Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-26 / 280. szám
1976. november 26. i&PÚJSÁG 3 Munkában a kubikosbrigád Azt mondja a kőműves: Könnyű beszélni a munkáról odabenn a meleg irodában, az íróasztal mögött, kortyolgatva a forró feketét. De idekinn, a külső állványokon ilyentájt már cibálja az emberen a pufajkát a szél. Nehezebben mozdul a derék, a láb a kéz... • Azt mondja a tisztviselő: Az embernek délutánra már zúg a feje a rengeteg számtól, adattól. Mintha a fülében kattogna az írógép, a telefon meg a nyolcadik óra végén személyes ellenségnek tűnik. Esküszöm, inkább behordanék harminc mázsa szenet — mert a fizikai fáradtságot egy éjjel ki lehet aludni... * A gépek túrta jókora sártenger közepén „pucéran” meredezik a jövendő tmk- csarnok vasbeton váza. Nem messze onnét néhány ember dolgozik — távolabbról úgy tűnik —, a sár kellős közepén. A kocsikat, gépeket egyelőre kiszorította a munkából az eső és köd hizlalta novemberi sár. De a munkáskéz nem állhat meg a szekszárdi húskombinát építkezésén. A gumicsizmás kis csapat bekötő utat betonoz a dagadó sárban. — Naponta tíz köbméter betont „kenünk” itt szét. Nem leányálom ilyen talajon zsaluzni, vasazni, merni a betont — mondja Patócs Árpád, az öttagú brigád vezetője. Kubikosok — mindany- nyian a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Beszélgetésre nem sok idő jut. A hideg, szeles időben csomósra dermed a beton, ha soká hever kupacban. No meg ácsorgásra sem csábít ez a november vége. A lapátok szaporán harap- dálják körbe a betonkupacot. Megtelik az egyik körbe- zsaluzott szakasz. Egyikük hozza a vibrátort. Halk du- ruzsolás, és az ügyes masina fémnyelve simára tömí- ti. nyalogatja a betont. — 1980-ig, amíg elkészül a kombinát, ez lesz a munkahelyünk — néz körbe Lagzi József. Míg a vibrátor dolgozik, a lapátok megtámaszkodnak a sárban. — Hamarosan nagyobb lesz itt a nyüzsgés. Úgy hallottuk: háromszáz ember jön még ide a vállalattól. — Akkor műszak végén jöhet a buszkaraván, hisz ki innen, ki onnan jött ide dolgozni. Mi például Bátaapá- tiból és Székelyszabarról járunk Szekszárdra. — Kolbászgyárat még úgysem építettem — mondja egyikük. A szusszanásnyi szünetnek vége, a tövig szívott cigaretták belefulladnak a sárba. Az öt ember — Patócs Árpád, Lagzi József, Martini Ferenc, idős és ifjabb Merdl Ádám — újra megmarkolja a lapátnyelet. Tovább fogy a beton és tovább nő az út a sár közepén. * Az építkezés szélén áll a beruházás irányítóinak a „főhadiszállása”. Az igazgatói szoba sarkában gumicsizmák. Innét az ablakból nem sok látszik a munkából. Az irodának egyáltalán nincs valami diszkrét, zárkózott, amolyan „főnöki szentély” jellege. Percenként nyílik, csukódik az ajtó — érkeznek a kollégák különböző helyzet- jelentésekkel. Szekszárdon mindig panaszkodnak a telefonra. Itt mégis percenként zörögnek a telefonok — interurbán — szinte az ország minden részéről. Tervszámok egyeztetése, megbeszélés a kivitelezőkkel, alvállalkozóval — közben kisebb-nagyobb módosítások a tervezőkkel — és természetesen a már megkezdett munkák állandó ellenőrzése. .. Szinte forr a levegő a fából épült „irodaház” kis szobáiban. * Produktív munka, improduktív munjja. Tulajdonképpen csak száraz közgazda- sági fogalom. Győri Varga György Dombóvári téglagyár Segítettek a nyugdíjasok is Száz dolgozó kellene a szezonban a dombóvári téglagyár tervfeladatának teljesítéséhez (az administrativ dolgozókkal együtt), de mindössze 75-en voltak az idén. Mégis teljesítették a feladatot, sőt félmillió darabbal többet produkáltak a nyersgyártásban. Nyilvánvaló, hogy sok túlórára volt szükség, körülbelül hatezer órára. Vállalták a dolgozók a nagyobb keresetért is, de azért is mert nem akartak lemaradni ilyen körülmények között sem. Váczi István üzemvezető tájékoztatása szerint a kemencemunkások átlagkeresete, a teljesítménytől függően, havi 4—6000 forint az idén, a nyersgyártásban dolgozók pedig 3—4500 forint között kerestek. Szorgalmukra jellemző: már három év óta túlteljesítették a tervet. A nyugdíjasok is dolgoztak az idén. A könnyebb munkákat még bírják és látva a nehéz helyzetet, igyekeztek pótolni a létszámhiányt. A gyár öt nyugdíjasa az egész főszezonban dolgozott, természetesen kemencemunkát már nem végeztek, de a gyártásban és a kazalozásban segítettek. Körülbelül kétmillió téglát ők raktak össze. Az idén kiégetnek a gyárban 11 millió 400 ezer téglát és a következő évre „átvisznek” egymillió 300 ezer nyers téglát. A nagyon keresett áru, a családiház-építés nélkülözhetetlen anyaga, a hagyományos méretű tégla Dombóvárról nagyrészt Budapestre és környékére, meg az Alföldre kerül. Vagonba rakják a gyár közvetlen szomszédságában és mennek a kocsik januártól decemberig. Tizenegymillió tégla nem kevés. Legalább is azoknak nem, akik fárasztó munkával elkészítik. G. J. Paks Népfrontprogram a községben letelepedők fogadására A paksi népfrontbizottságnak új és más településektől eltérő feladatokat ad az atomerőmű-építkezés. A sok közül az egyik: az ide költöző és véglegesen letelepedő családok fogadása, bevonása a közéletbe, annak elérése, ihogy mielőbb nemcsak formálisan, hanem ténylegesen paksi lakosokká váljanak. A népfrontbizottság már hónapok óta készül erre, mivel az év végéig negyven család költözik a község déli részén épülő ú j lakótelepre. Mint Süth Miklós községi népfronttitkár elmondta, Paksról — a község múltjáról, jelenéről és fejlesztésének terveiről — szóló tájékoztató füzetet állítanak össze és ezt átadják minden idéköltözőnek. Természetes, hogy az itt letelepedő szakemberék „beszervezésére” nem terjed 'ki a népfrontbizottság tevékenysége, hiszen ők munkahelyükön, zömmel a Paksi Atomerőmű Vállalatnál vesznek részt a mozgalmi munkában. De nagy figyelmet szándékozik fordítani a népfrontbizottság a családtagokra. Minden alkalmat megragad — előadások rendezése, klubtevékenység, bevonásuk a közéletbe —, hogy elősegítse: jól érezzék magukat új otthonukban, paksi lakosokká váljanak. Az SZMT elnökségének ülése Tegnap délelőtt Szekszárdon ülést tartott a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának elnöksége. A napirend első pontjaként Perger Imre szb-titkár terjesztette elő a Simontornyai Bőrgyár szakszervezeti bizottságának beszámolóját a gyár szak- szervezeti vezetőtestületének munkamódszeréről, irányító, segítő és ellenőrző tevékenységéről. Az elnökség vita után — elfogadta a beszámolót és az abban megjelölt feladatokat. Ezután a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységének munkavédelmi helyzetéről adott tájékoztató jelentést Szendrey Lajos gyáregységvezető és Tombor László szb-titkár. Az elnökség ezután egyéb kérdéseket tárgyalt. Az MSZMP tudományos műhelyei A párttörténeti Az MSZMP KB Párttörté- meti Intézete akkor alakult (1948-ban), amikor a politikai fejlődés napirendre tűzte a népi demokratikus forradalom szocialista forradalomba való átnövését. Az intézmény létrehozását mindenekelőtt két körülmény indokolta. Egyrészt a Horthy-rend- szer hamisításaival és rosszindulatú előítéletével szemben valósághű történeti kép kialakítását, reális marxista történeti ismeretek felhalmozását tűzte ki célul, másrészt magát a munkásosztályt kívánta megismertetni saját történeti útjával, hogy tudatosan, a maga összetettségében vállalva a múlt nehézségeit és haladó örökségét, a jövő bonyolultságára és harcaira is felkészítse. Ugyanakkor az új intézmény megalakítása a marxista ideológia térhódításával és a politikai vezetés igényeivel is találkozott. A mai napig megtett útról, az elért eredményekről, az intézetnek a magyar tudományos életben betöltött szerepéről kérdeztük Vass Henrik elvtársat, az MSZMP KB tagját, a Párttörténeti Intézet igazgatóját. — Az induláskor nagy nehézségekkel kellett küzdeni: hiányoztak a tárgyi és személyi feltételek. Mindenekelőtt a kiképzett szakembergárda hiánya okozott problémákat, ezért elsősorban tapasztalatokkal és történetírói hajlammal rendelkező régi munkás- mozgalmi emberekből és kutatói ambíciókat eláruló fiatalokból verbuválódott a gárda. Az archívum, a szak- könyvtár hiánya, a forrásanyagok csekély és szétszórt volta szintén nehezítette a munka megindulását. Ha ehhez hozzáteszem, hogy az intézet kezdeti lépései egybeestek a dogmatizmus hazai kibontakozásának időszakával és azzal a történelmi periódussal, mikor elsősorban a hatalom kérdése volt napirenden, elképzelhetők a nehézségek. Ezek a tehertételek ugyan sok esetben meghatározták az akkor folyó munkát, mégis jelentős értéket is létrehozott az intézet. Az ekkor született művék mindenekelőtt sokkal igazabb képet festettek a mozgalom útjáról. Közzétette az intézet a munkásmozgalom legfontosabb dokumentumait, és komoly szerepet játszott a marxista oktatás beindításában. Közben kinevelődött a mai történetírói gárdánk is. Méghozzá olyan káderek, akik önkritikusan képesek voltak váltani 1957-ben, amikor alapvető fordulat következett be a munkásmozgalom történetének művelésében is. Tudományos és politikai érdekünk volt a korábbi korszak tévedéseinek korrekciója, olyan valóságközpontú kutaintézet tások megindítása, amelyek megőrizve-megtartva haladták túl az addigi eredményeket, elméleti-módszertani téren és tematikában egyaránt. Meg kell mondanom, hogy ezt az áthangolást a felsőbb vezetés nemcsak ösztönözte, hanem egyenesen megkövetelte. A változásoknak meg is lett az eredménye. A munkás- mozgalom története szerves részévé vált a magyar köztörténetnek, szakmai, tudományos és produktivitási szempontból egyaránt beépült az egységes történettudomá- nyos szemléletbe. Végképp bebizonyosodott, hogy a magyar történet és a munkás- osztály története egymásra- utalt, egy történettudomány tárgyát képezi. — Milyen szervezetben, milyen fő feladatokon dolgozott és dolgozik az intézet? * — Struktúránk keveset változott, több mint 100 munkatársunk három nagy egységben (a tudományos osztály négy szekciójában, a levéltárban és a szakkönyvtárban) dolgozik. Sajátos profilunkat jelzi, hogy úgy vagyunk a pártközpont egyik osztálya, hogy egyben a történettudományba is szervesen betagolódunk. Feldolgozó és felvilágosító, kutató- és. gyűjtőmunkát egyaránt végzünk. Ami eddigi eredményeinket illeti, egy-két résztéma kivételével lényegében befejeztük a magyar kommunista mozgalom történetének a fel- szabadulásig terjedő időszakát feldolgozó munkánkat és a hazai szociáldemokrácia, valamint a felszabadulás utáni időszak munkásmozgalmi történetében is jelentős monográfiákat publikáltunk. Azonban fontos feladatok állnak még előttünk. Fel kell dolgoznunk a magyarországi szociáldemokrata mozgalom átfogó történetét. Meg kell írnunk a magyar szakszervezeti mozgalom történetét, a munkásmozgalom eszmetörténetének és kapcsolattörténetének kérdéseiről szóló tervezett köteteinket. Munkánk nem légüres térben mozog, ezt bizonyítja, hogy a 10 kötetes Magyarország Történetének 9. kötete intézetünkben készül. Az előttünk álló években fő célunk, egy több kötetes Magyar Munkásmozgalom Története megjelentetésének tudományos megalapozása. — Végezetül, az intézet nemzetközi kapcsolatairól szeretnénk hallani néhány szót. — A szocialista országok társintézményeivel immár két évtizede gyümölcsöző és alkotó kapcsolatokat tartunk fenn. Ezek a kapcsolatok sokat változtak és egyre gazdagodnak. Eleinte szervezeti érintkezést jelentettek és az információk kölcsönös erejét. Manapság már közös viták rendezése, gyűjteményes kötetek közös megjelentetése is napirendre került. A Párttörténeti Intézet jó néhány nemzetközi bizottság munkájában is részt vesz. így például a magyar—szovjet társadalom- tudományi bizottságéban és más akadémiai szintű nemzetközi együttműködésbe is bekapcsolódtunk. Megemlítem, hogy az utóbbi időben egyes nyugati testvérintézetekkel, így az M. Thorez és Gramsci intézettel is fejlődött kapcsolatunk. jlllca ez is, az
