Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

e ^pújság 1976. november 25. Ä » A résztvevők egy csoportja. Hírek U. Dózsa—Aparhant 15:0 <8:0). * Szerdán délután a Fáy ut­cai pályán Közép-európai Kupa-mérkőzést játszott a Vasas és az olasz Fiorentina. A korai kezdés, a hűvös idő ellenére szépszámú közön­ség tekintette meg a talál­kozót. Vasas—Fiorentina 1:0 (1:0) Góllövő: Kovács. * HAVANNA Miközben világszerte kü­lönböző csoportokban foly­nak a selejtező mérkőzések az 1978-ban Argentínában sorra kerülő labdarúgó­világbajnokságra, Buenos Aires-ben megkezdődött a torna lebonyolításával kap­csolatos előkészület. Az argentin fővárosban, az argentin televízió, az OIRT, valamint az „Iberoamerika- na” tv-társaságok képviselői tanácskoztak a mérkőzések közvetítésének műszaki és egyéb kérdéseiről. A megbe­szélések „pozitív eredménye­ket” hoztak. • Bosszankodva mondták a magyar aszitaliteniszezők, amikor a szerdai utazás előtt megkapták a skandináv nemzetközi bajnokság sor­solását, hogy „nincsenek vé­letlenek...” Alig egy hete a jugoszlávok versenyén is többen a közismerten leg­kellemetlenebb ellenfeleikkel kerültek össze már az első vagy második fordulóban, s hasonló lesz a helyzet csü­törtöktől Kristianstadban is. — Valóban jogos játéko­saink észrevétele, mert ugyan régi igazság, hogy az elsőség megszerzéséhez minden ki­sorsolt ellenfelet le kell győz­ni, de mégis pont minket kí­sért állandóan a sorsolás „szeszélye” — mondta Hor­váth Tibor, a szövetség fő­titkára. — Pedig ismerjük az európai uniónak azt a dön­tését, amelynek értelmében a nagy nemzetközi verse­nyek, bajnokságok kiemelé­sét és sorsolását a szervezet elnöksége egyik tagjának je­lenlétében kell elvégezni. Nemrég Jugoszláviában ez nem történt meg, s mint a skandináv sorsolás sejteti, ott is „házilag” készült el minden... Fogathajtás Szekszárdon, a megyei ál­lattenyésztési felügyelőségen találkoztak a Dél-magyaror­szági Lovasszövetség fogat­hajtó albizottságának tagjai. A megjelenteket Bach Fe­renc, az albizottság elnöke üdvözölte, majd Sitkéi János az albizottság titkára is­mertette az idei év fogatver­senyeinek összesített ered­ményét. A négyes fogatoknál a Duna-menti Egyesülés Tsz (Paks) szerezte meg az első helyet és vele a vándordíját. Hajtó: Wolf János. A szakcsi Uj Élet Tsz fogata, hajtó: Varga István a 2., míg a szedresi Sió—Sárvíz-menti Egyesült Tsz fogata, hajtó: Geiger János, a 3. helyen végzett. Ebben a kategóriá­ban a regölyi Kaposvölgye Egyesült Tsz szerezte meg a 4. helyet, ahol a hajtó Hor­váth János volt. A kettes fo­gatoknál a következő vég­eredmény alakult ki: 1. Szij- jártó Ferenc Kaposvölgye Tsz, Regöly, 2. Ravasz István, Egyetértés Tsz, Felsőnyék, 3. Szebek József, Egyetértés Tsz Pálfa, 4. Pordán József, Uj Barázda Tsz Nagydorog, 5. Poór Lajos, Egyetértés Tsz Felsőnyék, 6. Cseh Péter, Pe­tőfi Tsz Tengelic. Az albizottság titkára a továbbiakban a sportszerű­ségről és a versenybírók mun­kájáról beszélt. Sajnálattal állapította meg, hogy több esetben a fogathajtók a ver­seny kezdete előtt szeszt fo­gyasztottak. Megtörtént az is, hogy a versenybíróság-dönté­sével a fogathajtó nem értett egyet és mindjárt visszalé­péssel fenyegetőzött. Bár a bírók is tévedhetnek, de ab­ban az esetben nem kell azonnal a sportszerűtlen visz- szalépéshez folyamodni, hisz van lehetőség a tévedés kor­rigálására. A továbbiakban megállapította: a lovak el­helyezése általában jó, de ugyanezt nem lehet elmon­dani a fogathajtók szállásá­ról. Szóba került az idei év akadályversenye is, ahol a nehéz terep miatt két kocsi is összetört. Mint Sitkéi Já­nos mondotta: egy kocsi 70— 80 ezer forintba kerül, tehát <*. A fogathajtás fáradhatatlan szervezője, irányítója, Sitkéi János. lehetőleg ne legyen annyira rossz a terep, hogy fogattö­résre kerüljön sor. Természe­tesen továbbra is ügyességet igénylő akadályok legyenek, de abban ne legyen ingo- vány vagy olyan akadály, mely kárt tesz a fogatokban. Ezt követően került sor a jövő évi program megtárgya­lására. A javaslat szerint az első fordulóra április 30-án és május 1-én Tengelicen, a második fordulóra július ele­jén Pálfán, majd a harmadik fordulóra szeptember elején Szedresen kerülne sor. A vi­ta során aztán kiderült, hogy Dombóvárnak nem jó a má­jus 1-e, mivel ők a dombó­vári felvonuláson vesznek részt, viszont kérték, hogy a bajnokság első fordulóját május 14—15-én Dombóvár kapja, amikor ugyancsak ott lesz a közép-dunántúli terü­leti lovasbajnokság első for­dulója. A dombóvári kérést újabb vita követte, hisz mint a tengelici termelőszövetke­zet elnöke, Martos István mondta, a lakosság, a terme­lőszövetkezet eddig is támo­gatta a fogatversenyeket, ezért teljesítsék régi igényü­ket: Tengelicen legyen az el­ső forduló. Heves vita után végül a tengelici termelőszö­vetkezet elnöke Dombóvár ja­vára lemondott az első for­duló rendezésének jogáról azzal, hogy május 1-én Ten­gelic — egynápos — meghí­vásos fogatversenyt rendez. A sporszerű gesztust a csa­patvezetők azzal fejezték ki, hogy felajánlották: fogataik­kal ott lesznek május 1-én a meghívásos versenyen. Dom­bóvár viszont sajnálattal je­lentette, a már említett fel­vonulás miatt nem tud ott lenni. A szakcsiak is kértek egy meghívásos versenyt, melynek időpontja előrelát­hatólag augusztus 1-e lesz. Az értekezlet megtárgyalta az albizottság titkárának ja­vaslatát: januárban rendez­zenek hajtótanfolyamot. Rész­letesen ismertette a tervet, melyet valamennyien elfo­gadtak és mint később kide­rült, erre a tanfolyamra 18— 20 hallgató várható. Január első felében Szedresen tart­ják a tanfolyamot két héten át, 4—4 napon át. Az előadó­kat vidékről biztosítja a fo­gathajtó albizottság, a foga­tokat, melyeken az oktatás gyakorlati részéi sajátítják el a hallgatók, a szedresi terme­lőszövetkezet biztosítja. Az értekezlet záróakkord­jaként Bach Ferenc, az albi­zottság elnöke az idei év ver­senyei alapján a helyezettek­nek érmeket, okleveleket adott át. Elnökségi ülés Bátaszéken A Bátaszéki VSK elnöksé­ge ülést tartott. Az atlétikai szakosztály csak papíron lé­tezik, az elmúlt hetekben minden munka megszűnt. Az ülésen szóba került, honnan tudnának edzőt biztosítani, megállapodtak: ebben az ügyben megbeszéléseket foly­tatnak az illetékesekkel. Az elnökség megtárgyalta a ko­sárlabda-szakosztály, az NB Il-es csapat jövő évi terveit, feladatait. Elhangzott a be­jelentés, hogy a hét végén megkezdik a 15x7 méteres kondícióterem építését. A község üzemei, azok szocia­lista brigádjai közel 100 ezer forint értékű munkafelaján­lást tettek a 220 ezer forint értékű épület elkészítésére. Mivel az egyesület vezetősé­gét több bírálat érte az ad­minisztrációs munka miatt, Farkas Lajos ügyvezető el­nök bejelentette: december elsejétől nem vállalja ezt a tisztséget. Bach Ferenc (balról) átadja a felsőnyéki Ravasz István­nak a díjat, oklevelet. A Nagymányoki Brikett labdarúgócsapata jó rajt után fokozatosan visszaesett és váratlan vereségeivel hívta fel magára a figyel­met. A hullámzó teljesít­ményről, a váratlan veresé­gekről nagymányoki tudósí­tónk, Orbán Lajos a követi kezőket mondta: — Hosszú évek óta nem volt olyan jól képzett játé­kosállományunk, mint a je­lenlegi. Úgyszólván