Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-05 / 235. szám

1976. október S. KÉPÚJSÁG 3 1976. szeptember 20- án, pontosan 13 óra 30 perckor a bátaszéki MÁV-csomóponton ki­osztották 37 hallgató­nak a tankönyveket és taneszközöket. A meg­nyitó is pontosan, meghatározott időben, 14 órakor volt. Ezt követően a Mindenki iskolája résztvevői meghallgatták az első négy óra előadásait. Ezek jegyzőkönyvbe illő té­nyek. De mi történt ezt meg­előzően ? Sok minden. Már többször is próbál­koztak az általános iskola beindításával, de sikertele­nül. A csomóponti pártveze­tőség intézkedési tervében is szerepelt: minden olyan dol­gozóval, akinek szüksége van az általános iskola elvégzé­sére, meg kell szereztetni a nyolc általánosról szóló bizo­nyítványt. Másfél évig nem sikerült a beiskolázás. A Mindenki iskolájának meg­szervezése sikerült. Igaz, ez sem volt könnyű. A csomópont párt- és gaz­dasági vezetése kidolgozta a „haditervet”. Felmérték: nyolcvan olyan dolgozó van a csomópont állományában, akinek bár nagy-nagy szük­sége lenne a nyolc általános­ra, nem rendelkezik ezzel a végzettséggel. Az első megbeszélést 1976. június 18-án tartották. A bátaszéki csomópont párt­vezetősége általános iskolai tájékoztatót tartott, előadója Bognár Jenőné, a helyi álta­lános iskola tanára volt. Két nappal később már ki is je­lölték a szervezőket: Klein József a forgalom, Kaszás Sándor a vontatás, Szebenyi Péter — mindannyian oktató­tisztek — a pályafenntartás dolgozói között szervezte a Mindenki iskoláját. Ekkor még nem tudták pontosan, szerveznek-e ki­helyezett iskolát, vagy sem. Július 10-én ez is eldőlt. Ek­kor Szekszárdon az SZMT szervezésében módszertani értekezletet tartottak. Bárd Flórián volt az előadó. Ja­vasolta: az iskola kihelyezett legyen, ez a legjobb meg­oldás. Döntöttek: az iskola a MÁV forgalmi oktatótermé­ben kap helyet. Július 10. és augusztus 18. között minden nyolc általánost nem végzett dolgozóval elbeszélgettek és az eredmény: 34 hallgató. Ezt nagy elismeréssel nyug­tázták a szakszervezet veze­tőségi tagjai is augusztus 18-án, amikor is vezetőségi ülésen tárgyalták meg az is­kola beindítását. Ezen az ülésen számba vettek min­dent. Megállapították: meg­történt az iskolapadok pótlá­sa, megoldott a MÁV forgal­mi oktatóterem világítása, fűtése, takarítása, biztosított az öt tanár. Gondoskodni kell még: a tankönyvek, a segéd­eszközök (füzet, vonalzó, ce­ruza, radír, térkép) beszerzé­séről. Ezért Alföldi Jánost tették felelőssé. Nyolc nappal a beindulás előtt még egy értekezlet volt. Ezen az értekezleten a MÁV- csomópont és az általános is­kola képviselői értékelték az eddig megtett intézkedéseket és meghatározták a teendő­ket. A megnyitót megelőző nyolc napban rendkívüli bri­gádértekezletek voltak, ame­lyeken ismételten arról be­széltek: milyen fontos mind az egyén, mind a társadalom szempontjából a műveltség gyarapítása. Az oktatóhelyi­ségekben kifüggesztették a Mindenki iskolája tv- és rádióműsort, hogy a hallga­tók előre ismerkedhessenek a tanrenddel. Közben besze­rezték a tankönyveket, vo­nalzókat, ceruzákat, füzete­ket..., személyesen meghív­ták a leendő „diákokat” a megnyitóra, ahol 13 óra 30 perckor kiosztották a díj­mentes — a MÁV Pécsi Igaz­gatóság fedezte a költsége­ket — tankönyveket, füzete­ket... És ezzel megkezdődött az „iskolaév” a bátaszéki csomó­ponton. Jó hangulat, a taná­rok és tanulók bensőséges kapcsolata jellemezte az órá­kat. A híre eljutott a bátor- talankodókhoz is. Az első foglalkozás után hárman je­lentkeztek: ők is tanulni akarnak. Köztük volt egy nő is. Ö az egyetlen fizikai mun­kásnő pillanatnyilag, aki meg akarja szerezni az álta­lános iskolai végzettséget. Az első órák után a peda­gógusok véleményét így le­hetne sommázni: a tapaszta­latok nagyon jók. A szervezés, az indulás te­hát jól sikerült. A bátaszéki csomópont párt- és gazdasá­gi vezetői szerint köszönhe­tő ez annak is, hogy nagy se­gítséget kaptak a megyei pártbizottságtól, a megyei taV nács művelődési osztályától, a községi és járási pártbi­zottságtól, mindenkitől, aki csak tehetett valamit a dol­gozók tanulása érdekében. A legtöbbet mégis a dolgozók tették. Vállalták a tanulás­sal járó plusz munkát. Nem­csak azok, akik tanulnak. Van olyan munkahely, ahol mindössze hárman dolgoz­nak és ebből egy tanul. Amíg ő órán van, addig a másik kettő dolgozik helyette is. A tanulók nemcsak azt vállal­ták, hogy elvégzik az általá­nost, hanem azt is, hogy oro­szul és németül megtanulják a munkájukhoz szükséges legfontosabb kifejezéseket. Ha ezt a feladatukat is telje­sítik, akkor a bátaszéki állo­máson akár oroszul, akár né­metül kérdi az utas: „Mikor indul a legközelebbi vonat...” — nem marad a kérdés meg­válaszolatlanul. Harminchét ember tanulni kezdett a bá­taszéki vasúti csomó­ponton. Felnőtten, munka mellett. ígérik: a vizsgán is ennyien lesznek. Tőlük, az ő helytállásuktól függ: elvégzi-e majd, és mi­kor a nyolc általánost az a negyvenhárom dolgozó is, akire jövő­re, vagy az azt követő években vár ez a fel­adat. Sz. J. Elutazott a bezons-i küldöttség Megállapodás az 1977. évi kapcsolatokról HÉTFŐN REGGEL befe­jezve egyhetes látogatását, elutazott, a Jacques Cornu polgármester-helyettes vezet­te, testvérvárosi küldöttség. Francia vendégeink gaz­dag program után hagyták el hazánkat. Megismerkedtek a megyeszékhellyel, annak ta­nácsi, városvezetési munká­jával, találkoztak a városi pártbizottság vezetőivel. Üzemlátogatáson vettek részt a BHG szekszárdi gyárában, a szövetkezeti mozgalomról beszélgettek a MÉSZÖV ve­zetőivel. Részt vettek a szekszárdi testvérvárosi bi­zottság ülésén, ahol közösen kidolgozták az 1977. évi programot. A Szekszárdi Ál­lami Gazdaságban tett láto­gatást is felejthetetlennek értékelték. A szekszárdi és Tolna me­gyei program mellett még arra is jutott idő, hogy a francia küldöttség tagjai Sze­gedre látogassanak, majd megismerkedjenek a főváros nevezetességeivel. A bezons-i küldöttség láto­gatásáról, az elutazás előtt nagy elismeréssel nyilatko­zott Jacques Cornu polgár­mester-helyettes. A látogatás alkalmából dr. Nedók Pál, Szekszárd város Tanácsának elnöke, és Jacques Cornu, bezons-i pol­gármester-helyettes megálla­podást írt alá a két testvér- város együttműködésének 1977. évi programjáról. A megállapodás a követ­kezőket tartalmazza: A testvérvárosi kapcsolat létrejöttének tizedik év­fordulója alkalmából, 1977- ben, Szekszárd városi hivata­los küldöttség látogat Be- zonba. A küldöttség Szek­szárd tízéves fejlődését rep­rezentáló kiállítási anyagot visz magával, amit a francia testvérvárosban bemutatnak. Az ifjúsági és sportkapcso­latok fejlesztésére a Szek­szárdi Spartacus sportegyesü­let vezetősége meghívta a Gemenci nagydíj kerékpár- versenyre Bezons legjobb ke­rékpárosait. Jövőre nyolc Bezons-i kerékpárost lát ven­dégül Szekszárd. A szekszár­diak még ugyanabban az év­ben viszontlátogatásra utaz­nak egy hagyományos fran­cia kerékpárosversenyre. A Szekszárdi Dózsa vezető­ségének kezdeményezésére megállapodás jött létre, hogy júliusban és decemberben közös cselgáncsozó edzőtábo­rozáson vesznek részt be­zons-i és szekszárdi fiatalok. A későbbiekben szó lehet — a megállapodás szerint — labdarúgók és atléták csere­látogatásáról is. A korábbi gyakorlatnak megfelelően, a jövőben is szorgalmazzák az egyéni uta­zásokat és mindkét testvér- város segítséget nyújt az egyéni turistáknak. Meghívás esetén, a Babits Mihály művelődési központ néptáncegyüttese Bezonsba és környékére látogat. 1977 júliusában tizenegy tagú szekszárdi munkáskül­döttség utazik a francia test­vérvárosba. A bezons-iák ké­résére, jövőre, néhány köz- igazgatási szakember jön hozzánk a szocialista köz- igazgatás tanulmányozására. A testvérvárosi egyezmény megkötésének tizedik év­fordulójáról mindkét város­ban testületi ülésen emlékez­nek meg. A BEZONS-I VEZETŐK megvizsgálják egy 40 fős szekszárdi turistacsoport tel­jes költségtérítéssel való fo­gadásának lehetőségét 1977- ben. SZÖVTERV Mit terveznek? Közel tíz éve alakult meg Szekszárdon a Szövetkezeti Tervező, Kivitelező és Üzem­szervező Vállalat Tolna me­gyei irodája. A tervezőgárda az elmúlt években egyre na­gyobb értékben készít terve­ket. A számadatok is ezt bi­zonyítják, hiszen amíg az el­múlt esztendőben az itt ter­vezett épületek, lakások ki­viteli értéke alig haladta meg az ötvenmillió forintot, ad­dig az idei esztendőben ez a szám megközelíti a 65 milliót. Mit terveznek most? Kistakács József irodave­zető elmondta, hogy első­sorban szövetkezeti lakáso­kat és kereskedelmi létesít­ményeket. Megrendelőik leg­nagyobb részben a fogyasztá­si, vagy a takarékszövetke­zetek. Ettől függetlenül álla­mi vállalatoknak is dolgoz­nak, így például itt készült el a közelmúltban üzembe helyezett paksi kenyérgyár terve is. Jelenleg 60 szövetkezeti la­kást terveznek az iroda dol­gozói, s ezeket a lakásokat Dombóváron építik majd fel. Tervezés alatt áll a Nagy- kónyiban felépítendő 300 négyzetméter alapterületű ABC-áruház is. A szekszárdi Bottyány- hegyi szövetkezeti lakótelep házainak nagy részét is a SZÖVTERV irodájában ter­vezik. Átadás előtt áll egy 32 lakásos ház, s rajta kívül a napokban kötöttek kiviteli szerződést a TOTÉV-vel az iroda vezetői egy 80 lakásos szövetkezeti ház felépítésére. Bonyhádon a Kedves cuk­rászda melletti területen még az idén elkezdik egy két­szintes épület kivitelezését, amelyet ugyancsak a SZÖV- TERV-nél terveztek. Ebben az épületben szövetkezeti la­kások, takarékszövetkezet, zöldség-gyümölcs bolt kap helyet. Ami a legközelebbi mun­kákat illeti, a napokban kez­dik meg a Simontornyán fel­építendő 600 négyzetméter alapterületű ABC-áruház ter­vezését. Kéményseprés, olajkályha-tisztítás Közeledik a fűtési szezon Éppel László szerelő olaj­kályhát javít a Tolna me­gyei Szolgáltatóipari Szövet­kezet műhelyében. Fotó: szí. Rövidesen itt a hivatalos fűtési szezon. Telefonon ér­deklődtünk a Tolna megyei Szolgáltatóipari Szövetke­zetnél és a Tolna megyei Kéményseprő és Tüzelés- technikai Vállalatnál: hány ügyfelük van naponta, igénybe veszi-e a lakosság a különböző szolgáltatásokat? Tolna megyei Szolgáltató­ipari Szövetkezet: Tizennégy olajkályha-sze- relő járja a megyét, s végzi el működési körzetében a tüzelőalkalmatosságok javí­tását, karbantartását, tisz­títását. Naponta közel fél­száz ügyfél jelentkezik, s ami a vállalási határidőket illeti, most a szokottnál ki­csit tovább kell várniuk a szerelőre. Nyáron egy-két, de most, csúcsidőben négy­öt nap is eltelik, amíg a szakemberek a munkát el­végezhetik. Az elmúlt né­hány hétben közületi meg­rendelésre 2500, egyénire pedig ezer olajkálvha tisz­títását, karbantartását vé­gezték el. Megtudtuk, hogy megyénk lakossága Szek­szárdon kívül Bonyhádon, Tolnán és Tamásiban keres­heti fel a szövetkezet ki- rendeltségeit, a szekszárdi szerviz telefonon is felveszi a megye különböző pontjai­ról érkező bejelentéseket. Tolna megyei Kémény­seprő és Tüzeléstechnikai Vállalat: A vállalat húsz szakembe­re végzi a kéményseprést és az olajkályha-javítást. Az elmúlt napokban, hetekben csupán Szekszárdon közel félezer egyéni vagy közületi tulajdonban lévő olajkályha javítását, karbantartását vé­gezték el. Naponta négy-öt bejelentés érkezik, de a kis szám azzal magyarázható, hogy a vállalat sok közület­iéi szerződésben áll, s annak megfelelően a fűtési szezon közeledtével menetrend­szerűen elvégzi az olajkály­hák karbantartását. A ké­ményseprésben nincsen kü­lönösebb szezon, hiszen a havonta vagy kéthavonta esedékes munkákat most is folyamatosan végzik el. Mennyi negyvenmilliárü torint? Valóban, mennyi is negyvenmilliárü forint? Ennyit költ Tolna megye az V. ötéves tervben teriiletfejlesztesre. HA LENNE egymillió fo­rintom, el tudnám költeni. Tízmilliótól már mindenki zavarba jönne, de az még fölfogható, hogy abból tíz­szer annyit vásárolhatok. Mondjuk felépülhet belőle húsz luxuskivitelű családi ház. Százmillió forintért két­száz családi ház tulajdonjo­gát megszerezni már józan ésszel alig elképzelhető. Szo­rozni és osztani, játszani a nullákkal, a zsebszámítógép­pel lehet. Az eredmény „ki­jön”. Háromszázezer forint egységáron számolva lehet építeni ebből az összegből háromszázharmincháromezer­háromszázharminchárom egész 333 333 (végtelen tize­destört) lakást. Hogy az em­ber megértse mennyi a negyvenmilliárd forint, ah­hoz már megyei méretekben kell gondolkodni. Ebben az esetben — bizonyos vonatko­zásban még ez sem elég, mert az atomerőmű nemcsak országos kiemelt nagyberu­házás, de KGST-kooperáció- ban épül. TEHÁT TELIK a negyven- milliárdból egy atomerőmű­re. A bekerülési költségek zöme, a huszonötmilliárd fo­rint, ebben a tervciklusban kerül felhasználására. Épül belőle egy húskombinát Szek­szárdon, körülbelül 620 mil­lióért, hetvenmillió lesz a Simontornyai Bőrgyár re­konstrukciója. Évente 1880 lakás épül a megyében. Bony­hádon, Pakson, Dombóváron művelődési központ, Tamási­ban ifjúsági ház, Szekszár­don Domus Áruház és szö­vetkezeti nagyáruház. És le­hetne sorolni a végtelenségig, hiszen a községi tanácsok sa­ját fejlesztési alapjaiból megépülő négyzetméter jár­dák költségei is beletartoz­nak a megye fejlesztési ösz- szegébe. És így már megint nehéz elképzelni, mennyit ér 40 milliárd forint. * Telefon közgazdász ismerő­sömnek. — Mennyi pénz negyven­milliárd forint? — Sok, nagyon sok. — Mégis. — Ennél könnyebbet kér­dezz! Attól függ, mire kell. Ha fejlesztésre szánod, már nem is tűnik annyira soknak. Az utcán leszólítok egy másik ismerőst. A kérdés után úgy néz rám, mint aki már azon töri a fejét, mit küldhet be a gumiszobába, ha — várhatóan nagyon ha­mar — odakerülök, majd ki­jelenti. Ennyi pénz nincs is. * Dr. Máté János, a KSH Tolna megyei igazgatóságá­nak vezetője összehasonlítás­ra alkalmas számokat sorol. AZ ELMÚLT ÉVBEN az egész ország iparába ötven- milliárd forintot ruháztunk be. Az országban befolyó egy évi eszközlekötési járulék összege pontosan negyven­milliárd forint. Az egész ma­gyar mezőgazdaság gép- és járműállománya negyven­milliárd forint értékű volt tavaly. Az OTP takarékbetét- állománya 81 milliárd forint. Az elmúlt évben 142 milliárd forint volt az ország beru­házási kerete, tehát az egy évi összes beruházási keret huszonöt százalékát engedi át a népgazdaság a megyé­nek. — Akkor sok ez a pénz, vagy kevés? — Ha levonjuk belőle az atomerőmű költségeit, akkor normális, dinamikus fejlődést biztosít a megyének. Az elő­ző ötéves tervben 10—11 mil­liárd volt a beruházási ke­ret. Hozzá kell számítani vi­szont, hogy ezt a pénzt már legnagyobbrészt a műszaki színvonal emelésére fordít­juk, ami a termelés növelé­sének gyorsabb és korsze­rűbb lehetőségét biztosítja. Tamás Istvánné, a megyei tanács tervosztályának he­lyettes vezetője — NEKEM természetesnek tűnik ez az összeg. Talán még azt mondhatom el, hogy minőségileg újat jelent a me­gyének. Vegyük például a nem termelő ágazatot. Uj a két nagyáruház Szekszárdon, épülnek művelődési házak, iskolák, több mint kétezerrel bővül az óvodák befogadó- képessége. Fejlődik a szol­gáltatóhálózat. Szerintem se nem sok, se nem kevés ez a negyvenmilliárd forint. Eny- nyire van szükség, hogy lé­pést tartsunk a fejlődő igé­nyekkel. IHAROSI IBOLYA Lakóházak tervei készülnek a rajzasztalokon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents