Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-27 / 281. szám
A ^PÚJSÁG 1976. november 27CSALÁD-OTTHON A büntetés és jutalmazás tddlg‘ tgymiifió:., Gondolati a „gye$”-ről IV. A NEVELÉS során gyakran kerül sor a büntetés és a jutalmazás különböző fajtáira is. Ezekkel kapcsolatban azonban a következőkre kell ügyelni. A csecsemő sírással jelzi, ha például éhes. Általában egy kis idő eltelik, míg az anyja megszoptatja, megeteti. A kisbaba tehát korán megtanulja a késleltetést, a várni tudást. Ezt, valamint a későbbi életkorban megkövetelt tiltásokat soha nem tanulná meg ha a szülő mindig és azonnal kielégítené szükségletét. Ha viszont túlságosan későn elégíti ki, ez a gyermekben feszültséget, szorongást, illetve agresszióra való hajlamot szül. A gyermek- nea tehát a korlátozást és a tiltást is el kell viselnie, meg kell tanulnia a pillanatnyi igényéről való lemondást a későbbi öröm kedvéért. Hozzá kell szoknia, hogy figyelembe vegye a másik ember igényeit is. De a korlátozásokat mérsékelten és következetesen kell előírnunk a gyermek érettsége és teherbírása szerint. Nagy hibát követ el a szülő, aki a gyermek minden kívánságát teljesíti, vagy mindent ráhagy. A gyermeknek biztosítjuk a szeretetteljes légkört, de felelősségre is vonjuk az elkövetett hibák miatt. A 2—3 évnél fiatalabb gyermeknek azonban nem kell viselnie A JÓ JÁTÉKSZER szórakoztat, leköti a figyelmet, még a csintalan, vagy nyűgös gyermek játékösztönét is felkelti, kielégíti. A felnőttek munkával töltik a nap nagy részét, a gyermek életében viszont a játéknak jut fontos szerep. Ezért, amikor kiválasztjuk a kezébe adott tárgyakat, arra is gondoljunk, hogyan hatnak képzeletére, cselekvő- és alkotó- készségének fejlődésére. Az utóbbi években sokat fejlődött a magyar játékipar. Különösen az ifjúsági tör. vény, a családvédelmi és népesedéspolitikai párt- és kormányhatározatok megjelenése óta észrevehetően bővült az áruválaszték. Mint mindenütt a világon, nálunk is az oktató-nevelő játékok kerültek előtérbe. Pár év óta a Könnyűipari Minisztérium a játékipar gazdája, tehát egy kézbe került a gyártás összehangolása. Jelenleg az országban hetvenegy vállalat, gyár, szövetkezet foglalkozik játékszerkészítéssel. A tervek szerint az idén csaknem fél. milliárd forint értékű játék- szerf*állítanak elő. A minisztérium által kidolgozott ötéves fejlesztési program szerint 1980-ig ötven százalékkal növelik a gyermekjátékok gyártását. Ehhez százmillió forint állami támogatást és kétszázmillió forint hosszú lejáratú hitelt kapott az ágazat. Játékboltjaink árukészlete, választéka ma már elfogadható. Köszönhető a szocialista országok között létrejött ötéves árucsere-egyezmény, nek is. A magyar ipar jobb minőségű játékokat gyárt most mint a hatvanas években. Eltűntek a kereskedelemből a csecsemők hallására káros, fülsértőén zörgő csörgők, némelyiknek a zajszintje — műszeres vizsgálatok szerint — megközelítette a szövőgépét. Csökkent a harci játékok aránya. E téren megoszlanak a vélemények. Egyesek — helyes irányítás mellett —, hazafiság- ra, honvédelemre nevelő eszköznek tartják, bár a kalandfilmek, a krimik hatásával inkább magyarázható, hogy a gyermekek miért vonzódnak tettének következményét. A gyermek ebben az életkorban még nem előrelátó, így nem, képes cselekvésének végeredményét előre elképzelni. A felnőtt feladata az, hogy a gyereket visszatartsa attól, hogy bajba kerüljön. Nézzük, hogy — az általában önbizonytalan szülők — milyen nevelési hibákat szoktak elkövetni a büntetés során. 