Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-03 / 234. szám

1976. október 3.

^fepÚJSÁG 3

1976-ban lettek a párt tagjai

Hosszú, megrakott vonatok

Tizennégy új taggal gyarapodtak ez év január elseje óta a dombóvári MÁV csomópont szervezetei. Amikor felteszem a kérdést Tóth Ferencnek, a vasútüzemi párt- bizottság titkárának,, kiket tart az új párttagok közül érdemesnek arra, hogy lapunkban bemutassuk, kicsit értetlenül néz rám. — Hogy kiket? Akik nálunk a párt soraiba kerülnek, valamennyien válogatott legények, akik már hosszabb ideje végeznek mozgalmi munkát, és a termelésben, szakmai munkájukban, a tanulásban is példamutatóan állják meg helyüket. Most legfeljebb arról lehet szó, hogy kiket lehet elérni, itt találni.

Majd helyesbít, amikor a listát nézzük. A „válogatott legények” nem egészen pon- - tos meghatározás, hiszen két nő is van az új párttagok között.

TAMÁSI ZOLTÁN 24 éves Diesel-lakatos, a vontatás „Varjas Sándor” KlSZ-alap- szervezete vezetőségi tagja, kicsit kanyargós úton jutott el a vasúthoz. Pécsett született és nőtt fel, a Nagy Lajos Gimnázium elvégzése után műszaki egyetemre jelentkezett, de nem vették fel. Elment finommechanikai műszerésztanulónak. A szakmunkásvizsga után megnősült, felesége, a zalaegerszegi tanárnő Dombóvárott kapott állást, így kerültek a „vasutasvárosba”. A fűtőházban szívesen fogadták a fiatal műszerészt, hiszen a Dieselmozdonyok javításához, karbantartásához műszerészekre fs szükség van.

— Két évvel ezelőtt, 1974. szeptember 1-én léptem be a vasúthoz. Természetesen tagja lettem az itteni KlSZ-szervezetnek is, hiszen már gimnazista koromban, 1968 óta KISZ-tag voltam, dolgoztam a mozgalomban — mondja. Jó kollektíva van itt, szívesen fogadtak, nemcsak a fiatalok, hanem az idősek is. Tavaly bevettek a Zipernovszky-bri- gádba — híres brigád a mi kollektívánk, tavaly megkaptuk a KISZ Központi Bizottság dicsérő oklevelét. Beválasztottak a KlSZ-vezetőség- be is, a KISZ-taggyűlés ajánlásával vettek fel a pártba. Most, a napokban kapom meg a tagkönyvemet.

Tamási Zoltán a brigád kultúrfelelőse, tagja a dombóvári MÁV NB Il-es kosárlabda-csapatának és edzője az ificsapatnak.

— És otthon?

— Hát bizony akad elfoglaltság. Gyermekeink — ikrek — három és fél hónaposak. De jut idő szórakozásra, művelődésre is. Nagyon jól feltalálom magam feleségem baráti körében, kollégái közt, mint ahogy ő is jól érzi magát, ha eljön velem egy-egy brigádrendezvényre, „családi összejövetelre”. Ami korábbi terveimet illeti, a tanulásról nem mondtam le. Most kezdtem el a kétéves marxizmus—leninizmus középiskolát, utána pedig MÁV-vona- lon szeretnék tovább tanulni. Erre már ígéretet, bíztatást kaptam.

HARASZTI IMRÉNÉ, a

vontatási főnökség terv- és statisztikai ügyintézője jó pár éves kényszerszünet után kapcsolódott be ismét — öt évvel ezelőtt — a mozgalmi munkába. Dolgozott azelőtt az úttörőmozgalomban, a KISZ-ben, majd férjhez menés, szülés, gyermekgondozási „szabadság” következett. De 1972-ben már megválasztották szb-titkárnak, az átszervezés után pedig vezető bizalmi lett, százötven fűtőházi dolgozó képviselője, hat bizalmi irányítója. A százötven dolgozónak csak egyharmada nő, Harasztiné személyében mégis nőt választottak vezető bizalminak.

