Tolna Megyei Népújság, 1976. október (26. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-15 / 244. szám
1976. október 15. “KÉPÚJSÁG 5 pádon kell lennem —. A beszélő felesége is az együttes tagja. — Nekünk könnyű, mert ígv itt is együtt vagyunk — folytatja a feleség. — Persze van sok olyan asszony is, aki nem tudja a férjét rábeszélni, hogy jöjjön el az együttesbe. — És fordítva? — Olyan is van. Aki mögöttem táncolt, annak a felesége német lány, és nem szeret táncolni. A férfi a falu egyik legjobb táncosa volt legénykorá'ban. Most is eljár ide, és otthon nincs is probléma ebből. Hol jártál az éjjel cönögemadár... — Tudja hogy van, mindenfélét beszélnek. Holnap majd az egyik azt mondja, hogy nagyon aranyosak voltunk, szép volt ez a ma esti táncunk, a másik pedig azt, hogy „ni a vén bolond, úgy ugrál, mintha még mindig fiatal volna”. Pedig máskor is táncolunk a lakodalmakban. Ott nemcsak a régi táncokat járjuk, van ott modern, meg olyan is, amit már a nagyapánk járt és még gyerekkorban tanultuk el tőle. De hát engem nem érdekel, hogy mit mondanak, szeretek táncolni és örülök, hogy itt most erre van lehetőség. Három éve szervezte meg először ezt a népi együttest a kultúrház akkori igazgatója, az Eke Ilona. Na, hogy is hívták az asszonynevén — a beszélő körbenéz, ’hátha az együttes valamelyik tagja kisegíti, noha lényegtelen az „asszonynév”, mert az együttes új létrehívója Karászi Lídia — a tagoknak Lidiké —, itt van közöttünk. — Nem volt sök dolgunk az együttes alakításával. Ha rendszertelenül is, de itt mindig volt népi együttes. Az idei sárközi lakodalom után merült fel az igény, hogy tegyük rendszeressé az összejöveteleket, a próbákat. Első igazi nagy fellépésünk azóta a pécsi VII. dél-dunántúli népművészeti hét rendezvényén volt — mondja Karászi Lídia. _ * A község neve már II. Géza királyunk egy 1145-ben kelt adománylevelében is előfordul. A Duna közelsége, s folyton fenyegető árvizek, az ezen a területen gyakori jégtorlódás meghatározták Bogyiszló fejlődését, az itt élő népek életét. A vizek „jóvoltából” aránylag zárt — nehezen megközelíthető — közösségben élő bogyiszlóiaknak Sajátosan szép népművészete alakult ki. Az 1800-as évek végén ezen a szakaszon is átvágták a Duna egyik hatalmas kanyarját és így az addig a nagyág bal partján elhelyezkedő település egyszerre dunántúlivá, jobb parti községgé lett. A bogyiszlói szoknyába nem kell drótot fűzni, hogy feszesen álljon. Az alul vastagon rászegett bársony tartást ad a szoknya peremének. A lábra húzott bütykös mamuszt más néprajzi területen is megtaláljuk, de amíg a „túlféliek” fityulát tesznek a fejükre, a bogyiszlói asszonyok kendővel kötik be a kontyukat. A ruhák közt sincs két egyforma. Ahány ház — ízlés — annyiféle. És ezeket a díszes, égő tűzpirossal lángoló, vagy bársonyos, mélyzöld mintájú ruhákat még most is készítik. Az alapanyagot néha két-három országban vásárolják össze, de a kész ruha a bogyiszlói idős asszonyok munkáját dicséri. Csak érdekességként említjük, hogy az egyik asz- szony nemrég elkészült ruhájához az úgynevezett csárdáspántlikát — mely a szoknya peremén fut körbe — az NDK-ban, a szoknyaszéli slangot és a szoknya ötméternyi anyagát Csehszlovákiában vásárolták. * — A községi öregfiúk csapatában focizok és eljárok a népi együttes próbáira is. A múltkor — amikor a pécsi szereplésünk volt, itt játszani kellett volna, ott pedig táncolni. Csak úgy maradtam itthon, ha utána kocsival levisznek Pécsre. A meccsen megsérültem, de azért mégis táncoltam. Gondoltam, ha sziszegve is, de azt a pár percet kibírom, amíg színVége a próbának. A táncos férfiak az ing és az apró mellény helyett utcai ruhát öltenek. Alul a nadrág, a csizma marad hazáig. Az egyik fiatalemberre menyasszonya vár a nézőtéren. — Ő miért nem táncol? — teszem fel a kérdést hozzájuk lépve. — Nincs ruhám — mondja a lány. — Teljes népviseletet pédig nagyon nehéz kölcsön szerezni. Van akinek ez van, a másiknak az. Akinek pedig teljes a ruhája, az semmi kincsért sem adná kölcsön. Értéke van itt a viseletnek! Később megtudtam, hogy nemrég csináltattak egy ruhát, csak az alapanyaga több mint tízezer forintba került. TAMÁSI JÁNOS napot, kedves szekszárdiak !" Kavadzsiri Taidzsi és a bábok Hétfőn a tokiói PÚK bábegyüttes három előadásában gyönyörködhettek Szekszárdon a megyei művelődési központ vendégei. A címünkben idézett néhány szót itt, Magyar- országon tanulták meg Kavadzsiri Taidzsi igazgató társulatának művészei. Rövid beszélgetésre kértük az 1929-ben alapított együttes vezetőjét, nem sokkal azután, hogy a PÚK Pécsett elnyerte az UNIMA (Nemzetközi Bábszövetség) nagydíját. — Néhány szót a japán bábművészet múltjáról... — Az évszázadok homályába vész. önálló művészetté a X—XI. században kezdett válni, ezt a kort könyvben próbáltam összefoglalni. A kibontakozás időszaka a XV—XVI. század. — A módszerek? — A „Bunraku”-játékban három szereplő mozgat egyetlen bábut. Ezzel szinte az igazi élőlény tökéletes illúzióját sikerül megvalósítani. — Az önök együttese? — Bátyám, Kamadzsiri Todzsi alapította. Célunk a népi hagyományok megőrzése és továbbfejlesztése. Székhelyünk Tokió, ahol állandó színházunkat úgy sikerült felépítenünk, hogy művészeink keresetük 35 százalékát áldozták erre a célra. — Állami támogatás? — Nincs! Amióta Tokóinak baloldali polgármestere van, kismértékben a város segít bennünket, és néhány mecénás. — Működésük a háború alatt? — Együttesünket 1940-ben haladó szelleme miatt betiltották, 1948-ban mindent újra kezdtünk. — Hogyan képezik művészeiket? — 80 művészünk otthon évente átlagosan 400 előadást tart. Ennek egyharmada a felnőtteknek szól. Kétévi, a színháznál folyó alapképzés után, kinek-kinek képességétől függően 4—5 évi technikai és művészi továbbtanítása, -tanulása folyik. Első európai turnénkra négy együttesünk színe-javát válogattuk. Átlagos életkoruk 35 év. — Művészeti elveik? — A bábjáték akkor tölti be hivatását, ha az embereket közelebb hozza egymáshoz, segíti a népek barátságát, szolgálja a béke ügyét. — Hogyan fordíthatnánk le kedves kisérősorait magyarra? — A rajz mellett a bábok „beszélnek”. Tehát: „Jó napot, kedves szekszárdiak!” Alább: „Szívből jövő üdvözletünket küldjük, mi, a PUK-bábszínház babái és művészei Szek- szárd gyermekeinek és felnőttéinek!” ORDAS IVAN WÊ^ÊlÊtÊÎÊKÊHÊÈÊUStÊIKÈliÈËÊÈËiËËiÈilHÊi Vb-ülés Bátaszéken Mindennapi életünkben rendszeresen találkozunk a legkülönbözőbb mértékegységekkel. Az üzleteknek nagyon sok árut le kell mérniök, 'mielőtt azokat kifizetnénk, legyen az folyadék, méterrel mérhető áru vagy éppen tíz deka drazsé. Az Országos Mérésügyi Hivatalnak van Szekszárdon egy úgynevezett hitelesítő helyisége. Akiket a téma érint, bizonyára ismerik is a Csaba utcai házat. Sok éve már, hogy itt működik ez a „hivatal”. Az ablakban egy tábla hívja fel a figyelmet arra, hogy hitelesítés minden hétfőn reggel nyolctól kilencig. Azt hihetné bárki, hogy ez nem valami sok, a gyakorlatban azonban elég. Ott jártunkkor éppen senki sem akart hitelesíteni, pedig lenne mit. Úrmértéket mintapalackkal, súlyt a Horányi- féle utazómérleggel, a mérlegeket hivatali normál súlyokkal, a méterrudat pedig Inkeller Jenő, a pécsi központ munkatársa hitelesít egy sárgaréz mintaméterrel hitelesítik itt. Bárkinek rendelkezésére állnak. Kétévenként kötelesek a mérlegtulaj- donosok, üzletek, vállalatok mérlegeiket, súlyaikat hitelesíteni. A nyilvántartott mérlegek gazdái meg is jelennek ilyenkor, persze nem mindenki. Egyébként is meglehetősen bonyolult dolog a mérlegek nyilvántartása. Most persze olyan mérlegekről beszélünk, amelyek hitelesíthetők. Mert mindegyik nem alkalmas erre, vagy azért, mert egyszerűen elromlott, javítani kellene előbb, vagy mert a konstrukció nem méltó arra, hogy hitelessé válhasson. Gondoljunk például arra, hogy hány konyhai mérleg látható a piacon, melynek használata egyértelműen szabálytalan. A bajai Krammer József készít az országban egyedül hitelesíthető piaci mérlegeket. Ezé. két már lehet és kell is kétévenként hitelesíteni. Ha rossz, abban az esetben „kiütik” vagyis az utolsó dátum, melyet beleütöttek a megfelelő helyen, kap egy x-et. Ez jelzi, hogy tilos vele a mérés. Sokan nem vesznek az egészről tudomást. Rengeteg a rossz berendezés, melyet használnak, noha biztos, hogy valaki becsapódik. Nem sok kell, csak annyi, hogy egy tsz vagy vállalat hídmérlegében víz vagy sár, meg szemét kerüljön, máris nem pontos. Nem ritka az olyan mérleg, melyen egy mázsán felüli az eltérés. Ugyanakkor egy kijavított, hibátlan berendezést, melyen esetleg mérhető húsz-harminc tonna, beállítható úgy, hogy egy-két kilós pontossággal mérjen. Persze, nem akkor, ha elhanyagolják ezeket a berendezéseket a gazdáik, akik nagyon is jól tudják, hova kell fordulni olyankor, ha például érkezik egy külföldi állatkereskedő. Ilyenkor azonnalra kérik a javítást és ugyancsak ilyenkor szokott az is kiderülni, hogy az üzletfél jobban tudja, hogy hol kell keresni a hitelesítés dátumát, mint a tsz illetékesei. És ha a dátummal baj van, elmarad az üzlet. A hivatalnak nem nagy a hatásköre. A rossz mérlegre felhívhatja a figyelmet, de nem büntethet. Berendelheti javításra, meg hitelesítésre. Csak éppen nem viszik. A megye egyetlen mérlegjavító kisiparosa Szekszárdon, az Ezerjó utcában dolgozik. Az utóbbi évben magánosnak még nem javított, kizárólag csak állami vállalatnak vagy termelőszövetkezetnek. Pedig majd minden gazdálkodásból élő családnak van egy „mázsája”. Ez tudott. Az viszont már nem — csak el lehet képzelni — hogy hány van ezek közül kifogástalan állapotban. De azért mérnek vele. Nemtörődömség, kényelmesség, vagy tán haszon- szerzés? Ki tudja? De változtatni kellene ezen a felfogáson. Talán egy kis propagandával, ellenőrzéssel és ha kell büntetéssel is. BAKÓ JENÓ Tudósítónktól. A bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülését a fémipari szövetkezetben tartotta. A testület értékelte a szövetkezetben folyó kulturális, egészségügyi, szociális és munkavédelmi feladatok végrehajtását, majd Szegedi György, a szövetkezet elnöke mutatta be az üzemet és az épülő, új üzemcsarnokot, amelyben a dolgozók a réginél sokkal kedvezőbb, egészségesebb körülmények között végezhetik majd munkájukat. A végrehajtó bizottság ezenkívül még a Tolna megyei Szolgáltató Szövetkezetnek a nagyközségben végzett szolgáltató tevékenységét tárgyalta meg és meghallgatta a község gyermekorvosának jelentését a gyermekorvosi ellátásról, az anya- és csecsemővédelemről, az oktatási intézmények egészségügyi helyzetéről. Kovács Gyula Az utánpótlás, mint közönség Menyecskék
