Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-19 / 274. szám

e képújság 1976. november 19. Érdemes beszélni róla Járási labdarúgás PAKS: 1. N.-dörög 10 8 2 — 42-10 18 2. Pállá 10 6 2 2 23-18 14 3. P.-hencse 10 5 3 2 24-19 13 4. Paks II. 10 6 — 4 38-22 12 5. Németkér 10 5 2 3 30-26 12 6. D.-földvár 10 3 3 4 20-23 9 7. D.-kömlőd 10 4 1 5 25-37 9 8. Madocsa 10 3 2 5 21-27 8 9. Kajdacs 10 3 1 6 32-25 7 10. Bölcske 10 2 2 6 16-29 6 11. Blkács 10 — 2 8 9-44 2 ! Ifjúságiak: 1. Nagydorog 13, 2. Bölcske 11, 3. Dunaföldvár 9, 4. Németkér 9, 5. Dunakömlőd 6, 6. Madocsa 4, 7. Pálfa 2, 8. Pusz- tahencse 0 ponttal. SZEKSZARD: A járási szövetség most tette közzé a november 7-1 és a 14-1 eredményeket: Várdomb—Alsó­tengelic 1:0, Ifi: 0:1, Szedres— Öcsény 2:2, Ifi: 1:3, Harc—Kö­lesei 0:11, Ifi: 3:4, T. m. Építők— Tengelic 2:3, ifi: 3:1, Bâta—T. m. Építők 3:0, ifi: 2:4, Tengelic— Harc 3:0, ifi: 3:0, Kölesd—Szed­res 2:2, ifi: 4:3, öcsény—Sióagárd 2:2, ifi: 2:2. Felnőttek : 1. Tengelic 8 6 2 — 17-4 14 2. Alsótengelic 8 4 3 1 18-6 11 3. Báta 7 4 2 1 25-8 10 4. Sióagárd 8 4 1 3 25-18 9 5. Kölesd 8 2 4 2 20-14 8 6. T. m. Ép. (X) 8 4 1 3 19-13 7 7. Várdomb 9 3 1 5 10-25 7 8. Szedres 7 12 4 12-19 4 9. Öcsény 8 — 3 5 10-23 3 10. Harc (x) 7 1 1 5 8-34 2 Ifjúságiak: 1. Várdomb 16, 2. Sportiskola 16, 3. öcsény 13, 4. Sióagárd 12, 5. Alsótengelic 11, 6. T. m. Építők 10, 7. Tengelic 7, 8. Kölesd 6, 9. Szedres 3, 10. Bá­ta 3, ll. Harc 0 ponttal. A szekszárdi városi sakkver­seny eredményei : Beruházás— MEZŐGÉP 1,5:2,5, Gyár- és Gép­szerelő—Kórház 1,5:2,5, Megyei Tanács—Társadalombiztosítás 2:2, MEZŐGÉP—Gimnázium 1:3, TO- TÉV—Megyei Tanács 3:1, Társa­dalombiztosítás-Beruházás 2:2. A bajnokság állása: 1. TOTÉV 11 8 2 1 18 2. Kórház 12 8 1 3 17 3. MEZŐGÉP 12 4 4 4 12 4. Megyei Tanács 14 4 4 6 12 5. Beruházás (x) 13 2 7 4 10 6. Gyár-Gépsz. 11 3 3 5 9 7. Gimnázium (x) 11 4 2 5 9 8. Társ.-hizt. 11 2 3 6 7 Ötsoros tevéi Mindössze ötsoros levelet kaptunk Tamásiból éppúgy, mint azok, akik valamilyen formában segítették a szerve­zőket, hozzájárultak ahhoz, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulója tiszteletére rendezett sport­nap sikerüljön. A köszönő le­velet Rigóczki Zoltán, az MSZMP nagyközségi bizott­ságának titkára, Gyimóthy Ödön, a nagyközségi közös ta­nács elnöke, valamint Görgé- nyi Zoltán, a nagyközségi KXSZ-bizottság titkára írta alá. Biztosak vagyunk abban, hogy a legközelebbi hasonló sportrendezvényen ismét szá­míthatnak mindazok segítsé­gére, akik az első alkalommal is támogatták a helyes kez­deményezést. A követelmény­rendszerről Dr. Gyurovics László, a faddi Lenin Tsz SK labdarú­gócsapatának edzője, október 20-án felszólítást kapott a já­rási sportfelügyelőségtől, hogy a követelményrendszer­rel kapcsolatban adjon tájé­koztatást abból, mit hajtott végre. A faddiak edzője fel­teszi a kérdést: kinek kell hinni a követelményrend­szerrel kapcsolatban, mivel a járási sportfelügyelőség sze­rint a megyei labdarúgó- bajnokság minőségi sportnak minősül, ahol a követelmény- rendszer szigorú előírás, ugyanakkor a megyei labda­rúgó-szövetség főtitkára sze­rint a megyebajnokság csak tömegsport és a követelmény- rendszer csak ajánlott. Az edző állást foglalt: a faddi labdarúgók sporttevékenysé­ge nem élethivatás, mint ahogy az ő edzői munkája sem az, csak azért végzi ezt, mert szeretik a labdarúgást és ezzel is támogatni kíván­ják a község sportját. Nem tudnak és nem is akarnak semmiféle szankciót alkal­mazni azokkal szemben, akik esetleg egy-egy edzésről távol maradnak, hisz a pályáin el­töltött szabad idejükért sem­miféle juttatást nem kapnak, a sportolást testedzés céljá­ból végzik. A faddiak véle­ménye: a magyar labdarúgás fellendülése nem attól függ, hogy a tömegsport területén a megyebajnokságban heten­ként három vagy négy edzést tartanak. A tömegsport lénye­ge: a rendszeres testedzésen minél többen vegyenek részt. Megjegyzésünk : az edzők értekezletén dr. Szűcs László kijelentette (és ez az MLSZ állásfoglalásában is megtalál­ható), hogy a megyebajnokr ság tömegsportnak minősül. Ugyancsak a főtitkár mondta az edzőiknek, hogy a követel­ményrendszer csak ajánlott. A jelek szerint a járási sport- felügyelők egy része nem tud­ja, mit mondott az erre leg­illetékesebb: a főtitkár. Aï apa aégjf gyermekével '.. Már többször leírtuk: sike­re volt a kocogónapoknak. A gyermekek mellett ott voltak a szülők is és akarva-akarat- lanul is részesévé váltak a kocogómozgalomnak. A szü­lők többsége valamelyik ver­senybe, sportolásba bekap­csolódott, ha másba nem, a kötélhúzásba vagy a könnyű sétába. A szekszárdi kocogó­napokon ott láttuk többek közt Bálványosi Endrét, aki két fiával és két lányával az elsők között érkezett és az utolsókkal távozott. Gyerme­kei rendkívül lelkesen végez­ték a feladatokat, lánya gör­korcsolyában ezüstérmet szerzett, míg két fia kötél­húzásban jeleskedett. Ebben segítségükre volt édesapjuk is, aki többi társával együtt jól szórakozott és mint mond­ta, tavasszal ismét jön gyer­mekeivel a kocogónapokra. Az ígéret szép szó Jó pár hónapja, hogy az egyik társadalmi edző felke­resett panaszával : a Bonyhád- hoz közel eső községben vég­zi a járási labdarúgásban sze­replő labdarúgócsapat edzé­seinek irányítását — és nem is eredménytelenül. A pana­sza az volt, hogy senki nem törődik az egyesület gondjá­val, bajával, sőt tőle is vissza­vonták azt a földdarabot, me­lyét azon a címen kapott, hogy valamilyen formában térítsék az edzések miatt el­veszett munkaóráit, fáradsá­gát. Mint kiderült, az a „di­vat”, hogy egy hold földet ad a községi tanács, azt a ter­melőszövetkezet megműveli, kukoricával 'beveti és az ille­tőnek csak a termést kell be­takarítani. A község vezetői­re tartózik, milyen formában adnak valamilyen juttatást az edzőnek, viszont az érdekelt bennünket, miért a közöm­bösség, a sport iránti ellen­szenv. így kerültünk el a község­be, ahol az arra illetékes kö­zölte: sajnos nem áll módjá­ban foglalkozni velünk egyéb elfoglaltsága miatt, de né­hány nap múlva érdeklőd­jünk. Három nap