Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-12 / 241. szám
U ^PÚJSÁG 1976. október 12. A közművelődés kérdései Szoborparkot terveznek a högyésziek „Nyomozásunkat” egy érdekes hír miatt kezdtük el : Hőgyész szoborparkot tervez, hamarosan szobrokat vásárolnak — egyenesen Pátzay Páltól. A hír szépnek tűnt, de majdnem hihetetlennek. Manapság még legtöbb községben hiányzik a szobor, hacsak egyik-másik faragott szentet nem számoljuk. Hő- gyészen pedig nem is egy szobrot, de mindjárt egy gyűjteményt szeretnének? A nyomozás nem volt egyszerű : megfordultunk Trick Ferenc községi tanácselnöknél, Pál Imre tanácstitkárnál, Danka Vilmosnál, aki az állami gazdaság szb-tit- kára és végül Fertőszögi Bé- lánénál, a megye tanács főelőadójánál, mire minden tisztázódott. A történet 1955-ben kezdődött. Akkor kapott a Hő- gyészi Állami Gazdaság egy Marton László-szobrot, ami azóta is ott áll az épület előtt. A helybéliek megszerették, s csak azt kifogásolták, hogy nem olyan helyen van, ahol jobban lehetne látni... A legalkalmasabb hely a község központja lenne — vélték. A község vezetői is hasonlóképpen gondolták, megtoldva azzal, hogy a történelmi múltú községi centrum „megérdemel” egy szobrot. A közelmúltban megkeresték Pátzay Pált és előadták kívánságukat. Az idős mester Szabadság fája című művét ajánlotta, s hogy meggyőződjék róla, valóban olyan-e Hőgyész, mint ahogy Pál Imréék mesélték, ellátogatott a nagyközségbe. A kastély körüli park különösen megragadta — méltó helye lenne egy szoborgyűjteménynek... A parkban álló üres mauzóleumban is helyet kaphatna néhány műalkotás! A hőgyészieknek megtetszett Pátzay Pál ötlete. És még két másik szobra is: ezeket az állami gazdaság szeretné megvásárolni. így aztán a Szabadság fája az iskola elé kerülne, a Mar- ton-szobor a főtérre, a másik két Pátzay-mű az állami gazdaság főépületének udvarára. És honnan lesz a szoborpark többi alkotása? Erre is van terv: a Lichtensteinkiskastély az állami gazdaságé, szolgálati lakások vannak benne. Ha a lakók új lakást kapnának, alkotóház lehetne, s az alkotók egy-egy szobrot Hőgyészen hagyhatnának. .. „Jó, jó szép tervek. Mi valósul meg belőlük?” — kérdezhetik az olvasók. Az biztos, hogy a Szabadság fája Hőgyészen lesz. Ez sem egyszerű, hiszen az ilyen poétikus dolgoknak is, mint a szobor, van egy nagyon hétköznapi oldaluk: pénzbe kerülnek. A megyei tanács 1972-ben szétküldött egy körlevelet, amiben felhívta a községi tanácsok figyelmét rá, hogy milyen útja-módja van művészi alkotások — igy szobrok — beszerzésének. Az igényt, elképzelést először js a megyei tanácsnak kell bejelenteni. Itt gazdálkodnak azzal a pénzzel is, amit ilyesmire lehet fordítani. A högyésziek erről kissé elfelejtkeztek. Nem az ő kedvükért, Pátzay Pál miatt, mégis mód lesz rá, hogy a kiválasztott szobor a községbe kerüljön. Mindezt azért mondtuk el, mert bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülne a megyei tanács, ha minden községének Pátzay-szobrot kéne venni... Persze az jó lenne, ha máshol is igény támadna szoborra, jó szoborra. És a többi hőgyészi szobor, az alkotóház, a szoborpark sorsa? Örömmel üdvözölnénk megvalósulásukat. Virág F. Ê. Moziban Vízimanók rémtettei kacagtató filmen Embere válogatja, hogy ki min nevet. Van, aki előnyben részesíti a helyzetkomikumot, más az abszúrd ötleteket, a képtelen helyzeteket, a félig valóságos, félig kiagyalt — csak az ember fantáziájában létezhető eseményeiket. Utóbbiak — ha agytornára éppen nincs kedvük — nézzék meg a csehszlovák film- vígjátékot, melynek címe: Hogyan fojtsuk vízbe Mrazek doktort? A címszereplő, kissé mamlasz férfiú, azzal szolgált a vízbefojtásra, hogy kiutalt egy lakást, a régi lebontását elrendelve. Csakhogy a régi, félig víz alatt állt, s kellhet-e ennél jobb hely egy vízimanó családnak? Mrazek doktor persze nem tudott róla, hogy ügyfelei vízimanók, ahogy arról sem tudhatott, hogy bajban vannak a cseh vízimanók. Számuk olyan kajpsztrofálisan csökken, hogy hajadon lányaikat férjhez sem tudják adni. A manólányok azonban szerelemre vágynak — és a lakáskiutalás mellett ebből is számos bonyodalom támad. A semmi kis történet ösz- szes fordulatát annak köszönheti, hogy alkotói kitalálták a vízimanóságot. Az emberformájú manók ugyanis minden toválbbi nélkül átváltoznak a szemünk láttára hurkává vagy ponttyá, eltűnnek a vízcsapban és sétálnak a víz alatt. Feltéve, ha nem táplálkoznak libavérrel, véres hurkával, nem kapnak vérátömlesztést és nem esnek szerelembe emberrel... A kivételek sora ép-s pen elég lehetőséget kínál rá, hogy manóink veszélybe kerüljenek, s hogy ne csak az embereknek, hanem egymásnak is árthassanak, s az emberek is nekik... A vízimanóság azonban — mint idejétmúlt és káros dolog — kihalásra ítélt a csehek között. így hát Mrazek doktor feltámad halottaiból, sőt elveszi feleségül fel- támasztóját, az emberré szeretett manólányt. A többi manó pedig ki-ki tiszte szerint — maga is férj lesz, vagy nagyapa — esetleg számkivetett óriásnő.... (Utóbbi cseresznyés pite korában duzzadt hatalmasra, s hála a trükköknek, óriási maradt emberként is.) A csehszlovák filmek valaha tartalmasabb meglepetésekkel szolgáltak. A nagy cseh filmek kedvelői a vízimanók kalandjain csak bosz- szankodnak. De aki keresi a filmekben a csodák, trükkök mulatságos sokaságát, az most megtalálja számítását. —virág— Következő heti filmjegyzetünket a Derszu Uzala című filmről írjuk. A hazatérő tárlata Mözsi-Szabó István kiállítása Szekszárdon ml Régóta várt és bizonyára nem csekély nehézségek leküzdése árán létrejött kiállítást nyitott meg vasárnap délelőtt Szekszárdon, a művelődési központban Fábián Gyula, a Vízügyi Múzeum igazgatója. Mözsi-Szabó István, a megyebeli születésű és itt sokáig tanárkodott festőművész másfél éve — a megyei tanács támogatásával — tért vissza és telepedett le Szekszárdon. Kamarakiállításán részben már ismert régebbi, részben legújabb műveit láthatta a közönség. Ritka nagy létszámú közönség, a megnyitókor nem fért el mindenki _a teremben. Fábián Gyula megnyitó beszédében figyelmeztetett arra, hogy a kiállítás egy szinte újrakezdett művészélet tanúbizonysága. Mözsi- Szabó István korábbi alkotásainak legjelentősebb része tűzvész áldozatául esett Foton. Az alkotó azonban, aki érzi, hogy tartozik a népnek, a földnek, a tájnak és a városnak, tovább dolgozott és műveivel — éppúgy, mint korábban — nem meghökkenteni, hanem megnyugtatni akar. A „Téli utca” és a „Tél vége Szekszárdon” nagyméretű olajképek a hólepte város esti fényeivel nyűgözik le a nézőt, a „Kaszakalapáló” az életformaváltás dokumentatív erejű bemutatása. Joggal keltettek közfeltűnést Mözsi-Szabó szőttesei, melyekkel kapcsolatban Fábián Gyula