1. Gyakran szidnak, fegyelmeznek, de hogy a gyermek tetarlja-e arra nem figyelnek. 2 Csak akkor büntetnek, ha sok íosszaság „összegyűlt”. Ilyenkor van az, hogy kis hibáért adott büntetés indokolatlanul szigorú nincs arányban az akkor elkövetett rosszasággal („Betelt a pohár”). 3. Gyakran következetlenek. Gondoljuk meg, hogy mi az, amit megtiltunk, de ne legyen az, hogy 5—10 percig nem engedünk meg valamit, utána pedig megengedjük („Meglágyult a szívem”). 4. A büntetést sokszor elhalasztják („Majd hazajön apád!”). Ezt szintén nem szabad, az elkövetett hibákat mindjárt számon kell kérnünk a gyerektől. 5. Ne duplázzuk a büntetést, például elveszti kedvenc játékát és sír, vagy eltöri a tányért és látszik rajta, hogy ez bántja, akkor már nem kell szidni vagy megverni. 6. Elvakult dühhel (önuralmunk elvesztésével) soa fegyverekhez. Az Országos Piackutató Intézet felmérése szerint a szülők 65 százaléka ellenzi forgalmazásukat, mégis a fiúgyermekes családok 83 százalékában megtalálhatók a háborús játékok. A TRIÄL Sport-, Játék- és Hangszerkereskedelmi Vállalat játékkészletének csak 2—2,5 százaléka harci játék. A fejlesztési program sze. lint elsősorban a gondolkodtató, kombinációs képességet fejlesztő fémjátékok, a kisebb korosztályoknak a műanyag játékok választékát és mennyiségét bővítik. Felfrissítik a társasjátékok választékát. Gondolnak a tizenévesekre is, bonyolultabb, elektromos kísérletező játékok gyártásával. Az országos játékpályázatra beküldött modellek — amelyek szériagyár_ tása hamarosan megkezdődik —, már az ipar megújulására utalnak. Az ELZETT modern típusú, felhúzós, lendkerekes, távirányításos járművekkel munkagépekkel jelentkezett. Újdonság a KRESZ-dominó. A műanyagipar elkészítette a hintaló prototípusát, eddig ezt a terméket valutáért vásároltuk Olaszországból. A népszerű mágneses táblák újabb változatai is megjelennek a kereskedelemben. Külön foglalkoznak az óvodák. bölcsődék játékfelszerelésével. Közösségi foglalkoztatásra alkalmas, erős konstrukciójú, nagy méretű fajátékokat. habszivaccsal bélelt, mosható textilfigurákat, rongybabákat gyártanak nagy mennyiségben. A Szegedi Nívó Faipari Ktsz-ben elkészült a mozdonyból és nyitott kocsikból összerakható vonat, a kis vagonokat úgy méretezték, hogy az óvodások beleülhessenek. Az EGYSÉGES játékipar megteremtésének távlatai be- láthatóak. De ez még nem minden. Az iparfejlesztés mellett az is fontos, hogy a gyermekjáték-tervezők figyelembe vegyék a pszichológia és a pedagógia tudományának módszertani irányelveit, s a gyárak, szövetkezetek szakemberekkel terveztessék meg termékeiket. HORVATH ANITA ha nem szabad a gyermeket megverni. A szülő önuralma a legjobb biztosíték a gyermek önuralmára is! 1. A jutalmazás nem a büntetés fordítottja. 2. Ahogy a jutalmazással gyakoribbá válik egy kívánt cselekvés, úgy kell a jutalmazást lassan elhagyni. Ha ezt nem tesszük, úgy csak a jutalomért teszi és nem azért, mert szereti csinálni. 