Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

Mai számunkból selyemgyári gondok, EREDMÉNYEK (3. old.) A BAJKÁL-TÓ KÖZEL VAN (3. old.) ÖTVENÉVES A SZÍNPADI HÁRY JÁNOS (5. old.) FÉMMEGMUNKÁLÁS ROBBANTÁSSAL (4. old.) A közművelődés törvénye H törvény szelleme előbbrevaló, mint a betűje, ez úgy is igaz, hogy a jó tör­vény arra épül, amit a társadalom már elért, ami sokak számára máris valóság. A művelődés törvényerőre emelkedése ugyancsak a művelődés meglévő igényére és lehető­ségeire alapozódik, de jele annak is, hogy mindez nem áll kívül a mindennapi élet fő vonalán, hanem része annak. Szót sem érdemes ejteni ma már arról, hogy a tanu­lás, a művelődés nem ér véget az iskola elvégzésével, akárhány évesen fejezze is be valaki iskolai tanulmá­nyait. Ahhoz, hogy ki-ki a munkáját jól, és egyre job­ban végezhesse, szakmai tu­dását kell elsősorban folya­matosan megújítania, de a műveltség teljessége tekin­tetében is lépést kell tarta­nia. Régóta tudjuk, hogy egész ember, pontosabban: teljes ember csak az lehet, aki a kultúra egészének megismerésére, kedvelésére törekszik, akinek élete min­den tekintetben kulturált, akiben az egyetemes emberi műveltség sokoldalú egyen­súlyban van. S ez talán még inkább il­lik azokra, akiknek iskolai végzettsége még hiányosnak mondható. Hiba lenne ta­gadni, hogy sokan vannak még, akik idő előtt abba­hagyták az iskolát, még ha kor szerint eleget tettek is törvényszabta kötelességük­nek. A később, már felnőtt korban tovább tanuló em­ber aligha juthat előbbre, ha iskolás módszerekkel próbálja pótolni mulasztá­sát. A felnőttkori tovább­tanulásnak különösképpen is együtt kell járnia a mű­velődéssel. ^ Ezt is szolgálhatja az, amit ugyancsak törvényerőre emelt az országgyűlés: a kulturális együttműködés a kultúra minden területe kö­zött. Elsősorban anyagiak­ban, hiszen a különféle költ­ségek összevonásával, közö­sén, jobb és alkalmasabb kulturális intézmények épülhetnek és tarthatók fenti, mint az erők szét- morzsolásával, elkülönülé­sével. De az ilyen együtt­működés nemcsak anyagi, hanem kiváltképp szellemi haszonnal is kecsegtet: hir­deti és megvalósítja a mű­velődés egységét. Ha az is­kola, a könyvtár, a művelő­dési ház, a mozi, az uszoda együtt van, talán egy helyen is, akkor ez is jelzi a régi la­tin mondás igazát és meg­valósulását: non scolae séd vitae d'iscimus — nem az is­kolának, hanem az életnek tanulunk. Ilyesfajta egység és együttműködés mindenütt fontos, de különösképpen ott, ahol az önálló erő keve­sebb: például a kisvárosok­ban, a községekben. S talán az is elmondható ma már, hogy a városiasodás nem­csak jogi kérdés, nemcsak az aszfaltozott járda dolga, hanem talán ezeknél is job­ban a művelődésé. Akár van városi rangja egy helység­nek, akár nincs, valóban vá­rossá mindenkor lakóinak művelődése, műveltsége te­szi. Képletesen szólva : a tu­dás, a gondolat ß lakosság fejében, ez ad rangot ki­csiny vagy nagyabb hely­ségnek egyaránt. A műveltség igényét föl­kelteni is, kielégíteni is se­gít a televízió. Ahol nincs színház vagy képtár, ott is lehet Valaki résztvevője színházi előadásnak, szem­lélője képzőművészeti alko­tásoknak — ha megfelelő időben kapcsolja be a tévét. Lehet persze beszélni arról, hogy a színházi közvetítés aligha vetekedhet a szemé­lyes élmény hatásával, s hogy a festményeken elidő­ző kam'era a színeket csak keveseknek tolmácsolja, de ez bizonyos értelemben má­sodrendű kérdés. Talán épp azért másodrendű, mert a „közvetítés” szomjassá tehe­ti az embert a személyes él­ményre is. Nyilvánvaló, hogy a köz- művelődési törvény megva­lósulásához személyi és tár­gyi feltételek is szüksége­sek. A művelődés minden­képpen társas tevékenység, még akkor is, ha a könyvet olvasó ember valóban ma­gában, magányosan művelő­dik. Kétségtelen, az igazi művelődés alapja ez a négy­szemköz ti ség a mű és a művelődő ember között, mégis, az igazi művek még a magányos órán is bekap­csolnak az emberiség idő­ben és térben egyaránt vég­telen közösségébe. így ser­kent a művelődés arra is, hogy társakat kerssünk: az élményt megosszuk. A mű­velődés családi tevékenység is, amely nem elégedhet meg azzal, hogy a család együtt ül a képernyő előtt: az élmény megosztása több ennél, társakat ad, előadá­sokra, beszélgetésekre hív. ásrészt tárgyi fel­tételei is vannak a művelődésnek. Könyvtárak, mű­velődési házak, korszerű mozik, színházak kellenek hozzá. S hä van is sok minden, hiány, zik is sok más. A művelődési házak nem csekély része el­avult. A mozik között is sok a korszerűtlen. Színházakat kell tervezni, felújítani, mindezt a törvény szelleme, a szellem törvénye — talán így is mondható — a társa­dalom közös feladatává te­szi. Hiszen a művelődés nem mellékes dolog, nem a szabad idő, a magánéltet el­hanyagolható kicsiny rész­lete. A művelődés elenged­hetetlen feltétele annak, hogy az ember — teljes em­ber legyen. ZAY lászLö Panamaváros Losonczi Pál panamai tárgyalásai Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke dél-amerikai kőrútjának újabb állomá­sára, a Panamai Köztársaságba érkezett. A repülőtéren Demetrio Lakas köztársasági elnök és Omar Torrijos Herrera miniszterelnök fogadta. (Képtávírónkon érkezett.) Fehér Péter, az MTI külön. tudósítója jelenti: Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke — Demetrio Lakas államfő meghívásának eleget téve — pénteken dél­ben hivatalos baráti látoga­tásra Panamába érkezett. A Panamai Köztársaság főváro­sának nemzetközi repülőte­rén a magas rangú vendéget megillető ünnepélyességgel üdvözölték az Elnöki Tanács elnökét, az első magyar ál­lamfőt, aki e közép-amerikai ország földjére lépett. Feldí­szített repülőtér, katonai díszpompa, huszonegy ágyú­lövés, a magyar és a panamai himnusz köszöntötte Losonczi Pált, akinek fogadtatására — kormánytagok, vezető politi­kusok egy csoportjának élén — megjelent Demetrio Lakas köztársasági elnök és Omar Torrijos Herrera miniszterel­nök. Tisztelet és megbecsülés a szocialista Magyarország ál­lamfőjének — ezt tükrözte a repülőtéri fogadtatás, s ez volt az alaphangja a késő délutáni órákban megkezdő­dött tárgyalásoknak is. A hi­vatalos eszmecserét megelő­zően Losonczi Pál megkoszo­rúzta a legendás szabadság­hős, Simon Bolivar szobrát. Jóllehet a két ország diplo­máciai kapcsolatai egészen új keletűek, a tárgyalások ér­demi tartalmára is utal a tény: a diplomáciai kapcsola­tok felvételét követő egy esz­tendő után már államfői ta­lálkozóra kerülhetett sor. A tárgyalásokon a két államfő mellett Herrera miniszterel­nök is részt vesz. Az ide vezető út 1968-ban nyílt meg, amikor Panama 1,4 milliós népének életében új fejezetet nyitott a haladó katonai kormány hatalomra jutása. Azóta — évszázados mulasztásokat pótolva — so­kat tettek az életszínvonal emeléséért, s következetesen harcolnak egy új csatorna­szerződés megkötéséért. A 75 000 négyzetkilométer alap- területű, a gazdasági fejlő­dés viszonylag alacsony fo­kán álló agrárország életé­ben 1432 négyzetkilométer a meghatározó — ez a csator­naövezet. A Csendes-óceánt és az Atlanti-óceánt összekö­tő 82 kilométer hosszú fontos víziutat megépítése, 1902. óta az Egyesült Államok tartja ellenőrzése alatt, s még hu­szonöt évig szeretnék fenn­tartani uralmukat a víziút fe­lett. A nép bizalmát élvező Torrijos tábornok azonban a közelmúltban kijelentette : Panama 1977-nél nem vár to­vább. Panama a nemzetközi politikai élet érdeklődésének homlokterében áll: az év ele­jén a Béke-vdlágtanács fel­szólította a világ valamennyi kormányát és népét, hogy a csatorna demilitarizálásáért folytatott harcban legyenek szolidárisak a panamai kor­mánnyal. Losonczi Pál a szá­mára összeállított program szerint szombaton ellátoga­tott egy cukorgyárba, s meg­tekintett egy vízi erőművet. Az őszi reggel később kezdődik Domboriban, mint néhány héttel ezelőtt. Lassabban oszlik a sötétség, s ha már világos van, akkor is gyakran eltakarja a túlsó partot a köd. A gát­őrház mellett, ahol a régi kavicsdepó mellett előbb egy, ma pedig már két mezőgazdasági kikötő is várja az uszályokat, jóval nyolc óra után kezdődik az élet. Fenn, az út mellett, az őcsényi tsz két pótkocsis autója vár­ja, hogy beleönthessék a takarmánykeveréket a futószalag előtti garatba, hogy azután a granulátum a szalagon, s a csö­vön keresztül az uszály sok száz tonnát befogadó gyomrába, majd végighajókázva a Dunán, valamelyik osztrák vagy NSZK-beli istállóban az állatok elé kerüljön. Pár száz méterrel odább felpöfög az építőanyag-ipari vál­lalat egyik kishajójának motorja, majd az aprócska vízi jár­mű lassan megindul, s viszi az oldalához kötött sokszorta na­gyobb usztályt a kotróhajóhoz, ahol ismét megtöltik a folyó medréből felszínre hozott kaviccsal. A szárazföldön pedig már javában megy a munka. Az ÁÉV teherautói percenként váltják egymást a markológép előtt. A gép párat harap a kavicshegyből, s máris megtelt a teherautó. Indul, s nem ér még el a betonúiig, helyére egy másik, üres kocsi áll. — sz I —

Next

/
Thumbnails
Contents