— Nem a nőpolitikái határozat miatt, hanem azért, mert ő a legalkalmasabb, kiérdemelte a bizalmat — mondja Tóth Ferenc. Mint ahogy a vontatási párt-alap- szervezet — ahol pedig még kisebb a nők aránya, hiszen mozdonyvezetők tartoznak ide — titkára is nő, Rajna József né.

— Hogy mikor fogalmazódott meg bennem a gondolat

a pártba való belépésre? Nem tudnám megmondani. Férjemmel sokat beszéltünk róla, ő már régi párttag, szintén itt dolgozik a vasútnál. Aztán az idén tavasszal szólt Rajnáné, hogy most van lehetőség rá. Örömmel mondtam igent, hiszen úgy érzem, jól végzem a munkámat, az emberek szeretnek, megbecsülnek, elvégeztem a marxizmus—leninizmus középiskolát is. És most már többet is tudok vállalni, gyerekeim nagyobbak, lányom nyolcadikos és sokat segít a háztartási munkában. Nagyon megörültem, amikor a taggyűlés egyhangúan szavazott amellett, hogy a kommunisták soraiban a helyem.

Tizenkét éve dolgozom a vasútnál. Annak idején köz- gazdasági technikumot végeztem. Most munkám mellett vasúti tisztképzőre járok. Nem könnyű, amikor az ember már közelebb van a negyvenhez, mint a harminchoz, de úgy érzem, sikerülni fog. Anélkül, hogy ez a mozgalmi munka rovására menne, ahol most már mint párttagtól, jogosan várnak jóval többet tőlem, mint eddig.

Közel két évtizedig hordozta a tüskét magában NAGY JENŐ Diesel-mozdony-vezető, amíg a tagfelvételét tárgyaló párttaggyűlésen megszabadult tőle. Egyszerű „szeneslegény” volt még 1957-ben, amikor be akart lépni a pártba. Valaki megkérdezte: Nem akarsz te érdekből párttag lenni? — Érdekből? Én? — Hát ebből nem kérek. Majd megmutatom, ki vagyok.

— És megmutatta. Elmondta a történetet a taggyűlésen, hozzátéve, hogy öt tanfolyamot végzett el, mindegyiket jeles eredménnyel, sőt a Diesel-lakatos szakmunkás-tanfolyamon osztályelső volt öt évvel ezelőtt. Öt éve megválasztották a Molecz Géza szocialista brigád vezetőjének.

— Most Diesel-mozdony-ve- zető vagyok. És engem még az atyaúristen se szed le a mozdonyról, hogy valamiféle magasabb beosztásba tegyen. Tizenhét éves fiam KISZ-tit- kár a Láng gyárban, ifjúgárda rajparancsnok. Jómagam pár hónappal ezelőtt, még mint párton kívüli, munkásőr lettem. Énrám tehát senki se mondhatja, hogy érdekből akarok párttag lenni...

Életpályája majdhogynem tipikus. Egyszerű szeneslegényként vették fel 1955-ben a vasúthoz, majd fűtői vizsgát tett, utána gőzmozdony- segédkezelői vizsga következett, majd járműlakatos szak- képzettséget szerzett — közben letette a vizsgát a hetedik, nyolcadik általánosból — 1971-ben pedig „gázmotoros járművezető”, azaz Diesel- mozdony-vezető.

Ami eltér a tipikustól: Eredeti szakmája pék. önkényesen kilépett 1955-ben munkahelyéről, vállalva ennek évekig tartó következményeit. A vasúthoz 1955. december 26- án lépett be és mindjárt be is osztották éjszakai műszakba, karácsony másnapján.

Az első nap megtanultam, hogy aki a vasúttal eljegyzi magát, annak nincs vasárnap, karácsony, szilveszter. Vállaltam. És a pontosságot, a fegyelmet is. Sokat tanultam ez alatt a huszonegy év alatt és elmondhatom, tőlem is sokan és sokat tanulnak. Nagyon szeretek a fiatalokkal foglalkozni, nevelni a mozdonyvezető-utánpótlást.

JANTNER JÁNOS

Itt van az ősz. S a rengeteg egyéb jel mellett ezt abból is észrevehetjük, hogy sokkal többet kell várakozni a leeresztett sorompók előtt, mint pár héttel ezelőtt. A síneken tehervonatok, hosszú, megrakott szerelvények tolatnak, vagy mennek úticéljuk felé.

A szállításban még mindig vannak csúcsidőszakok, s ezek között az őszi hónapok jelentik a legnagyobb megterhelést a vasútnak. Bár az idén, sok év óta először, nem kell felsőfokokat használnunk, a forgalom nem haladja meg a tavalyi rekordnagyságot, rengeteg a munka a vasúton. Szeptember tizedikén, a tavalyihoz képest két hét késéssel indult a cukorrépaszezon. Azóta futnak a répát szállító irányvonatok Ács, Ercsi, Sárvár és a jugoszláviai cukorgyárak felé. Az idén először szállítanak a szomszédos Jugoszlávia határmenti gyáraiba cukorrépát nagyobb tételekben. A baranyai földekről szinte mind ide viszik, de ugyanebbe az irányba haladnak Szekszárd- ról és környékéről is a répával megrakott irányvonatok.

Az igazgatóság szakembereinek ez nagy munkát jelentett. A szállítás ütemének megfelelően át kellett dolgozni a forgalmi rendet, de sikerült. Ami azonban ma is nehezíti munkájukat, s bos/- szúságot okoz a szállítóknak is, a kocsihiány. A késedelmes ki- és berakodás miatt kihasználatlanul álló vagonokat nem tudják pótolni. S emiatt naponta több száz kocsit nem tudnak használni.

Kedvezően befolyásolta a vasúti fuvarozást az öttonnás MÁV-konténerek elterjedése. Tolna megyében június elsejétől vezették be ezt a szállítási lehetőséget, s azóta 850 ilyen konténerben hoztak, s vittek árut a megyeszékhelyről a vonatok. így küldi a megrendelőknek a törékeny vázkerámiát a bátaszéki gyár, s ilyen hatalmas acél-alumínium ládákban utazik már a Bonyhádon készült cipő is. De ez a gyors ki- és berakodás! lehetőség csak igen kis mértékben csökkentette a feleslegesen álló vagonok számát. Csupán a Pécsi Igazgatóság területén, az elmúlt háromnegyed évben hetvenötezer kocsi várakozott, s ezzel több mint kilencszázezer kocsióra veszteséget okozott, amit egyáltalán nem kárpótolt a/, a közel ötvenmillió forint, amit álláspénzként, büntetésül fizettek a vállalatok, szövetkezetek.

— sz. 1. —

Hétköznapjainkban észrevétlenül honosodnak meg a -civilizáció legújabb találmányai. Az új dolgok legtöbbje megszüntet egy régit. Ki figyel oda egy omladozó kútra, mikor csak egy csavarintás a csapon — és ha nem a negyediken van — már folyik is belőle a víz.

A határban gyakran látni elhagyott, használatlan kutat; nemcsak saját pusztulásukat jelzik, hanem egy élet. forma elmúlását, átalakulását is. A kutak többnyire közösek voltak, mégis mindenki vigyázott rá. A gyereket is elzavarták a közeléből, hol tettleg, hol riasztó mesékkel a kútemberről, hogy ne dobjanak bele követ, fadarabot. Óvatosan tekerték, kímélve a láncot, gondosan kiakasztották a kereket. A határban dolgozó emberek: parasztok, pásztornépek tudták miért becsülik a tiszta, friss vizet. Egy jó kút vízéért sokszor kilométerekre is elmentek. Többnyire utak találkozásánál, tanyák közelében ásták ■őket, ki tudja ki és mikor, fáradságos munkával. A kútásó félig bányász, félig kőműves- és ácsmester.

A legjobb kutak is lassan megfertőződnek, eliszaposodnak, vizük megromlik, némelyiket úgy körülnőtte a gyom, hogy alig látszik. Lassan, évről évre omladoznak, észrevétlenül a határban, távol a településektől, vízvezetéktől, hidroglóbuszoktól.

A TÖRÖK KŰT

Decsi szőlőhegy, Kútvölgy. A gazzal benőtt dűlőút mellett, vízmosásos mélyedésben alig észrevehetően szivárog, folyik a víz.'Elindulunk az út mellett ez emelkedőn.

Megindult a kút, újra szivárog belőle. Ez onnét jön — mondja Sári néni a vékony érre mutatva. A víz folydo- gál, az ember éldegél és egyszer csak kiszárad a kút. De ez a kút soha. Sára néni életének medrén is lefolyt már nyolcvan esztendő, de időmarta arca még most is mosolyra kész. Vékony szája régi-régi szüléktől hallott mesék kútfője. Lassan érünk fel a kúthoz. Vékony deszka a káva, kampósbot fekszik rajta keresztbe; a végére akasztott vödörrel elérni a pár méterre levő vizet. A köveken moha, fecskefű, zsurló. A partoldal meredekén jól látszik: a kút oldalából szivárog a víz. A völgy többi kútjaiba 20—30 méter láncot, kötelet kell leengedni, míg a vödör vizet ér. Itt pár méter mélyen csillog a felszín: az ok egyszerű, forrás táplálja a török kutat. Állunk, szemlélődünk míg a víz csörgedezik.

Miért, hogy török kút a neve? Sára néni régmúlt idők megzöldült vizétől harmatos mesefonala idevezet bennünket a kúthoz, ahova a szép töröklányt apja hozta, hogy elzárja a lakatlan völgybe a világ megrontó szeme elől. Ide, hogy itt éljen virágok, fák és kedvenc pávái között, távol a világ hívságaitól. És Sára néni meséjében összefonódik a víz és a szerelem. Mindkettő az életet szolgálja, belőle fakad és tőle iszapo- sodik el.

A gyönyörűszép török lány a kútra járt itatni kedves páváit. Talán nyári a nap, mikor szomját oltva egy magyar katona a kút hűvös vizétől még el tudna szakadni, de nem tud elszakadni a török lány látványától a szerelem szomjától gyötörve. Talán a lány, talán a pávák színes tolla, talán a csendes völgy miatt féltő dalt dúdol:

Hajtsd a pávád a forrásra Hiszen nem bízhatod másra Ha a pávád eltévedne,

Kicsi szived megrepedne.

A dal elszáll. Tán a páva is eltéved, s a szerelem itt időz a fák alatt a kút körül, míg a víz csörgedez.

De kegyetlen népség a török. A visszatérő atya megöleti a katonát, mert fátyol nélkül látta a lányt. És a vér csörgedezik a vízzel. Atkozott ez a kút. Valaha szomorú

sorsú magyarokkal, rabokkal ásatták feneketlen mélyre, mélyebbre mint a nap fénye leér és ott volt a forrás. Búboskemence alakú kútfőt épített hozzá egy kőműves. A kút megtelt, és ontotta a tiszta, friss, jóízű vizet. Csöveken vezették a lapályra. Ezt itták a kövér legelőkön hizlalt Szőretót marhái, Ete- vár és Városhely lakói. Itták, míg ihatták, mert a kút lassan eliszaposodott. Ki akarták tisztítani, de mikor kimerték a vizet és a kút aljára értek, beszédes kép tárult elébük. A forrás kővel szegélyezett tetején ott volt egy kecskefej és egy emberfej, az építő kőműves feje. Az áldozat és az átok jele. Ha hozzányúlnak, a kút kitör és elárasztja a vidéket, elnyeli, elsüllyeszti és újra iszapos, mocsaras lesz Sárköz, mint valaha. Így szól a fáma.

Megállunk a völgy alján, körbenézünk még egyszer, míg a víz csörgedezik.

GÉMES

Magányosan áll tán évek óta mozdulatlanul egy gyomfolt közepén.

Nincs ki vizet merjen hosz- szú csatornára... mert csatorna nincs. Lackó is eltűnt a béresekkel együtt. A vályútartó cölöpök körül nem tolonganak szomjas állatok,

nem zümmögnek legyek, bögölyök. A tócsák szélére nem szállnak inn; lepkék, darazsak. Erősebb fogásra szétporlad a korhadó deszka. A valamikor sok körömtől sziklakeményre taposott földet fölveri a gyom. Nem nyikor- dul a kútágas, a vödör csak esőben lát vizet. Nincs ko- lompszó se hangos ostor, a csordák máshol bőgnek, máshol kell és máshogy kell a víz. Sehol egy patanyom, vagy egy szomjas vándor ... és a kút lassan beomlik.

— Steiner —