3. A jutalom hatékonyságát a jutalmazó és a jutalmazott közötti személyes kapcsolat alapozna meg. 4. Rossz a dicséret olyanért, amit a gyermek szívesen csinál, például szépen játszik, ez önmagában örömmel tölti el és akkor mi még dicsérjük is A megduplázás erős sikerorientációjú, karrierista embert eredményezhet. 5. A jó iskolai osztályzatot ne jutalmazzuk például kerékpárral. Az osztályzat idővel „valuta” lesz és a gyermek más igényének megvalósítását is ezzel éri el. A JUTALMAZÁSNAK és a büntetésnek fontos szerepe van a gyermeki énkép, önértékelés alakulásában. Óvodás korú gyermeket ha megkérdezzük „Milyen gyerek vagy?”, azt válaszolja, amilyennek a szülei mondják őt. Akit sokat szidnak, büntetnek, azt válaszolja: „Én rossz gyerek vagyok”. A gyakori büntetés hatására a gyermekben fokozott bűntudat alakul ki. DR. HÉRA GYÖRGY Recept Vadnyúl szilvával Pác: 2 csésze vörös bor, 2 csésze ecet, 5 dkg szeletekre vágott sárgarépa, fehérrépa, nagy vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, egy csomag kakukkfű, szemes bors, só. 1 darabokra vágott vad- vagy üreginyúl, 3 evőkanál vaj, szemes bors, aszalt szilva, 1 evőkanál riblszkezselé. Elkészítés: a nyulat éjszakára beáztatjuk, majd kivesszük, megszárítjuk és vajban megsütjük. Fele részben páccal * és fele részben vízzel vagy húslevessel leöntjük. Felforraljuk és leszedjük a habját. Hozzá teszünk néhány szem borsot, aszalt szilvát és a húst lassan puhára pároljuk. Majd leöntjük a szószt, besűrítjük, végül az evőkanál riblszkezselét belekeverjük és Ismét hozzáöntjük a szószt. SZEM, SZÁJ Ezen a télen változatlanul divatos a szemárnyékolás. Mindenki egyéniségének megfelelő színt használhat. Mandula formájú szem kikészítése ceruzával, a szemsarokban erősebben árnyékolva. Esti szemkikészítések: vékonyan kihúzva, középen barnával, felül fehérrel vagy ezüsttel árnyékolva, különböző formákban. A divatdiktátorok őszre és télre a sötétebb színű rúzsokat ajánlják. Hajszíntől függően divatosak a lila és a piros összes színárnyalatai. A halvány és a rózsaszínes ajakrúzsokat még nappalra se használják. Jubileumra készüiődhe- ------------------- tünk. Januárban lesz tíz éve, hogy bevezettük a gyermekgondozási segélyt, amelyet eddig egymillió asszony — a munkaképes korú női népességből minden harmadik — vett igénybe. E törvényadta jogával jelenleg is majdnem 300 ezer kismama él. Jónak, eredményesnek bizonyult ez a társadalompolitikai kezdeményezés. Fokozta a szülési kedvet, s az anyaközeiben nevelkedő gyermekek százezreinek tette lehetővé, hogy egészségi és szellemi fejlődésük töretlen legyen. Kül döttségek látogattak el hozzánk Keletről és Nyugatról, hogy ezt a világon egyedülálló család- és anyavédelmi intézkedést tanulmányozzák. A jubileum azonban némiképp számvetésre is késztet. Méghozzá tárgyilagos számvetésre, amely nem elégedhet meg az egészében valóban sikeres „gyes” nyug" tázásával akkor, amikor némely részleteiben még fejlesztésre szorul. A Munkaügyi Minisztérium felméréséből kiderül például, hogy a termelőmunkából kieső asszonyok pályája megtörik. Szakmailag visszafejlődnek. „Mínusz helyzetbe” kerülnek, mert három, esetenként hat esztendő alatt annyit lép előre a világ, amennyit sem