Tolna Megyei Népújság, 1976. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-17 / 272. szám

1976. november 17, ivÉPÚJSÁG 5 Eredmények, tapasztalatok, tervek Irta : Dr. Romany Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Amint a népgazdaság va- ■ - lamennyi ágában, úgy a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban dolgozók is az év utolsó heteire jutó feladatok teljesítésén dolgoz­nak. Van ahol most tetőzik a szezon, a cukorgyárakban, a csokoládégyárakban —­ugyanakkor a tervező és irá­nyító szerveknél már javában folynak a jövő évi népgazda­sági tervezési és költségveté­si munkálatok. Ehhez ki­indulási alap az idei esztendő tapasztalatainak elemzése, a várható éves eredmények megítélése. Arra kell vála­szolni: vajon az V. ötéves tervidőszak kezdetének eddi­gi teljesítményei igazolják-e várakozásainkat, milyen fej­lődésre számíthatunk a me­zőgazdaságban és az élelmi­szeriparban, s mire alapozzuk a következő évek tennivalóit? Igaz, hogy az év vége felé közeledünk, de mégiscsak hátravan még abból sok-sok munkanap. Egy munkanap teljesítményének értéke pedig közepes gazdaságban is fél­millió forint körüli, Bábolnán pedig már napi 3 millió fo­rintban, a Szegedi Szalámi­gyárban napi 12 millió forint­ban számolnak. Az évi eredményeket még csak körvonalazni lehet és szabad. Az köztudott, számos ked­vezőtlen jelenség, köztük az aszályos nyár ellenére kenyér­gabona-termésünk kiváló, a hektáronkénti termés az ed­digi legjobb volt. Az elért eredmények igazolják, hogy pontos technológiával, kor­szerű gépesítettséggel, gon­dos, hozzáértő munkával és megfelelő fajták termesztésé­vel akkor is érhetők el jó eredményék, ha az időjárás kevésbé kedvező az adott kul­túra termesztéséhez. Termé­szetesen mindezt tudva is tudomásul kell vennünk, hogy a leggondosabb munká­val sem lehetséges a mező- gazdasági termelést függetle­níteni az időjárástól. Ezt pél­dázza az idei cukorrépa-, bur­gonya- és zöldségtermés ala­kulása is. Az időjárási ténye­zőkkel tehát számolni kell és ezért még többet kell tenni a termelési biztonság kibonta­koztatása érdekében. Az említett kultúrák eseté­ben ez azt jelenti, hogy a fajtaarányök javítására, a korszerű vetőmagellátásra, a területi koncentrálásra, a faj­ták termőképességének jobb kihasználására, s az emberi hozzáértésre fokozottan ügyelnünk kell. Mindezek ér­dekében bővíteni kívánjuk az iparszerű termelési rendsze­rek területét, fejlesztve a rendszergazdák integrátori tevékenységét is. Itthon és Európa-szerte mindenkit közvetlenül és ér­zékenyen érint a burgonya­termelés visszaesése. A nagy­üzemi vetésterület és az in­tenzív termelési rendszerek arányának növekedése meg­alapozza a termelési bizton­ságot, a termelési színvonal jövőbeni emelését. Az inten­zív burgonyatermelés és -for­galmazás tervezett fejlesztése szükségessé teszi a rendsze­rek bővítéséhez a műszaki feltételek megteremtését, a tárolókapacitások bővítését, a központi felvásárlás szerve­zési és egyéb feltételeinek korszerűsítését. A kertészeti termékekből a lakosság ellátása egyenetlen volt és számottevő áremelke­dés következett be. Az év má­sodik felében az ellátás javult és központi intézkedések tör­téntek annak érdekében, hogy a téli és kora tavaszi ellátás zökkenőmentes legyen. A ké­ső tavaszi fagyok, majd a hosszan tartó szárazság a ter­mést kedvezőtlenül befolyá­solta. A legnagyobb kiesés egyes zöldségféléknél és a nyári gyümölcsöknél volt ta­pasztalható. A kedvezőtlen termelési eredmények nyo­mán mind a lakossági ellátás, mind a gyümölcskonzerv- termelés, mind pedig a friss gyümölcsexport kevesebb a terveződnél. Lényegében ha­sonló helyzet alakult ki a szőlőtermelés területén is. A takarmány termeszté- -------------------— sere is ked­vezőtlen volt az aszályos időjárás. A takarmánytermő területek fokozottabb haszno­sítása, a tartalékok feltárása, a takarékosabb takarmányo­zás, a melléktermékek eteté­se azonban lehetőséget terem­tenek állatállományunk fej­lesztésére. A szarvasmarha-állomány fejlődését elősegítő intézke­dések hatására tejtermelé­sünk kimozdult a holtpont­ról. A tejhozam növekedésé­nek eredményeként mind a tejipari, mind a mezőgazda- sági feldolgozó üzemek együt­tesen teljesítik előirányzatu­kat. A tejipar felvásárlása a tervezettet meg is haladja. Sertéstartásunk fejlődésére utal, hogy — az év elején észlelt alacsony nyitóállo­mány ellenére — vágsósertés- termelésünk várhatóan meg­felel a tervezettnek; a te­nyészállat-állomány pedig az év végére több lesz annál. A tenyészállomány gyors növe­kedése máris érezteti kedve­ző hatását. Élénk a malac- és süldőkínálat. E téren az a törekvés, hogy mind több ma­lacot hizlaljanak meg! E cél­kitűzés megvalósítását takar­mányhiány sehol nem gátol- hatj'a. Az abrakellátás biztosí­tott! A húsellátás és a választék- bővítés miatt egyaránt lénye­ges, hogy a baromfiágazat éves tervét húsból és tojásból egyaránt túlteljesíti. A juh­tenyésztésünk is kedvezően fejlődik. A belföldi élelmiszer­------------------ ellátás ösz­szességében megfelelő. Igaz, hogy a zöldség- és gyümölcs­ellátás év közben akadozott. Kedvező jelenségként érté­kelhetjük viszont a kiegyen­súlyozott sertés-, baromfihús- és a tojásellátást. A korszerű táplálkozásnak megfelelő élelmiszerek kínálata és fo­gyasztása, valamint a háztar­tási munkát könnyítő félkész termékek választéka az el­múlt évihez hasonló színvo­nalú. de újabb, készülő be­ruházások segítik már a kö­zeljövőben a továbblépést. Az ágazatainkkal szemben támasztott népgazdasági fel­adatokat az V. ötéves terv­törvényben megfogalmazot­tak szerint kell teljesítenünk. Ennek érdekében legfonto­sabb tennivalóink a követke­zők : a belföldi igények meny- nyiségi és választékbeli kielé­gítése továbbra is elsőrendű feladat. Külkereskedelmi tevékeny­ségünket úgy kell alakítani, hogy teljesítsük a szocialista országokkal szemben vállalt kötelezettségeinket. Fárado­zunk azon, hogy az import egyidejű csökkentése mellett, a tőkés export erőteljesen nö­vekedjék. Érdemes munkálkodni az élenjáró üzemek bevált gya­korlati tapasztalatainak, mód­szereinek, a tudomány leg­újabb eredményeinek elter­jesztésén. Ezek révén is előre­léphetünk az évek óta adós­ságlistánkon szereplő felada­taink megoldásában. Nagy tartalékok rejlenek a ma még alacsonyabb színvonalon gaz­dálkodók felzárkózásában is. Számításba kell venni, hogy növekvő termelési feladatain­kat csökkenő létszámmal kell megoldani. Ezért különösen jelentős a munka- és üzem- szervezés színvonalának javí­tása, az ezt szolgáló módsze­rek, ajánlások kidolgozása. Feladataink teljesítése ér­dekében — az egyre izmosodó nagyüzemek mellett — ki kell használnunk a kisgazdaságok lehetőségeit is. Az idén hozott intézkedések a termelési biz­tonságon alapuló, szervezett termék-előállításhoz jó alapot adnak. Fontos törekedni arra, hogy — ahol ehhez a feltéte­lek adottak vagy megteremt­hetők —, ott a kisüzemekben is korszerűbb fajták, eljárá­sok terjedjenek. Az 1976. évi gazdasági fej­lődés fő eredményei azt mu­tatják, hogy népgazdaságunk fejlődése tervszerű. A legfon­tosabb gazdaságpolitikai cé­lok megvalósulását segítő gaz­dasági folyamatok kibonta­kozóban vannak. Gazdasá­gunk tehát jó úton halad, az előrehaladás ütemét azonban fokoznunk kell és lehet a jö­vőben. Az új esztendőben kedvezőbb feltételek mellett telepíthetők új ültetvények, nagyobb állami támogatást élvez több beruházás és jobb felvásárlási árak kerültek be­vezetésre a kertészeti és állattenyésztési termékek fontos cikkeinél. Újabb intéz­kedések segítik a bürokrácia, a fölösleges előírások számá­nak csökkentését és 1977-től egyszerűbb, kedvezőbb lesz a kistermelés adózása is. Mind­ez számottevően hozzájárul — a növekvő termelés mellett — a mezőgazdasági üzemek jövedelmének emelkedéséhez, új vállalati fejlesztési forrá­sok teremtéséhez. Mennyiségileg fokozódó, minőségileg jobb belföldi el­látás — vagyis a hazai szük­ségletek elsődleges kielégíté­se, emellett az exportképes­ség fokozása, a fejlesztés, a hatékonyság javulásának gyorsítása: ez a fő feladat, ez a cél! Mindennek érdekében — ahogyan pártunk XI. kong­resszusának határozata ki­mondja: „Biztosítani kell a szocialista termelési viszo­nyok további fejlődésének feltételeit, ki kell dolgozni a gazdálkodás olyan új mód­jait és szervezeti formáit, me­lyek elősegítik a mezőgazda­ság további iparosodását, a mezőgazdasággal szoros kap­csolatban működő ipari válla­latok, illetve az állami gazda­ságok és a termelőszövetke­zetek közös tevékenységét, összehangolt fejlesztését.” Hiszem, h°sy újabb ta­— pasztalatokkal gazdagodva minden gazda­ságban, vállalatban, minden munkahelyen ezen dolgoznak a jövőben is. Az irányító szervek dolgozóinak megtisz­telő kötelessége ezt a törek­vést támogatni, segíteni az egész országban. Űj műszer a meteorológusoknak A Központi Meteorológiai Intézet obszervatóriuma Szegeden új műszert kapott. A Meteorit—2 alkal­mas a magaslégköri változások mérésére. A próba- üzemeltetést szovjet szakemberek segítik. Képün­kön a meteorológiai léggömb töltése és az RKZ—5 rádiószonda előkészítése folyik. (MTI Fotó — Ilovszky Béla — KS) Befejeződött az árvédelmi művek őszi szemléje Az Országos Vízügyi Hi­vatal irányításával a vízügyi igazgatóságok befejezték a folyók mentén kiépített több mint négyezer kilométer hosszú árvédelmi töltés őszi műszaki szemléjét, ami egy­úttal a téli jeges ár elleni védekezés előkészületeinek is fontos állomása. A vizs. gálatok szerint a felkészült­ség jónak minősíthető. Az árvízvédelmi biztonság folyamatos növelésére idén előirányzott 217 millió forint értékű töltéserősítési mun­kát már befejezték, s a ked­vező időjárást kihasználva jövő évi programból előbb­re hozott feladatok megva. lósításával jelentősen túltel­jesítették 1976. évi tervüket. A Körösök völgyében befe­jezték a mérgesi és a mály- vádi szükségtározók kiépíté­sét. Több éves munkát fe­jeztek be a Szigetközben, ahol a Duna jobb partján 62 kilométer hosszú gátat erősítettek meg Rajka és Gönyü között. A Duna leg­alsó bal parti szakaszán az országhatártól Bajáig az elő­ző években már megerősí­tették a gátakat, s az idén 'Baja és Solt között folytat­ták a korszerűsítési progra­mot. Jelentős erőkkel dol­goztak ebben az évben a Bodrog és a Szamos gátjai, nál, valamint a szegedi és a győri partfalépítésnél is. A téli felkészülés újabb állomásaként november vé­géig gondoskodnak a nyá­ron vontatási feladatokkal foglalkozott jégtörő hajók alapos műszaki felülvizsgá­latáról, karbantartásáról és javításáról így december­ben már 11 nagy teljesítmé­nyű, 9 közepes és 7 kis jég­törő hajó áll majd bevetés­re készen a vízügyi igazga­tóságok rendelkezésére, hogy folyóinkon késleltessék a zajló jég beállását és ta­vasszal segítsék a torlaszok megbontását. A magyar—jugoszláv víz­ügyi megállapodásnak meg­felelően szükség esetén ezen a télen is átirányítanak ma­gyar jégtörő hajókat a kö­zös érdekű jugoszláv Duna. szakaszra. Az OVH központi és a vízügyi hatóságok -területi kárelhárítási osztagai is be­fejezték idei felkészülési programjaikat. Valamennyi osztag sikeresen vizsgázott az őszi árvízvédelmi gya­korlaton, amelyen már az áradás és a vízszennyezés okozta károk elhárítását is egymással összhangban ol. dották meg. (MTI) Munka közben Az autószerelő Tárcsák, emelők, huzalok, hengerek, csavarok és csa. varhúzók, olajos rongycso­mók. Olajfolt az udvaron, a műhelyben, a szerelő zokni­ján, sapkáján, a körme alatt. Cziráki Istvánnal, a Tamási Vegyesipari Ktsz autószerelő­jével egy kibelezett Skodá­ból a kocsik alá búvók ég­nek nyúló talpát, a beton­simára döngölt udvar talaját látjuk, s a szerelők hajlott hátát, ahogy súlyos szerszá­mukkal el-eltűnnek a mű­hely vasvázas ablaka mögött. — Mi az autószerelő leg­fontosabb