múlva ér­deklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy minden rende­ződött, ne menjünk ki ebben az ügyben, örültünk, hogy si­került ismét biztosítani a lab­darúgók szereplését a bajnok­ságban. Néhány napja a társadalmi edző ismét megkeresett ben­nünket: Gondolják el — mondta —, háromezer forint felett kémek művelési dí­jat a föld után, melyet a ta­vasszal úgy adtak, hogy nem kell fizetnem. Akkor mindent megígértek, csakhogy ne hagyjam abba és most kérem, itt van... Ilyen jellegű ügyekbe nem kívánunk beleavatkozni, de azért kicsit furcsa, hogy ta­vasszal mindent megígértek és most az év végén, mintha teljesen elfelejtettek volna mindent. (Az külön téma, hogy az ilyen juttatás meny­nyire legális.) Mikorra tesz kész? Simontornyán a sportked­velők még ma is idegesek lesznek, ha az új labdarúgó- pálya kerül szóba. Ilyenkor mindig megkérdezik, kinek az agyában fogamzott meg, hogy a meglévő sportpályát beépítsék ákkor, amikor erre a célra máshol is találtak vol­na helyet. Igaz, elhangzott akkor az ígéret, majd az egye­sület kap helyette a meglévő labdarúgópálya mellett újabb területet, illetve pályát. Az­óta sok víz lefolyt már a kö­zelben lévő Sión, de pálya még nincs. Elhangzott ugyan néhány ígéret, ekkor vagy ákkor lesz kész, sőt tavaly már azt is megírtuk — egy vezető nyilatkozata alapján —, hogy az idén tavasszal le­het füvesíteni. Maholnap le­esik a hó, de a pálya helyén nem sok változás tapasztal­ható. A nyári kétméteres gaz kezd elszáradni és vagy 10— 15 teherautó földet hordtak oda. Ha továbbra is ebben a tempóban történik a talaj- előkészítés, tíz év múlva sem lesz új pálya. Mi történne akkor, ha mondjuk megkérdeznénk, hol voltak azok az illetékesek, akik szeme láttára — esetleg beleegyezésükkel — vették el a sportpályát, amikor van egy rendelkezés: sporttelepet csak akkor lehet más célra igénybe venni, ha élőbb he­lyette hasonlót készítenek. Szeretik még Bonyhádiul az ökölvívást! A fáradhatatlan edző: Tóparti József A hatvanas évek közepén Bonyhád volt megyénk ököl. vívósportjának egyik felleg­vára. Ahhoz képest ma csak egy töredékét találni a lel. kesedéshek és természetesen a siker is ennek arányában kevesebb. Már a tavalyi év is sok gonddal-bajjal járt. Nem volt termük, hiába mentek bárkihez, mindenhol csak ígéretet, biztatást kaptak, de teremhez nem jutottak. Mást nem tehettek, mint kimentek a sportpályára edzeni. Ez a sportág köztudottan terem, hez van kötve és nem éppen a legalkalmasabb a szabad­tér. A bonyhádiak kényszer- helyzetben voltak, a három hónap alatt fokozatosan visz. szaesett a versenyzők formá­ja. Ezt az edző is észrevette és bizony elmaradt egy-két versenyük. Az ok: csak jól felkészített, kitűnő erőnléttel rendelkező ökölvívó léphet szorítóba. Igaz, hogy Bony - hádon van több tornaterem is, de hosszú ideig egyikben sem jutott egy kis sarok ré­szükre. Nagy gondot jelen­tett, sőt még ma is jelent, hogy az iskolából nem szíve, sen engedik el a fiatalokat ebbe a szakosztályba, mond­ván, hogy nem fiatal gyere, "keknek való. Mivel ez szülői értekezleten is elhangzott, a szakosztály nem is jutott utánpótláshoz az általános iskolákból. Aki ismeri az ökölvívást, az jól tudja, hogy ez a sportág sem veszélye­sebb mint a többi, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy ez is csak annyira veszélyes mint például a labdarúgás, vagy a kosárlabda. Ez év első heteiben a szak­osztály vezetősége célul tűzte ki, hogy az idén több verse­nyen indulnak és több ököl­vívómérkőzés jut a bonyhádi közönség számára is. Mert változatlanul szeretik ezt a szép, férfias sportot, csak ép­pen a körülmények olyanok, hogy nincs lehetőség fejlődés­re. A bonyhádi ökölvívók ter­vei az idén sem váltak való­ra. Az iskolák továbbra sem engedik tanulóikat, ezúttal az indok: az iskolán belül zsú­folt a gyerekek programja, nagy az elfoglaltság. A terem, probléma részben megoldó­dott. Hetenként kétszer, szer. dán és pénteken, az általá­nos iskolában folytathatják edzéseiket. Azért csak két­szer, mert ennyi időre kapták a termet. Komoly anyagi gondja is van a szakosztály­nak: az idei évre betervezett pénz elfogyott, mivel eleve keveset irányoztak elő, ezért az elmúlt évben az említett okok miatt nem költötték el a pénzt. Tóparti József edző és két lelkes segítőtársa, aki néhány éve még maga is ökölvívó volt — Oláh Miklós és Szemcsuk István — mindent megtesz annak érdekében, hogy ismét fellendüljön, a sportág. A bonyhádi közönség is ezt várja tőlük — joggal —, de a három sportember erőlködése hiábavaló, ha nem kapnak segítséget, ha nem áramlik a fiatalság a szakosz­tályba, hogy közülük kerülje­nek ki az_újabb Bordák, Oláhok, Szabók. Még a kis létszámú szak­osztályon belül is néhány te­hetséges fiatalt találni, akik Nagykanizsán, Békésen, Szombathelyen, és a közel­múltban Szekszárdon a Ge- menc-kupán kitűnően szere­peltek. így például Szujó László, a Gemenc-kupa ver­senyen a legtechnikásabb if­júsági versenyző címet és a velejáró tiszteletdíjat nyerte el. Az elmondottakat össze­gezve legfontosabb feladat, hogy kapjanak utánpótlást az általános iskolákból és heten­ként több edzést tudjanak tartani. Reméljük, az utóbbi rövidesen megoldódik, talán sikerül nekik is helyet szorí­tani a már épülő munkacsar­nokban. A bonyhádi szakem­bereken nem múlik, hogy fel­lendüljön a községben, ezen ’’keresztül megyénkben is a mélypontra jutott ökölvívás. És hadd tegyük hozzá; orszá­gos szinten is elkelne már egy-két kiváló képességű versenyző, aki méltóan tudná képviselni hazánk színeit. Mert Bonyhádról kerültek ki már válogatott versenyzők, hogy csak egyet említsünk: Borda Tibor. Siker sikert követett Jó évet zártak a dalmandiak Fülöp József edző az utolsó eligazítást tartja a verseny előtt két lovasának. Balról Kecskeméti József Amálián, jobbról Némedi István Aligátoron. A Dalmandi Állami Gaz­daság nemcsak jó gazdálko­dásáról, hanem lótenyészté­séről is ismert az országban. Az 1960-as években sok sportló hagyta el a gazdaság istállóját és került különbö­ző egyesületekhez. A lovas- versenyeken a dalmandiak