Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-28 / 282. szám
1976. november 28. KÉPÚJSÁG 3 A. Mőcsény Kedvezőtlen adottságok - emelkedő jövedelem A mőcsényi Völgység Népe Termelőszövetkezet a kedvezőtlen adottságú tsz-ek közé tartozik. 1969-ben három tsz egyesüléséből jött létre; öt község és hét település területe tartozik a szövetkezethez. Az egyesülést követően rendkívül alacsony volt az anyagi, műszaki, valamint az eszkö zellátottság színvonala. Mégis; a gazdaság vagyona hét év alatt 52 millió forinttal emelkedett. Hogyan sikerült ezt elérni? Mindenekelőtt: a növénytermesztésben és az állattenyésztésben meg kellett teremteni a korszerű nagyüzemi gazdálkodás alap- feltételeit. Nem volt könnyű, hisz a 2715 hektár szántó- területnek a fele 12 százalék feletti lejtésszögű. A szövetkezet vezetősége a két alaptevékenységen belül az állattenyésztés —ezen belül' is a szarvasmarhatenyésztés — fejlesztését tűzte ki óéiul, természetesen a növénytermesztésben meglévő tartalékokat is maximálisan igyekeztek kihasználni. 1972-ben Cikón 580 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet adtak át. Ez a telep kísérleti jelleggel épült, s hamarosan kiderült, hogy a kísérlet nem vált be. A Mőcsényben lévő 96 férőhelyes hagyományos istállóban 660—800 liter tejjel többet fejnek, mint a korszerű telepen. Jó néhány változtatás után — amelyet a tsz a tiszta jövedelemből fedezett — várható, hogy idén a mőcsényi régi telepen 3400, a cikói szakosított telepen pedig 2700 liter lesz tehenenként a tejtermelés. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó szövetkezetben a jövőben a legfontosabb feladat: a .takarmány- termesztés szinten tartása, javítása, a fajtaátalakító keresztezés és az új telep termelő istállójának teljes technológiacseréje. A szarvasmarha-tenyésztés más ágazataiban jók az eredmények:a borjak, a hízó marhák súly- gyarapodása megfelelő — méghozzá korszerűtlen tartási viszonyok mellett. Jövőre 300 férőhelyes hízómarha- telep, 1978-ban pedig 400 férőhelyes üszőtelep építését tervezik. A másik fontos állattenyésztési ágazat a juhászat, melynek intenzív fejlesztésiét tűzték ki célul. A növénytermesztés legfontosabb feladata: megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítani az állatoknak. Sajnos az árunö- vényék termésátlaga nem emelkedik olyan mértékben, mint a kedvező adottságokkal rendelkező gazdaságokban. Az eredményeket fokozni csak úgy lehelt, hogy a domborzati viszonyoknak megfelelő vetésszerkezetet alakítanak ki. A terméseredmények emelhetők az istállótrágyia szakszerű felhasználásával, a műtrágyaféleségek gondos megválasztásával és adagolásával, a technológiai fegyelem pontos 'betartásával — és korszerű gépesítéssel. Ennek az eredménye már kimutatható: a búza termésátlaga hat év alatt közel 16 mázsával emelkedett. Minthogy egyre kevesebb dolgozó tsz-taggal kell itt is számolni — fokozni kell a munka .termelékenységét, szigorítani a munkafegyelmet és csökkenteni a költségeket. Az egyesülés óta a szövetkezet dolgozóinak jövedelme egyenletesen emelkedett, de még így is messze elmarad a megye jobb gazdaságainak jövedelem-színvonalától. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz-eknek a megkülönböztetett támogatást a földterület aranykorona-értéke és az egy főre jutó bruttó jövedelem alapján adják. A kisvejkei gazdaság például a föld alacsony aranykorona-értéke miatt árkiegészítése« támogatást, az alacsony hruíjó jövedelem miatt pedig fejlesztési támogatást kap. A mőcsényi termelőszövetkezet csak úgynevezett „egyéb ok” miatt kedvezőtlen adottságú és az alacsony bruttó jövedelem miatt kap fejlesztési támogatást. A létszámcsökkenés, a jövedelemadó beszámítása a bruttó jövedelembe menthetetlenül az egy főre vetített bruttó jövedelem emelkedéséhez vezet olyan mértékig, hogy a tsz jövő évtől már nem kaphat vissza nem térítendő fejlesztési támogatást. A kisvej- kei tsz várhatóan 1979-ben jut ebbe a helyzetbe. A kedvezőtlen körülmények a számításoktól függetlenül továbbra is megmaradnak: a termelés költségesebb, az átlagosnál magasabb az üzemanyag-, alkatrész-felhasználás, a 'gépelhasználódás, a vonóerőigény. A dombos, lejtős területen a traktorok élettartama legalább 30 százalékkal rövidebb, mint a megfelelő adottságú gazdaságoknál. A bruttó jövedelem látszólagos emelkedése a fejlesztési támogatásból a tsz-t kizárja, nem teszi lehetővé olyan pénzeszközök tartalékolását, amelyeket a gazdaság további egyenletes fejlődése igényelne. A szövétkezet elnöke, Sikaibomyi Miklós szerint a fejlesztési támogatás hiánya azt vonja maga után; hogy az egyenletes fejlődést követően egy ideig stagnál a szövetkezet, majd visszaesés várható. (d. v. m.) U j MSZ BT tagcsoport A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 59. évfordulóján tartott megemlékezés a szokottnál ünnepélyesebb volt a tolnai Földvári Mihály Gimnáziumban; a járás; pártbizottság titkára átadta azt a díszoklevelet, amely tanúsítja, hogy az iskola tagcsoportja lett a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak. Ez alkalommal hét vállalattal, szövetkezettel, intézménnyel gyarapodott a megye MSZBT tagcsoportjainak száma, egyikük a tolnai gimnázium. Az előzményekről beszélgetünk Kizakisz Janisz orosz szakos tanárral, a tagcsoport ügyvezető elnökével, Czuczor Miklós igazgatóval, Mosonyi Magdolna KISZ-bizottsági titkárral, elnökségi taggal és a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” versenyben megyei győztes csapat tagjaival. Mint kiderül, sok éves munkával érdemelte ki a gimnázium ezt a kitüntetést. Évek óta működik az orosz nyelvi szakkör, melynek vezetője Kizakisz Janisz. A szakkör tagjai jóval többet tudnak oroszul az érettségi követelménynél, közülük nemegyszer kérnek tolmácsot, ha a faluba szovjet vendég érkezik. Míg korábban elvétve, egy-egy itt végzett diák jutott el szovjet egyetemre, főiskolára, az idén ketten tettek eredményes felvételi vizsgát és katonaidejük leszolgálása után, jövőre mennek tanulni a Szovjetunióba. Közel negyven gimnazistának van szovjetunióbeli levelező partnere. Amikor az iskolában kiállítást rendeznek, mindig ott van a „hivatalos” kiállítási anyag közt néhány érdekesebb levél is. Baráti kapcsolatot tartanak fenn szovjet komszomolis- tákkal, katonákkal, kölcsönösen részt vesznek egymás rendezvényein. De az utolsó „lökést” az a sikeres szereplés adta, ami az elmúlt tanévben zajlott le: a „Szovjetunió” folyóirat által rendezett országos, „Ki tud többet a Szovjetunióról?” verseny. A folyóirat rendszeres olvasása képezte az alapot, hiszen a kérdések helyes megválaszolásához ez elengedhetetlen volt. Harminc példányban jár — tehát minden osztálynak — a folyóirat. Sokszor szerepeltek faliújságon is kérdések, mire elérkezett az iskolai döntő: öt. egyenként négytagú csapat mérte össze felkészültségét. Az első a megyei versenyen is első lett és így jutott a második helyezett tamásiakkal együtt a pécsi területi döntőre. Ott másodikak lettek, jogot szerezve ezzel a részvételre az országos döntőben. Itt a „középmezőnyben”, a kilencedik helyen végzett a csapat. — Minimális pontkülönbség volt az első és a tizedik között, nagyon szoros volt a verseny — mondja Mosonyi Magdolna, az iskola KISZ- bizottságának titkára. — Az én bűnöm, hogy lemaradtunk — teszj hozzá Ke- nessei Éva, a csapat egyik tagja. Nem tudtam megmondani, milyen hangon énekelt Saljapin. De talán ez volt az egyetlen olyan kérdés, amire nem tudhattuk meg a választ előzőleg a folyóirat olvasásakor. Persze, elégedettek a kilencedik hellyel, csak egy a gondjuk: többek között kaptak jutalmul egy-egy borostyánkő nyakláncot és a csapat egyetlen fiú tagja, Ezer Antal — egyelőre — nem tud mit csinálni vele ... — Általános iskolás koromban megyei első lettem az orosz nyelvi versenyen, jutalmul az artyeki úttörőtáborba küldtek nyaralni. Akkor nem volt ilyen gondom. — Talán erre se lesz sokáig — kuncognak a lányok. A tervekről az ügyvezető elnök és a KISZ-titkár beszél. N incs még határozott, részletesen kialakított program, ehhez kell majd valamilyen útmutatás, különösen most, az országos értekezlet után. De vannak elképzelések: azt tenni, amit eddig, megtoldva szovjetunióbeli élménybeszámolókkal (legalább tízen jártak a diákok közül eddig a Szovjetunióban) látogatás a Szovjet Kultúra Házába, felvenni a kapcsolatot egy szovjetunióbeli középiskolával. J. J. S. O. S., emberek ! Bbitybád Az üzemek : tervtetjesitése : A bonyhádi községi párt- bizottság, a napokban megtartott ülésén a káder- és személyzeti munka tapasztalataival foglalkozott, majd megvitatta a hatáskörébe tartozó üzemek háromnegyedévi tervének teljesítéséről szóló jelentést. A termelőszövetkezet búzából, árpából, napraforgóból és kukoricából magasabb termésátlagot takarított be a tervezettnél, cukorrépából a 380 mázsás hektáronkénti termés megközelíti a tervezettet, betakarítása befejeződött, az elszállítással 60 százaléknál tartanak. Az ipar vegyes képet mutat. A „BONY” szövetkezet csaknem egyharmaddal termelt többet a múlt év azonos időszakánál, 97,7 százalékos létszámmal, a téglagyár 101 százalékra teljesítette esedékes tervét, a költségvetési üzem teljesítése 122 százalékos. A többi ipari szövetkezetnél különböző okokból keletkezett lemaradás mutatkozik. A pártbizottság megvitatta azokat az intézkedéseket, amelyeket az év hátralevő részében tesznek. o Az asszony 36 éves, súlyos betegségével tizenhárom éve kínlódik, öt éve annak, hogy hónapokra ágyhoz, otthonához köti inkább csak a karbantartható, mint sikerrel gyógyítható betegsége. Tízéves fiával él egyedül, házasságának felbontását egészségének elvesztése motiválta. Sajnos, ebben nincs egyediül. Számos sorstársa és sorstársnője mesélhetné még él azt, hogy a két ember között házasság néven1 létrejött kötés élétreszólóságát elszakította már az első megosztandó baj... Mi az, amiben egyedülálló ez az asszony? Az, hogy ragaszkodik minden szálhoz, ami az élethez, a világhoz, a társaikhoz köthetné. Dolgozni akar és aki belenéz eltökéltséget sugárzó szemébe, alaposabb ismeretség nélkül is tudomásul veheti, hogy semmit sem gondol olyan komolyan, mint a munkát. Hogy egyvalamit képtelen elviselni: a tétlenséget. Ismerek embereket, akik a legkisebb megterhelésre ösz- szerappannak, s úgy érzik, jog szerint illeti meg őket az egész világ figyelme, részvéte, gondoskodása, a lehetőség, hogy átmenetileg kiálljamak a sorból. Orvosoktól1 tudom, milyen ravaszkodásokra képesek azok, akik olyan egészségesek, mint a makk és mégis elkövetnek mindent, hogy hozzájussanak táppénzes állomány címén egy kis fizetett plusz „szabadsághoz”. Ugyancsak az egészségügy tapasztalatai kényszerítenek azokra gondolni, akik kígyót- békát kiabálnak, ha nem sikerül valamely, nem szakemberek, csak maguk által súlyosnak ítélt — különben gyógyítható — betegség miatt legalább átmenetileg rokkantsági ellátásra szert tenniök. Módom van olyanokat is ismerni, akik fél- és negyedárbocra eresztett munkakedvvel ülik, trécselik végig egyik-másik munkanapjukat, holott épkézláb emberék. Ok 'belül' hordják azt a bajt, amit inkább nem neveznék a nevén. Ez az asszony dolgozni akar! o Csöndes a kertes házak városrésze, úgy tűnik, ide hamarabb érkezik az este. .Iskolatáskáját lóbál va jön a gyerek, és örül a látogatóknak, akár az édesanyja. A lakáéban .példás rend, pedig nincs aki segítsen. Szívszorító elképzelni, amint a bottal is nehezen közlekedő asszony nemcsak jön- megy a lakásban, hanem mos, vasal, takarít és főz, kínzó pihenőkkel, minden erejét össze kell szednie, hogy folytassa. — Mindent megcsinálok, csak nagyon lassan megy — mondja a panaszkodás zöngé- je nélkül. Nemrég jött haza Budapestről, az ORFI rehabilitációs osztályáról és rövidesen újra .vissza kell mennie. — Egyedül lenni és nem dolgozni, az a legnehezebb. Tudnék pedig dolgozni, ha kaphatnék itthon végezhető munkát. Valóban, miért ne kaphatna? Közel 20 éve dolgozója egyik megyei közhivatalunknak ez az asszony. Lehetetlen, hogy ne lenne ennek a hivatalnak hazaadható munkája! — Azt hallottom, hogy a táppénzes állományú dolgozónak semmilyen jogcímen nem. lehet fizetni. Tessék, megtolt a jogszabályokra való hivatkozás! Pedig Van eset, mint ez is, amikor egyéni elbírálásra lenne szükség, felfogandó, hogy a házaadótt munka az életbe való visszakapcsolást jelenti és könnyebbséget a gyermekét egyedül nevelő asszonynak. A jogszabályok az emberért vannak, hogyan érvényesíthetjük néha mégis az ember ellen ? — Azt üzente a múltkorá- ban a főnököm, hogy bármiben segítenek, ha szükségem van rá. — És? Hangjában először remeg szomorúság: — Csak két kolléganőm jön el néha. Errefelé laknak. o Nemrég még kerékpárral közlekedett, dolgozni is azzal járt. Most már szó sem lehet erről. M'arad a lassú, vigyázó elbotozgatás. A legnagyobb út, amit megtesz, az újvárosi ABC-hez vezet, mert nincs aki bevásároljon, a legrövidebb a szomszédos rendelőbe. A kisfiú segít, de végtére is gyerek. Talán fel sem fogja még, mit jelent az anyjának nap-nap után vonzó, megtartó meleggé tenni a kétszobás lakást. Az otthont. A gyerek olyan, mint a tűz- láng, majd kicsattan a szüntelen mozgásra 'késztő vitalitástól. — Máskor is el tetszenek jönni? — kérdezi a rajzaiból, regényeiből rendezett kiállítással ösztökélve az igen kimondására. — Máskor is — ígérem a búcsúzáékor, de a kaputól néhány lépéssel odébb megállít a felismerés, hogy ez nem elég. Ennek a 36 éves asz- szonyemibernek többre van szüksége az alkalmi látogatásoknál. Arra, hogy otthon is dolgozhassák, hogy rendszeresen nyisson be hozzá az az emberség, aminek hatóereje vetekszik a legcsodála- tosább gyógyszerek hatásfokával. Kell az is, hogy hozzájusson ahhoz a közforgalomban újabban nem kapható gyógyszerhez, ami megkönynyíti együttélését a betegségével. Mindez nehéz? Nem hiszem. A megyeszékhely üzemeiben van számos nők alkotta szocialista brigád, van egy egészségügyi szakiskolánk és van egy egészségügyi szakközépiskolánk. Jó lenne, há sokan fognák fel a szükség diktálta SOS jeleket. Olyanokra van szükség, akik belső parancsra keresik a segítőkészség próbáit. Eljuthatnak ezek a jelek azokhoz a vállalatokhoz, intézményekhez is, amelyek — lévén az adminisztráció elnőiesedett — helyettesítések gondjával küzdenek és vannak kiadható feladataik. De felfigyelhet az SOS jelekre akár az ATI is, aminek gyakorlótere ott van az előtt a ház előtt, amiben a segítségre szoruló asszony lakik. Kis jóindulattal megszervezhető, hogy a tanulókocsik felváltva vigyék el munkahelyére és hozzák haza ezt a mozgásában súlyosan korlátozott fiatal nőt, ha már dolgozhat ismét. Nem sugallunk több megoldást, mert bízunk a jószán- dékúak leleményességében, ahogy abban is, hogy riportunk címe nem kiált pusztaságba. Várjuk a segítőkészek jelentkezését. LÁSZLÓ IBOLYA és a szakosított tehenészeti telep, ahol kevesebb a tejhozam, mint a régi istállóban. Külsőre nem nagy a különbség. A hagyományos istálló...