minden posztra van azonos képessé­gű cserejátékosunk, így nem alaptalanul tűztük ki célul, hogy a legjobb három kö­zött végzünk. Időközben sajnos rá kellett jönni, hogy a sok jó játékos még nem jelént jó csapatot. Több já­tékosértekezleten beszélget­tünk, érdeklődtünk, mi az oka a gyenge teljesítmény­nek, de játékosaink hallgat­tak. Egyszerűen nem talá­lunk magyarázatot, hogy a volt NB Il-es. NB III-as játékosok hosszú hetek óta miért vannak rossz formá­ban. Volt egy-két mérkőzé­sünk, ahol a játékvezető is gyenge volt, de nem szabad az ő terhűkre írni rossz szereplésünket, vagy azt, hogy hazai pályán a Dom­bóvári Spartacustól 6 gólt, míg vasárnap Dombóváron, a Vasutastól 7 gólt kap­tunk. Míg a dombóváriak lelkesedtek, a mieink szé­pen, de unottan játszottak, mint akiknek teljesen mihdegy az eredmény. Ma­holnap a kiesés ellen kell harcolnunk... A gyenge sze­replés okát talán ott keres­hetjük, hogy a játékosok egy részénél nincs klubsze­retet, ami érthető, hisz nem nagymányokiak. Fele Máza- szászvárról került hozzánk, semmi sem köti őket a köz­séghez, nem kötelezi őket semmi, hogy a nagy múltú egyesület színeiért teljes erőbedobással küzdjenek. Ez az eredménye, ha a já­tékosok vidékiek. ............................................................. ........................... •Duna újvárosban, 300 néző előtt a sáros, helyenként mély. salakos edzőpályán ke­rült sor a találkozóra. Az NB I-esekkel szemben Jera_ bek Jenő edző a következő­ket szerepeltette: Pólyák — Glavatity, Cserneczky, Vá­gó, Lubastyik, Varga, Tóth, Somodi, Meszlényi, Orosz, Szőcs. Csere: Pölöskei és Weitner. Már a 6. percben vezetéshez jutott az NB I-es csapat: egy hazaadást Bódi elcsípett és a hálóba gurí­tott. 1:0. A 15. percben Orosz bal lábas lövését a ha­zai kapus kiütötte. Később Fajkusz 10 méteres lövése ment mellé. A 28. percben Tóth szép átadását a 16- oson Varga átvette, majd higgadtan a jobb sarokba gurított. 1:1. A félidő hátra­lévő percei kiegyensúlyozot­tá váltak, sőt, a Dózsa tá­madott bátrabban. A 42. percben Meszlényi jó hely­zetben hosszút szöktetett, így oda lett a helyzet. A második félidőben a Dózsa folytatta lendületes, célratörő játékát, így az NB I-esek nem tudtak fölénybe kerülni. Még a kettős csere sem segített a hazaiaknál, mert a Dózsa támadott töb­bet. A 17. percben Weitner jó cselek után került biz­tató helyzetbe, de végül fel­szabadítottak a védők. Ké­sőbb Pölöskeit lesen állítot­ta meg a játékvezető, bár nem volt az. A 20. percben Fajkusz két méterről ron­tott majd a 28. percben az NB I-esek jutottak közve­tett szabadrúgáshoz a Dózsa kapujától 12 méterre, de a lövés fölément. A 31. perc­ben Weitner szép cselei után a lesre játszó védők közül Somodi kiugrott és a jó labdát góllá értékesítette. 1:2. Mindössze két perc tel­lett el (bár előzőleg már les volt) egy beívelt labdát Szepesi magasra felugorva fejelt Pólyák kapujába. 2:2. A gól nem törte le a Dó­zsát, támadott, de gólt nem sikerült elérni, sőt, a 45. percben a játékvezető egy ártatlan esetnél fújt és a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Szepesi rúgta, de Pólyák jó érzékkel védett. Valamennyi játékos al­kalmazkodott a talajhoz és betartotta az edzői utasítást. A közönségtől gyakran le­hetett ilyen megjegyzést hallani: a Dózsánál gyen­gébb képességű csapatokat láttunk itt már az NB I-ben. Kitűnt: Lubastyik, Vágó, Somodi, Pólyák, a mindösz- sze negyven percet játszó Weitner, bár a többiek is jó teljesítményt nyújtottak. Szépséghiba Minden labdarúgócsapat elsősorban hazai mérkő­zéseit igyekszik megnyerni. Ez érthető, hisz a