munkaeszköze ? — A füle. Lehet, hogy hi­hetetlenül hangzik, de ha va­laki a moto.r zúgásából nem érzi ki a fals zörejt, nehezen boldogul. Igaz, műszereink is vannak, de azok csak segíte­nek megállapítani a hibát. — Kitől tanulta meg a ko­csi „lelkét” érteni? — Györke Dánieltől, a szakoktatómtól. Dani bácsi igen jó tanítómester volt, nemcsak a szakmai fogásokat mutatta meg, hanem embert is próbált faragni belőlünk. Dolgoztunk, szereltünk, s közben ő magyarázott: „Fiú, ha moziba mész, necsak arra figyelj, hogy miről szól a film, de hallgasd a történet­hez kapcsolódó zenét is és lásd a képi megfogalmazást.” Minden nappal így lettünk egy kicsikét többek, a szak­mában, s közben úgy műve­lődtünk, hogy észre se vet­tük. — Van tanuló maga mel­lett? — Igen. Egy érettségizett srác. Meg kell mondjam: kölcsönösen tanítjuk egy­mást. Negyedéves vagyok az autóközlekedési szakközép- iskolában, s közösen oldjuk meg a matematika példákat. Most éppen a differenciál­számítással bíbelődünk. — Hány órát dolgozik na­ponta? — Nyolcat kellene, de en­nél többet vagyok a kocsi alatt. A munkatársak reggel már itt találnak, s csak este hat óra felé csukom be a kaput magam után. Nem szeretem félbehagyni a meg­kezdett munkát. — Mi a szép a szakmájá­ban? — Idehozza a kuncsaft a kocsit, hogy egy tapodtat sem tud tovább menni. Felzúg a motor, s az ember azonnal odanyul ahova kell; tíz perc múlva a kocsi simán kigör­dül a műhelyből. Elmondha­tatlan, hogy ez milyen jó ér­zés. — Mivel mossa a kezét? — Ultrakrémmel, és baba­szappannal. (dóm) Önmagunk ellendrukkerei Érdekes beszélgetés tanúja voltam a minap. Az első történet még a cirokseprű- hiány korából származott; — Ellenőrzés a gyári por. tán. A portás mindenkivel kinyittatja a táskáját és meg­nézi, nem próbál-e kicsem­pészni valamit. Megjelenik egy atyafi, a vállán tucatnyi újdonat-új cirokseprűvel, ami akkor sokat ért. Letá­masztja a köteget a portás elé, békésen megmutatja a táskáját és távozik. Seprős­től. Óriási sikert aratott, na­pokig ő volt a cégnél a „Jani”. Valahol itt van a hiba. A seprőeladás nyilvánvalóan nagyon sok korsó sörre ele­gendőt hozott a tolvajnak, mert bizony az illető tolvaj volt, semmi más. De hozott sikerélményt is, hiszen so­kak közt uralkodik egy fura közszellem. Ebben az eset­ben például senki nem gon­dolt arra, hogy az üzemi ta­karítónők munkaeszköz hí­ján maradtak, a munkahely koszossá vált, a drukkerek tulajdonképpen önmaguk el­lendrukkereiként működtek. „Vagány” tettnek számít, ha valaki egy liter borral a gyomrában és az alkohol ha­tásával az idegeiben meg­ússza rendőri ellenőrzés nél­kül. Közben akarva-akarat- lan esetleg emberek százai­nak életét veszélyeztette. Egy rendőrtiszt mesélte, hogy őt — ámbár saját gépkocsiját vezeti — sűrűn így kínálják: — Igyál nyugodtan, hiszen te rendőr vagy, neked sza­bad! Nem szabad, nem is iszik. Nem szabad forintos formá­júvá vágott fámdarabokkal telefonautomatát működtetni sem, mégis „vagány” volt a társai szemében (amíg el nem kapták) az egyik város polgára. Nemcsak anyagi kárt okozott, hanem életet is veszélyeztetett, hiszen ha sü­ket az utcai telefon, sok hely­re nem lehet időben kihívni a mentőt, az orvost. Szeren, csekívánatok kísérik azt, aki magának kér, de részegnek ad fél deci pálinkát az ital­boltban ... folytassa ki-ki kedve szerint, nem lesz ne­héz. Nem vagyok se jogász, se rendőr, az ötvenedik évem­hez közel már nem is való­színű, hogy pályát változta­tok. Hivatásos és önkéntes rendőr nem állhat mindenki­nek a háta mögött, nincs is rá szükség. De azon, hogy gyakran önmagunk ellen­drukkerei vagyunk, együtte. sen kellene változtatnunk va­lamit. Drukkolásra — ízesebb szóval szurkolásra — ott vannak a futballpályák. Ott még nevetni is lehet. Szeretném remélni, hogy a fentebb felsorolt példák mö­gött az olvasó a jókedvnek még a nyomait se fedezi fel. — s. n. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents