mindenképpen arról van szó ilyen megfogalmazásban is, hogy a népgazdaság jó munkát vár, szakszerű és becsületes gondozást a tehenészetekben, hiszen másképpen nem lenne megfelelő a tejhozam. Sajnos, nem is megfelelő még mindig jó néhány gazdaságban. Még azokban a szövetkezetekben és állami gazdaságokban sem, amelyek úgynevezett szakosított telepekkel rendelkeznek. Éppen ezért szükséges figyelemmel kísérni, ellenőrizni tevékenységüket és a feladatokat megbeszélni. A megyei állattenyésztési felügyelőség rendszeresen vizsgálja a helyzetet és tanácskozásokat tart. Legutóbb Pálfán rendezte meg a szakosított tehenészeti telepekkel bíró gazdaságok vezetőinek értekezletét, tapasztalatcseréjét. Póczik Zoltán igazgató részletesen ismertette a háromnegyed év alatt produkált eredményeket. Kimagaslóan jó a tej- hozam a Paksi Állami Gazdaság gyapai telepén és a Dalmandi Állami Gazdaság alsóleperdi telepén : ezekben a tehenészetekben év végére elérhetik a tehenenkénti 4000 litert. Vannak jó eredmények máshol is, állami gazdaságokban és tsz-ekben egyaránt. Pálfán például évek óta magas a tejhozam a magyartarka-állománytól. Ezért rendezték itt a tanácskozást; érdemes volt megnézni a jószágot, az egész telepet a tanácskozás után. Szinte minden jót el lehet mondani a pálfai Egyetértés Tsz tehenészeti telepének munkájáról, ami alapvető követelmény a tenyésztésben, a takarmánytermesztésben és a gondozásban. Beleszámítva azt is, hogy a tehenészek a végtermék alapján kapják fizetésüket, tehát aszerint, mennyi tejet fejnek. Standrendszer van: az etetést, takarítást és a fejést ugyanazok a gondozók végzik az istálló meghatározott részein. Az egyetértés, együttműködés megvan a növénytermesztés és az állattenyésztés között,' mindenki a közös cél érdekében dolgozik. Lázár István elnökhelyettes, főagro- nómus ugyanúgy szívügyének tekinti a tehenészeti telep jó ellátását, mint a búzatermesztést vagy más munkát. Az elnök is rendszeresen járja az istállókat, hétvégeken biztosra vehetik a gondozók és a beosztott szakemberek, hogy megjelenik ellenőrzésre. A tenyésztés itt valóban tenyésztést jelent, sosem voltak olyan helyzetben a pál- faiak, hogy megelégedtek volna azzal, tehén álljon az istállóban és ezért fizessen az állam, akár van tej, akár nincs. Sajnos Németkéren még mindig érződik ennek a szemléletnek a hatása. Jelenleg 31 improduktív tehén található a szövetkezet telepén. Az elmúlt három évben, amióta elkészült a 430 tehén részére épített telep, 45 és 80 között ingadozott a semmi tejet nem adó jószágok száma. A tanácskozást követő napon jártunk Németkéren a paksi járási pártbizottság munkatársával, Sinorovits István agrármérnökkel. Megnéztük, hogyan igyekszik változtatni a súlyos helyzeten a szövetkezet jelenlegi szakvezető- gárdája és elnöke. A pálfai tanácskozáson így hangzott el az értékelés: Németkér elhódította az utolsó helyet Belecskától. A háromnegyed évi tejhozam a németkéri telepen mindössze 1222 liter tehenenként, tehát egész évre számolva sem lesz sokkal több 1600 liternél. Tegyük mindjárt hozzá, a nyereségesség csak 3000 liter fölött kezdődik. Röviden értékelve, Németkéren a következő történt: ekkora telep mindenképpen nagy a tsz adottságaihoz képest, tehát hibás volt így indítani a beruházást. Ráadásul nemcsak ez a 27 millió forintos beruházás valósult