rendre szép eredményeket értek el, de az I970-és évek elején megtorpanás állt be. Egy-két év óta azonban nem­csak a gazdaság istállóiból kikerült sportlovak arattak sikert, hanem a Dalmandi MEDOSZ lovasszakosztályá­nak tagjai is. Fülöp József 1974. márciu­sában vette át a szakosztály­nál az edzések irányítását. Mint már említettük a hul­lámvölgybe került szakosz­tályt kellett megfelelő szint­re hozni. Ez viszonylag ha­mar sikerült és már 1975- ben szép' eredményeket ér­tek el, melyeket az idén to­vább tetéztek. A területi bajnokságokon sikert sikerre halmoztak és csapatverseny­ben megszerezték az első he­lyet'. Az országos lovasbaj­nokság 2. fordulóján Kecske­méten is jól helytálltak. A nehéz, síkos talajon csak kel­lően előkészített, jól belova­golt ló tudott eredményes lenni. A pályák nehezek vol­tak, egy-egy ugráskombiná­ció bizony komoly feladat elé állította még a nagy rutinnal rendelkező lovat és lovast is. Hosszú évek után Kecske­méten sikerült a dalmandi- aknak országos bajnokságon piros szalagot, azaz első he­lyet szerezni. Kecskeméti Jó­zsef Szivárvány nevű lován szerezte meg az elsőséget és Aranyossal 3. lett. A fiatal Aligátor is várakozáson fe­lüli eredményt ért el: Kecs­keméti Józseffel nyergében, hibátlanul ment végig a pá­lyán, sőt a rendkívül erős mezőnyben a 12 hibátlan lo­vas közül a 3. helyet szerez­te meg. A nyeretlen lovak kategóriájában 130 centimé­teres díjugratásban Kecske­méti Aligátorral a 2. helyet szerezte meg. A dalmandiak többek kö­zött részt vettek Tamásiban és Szedresen is a versenyen. Amália például Szedresen Némedi Istvánnal az ifjúsági díjugratásban, majd Kecske­méti Józseffel az egyéni díj­ugratásban szerzett első he­lyet. A Dalmandi Állami Gaz­daság minden lehetőséget, támogatást * megad ahhoz, hogy sportkörének lovasai jól szerepeljenek, öregbítsék Dalmand hírnevét. Már el­készültek a jövő évi tervek. Fülöp József edző január el­ső napjaiban megkezdi a kö­vetkezetes felkészülést a lo­vakkal és versenyzőkkel. Biztosak vagyunk abban, hogy sok szép eredményük­ről adhatunk tájékoztatást jövőre is. Tömegsport Kispályás tsz-labdarúgókupa Bonyhádon, a járási labda­rúgó-szövetség, valamint a járási tömegsportbizottság jól sikerült labdarúgótornát rendezett. A 11 csapat három csoportban küzdött. A cso­porton belüli végeredmény : I. csoport: 1. MEZŐGÉP 4, 2. Izmény 4, 3. Závod 4, 4. Pan­nónia II. 0 ponttal. II. cso­port: 1. Pannónia I. 5, 2. Bör­zsöny 5, 3. Mőcsény 2, 4. Ma­lomipari 0 ponttal. III. cso­port: 1. Kisvejke 4, 2. Ka­kasd 1, 3. Váralja 1 ponttal. A három csoportelső került a döntőbe, ahol a Pannónia I.—Kisvejke mérkőzés gól nélküli döntetlennel ért vé­get, Kisvejke a MEZŐGÉP ellen 3:0-ra, míg a Pannónia I. a MEZŐGÉP ellen 3:2-re nyert. A döntő végeredmé­nye: 1. Kisvejke 2 l 1 — 3:0 3 2. Pannónia I. 2 l 1 — 3:2 3 3. MEZŐGÉP 2----------2 2-6 0 A z első helyezett kisvej- keiek vették át a tsz-kupál, míg a II—III. csapat — a győzteshez hasonlóan okle­véldíjazásban részesült.

Next

/
Thumbnails
Contents