Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
1976. november 28. tIéPÚJSÁG 5 Prága Dvorsky Bohumir csehszlovák képzőművész munkája. Ihász-Kovács Éva: Orfeusz levele Eurydikéhez Eurydiké, nincs kímélet, bár Hádésztól perellek vissza téged, Hádésztól, aki könyörtelen, s föld-ölbe estél: kedvesem! Eurydikém nyújtsd ki két karod, felhozlak még, ha akarod, tartson fel sötétség bokra, visszahozlak, te lángszín szoknya! Eurydiké, már a pillanatban mikor kimondlak, halhatatlan erő taszít le: hátranéztem, erőtlen a férfi. S ez nem érdem. Visszanéztem ma és holnap is, mit keresnél itt, te magad is, Eurydiké itt minden asszony, nem kell már tűz, hogy megmutasson: Hamvas szemed pillája rebben, hogy mit nem szabad — elfeledtem. Bocsánatot se kérek, látod, maradok holtan is — barátod: de ne feledd, csillaggá válva nevünk ragyog az éjszakába: Szétváltunk, hogy végleg összezárjon ladikjába s elvigyen Charon, ne is figyeld gyors napok röptét, lent és fent — találkozunk még! Farkas Pál szobra Önarckép Sok volt a káposzta. De mindegyik méreten felüli. Némelyik árusnál megállt, hosszabban tűnődött: hogy nőhettek ilyen nagyra a káposzták, amikor tudvalévő — szárazság volt. Kiderítette: az öntözés az oka. És ráadásul az öntözőgép-kezelők olyan lelkiismeretesek voltak, hogy mindenhová jutott víz, mindenütt egyforma nagyra nőttek a káposztafejek. Már-már arra az álláspontra jutott: vesz egy nagy fej káposztát. Illetve, ha nem veszi meg a nagy fejet, akkor meztelenek lesznek a gombócok. Meztelen töltött káposzta lesz. Egyébként is divat mostanában a meztelenség, hát divatozik majd a töltött káposzta is. Talán csak emiatt nem ugranak ki a fazékból és nem futnak pu- cérságukat elrejteni a konyhaszekrény alá. Ekkor történt a csoda! E gy néninél fejes káposztát látott: kicsit, nagyot vegyesen. Igaz : kicsi kevesebb volt, de volt! — Azt a kicsit kérem! — Vigyen egy nagyot! Megkeményítette a szívét. — Én azt a kicsit szeretném ... ! — Jól van! De miért ragaszkodik a kicsihez? Elfogyna a nagy is. — Kicsi a család! Hárman vagyunk... — Mindenki ezt mondja — dünnyögött a nénike, miközben lemérte a káposztát. — Jöhetne már egy nagyobb családos is. Lassan dél lesz, de még csak kis családosok voltak. Csak a kicsiket vitték! — magyarázta és belecsúsztatta a káposztát a szélesre tárt szájú szatyorba. Krasznai Henrik a szép, takaros fej káposztával hazaindult. Ügy érezte, ezzel vége a káposzta-ügynek. De nem! Egyszer csak belényilallt a döbbenet: a káposzta nemcsak étkezési célt szolgálhat, demográfiai óraként is használható. Világosan, egyértelműen mutatja a káposzta: ha sokan keresik a kis káposztafejeket — sok a kiscsa- ládos. Viszont ha sok a kis- családos, akkor minek olyan nagyra növeszteni a káposztafejeket? Kell nagy is, de ki tudja pontosan, hogy hány nagy kell és hány kicsi? A statisztikából ez kiderülhet. A statisztika pontosan kimutatja: hány nagycsaládos és hány kiscsaládos él az országban. De azt nem mutatja ki: a nagycsaládosok és kiscsaládosok közül hányán szeretik a töltött káposztát és egy év alatt hányszor eszik ezt a finom ételt. Mindenképpen bonyolult lenne a káposztafejek nagyságának a beszabályozása. Ráadásul legalább annyian termelnek hazánkban káposztát, ahá- nyan növelik a nagycsaládosok számát. Mindenképpen előfordulhat, hogy több lesz a nagy káposztafej, mint amennyire szükség lenne. Ha sűrűbbre ültetnék a palántákat, számítani lehetne arra, hogy több lesz a kis fej. Igenám de milyen sűrűre kell ültetni, hogy annyi kicsi és annyi nagy fej legyen, amennyire szükség van? Nem hagyta nyugton a gondolat. A problémát meg kellene oldani ! — mondogatta magában. — Semmi baj ! Ha több a nagy fej, mint ameny- nyire szükség van — a felesleges nagy fejeket legyalulják, megsavanyítják... De ez sem biztos megoldás. Előfordulhat, hogy elrohad mondjuk tízezer nagy fej és akkor tízezer nagycsaládosnak nem jut káposztafej, pucér töltött káposztát lesz kénytelen főzni és akkor ezek azt mondják: „Még fejes káposztát sem lehet kapni!” Idáig jutott a probléma megoldásában, amikor megcsörrent benne a megoldás kulcsa. A megoldás, mint minden nagy felfedezés, pofonegyszerű. Le kell váltani a gólyákat! A gólyák elfáradtak, any- nyira elkényelmesedtek, hogy ma már csak rendelésre látogatják a családokat. Sőt, nemcsak elfáradtak, de meg is csappant a számuk. A gólyák is munkaerőgonddal küszködnek. Ezt a munkaerőgondot is meg lehetne szüntetni a káposztával. Termeljünk olyan káposztát, amilyent az olaszok! A levelek között legyenek találhatók gyerekek is. A nagy fejű káposzta levelei között feltétlenül. így lesz aki megegye a nagy káposztafejeket is! K ésőbb rájött: ez sem jó megoldás, mert ahogy ő az embereket ismeri. sokan kérnék a káposztát gyerek nélkül. És akkor mi lesz a gyerekekkel ? Erre a kérdésre már nem kereste a választ. Elfáradt. Nagyon kimerítette a káposztavásárlás. Elveszett könyvek, unikum könyvek „A könyveknek is me£----——L------------ van a ma guk sorsa” (habent sua fata libelli). Terentiusnak ez a mondása szinte közhellyé vált, annyiszor idézték. Egyes művek sértetlenül vészelték át az évszázadokat, sőt, évezredeket, mások viszont elpusztultak, nemegyszer még a hírük is elveszett. Példaként az ókor legtöbbre becsült költőjére, Sapphóra hivatkozom. Ma csak néhány verstöredékét ismerjük, ezt is csak azért, mert más’ írók műveikben szó szerint idézték, s ezek a művek korunkra maradtak. A nyomtatott könyveket természetesen ritkábban fenyegeti ez a veszély, de közülük is sok az unikum, az egyetlen ránk maradt példány, mások egykori létéről péuig csak egy-egy régi katalógusból, bibliográfiából szerezhetünk tudomást. A régi könyvek pusztulásának egyik fő oka a háború és a sok elemi csapás. Magyarországon különösen nagy számú könyv semmisült meg, hiszen a mohácsi vésztől a Rákóczi-szabadságharc végéig állandósult a háború. Ezért tartják különös becsben bibliográfusaink az 1711 előtt megjelent nyomtatványokat. Különösen sok veszett el azokból a nyomdatermékekből, amelyeket az emberek általában nem tartanak érdemesnek a megőrzésre. Ilyenek újév után a régi naptárak, üdvözlő versek, újságlapok, amelyek rendesen szemétbe vagy tűzbe kerülnek. Jellemző erre Rákóczi fejedelem hadi újságjának, az 1705 és 1710 közt megjelent Mercurius Hunga- ricusnak az utótörténete. Sokáig egyetlen példányt sem ismertek belőle, az első számot Szalay László történettudós fedezte fel a múlt század közepén. A Thaly Kálmán által kezdeményezett kutatás két újabb számot talált, és további három számra bukkantak rá a harmincas évek végén. Valamennyi unikum! A testesebb kötetekről még a laikus is feltételezi, hogy érnek valamit, hogy alkalomadtán pénzzé tehetők, s ezért gondosan őrzi őket. Gyorsan pusztulnak azonban azok a könyvek, amelyeket sokat vagy sokan forgatnak. Ilyenek a breviáriumok, amelyekből a katolikus papok naponta imádkoznak és az érdekes tartalmuk miatt „agyonolvasott” művek. Sok példány ment veszendőbe a XVI. század kedvenc olvasmányai, a széphistóriák közül. Például egy vándor nyomdász, Manlius János 1594-ben Alsólendván négy széphistóriát nyomott, közülük csupán egyetlenegy maradt korunkra, ez is egy példányban, a többinek csak a címét ismerjük Bőd Péter feljegyzéséből. Minden unikum könyvészeti érték, a tartalomra való tekintet nélkül. Magától értetődően azok a legbecsesebbek, amelyek olyan nyelvészetileg irodalomtör- ténetileg, vagy történelmileg fontos szöveget tartalmaznak, amelynek másik kiadása vagy kéziratos szövege sem ismeretes. Unikumok nélkül drámatörténetünk kezdeti szakasza jóval szegényesebb lenne. Sztáray Mihály 155°------------------------- ben megjelent hitvitázó komédiáját, Az igaz papságnak ti- körét, Apponyi Sándor, a nagy bibliofil 1868-ban fedezte fel egy párizsi könyvesboltban, több példánya azóta sem bukkant elő. Bornemissza Péter 1558-ban kiadott Magyar Elektrájának hosszú ideig csak a megjelenéséről tudtunk, maga a mű 1923-ban került elő a gothai tartományi könyvtárból. Más drámák nyomtalanul semmisültek meg. Gallen János kassai könyvkereskedő halála után hagyatéki leltár készült. A raktárában őrzött könyvek közt van felsorolva Euripidész egyik meg nem nevezett tragédiájának magyar fordítása, hat példányban. Azóta mind a hat eltűnt. Melyik darab volt, ki fordította és mikor, hol adták ki... megannyi kérdőjel, amely valószínűleg örökre megválaszolatlan marad. Számtalan könyvet semmisített meg a hatalmi szó, a cenzúra. Hoffhalter Rudolf 1574-ben telepedett le Drá- vavásárhelyen (Nedlicén), Zrínyi György birtokán, s itt négy horvát nyelvű munkát nyomtatott. Közülük háromnak valamennyi példányát elpusztította Bécs parancsa, csupán a negyedikből, Verbőczy Tripartitumá- ból maradtak példányok. A pápai hatalom a pan- theista, tehát az egyházétól eltérő tanokat hirdető Giordano Bruno kivégzése után a műveit is igyekezett máglyára küldeni. Ezért ritkaságok a XVI. századi Bruno-kiadá- sok, 1586-ban Párizsban két műve került ki a sajtó alól (Centuri et virginti striculi — Dialogi : Mordentius...) ma a bibliográfusok mindkettőből csak egy példányt tartanak számon. Az újabb korban, mióta a nyomdáknak mindenütt kötelespéldányt kell adni a nemzeti könyvtárak részére, általában csak azok a könyvek vesznek el, azokból lesz unikum, amelyeket a cenzúra üldöz. A Szifágyi Sándor által szerkesztett Pesti Füzeteknek első, s egyúttal utolsóvá vált 1851 júliusi számát Bach rendőrsége még a nyomdában elkobozta és megsemmisítette. A szerkesztőnek azonban egy példányt mégis sikerült megmenteni, ezt ma a budapesti Egyetemi Könyvtár őrzi. Unikumokban és el---------------------------veszett könyv ekben bővelkedik az illegális kommunista sajtó. A tiltott műveket elolvasás után a felfedezés veszélye miatt többnyire megsemmisítették és csak egy-egy példányt tudtak gondos kezek megmenteni az utókor számára. A felszabadulás előtti Szabad Nép egyik-másik példánya ezért olyan nagy érték. Vértesy Miklós Jegyzetfüzet Drezda A 'történelem tanúja: amikor először jártam itt, Drezda még félig romokban állt. A Prager Strasse, az újjáépült város egyik büszkesége, hatalmas rét volt, melynek végén árván meredt a Kreuitzíkirohe tornya. A Zwingeren még dolgoztak, a hajdani Frauenkirche romjairól sem döntöttek — ma a - háború iszonyatának emléke, akikor a városkép szerves része volt. A Hofkirchét állványok fogták közre, de a belsőt már büszkén mutatták az idetévedt turistáknak, még akkor is, ha az egykori már- ványoszlopok helyébe festett gipsz került. „A megtévesztésig hasonló” — mondta egy hölgy, s bátortalanul bólintottam, mert épp megtévesztő volta zavart. Ha ma végigmegyek a Prager Strassen, félénk csodálattal nézek mindent; enyhén kispolgári bevezető egy szép város csodáiba. Túl sok a beton, az agyafúrt szökőkutak- ból kevesebb is elég lenne, s a könmozit is elengedném. De ez nem az én dolgom. Mert ha ezt a modernség kulisszáinak szerepét betöltő díszfolyosót elhagyjuk, egyszerre egy Oanaletto-kép részei vagyunk, amit az Elba szürke szalagja szel' át. A múlt jelenné vált, indulhatunk. iMi egy város 'titka? Drezdát elesettségében szerettem meg, romok közt bukdácsolva, az apokaliptikus pusztítás után, amikor sokan abban is kételkedtek, hogy egyszer ■majd kikéi lomjaiból. A vendéglőben idős nők egykedvűen beszéltek a tragédia részleteiről, s egyikük azt mondta, hogy a halottakat úgy rakták egymásra az Alt- mankton, mint a fahasábokat. Nem tudom, hogy Drezda szébb-e ma, mint hajdanán. Ha a Neustadt felől érkezünk vonattal, az egymás mellé sorakozó tornyok ujja nosztalgiával múltat az égre, de nem tudom, mit jelentenék. 1944. februárjának bombázókkal fedett szörnyű egére mutatnak, vagy csák megszokásból nyúlnak az ég felé? A Zwinger a német barokk tovább nem fokozható pompája, a Bülhl-terasz a hivalkodás nélküli elegancia. Köziben egy kis középkor, pontosan annyi, amennyi néhány peronja megállásra késztet. S rögtön mellette a Fürbtenzug, 102 méteres átlagon aluli középszerűsége egy másik Németországból üzen. Drezda mást is jelent, remekművek sorát, s itt őrzik az egyik legszebb görög szobor, Skopas őrjöngő íriaina- szának római márványmásolatát. Egy régi utca is megmaradt, ha Drezdában járok, mindig elsétálok erre. Brü- gerweise, ma is így hívják. Péterfy Jenő lakott ebben az utcában, s mint leveleiből itudjuk, innen indult naponta a képtárba. De azt már elfelejtettem, hogy melyik háziban vett szállást. Végeredményben mindegy, az utcát újjáépítették, csak a neve maradt meg, s Péterfy halvány emléke. CSANYI LÁSZLÓ