hangsúlyozta, hogy „nincs szakadék az alkotó festőművész és a szőnyegszövő művész elkötelezettsége között.” Fényképünkön a „Páva variációk IV.”, az „Életfa”, a „Cantata profana” és a „Páva variációk III.” hímes vászon alkotásokat mutatjuk be. Egy másikon, a „Kospásztor” című gyapjúszőnyegen, a művészre nagy hatást tett, olaj képekben is megörökített erdélyi útjának emléke tér vissza. A festőművész szőnyegei — ez nem mindennapi párosítás. „Mást kértek tőle számon” — hangzott el a megnyitó beszédben. Egy művésztől alkotásokat kell számon kérni Mözsi-Szabó István ilyenekkel lépett hazatérte utáni első kiállításával a közönség elé. ORDAS IVAN Tv-napló Csillagok változása HA JÖL ÉRTEM, Cserhalmi Imre tv-játéka arról szól, hogy a kapzsiság rút dolog, de nemcsak esztétikai értelemben, mert deformálja a jellemet, megrontja sokak életét. Ismétlem, ha jól értem, mert ez a bizonyos Laki, ha nem lenne olyan mamlasz, alapjában véve tetszene is nekem. Szeret egy lányt, hát elveszi, s gáláns férjként soha föl nem hánytorgatja hitvese előéletét, ami azért mégis csak van. Rögeszméje a házépítés, a család, miért lennének ezek ellenszenves tulajdonságok? Csakhogy mást sem értünk. A jóravaló, de alapjában véve nem rokonszenves Rózsának a tanító fia udvarol, sőt, a szerelmesek ennél tovább is mennek. Az öreg tanító is megpróbál szót érteni fia jövendőbelije anyjával, de az nem és nem. Se továbbtanulni nem engedi a lányát, se azt nem, hogy a tanító fiának felesége legyen. Pedig szép szál gyerek, kiváló katona, amiért jutalomszabadságot is kap, meg hűséges is, arról nem is beszélve, hogy munka mellett tanul, nyelvvizsgára készül, szemben a marcona képű férjjel, aki csak házat akar építeni. Továbbá azt sem értem, hogy Rózsa miért lesz Laki felesége, miért nem tetszik neki a házépítés, pedig ő is kiváló dolgozó, a vállalat szemefénye, stb. AZ EGÉSZ MÉLYÉN valami homályos anyai elégtétel lappanghat, ugyanis Kéziné egyszer elszólja magát, hogy ő is akarata ellenére ment férjhez. Ha ebből az következnék, hogy lányát is ilyen boldogtalannak akarja látni, azt bizony jobban kellene motiválni, mert így nem hisszük el. Ezt se, mást se. S ettől bizony levegőben lóg az egész, s a végén, amikor Rózsa választani kényszerül — mit tagadjuk — közönnyel várjuk, hogy mit választ. Mert bármit választhat, a darabon ez már nem lendít semmit. Viszont a tv-játékok kérdését felveti. Mert kevés a jó tv-játékunk, s egy-egy darab körül hiába bábáskodnak annyian, a gyenge alapötletekből rendszerint gyenge darab válik. Kevés lenne a valamirevaló ötlet? Vagy nincs idő a kidolgozásra? Ki tudja. Még néhány héttel ezelőtt is olyan krimidömping volt a tv-ben, mintha ezzel mindent jóvá lehetne tenni. A mindennapi krimi szerencsére kezd elmaradni, de ami helyette jön, nem valami vigasztaló. Ugyanakkor a tv szemmel láthatóan (illetve nem láthatóan) elhanyagolja színházainkat. Ritka ünnep egy-egy színházi előadás, operaközvetítésről nem is beszélve. Sőt, annak is tanúi lehetünk időnként, hogy színházi előadás helyett tv-játékká dolgoztatják át a darabot, mint Shakespeare Vihar-a esetében, amire végképp nem lenne szükség. Nem azt mondjuk, hogy az átdolgozások feleslegesek, sőt, esetenként szükség van arra, hogy a tv éljen lehetőségeivel, viszont azt se felejtsük el, hogy egy sikerült színházi közvetítés az élő színház légkörét tudja megteremteni, amire a vidéki embernek nagy szüksége van. Mintha elburján- zanék lassan egy speciális tv-szempont a gyakorlati feladatok rovására, amelyek között az is ott van, hogy a vidéki, elsősorban falusi embereket, közel kell hozni a színházhoz. A VASÄRNAP ESTI Carmen-keresztmetszet jó példa volt erre. Jelena Obrazcovát csak azok láthatták Pesten, akiknek kivételes szerencséjük volt. Most ez a nagyon szép előadás az ország közkincsévé válhatott, s örömünket legfeljebb az kisebbítette, hogy nagyon szűkén mérték, s azt is kerek egy esztendő késéssel. Ennyire óvatosnak lenni egy nagyon népszerű opera és világhírű címszereplő esetében mégsem kellene. CSÄNYI l. Műszaki könyvnapokat rendez október 12—31 között a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottsága, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Tolna megyei Szövetsége és a szekszárdi megyei könyvtár. Ma délelőtt Pakson kiállítás nyílik „Energia — atomenergia” címmel az erőmű lakótelepének éttermében. A kiállítást dr. Gyugyi János, a megyei pártbizottság titkára nyitja meg. Ugyanitt 10 órakor előadást tart Vajda György, a Villamosipari Kutató Intézet igazgatója. Szekszárdon délután 14 óra 15 perckor az MMG klubtermében a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszerről hangzik el előadás. Ugyancsak 12-én este hét órakor Pakson, a 22. sz. ÁÉV klubtermében (kishegyi lakótelep) „Technológiai berendezések az erőmű szerelésénél” címmel Tóth András atomenergetikus előadását hallhatják az érdeklődők. Dombóvárott a műanyagipar fejlesztési távlatairól dr. Kiss Béla, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője tart előadást 13-án 10 órakor az Unió Szövetkezet klubtermében. Ezt követően még két előadás hangzik el ugyanitt, a műanyagokkal kapcsolatban. Október 15-én Szekszárdon és Bonyhádon lesznek előadások: a Babits Mihály művelődési központban 14 órakor a korszerű szerelés- technológiáról, Bonyhádon pedig a MEZŐGÉP gyáregységében 14.30 órakor a korszerű öntözőgépekről. Képzőm ütve szeli pályázót Dombóváron Dombóvár felszabadulásának évfordulója tiszteletére a városi művelődési központ képzőművészeti pályázatot hirdet dombóvári és város- környéki amatőrök számára. Ez évben első alkalommal kiírt pályázatot a jövőben rendszeressé kívánjuk tenni. A pályázati lehetőséggel, városunk felszabadulása évfordulójának napján átadott emléklapokkal, díjakkal a képzőművészeti alkotómunkát igyekszünk támogatni, a színvonalas művekkel az épülő új művelődési központot szeretnénk díszíteni. Pályázati feltételek: Pályázhat bárki, aki 16. életévét betöltötte, Dombóváron vagy környékén él, illetve lakott és nem tagja a Képzőművészeti Alapnak. Kiállításra kész képzőművészeti alkotások méret- és tematikus megkötés nélkül adhatók be. A pályázat jeligés. Beadási határidő 1976. november 15. Egy-egy pályázó különböző műfajú alkotásokat is be- küldhet korlátlan számban a következő címre: Városi Művelődési Központ, 7200 Dombóvár, Arany János tér 5. Telefon: 11—26. Az alkotásokat zsűri bírálja. Minden kiállításra javasolt munka alkotója emléklapot kap. Az első díj 2500 forint, három második díj, 1500—1500 forint és három harmadik díj 1000—1000 forint. A pályamunkákból december 1-én kiállítás nyílik. Részletes felvilágosítást a városi művelődési központ ad. Műszaki könyvnapok megyénkben