meg, hanem összesen 47,5 millió forint volt a beruházás értéke a IV. ötéves terv idején. Nem jutott pénz a megfelelő minőségű tenyészállatok vásárlására, csak az volt a cél, hogy valamilyen tehenek álljanak az istállókban, mert ha 80 százalékot nem érte volna el a bénépesítettség, akkor nem kap a szövetkezet állami támogatást. De kinek jó ez? Azt már leírni is nehéz, hogy az elmúlt három évben milyen alapvető hiányosságok voltak a takarmányozásban. Tavaly például egyáltalán nem termesztettek silókukoricát. 1962 óta a jelenlegi főagro- nómus már a hatodik ember. Mindenesetre a mostani szakemberek (a főagro- nómus csak négy hónapja került ide) határozott célkitűzésekkel dolgoznak. Lengyel Lóránt telepvezető, agrármérnök elmondta kérdéseinkre válaszolva, hogy november 1-től május közepéig nagyon jó minőségű silótakarmányt tudnak etetni, tehenenként napi 30 kilót és még 10 százalék tartalék is van. Lucernaszénából napi 3 kiló jut egy-egy tehénnek. Jövőre áttérnek a fél-monodiétás takarmányozásra: a nyári zöldetetés idején is kapnak a tehenek kisebb mennyiségű szilázst. Véget akarnak vetni az elmúlt évek minden bajának. Volt olyan időszak az idén is, amikor három-négyna- ponként más takarmányt kaptak a tehenek, ami éppen jutott nekik. A tenyésztésben már megvannak az első eredmények, a Holstein—Friz fajtával való keresztezés nyomán. A jelek arra mutatnak tehát, hogy végre eredményeket akar elérni ez a szövetkezet is. Fegyelmezett, jó munkára lesz szükség minden vonatkozásban, és még így is csak körülbelül 1980-ra jutnak el odáig, hogy a tehenészet ne legyen ráfizetéses. Ö pálfai tanácskozáson a gazdaságvezetők és állat- tenyésztők természetesen kellő súly- lyal szóltak a vitában minden teendőről. Ezek ismertetése nem feladatunk. Csupán summázhatjuk a lényeget: legalább akkora tartalék rejlik a jó gondozásban, a minőségi takarmányozás feltételeinek megteremtésében (beleértve a betakarító gépek megszerzését), mint amilyen fontos a jó tenyésztői munka. Pálfát és Németkért éppen ezért lehet felhozni a legmarkánsabb példaként. Tennivaló egyébként nemcsak Németkéren akad. Gemenci József \ Szerződés az ADIDAS és a bőrdíszmű között A minőségi munka az üzleti bizalom megteremtésének legbiztosabb alapja. Az olyan üzem, amely termelésének közel 90 százalékát exportálja — mint a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat szekszárdi gyára — a szó legszorosabb értelmében ebből a bizalomból él. S hogy az általuk végzett, megbízható, jó munka minden reklámnál hatásosabb, jól forgatható „tőke” — a legutóbbi külföldi kapcsolatuk megteremtése igazolja. A világ egyik legnagyobb sportszergyártó monopóliuma az ADIDAS cég kötött szerződést az üzemmel sporttáskák gyártására. A szekszárdiak kapják az alapanyagot, a gyártáshoz szükséges eszközöket és ők adják a munkások szakértelmét, szorgalmát. Még ebben az évben 31 ezer táskát gyártanak Szek- szárdon. Az első megállapodás még csak 25 ezer darabról szólt, de az induló széNőnek a táskahegyek. ria sikere után megemelték az ez évre tervezett mennyiséget. Miután bebizonyosodott, hogy a szekszárdi üzem megfelel az ADIDAS cég magas minőségi követelményeinek, már a jövő évre is megszületett a megállapodás: 100 ezer ADIDAS feliratú reprezentatív táska kerül ki a szekszárdi üzemből. Fotó: Gottvald A figyelmes munka a minőség alapvető feltétele. A selejt pusztulása Vidám csapat kocog a betonúton. Két ló húzza a kocsit, a kocsin három ember meg egy selejt bika. A jókedv érthető: kapitálisnak nem mondható ugyan ez a bika, de szép, jó húsban lévő, jó lenne belőle paprikás- vagy vadas- szelet a vasárnapi asztalra. Hát hogyan is történt a bika halála? A kérdés a három embernek tevődik föl, de látszólag csak egy a szóvivő, az ülésdeszkán balról ülő Pető György, a vadász- társaság embere: — Lestük, nem is nagyon köllött lesni, tudtuk merre van a járása. Selejt. Kilőni. Az ukáz megvolt. Fegyver is, töltény is, no meg idő a munkához, így egy alkalmas pillanatban az acél eltalálta ezt a jószágot. Szép, egészséges, csak ugye selejt. Mi tudjuk, hogy miért az. A fej dísze nem szép. Meg csököttnek is látszik. Valójában nem nagyon csö- kött ez a szarvas, hiszen az egész koosiderékot kitölti. Vida Sándor vadőr az állat derekán ül. ölében ott a puska, mosolyog. Tudja, az ő figyelő szeme is növesztette, érlelte ezt a bikát a miszlai Magason. — Aztán mi lesz a sorsa? Mármint a bikának. — Nem hiszi el — kapjuk a választ a bakról, Pető Györgytől : — Trabantba tesz- szük és visszük Mözsre. — Trabantba? — Abba. Levágjuk a fejit, a lábát, aztán befér. Rábólintanak mind a hárman. A kilőtt bikáknak ez a sorsa. A belecskai vadász- társaságnak még legalább tizenöt bikát kell kilőnie, sok van belőlük. Száznál több az állomány, gyakran kárt is tesznek a vetésben. Nevelik, kilövik, eladják. Ez a selejtes szarvasbikák sorsa. És a vidám csapat elindul a hosszú hegyi úton a faluba, ahol a selejt bikát várja a Trabant, a vadászokat meg az elismerő szó. PÁLKOVÁCS JENŐ Kedves vendéget fogadott az elmúlt szombaton Gu- bicza Lajosné, az úttörőszövetség megyei elnöke és Kamarás Györgyné, a városi KISZ-bizottság titkára. Reijo Lahdenperä, a finn úttörőszövetség főtitkára rövid szekszárdi tartózkodása során, gazdag programot bonyolított le. Bevezetőként Gubicza Lajosné tájékoztatta a megyei úttörőélet részleteiről, a mozgalom szervezeti felépítéséről, számszerű összefüggéseiről, a táborozási lehetőségekről. A finnek világszerte ismertek az egészséges életre nevelés terén elért eredményeikről, a tájékoztatónak ezt a részét Reijo Lahdenperä nagy érdeklődéssel hallgatta és különös figyelmet szentelt a városunkban nemrégiben megindult kocogómozgalom eddigi sikerének, amiről Kamarás Györgyné adott kimerítő tájékoztatást. Utóbbi mozgalommal vasárnap személyesen is megismerkedhetett, mert a meglehetősen zsúfolt program pontjai közt szerepelt a Kadarka-lakótelepi „kocogó- délelőtt” megtekintése is. A főtitkár felkereste az úttörőházat, találkozott vízi úttörőkkel, megtekintette a művelődési központot és a bábcsoport ottani foglalkozását. A délelőtt folyamán még ellátogatott Tolnára és a dom- bori KISZ-táborba is. A látogatás a megyei múzeum megtekintésével zárult. Reijo Lahdenperä munkatársunk kérdésére elmondotta, hogy az általa vezetett „Suomen Demokratian Pio- neerien Liitto” a második legnagyobb ilyen ifjúsági szövetség északi rokonainknál. A mi úttörőszövetségünkkel kialakult kapcsolataik jók, már többször került sor úttörők kölcsönös látogatására és az ilyen lehetőségek a jövőben remélhetőleg bővülnek majd. O. I. Negyven fővel dolgozik az ADIDAS-szalag, két műszakban. Képünkön: munkában az előkészítő.