hazai pálya, a közönség biztosítja azt a légkört, mely oldot- tabbá teszi a játékosok idegállapotát, növeli önbizal­mukat. így történt ez vasárnap Bogyiszlón is, a Kis. dörög elleni mérkőzésen. A pálya sáros volt és ez a talaj nemcsak a játékosokat, de a játékvezetőt is próbára tette. Ilyenkor nehéz elbírálni, hogy a sza­bálytalanság szándékos volt, vagy a talaj miatt tör­tént? Szabálytalanság pedig akadt bőven. Ezek egy ré­sze nem a pálya mély talaja miatt adódott, közreját­szott a szándékosság is. A játékvezető a mérkőzés ele­jén jól ítélkezett, igyekezett megtorolni, amit kellett. Ahogy teltek a percek és forrósodott a hangulat, úgy szaporodtak a betartások, az alattomos rugdosások. Befejezés előtt 5—6 perccel Török, a hazai csapat „üd­vöskéje”, az NB I-et megjárt játékos, valamint a kis- dorogi Genszler kölcsönösen törlesztettek egymásnak. Nem voltak ezek veszélyes dolgok, mégis ebből lett a kettős kiállítás. A pálya középső részén tartózkodott az említett két játékos (a labda a bogyiszlói kapu előtt volt), amikor mindenki felkapta a fejét és odanézett: Genszler jajgatott, a földön fetrengett, a közelében Török volt. A jajgatásra fordult meg a játékvezető és azonnal intett Töröknek, hogy hagyja el a pályát. Nem sokkal később ezt közölte Genszlerrel is. Csak feltételezni lehet: a két játékos kölcsönösen rugdosta egymást, azonban ezt még a partjelzők sem látták — mint utólag elmondták —, de a játékvezető főképp nem láthatta, mert az esetnek háttal állt. Az adott helyzetet véve alapul: a kiállítás nem indokolat­lan, egyetlen szépséghibája: a játékvezető a történ­tekből nem láthatott semmit. Hírek külföldről Folytatódik a magyar tor­nászok külföldi versenykör- útja. Magyar Zoltán alig­hogy hazatért Japánból, szer­dán délelőtt — Molnár Im­re versenyzőtársa és Réthi Sándor pontozó társaságá­ban — már újra útra kelt, Svájcba repült, a hagyomá­nyos Sihltal-kupán vesz részt Adliswilben. Csütörtökön Szuh Csaba, a Magyar Torna Szövetség titkára és Bérezik Sára vá­logatott edző vezetésével há­rom versenyzőnő. Fajt Ág­nes, Sziráczky Brigitta és Molnár Anna Lipcsébe uta­zik, ahol nagyszabású nem­zetközi ritmikus sportgim- nasztikai viadalt rendeznek. Pénteken Egervári Márta, a Bp. Honvéd olimpiai bronz­érmese indul külföldre, a turkui bemutató jellegű ver­senyre. Ugyanezen a napon repül el Szófiába Budapest férfi- és női együttese, ahol 10 főváros válogatottja méri össze erejét. * A kedd esti Bayern München—Cruzeiro világ­kupa-mérkőzés első 90 percé­nek 2:0-ás megnyerésével a müncheni együttes nagy lé­pést tett ahhoz, hogy eddigi trófeái közé betegye majd ezt a díjat is. A találkozó nem hozott különösebb szenzációt, leg­feljebb annyiban, hogy igen mérsékelt érdeklődés mel­lett zajlott le. Ebben közre­játszott a rossz idő, a hóesés. Dettmar Cramer, a Bayern München edzője így értékel­te a látottakat: — Sem a játékkal, sem az eredménnyel nem vagyok elégedett, legalább még egy gólt kellett volna lőnünk ah­hoz, hogy nyugodtan utaz­hassunk Dél-Amerikába, ahol 120 ezer ember biztat­ja majd a Cruzeirót, a pálya 850 méter magasan van a tengerszint fölött és még a 21.30 órás kezdéskor is 25 fok a meleg, nem is szólva a mindig jelentkező légszomj­ról. Zeze Moreira, a Cruzeiro edzője a következőket mon­dotta : — A Bayern jobban ját­szott mint mi, rászolgált a győzelemre. Erősen zavarta a fiúkat a hideg idő és a számukra teljesen szokatlan havas pálya. A visszavágón mi leszünk majd helyzeti előnyben és be tudjuk hozni a hátrányt... Elkészült a jövő évi program

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents