Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
1976. október 6. ^PÚJSÁG 5 Munka közben Gyönkön (I.) Nyokvan százalékból inéuhák HÄIK G yönkön és térségében beszédtéma a Petőfi Termelőszövetkezetben és a körülötte tapasztalható változás. Szárazdon, Udvariban és Gyönkön ez év tavaszától a gazdálkodás a jól termő földeken, az elhanyagolt istállókban, a felkopaszodott hegyoldalakon, a vizes legelőkön szigorúbb keretek között folyik. Sőt: néha egész szigorú intézkedéseket hoz a gazdaság vezetősége, teljes egyetértésben a pártvezetőséggel — a jövő érdekében. Gyönkön az elmúlt másfél évtizedben a termelőszövetkezeti mozgalom nem volt példája a szocialista közös gazdaságeszménynek, kevés termény jutott a népgazdaságnak, kevés pénz a tagoknak. A közös gazdaságból a tagság és a vezetők az 1976-os évet megelőző három évben csak a kereset nyolcvan százalékát vehették fel. A Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet zárszám. adó közgyűlései nem voltak ünnepi hangulatúak. A munkás hétköznapok tavasz kezdetén, nyáron és az esős őszökön sem voltak a munka neszétől hangosak. Csendben, százak szeme előtt agonizált a közös gazdaság. A másfél évtizede épített szerfás istállókat feltöltötte a trágya, a gépműhelyt elöntötte a sár, a legelőt, a hegyoldalakat megette az erózió. Gyönk térségében nem sokat beszéltek a termelőszövetkezet fejlesztésének lehetőségéről, még kevesebbet tettek ennek érdekében. Az akkori vezetőség nem okolható teljesen a szövetkezet leromlásáért, hiszen tisztességes emberek, dolgoztak is, tették amit tudtak — csakhogy az élet. a dinamikus gazdálkodás színvonala magas volt számukra. S hogy a tagokat mégis tartani tudják — a legjobb üszőket adták el, a legjobb földekből spórolták ki a hatóanyagot. A gépeket nem jó gazdaként ápolták, új trakort csak néhányat vettek, főleg az új, nagy teljesítményűek kerülték el a gyönki határt: nem volt pénz megvásárlásukra. A járási szervek fél szemmel figyelték csak az eseményeket, nem mertek beavatkozni, mert minden szigorú intézkedés azt hozhatta volna magával, hogy számonkérésre kerül sor: „Ti, elvtársak, itt a járásnál, mit csináltatok a gyönki ügy elő- remozdítása, vagy éppen fékezése érdekében?” Kérdezni kellett volna persze a helyi kommunistákat is: „A tiétek megy tönkre. A szövetkezeti mozgalom itt miért nem olyan eredményes, mint a szomszédos Varsádon?” Kérdezni lehetett volna traktorosokat : „Szakik, nem röstellitek, hogy a varsádiak dolgozzák meg helyettetek a földeket?” Valamivel több, mint két éve a tamási járási pártbizottság vezetői, látva a szövetkezet körül sűrűsödő sok hibát, úgy vélekedtek, hogy a helyzet változtatása lehetséges: jó vezetők, erős párt- szervezet, szigorú felügyelet, és főleg elvtársi segítés hozza ki a bajból a gyönki közös gazdaságot. Erre a változásra készültek a járási pártbizottságon: tárgyaltak a szövetkezet vezetőivel, pénzügyi és agrárszakemberekkel. A pártbizottság vezetői összegezték a tapasztalatokat és határozat született: a gyönki helyzetet meg kell változtatni, a gazdálkodás javításához adottak a feltételek. így következhetett el az, amikor már személyi kérdések kerültek napirendre; a pénzügyi helyzetet tisztázták, a gazdálkodást alapos elemzés alá vették. Sok és fárasztó munka kellett a pártbizottsági vezetőktől, mire a közös gazdaság tagsága, vezetősége elé léphettek a változás szükségességének hírével, és a kivezető út megjelölésével. Viharos napok következtek. Hiszen a pártszervezet, amelynek feladata lett volna a helyzet elemző feltárása, nem volt egységes. Három községben három alapszervezet kommunistái saját ügyeikkel foglalkoztak, a gazdasági vezetők és középvezetők a maguk bizonyítványát akarták magyarázni, mintsem a konkrét napi termelőmunkával foglalkoztak volna. A termelőszövetkezet közgyűlésén, amikor sor került az új elnök megválasztására, igen feszült volt a légkör. Nem a jelölt személye miatt, hanem az emberek nem hittek az előzetesen hallott rossz hírekben; például: a megyében itt a leggyengébb a tehénállomány, az őszi mélyszántásból nem kétszáz, hanem hatszáz hektár maradt vissza, az állattenyésztő telepek olyanok, hogy az ember még látogatóba se megy környékére, nemhogy ott dolgozzon, a munkafegyelem példátlanul laza, az eszközök kihasználása egyenlő a nullával. Ha a megye termelőszövetkezeteinek gépi eszköz ellátását száznak vesz- szük, akkor a gyönki csak ötvenszázalékos... (Folytatjuk.) Pj — Úgy A biztonságos nyáltartás feltételei Évről évre növekszik élő- nyúlexportunk, ami jelentős valutát jelent a népgazdaságnak és jövedelmet a termelőnek. 1974-ben az élőnyúlexport 22 072 tonna volt. Ezt a mennyiséget nemcsak tartanunk, hanem még fokoznunk is kell a következő években. A teljesítésnek tenyésztésszervezési feltételek biztosításán kívül állategészségügyi követelményei is vannak. 1975-ben a nyulak myxomatózisa miatt az élőnyúlexport az 1974. évihez viszonyítva kétezer tonnával csökkent. Mivel a betegség ez ideig gyógyíthatatlan, az előzetes védekezés lehetséges eszközeit kell felkutatnunk és felhasználnunk a betegség elhárítására. A védekezés feltételezi a betegség korai felismerését is. A betegség gyanújának észlelésekor azonnal állatorvoshoz kell fordulni, aki megteszi a szükséges intézkedéseket. A betegség terjesztésében a fő szerepet a szúnyogok jelentik. A szúnyogok szívószerveikkel a beteg nyúlból, akár élő állapotban, akár az elhullás után két napig, vért szívnak, amely tartalmazza a fertőzőképes vírust, a vírustartalmú vért átviszik egészséges nyulakba, amelyek 6— 7 nap múlva megbetegszenek. A vírust tartalmazó vért hordozó szúnyogok több kilométerre is eljuthatnak és terjeszthetik a betegséget. Ez az oka a betegség gyors terjedésének. A betegség egy év alatt négyszáz kilométert is terjedhet. A védekezésben lényeges a szúnyogok távoltartása a nyulaktól. Ezt szolgálja a szúnyogháló és a szúnyogirtás. (Permetezés, pocsolyás helyék megszüntetése.) Ma már a védekezés jelentős eszköze a vakcinázás is. Magyarországon a Franciaországból importált fibroma vakcina van forgalomban, amelynek oltásával Nyugaton kedvező tapasztalatokat szereztek. Ezzel a vakcinával a Mecsek Állattenyésztő Szakszövetkezet területén 1976 tavaszán ötezer anya- nyulat oltottak be. A vakci- názott nyulaknál semmiféle probléma nem jelentkezett. Sajnos a myxomatózis mind Tolna megyében, mind Baranyában, de Bács megyében is előfordul. Ezért indokolt — különösen vesz'lyeztetett területek környékén — az anyanyulak vakcináztatása. Dr. Révész Kálmán állatorvos Szőlőtelepítés száz hektáron A bátaszéki Búzakalász Tsz az idén kezdte meg az egyik három-öt éves időtartamra szóló beruházási tervének végrehajtását. A hatvanki- lenc hektáros gyümölcsöskert közelében száz hektár szőlő telepítését tervezik. A zentai domboldal déli lejtőjén a nyár elején kezdték meg a Szekszárd—paksi Vízitársulat buldózerei a terep- rendezést. A teraszokat egy százalék keresztirányú és öt százalék hosszirányú lejtésűre alakítják ki. A tavasszal betelepítendő húsz hektár alá még az ősszel kijuttatják a szerves és műtrágyát, elvégzik a forgatást. Az oltványok zömét vörösbor-szőlőfajták teszik ki, a tájjellegnek megfelelően; cabernet, oportó, kékfrankos. A tervek szerint 1979-re befejezik a száz hektár telepítését a Villányból hozott oltványokkal. A magas művelésű kordonok készítéséhez faoszlopokat használnak, hogy a gépi betakarítás megoldható legyen. — st — Fotó; kz Gazdasági jegyzet Esztergával nem lehet köszörülni... A GÉPEK kapacitását mindenütt igyekeznek maximálisan kihasználni. Tudományos precizitással (már ahol) gondoskodnak üzemelésük feltételéről. Jártam olyan üzemben, ahol a precíziós gépek elhelyezésénél arra is figyelemmel voltak, nehogy huzatos helyre kerüljenek az értékes gépek. Egy szó, mint száz, a legtöbb helyen a gépeknek „igazán nem lehet különösebb panaszra okuk”. Soha nem hallottam még olyanról, hogy esztergapaddal kö- szörültetni akartak, vagy SZK-kombájnokkal mentek volna szántani... Vajon hasonló gondossággal tervezik-e, hogy a száraz gazdasági terminológiával éljek — az élőmunka felhasználását? Minden esetben kiválasztják „működésükhöz” a legkedvezőbb feltételeket? Optimálisan kötik le kapacitását? És vajon mindig olyan munkát végeztetnek-e vele, amelyet hasznosan képes ellátni? A kérdések felvetése jogos. KI NE HALLOTT VOLNA történeteket az árokásásra befogott szakmunkásokról, a fiatal mérnökről, aki rubrikákat töltöget a nyolc órában, az asztalosról, aki anyagmozgatással tölti munkaidejének felét, mert az anyag mozgatója éppen kézbesít... A történetek felsorolását ki-ki folytathatja „tetszése szerint”. Nem kell a közgazdaság tudományának elmélyült ismerete ahhoz, hogy bárki belássa: társadalmilag hasznos munkát csak az tud végezni, aki a megfelelő helyen, megfelelő körülmények között képességei szerint dolgozik. Irányelvek, rendeletek foglalkoznak az élőmunka hatékonyságának emelésével. Gazdasági célkitűzés a termelés intenzitásának fokozása. A gépek munkájának hatékonyságát szerencsére már a legtöbb helyen tervszerű meggondoltsággal készítik elő. LEGALÁBB ilyen mértékben ezt kellene tenni mindenütt az élőmunkával is. Hisz a gazdasági szempontokon kívül ezt még egy körülmény is indokolja. Történetesen az, hogy az élőmunka mögött — emberek vannak... —gyvgy— „Horgolják a magyar mérget” Olvastam valahol, hogy egy holland utazó oldalakat szentelt étkezési szokásaink leírásának, még valamikor a XVIII. században. Leírja, ' hogy a lágy pannon táj lakói étkeik zömét valamiféle iszonytató méreggel szórják meg, amitől az „Belzebub leveséhez” válik hasonlóvá. Ezt a fűszerfélét keresetlen egyszerűséggel „magyar méregnek” titulálja. A korszerű táplálkozással — mint tudománnyal — foglalkozók eleget keseregnek étkezési szokásaink merevségén, a hagyományos ízekhez való csökönyös ragaszkodásunkon. Persze azért változás is van e téren. De a magyar méreg, a paprika, ma is vezető fűszere konyhánknak. A paprikának nemcsak ételeinkben, de a termesztésében is hagyományai vannak. Ha valaki mostanában Bo- gyiszlón jár, aligha találkozik olyan házzal, amelynek oldalát ne díszítené az aranyló, piros paprikafüzér. Valaha a fél falunak biztosított megélhetést, ma — amolyan mellékkereset csak, zsebpénzre való. Mégis beszédtéma a faluban, az utcán, a kocsmában — főleg ez időtájt -c— éppúgy, ahogy bortermelő helyen a tőkék világa. Ahol egy kis szabad időhöz jutnak a lányok-asz- szonyok, szapora kézzel „horgolják” a pirosló „magyar mérget” füzérré. Modern szerelőcsarnok, gépműhely építését kezdték el Ilyenek voltak az állattenyésztési telepek Négy buldózer tcraszosít a z entai domboldalon.