fizikai, sem szellemi munkakörben nem lehet behozni. A „gyes” után munkába álló nők kevesebbek lesznek előbbi önmaguknál, és a valamikor velük együtt haladóknál. És ez a kár, ez a veszteség nem pótolható az anyaság, a gyermeknevelés szépségeivel... Magyarországon tavaly 196 ezer asszony szült. Körülbelül 70 százalékuk 19—30 éves korában. A számok azért érdekesek, mert mutatják, hogy a „gyes”-en lévők nagy többsége a szellemileg legfogékonyabb, leg" fejlődőképesebb korosztályhoz tartozik. A „mínusz helyzetbe” kerülés hallatlan társadalmi és egyéni veszélyét az bizonyítja a legszembetűnőbben, hogy a „gyes” idejét töltő anyák felének nyolc általános iskolai, vagy annál is kevesebb végzettsége van. Tehát éppen azokat fenyegeti a lemaradás veszélye, akiket különféle lemaradások egyébként is hátráltatnak. Miért nem tanulnak ezek az asszonyok? Holott továbbképzésüknek, továbbtanulásuknak soha még ennyi szervezett módja nem volt, mint napjainkban. A válasz nem egyszerű. A szellemi tétlenséget előidézheti a kismama igénytelensége; a férj magatartása; a munkáltató, a helyi tanács és a különféle társadalmi szervezetek nemtörődömsége, figyelmetlensége is. Valójában csak az említettek együttes törekvése nyithatja ki a tanulás, a továbbképzés ajtait az otthon maradt anyák előtt. Ha valamelyikkel baj van — meghiúsul minden szándék. A tíz év tapasztalatai azt mutatják, hogy olajozatla- nok még az együttműködés fogaskerekei. A vállalatok, intézmények és a tanácsok egymástól különváltan próbálkoznak a „gyes”-en lévők tanulásának megoldásával. Ám az sem ritka, hogy különféle pénzjuttatásokkal helyettesítik kötelességeiket. Tájékozatlanok az anyák- családi életéről, szociális helyzetéről, a férj apai minősítéséről. A munkahely a pillanatnyilag „meddő” munkaerőt látja bennük. A „gyes”-en lévő asszonyok már a belátható jövőben a munkásnő nemzedék gerincét alkotják. Nem mindegy tehát, hogy munkába állásuk után milyen minőségben, milyen színvonalon fognak majd dolgozni. Ezért is vált elengedhetetlenül szükségessé, helyi és társadalmi érdekké, hogy a helyi államhatalmi szervek és a munkáltatók együtt szorgalmazzák, minél több jó elképzeléssel segítsék a fiatal anyák továbbtanulását, képzését, szellemi fejlődését A minisztériumi vizsgálat tapasztalatai szerint a „gyes”-en lévő nők zömmel fiatal férje általában csak saját előmenetelére figyel! A fiatal feleségek többsége egyedül nem képes megvívni családon belüli harcát a férj megkövesedett szemléletével. így aztán nem ritka, hogy épp a „gyes” ideje alatt a család — a férj és a gyerekek — „cselédjévé” süllyed legtöbbjük... Ezért nem háríthatja el magától ma már az apák tudatformálásának feladatát a szű- kebb munkahely sem. Az anyák tanulása, képzése ugyanis ma még legtöbbször a családi körön belül „megbukik”, mert az apák nem hajlandók időáldozatot hozni... Tanácstagok, ^kósági elnökök, a tanácsok szakigazgatási szerveinek dolgozói és a védőnők éppúgy lehetnek a fiatal édesanyák szellemi igényességének gyarapítói, mint a férjek, a brigádtagok, vagy a lakóhelyi szomszédasszonyok. SZABÓ IRÉNÉ Tóth-Máthé Miklós: KALAP / A tanár kona ifjúságától kezdve kalapot viselt. Széles karimájút. Télen fekete velúrt, tavasztól őszig világosszürke, puha nemezkalapot. Már nem emlékezett rá, milyen volt az élet fedetlen fővel. Egyáltalán elképzelhetetlennek tartotta, hogy fedetlen fővel járjon. Mindig elegáns volt. A karján meghatározott helyen lógott az összecsukható esernyő és a zakóját a legnagyobb melegben sem gombolta ki. A kalap karimája alól szigorúan összevont szemmel vizsgálta az embereket, mint a rendetlen diákokat, akiknek már régen igazgatói rovó járna. Senki sem látta mosolyogni. A szája keskeny vonal, mértani alapossággal odahúzva. A kalap karimája alól zártnak és foiztonságasnak látszott minden. Pontosnak és körülhatároltnak, akár az élete. Soha semmi slamposság, szabálytalanság. A földtől a kalapkarimáig 170 cm volt a távolság, ami azon felül létezett, körvonalazottnak, elmosódottnak tűnt, mint sűrű ködben a házak. A földtől a karimáig és vissza, egy zárt egység! Mintha állandóan egy szobában járna és ami a plafon fölött van, teljesen elhanyagolható. Egy szeles tavaszi napon az iskolából tartott hazafelé. És bár a kalap jól a fejére volt igazítva, egy erős szélroham lesodorta és kaján játékossággal gurította egyre messzebb tőle. A tanár meghökkent. Nem emlékezett rá, mikor történt vele ilyesmi, és hirtelen az is képtelenségnek tűnt, hogy szaladjon utána, akár egy diák a labdáért. Előbb csák hosszabbakat lépkedett, mint akinek nem olyan sürgős a dolog, de aztán mégis kénytelen volt szaladni, mert a kalap egyre messzebb került. És ráadásul egy hirtelen perdüléssel felugrott egy gesztenyefára. Nem nagyon magasra, de a tanár így sem tudta elérni. Most mit csináljon? Másszon fel a fára, akár egy gyerek? Vagy várja meg, amíg a kalap magától visszaesik a földre? Mindenképpen dilemma. Állni és nézni a kalapot legalább olyan nevetséges, mint felmászni érte. Óvatosan körülnézett. Az utcában nem sokan jártak. Megvárta, amíg egy fiatal pár lassan elandalög mellette, aztán az esernyőjét a fatörzshöz támasztva felkapaszkodott a kalapért. Megragadta, és akkor látta meg mellette a gesztenyevirágot. Felnézett és egyre több gesztenyevirágot látott, fel egészen a csúcsig, majd két gesztenyevirág között megpillantotta az eget. A gyorsan úszó pamacsfelhőkkel. Sokáig kuporgott a vastag faágon és nézett felfelé, úgy érezte, minden kitágult, megnőtt és valami nagyon szép, végtelenül egyszerű titok került a birtokába. Mint egy gyereknek, aki most ismerkedik a világgal. És hosszú percekig nem látott mást, csak virágot és eget. Aztán lemászott a földre. A kalapját a kezében tartva sétált tovább, hagyva, hogy a haját rendetlenre Zilálja a szél. Négezette a házak felső homlokzatát, a cirádás erkélyeket, a falak vájataiban megbújó szobrokat, amiket azelőtt sohasem vett észre. És aztán újra és újra az eget, a gyorsan rohanó felhőkkel. És akkor megszédült. Védtelennek és tehetetlennek érezte magát, mint akit egy kötélen kilógattak a világűrbe. És bármerre kap, sehol sincs fogódzó. A fák koronája, a házak homlokzata, az ég kékje egyszerre félelmetesnek tetszett, mint a mindénség titkát verdeső gondolat. S ietve tette fel a kalapot. Erősen a homlokába húzva, hogy a szél újabb tréfáját elkerülje. Megnyugodott. A kalap karimája alól újra zártnak és biztonságosnak látszott minden. Milyenek a magyar játékok?
