Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-11 / 215. szám
a Képújság 1976. szeptember 11. CSALÁD-OTTHON flz egészséges lábbeli MOST, HOGY ÜJBÖL itt a tűsarkú és hegyes orrú cipők divatja, időszerű az egészséges lábbelikről néhány szót ejtenünk. Azt minden nő tudja, tapasztalja, hogy legkényelmesebb járás a félmagas, nem túl vékony sarkú, úgynevezett trottőr cipőben esik. Mégis, amikor a kirakatban meglátja az igézőén kecses, vékony magas sarkú lábbelit, szinte gondolkodás nélkül azt választja. S éppen ez a baj, hogy gondolkodás nélkül. Mert ha végiggondolná, hogy fog a tízcentis sarokban billegni a kanyargó autóbuszon, mint veszti el majd egyensúlyát csomagot, vagy karján gyermekét cipelve, biztos a 4—5 centis sarok mellett döntene. Nem akarunk természetesen senkit sem lebeszélni a legújabb, szép formájú, divatos cipők viseletéről. Csakhogy a tűsarok nem strapára, nem munkába, nem hosz- szú viselésre való. Vegyük fel, ha színházba megyünk, ha alkalmi ruhánkhoz illik, egy-egy estére, délutánra, alkalomra. De sohase menjünk kirándulni vagy munkahelyünkre kényelmetlen, túl magas, keskeny cipőben. Hiszen egészségi szempontból is ártalmas a láb bármiféle be- lekényszerítése szűk, hegyes orrú, nem megfelelő cipőbe. Akadályozza a lábujjak szabad mozgását, a vérkeringést, tyúkszemet, káros bőr- keményedéseket okoz. A statisztika szerint az emberiség 75 százaléka beteg lábú. Bokasüllyedése, harántsüllyedése, kalapácsujja, csontkinövése van. S legtöbben maguk tehetnek e fájdalmas és kellemetlen betegségről. A láb egészségének és szépségének megőrzése, illetve visszaszerzése nem lehetetlen dolog. A legfontosabb, hogy csakis olyan cipőt vásároljon, amely illik a lábára (nem kicsi, nem szűk, sehol sem szorít). Naponta mossa meg a lábát szappannal. Jó hatásúak a nálunk is kapható lábsók, lábemulziók, -balzsamok, lábfrissítő spray-k. Naponta húzzon friss harisnyát és lehetőleg naponta váltson cipőt is. A fáradt, meggyötört lábnak igen jót tesz az olyan lábfürdő, amely különböző élénkítő adalékanyagot tartalmaz. A lábfürdő után dörzsölje be bőrét sósborszesz- szel, lábkrémmel. A LÁB ÁPOLÁSÁT már kisgyermek korban meg kell kezdeni és késő öregkorig folytatni. De ha nem sikerült megelőznünk a boka- vagy harántsüllyedést, vagy más kóros elváltozást észlelünk a lábunkon, azonnal forduljunk ortopéd szakorvoshoz. P. K. H kardvirág apolasa A kardvirág a múlt század közepén került a termesztésbe és azóta nagymértékben elterjedt a világon, kedvelt kerti dísz és vágott virág lett. Hazánkban is a legfontosabb nyári vágott virágok közé tartozik. A házikertekben virágjáért ültetik. Nem tartozik azon növényeink közé, amelyek kis ágyásokba ültetve is díszítenek. Célszerű magasabb egynyári vagy évelő növények közé ültetni, mert így nem vesszük észre, ha elvirágzás után már nem díszít annyira. Ha szép virágot akarunk, akkor nyáron gondosan ápolni kell. A kardvirág fényigényes növény. Ezért csak napra célszerű ültetni, mert egyébként nem virágzik. Kihajtás után és 4—5 leveles állapotban 4—5 dkg fej- trágyát adjunk négyzetméterenként. Ezt sekélyen kapáljuk be, majd öntözzük meg. Az öntözés szintén fontos ápolási munka. Az időjárástól függően nyáron hetente, 10 naponként öntözni kell. Népi hímzéseink nemcsak otthonunkat, környezetünket szépítő kézimunkákon jelennek meg, de egyre inkább helyet követelnek a divatban is. Színházi ruhától kezdve a farmernadrágig, oldaltarisznyától estélyi táskáig találkozunk a szemet gyönyörködtető, üde színekkel, motívumokkal. A bőrből való, szűcsök által készített felsőruhák (suba, ködmön, bekecs) mellett kedvelt viselet volt a cifra- szűr, mellyel manapság már csak múzeumban találkozha. tunk. Mintánk régi bihari cifraszűr részlete, melyen a szép kompozíció virágai piros és bordó színűek, a le- vélzet világos, és sötétzöld. A minta igen alkalmas mellény, oldaltáska, tarisznya díszítésére. Cs. K. A bútor is játék Az emberpalánták helye a lakásban életkorukkal növekszik. A csecsemő „bútora”, állandó tartózkodási helye az ágy, a gyerekkocsi, a kád és a pólyázóasztal. A tipegő babának már elkerített sarokra, járókára van szüksége, hiszen csak így tanulja meg a járást, a mozgást. Amikor a járókát elhagyja az egy-másfél éves kisgyerek már birtokba igyekszik venni az egész lakást, bejárja, bebarangolja minden zugát. Ez az az idő, amikor babái és játékai már ellepéssel fenyegetik a helyiséget; ekkor kapja meg első saját kisbútorait. Milyen bútort tegyünk vagy vásároljunk a gyerek szobájába, környezetébe? Mi az, amit mellőzzünk? Semmiesetre se legyen a gyerekszoba, a gyerek környezete másutt nem használható bútorok tárháza, a felnőttbútorok mindenképpen alkalmatlanok arra, hogy a gyerekszoba hasznos tárgyaivá váljanak. A gyerek rosz- szul érzi magát a felnőttméretek között; az asztal sarkába beveri a fejét, a székre még fel kell másznia, az asztalon lévő tárgyakat sem éri el. Ha pedig birtokba vesz egy-egy bútort, nemcsak bútorként használja. Lefekteti .és húzza a székét — vonat lesz belőle, ló vagy autó. A gyerek ugyanis még nem tesz különbséget a használat különféle válfajai között. Minden tárgyat hajlandó képzeletében feldolgozni, minden tárgy tevékenységének és fantáziájának tárgya lesz. Azaz játék. A gyerek számára ezért olyan bútorokat válasszunk, amelyek képesek erre az átváltozásra. Szerencsére a kereskedelemben ma már olcsón kapható a fotónkon ábrázolt színes gyermekszoba, amely különféle előnyös tulajdonságokkal rendelkezik. (Fotónk egyébként az Otthon ’76 kiállításon készült.) A bútorok lekerekített sar- kúak. A paddal egybeépített asztalka még a kisiskolás tanulásához is alkalmas. _ A szekrény alsó fele kihúzható játékpolcokból áll, amelyeket a gyerek kezelhet. A polcok egymásba rakhatók. Az asztal és a két ülőke ugyanabból az elemből készült, csak másképp állították. A gyerek ezeket a számára is elérhető magasságú, nagyságú darabokat kedvére használhatja. Ezekkel a székekkel játszhat, felforgathatja őket. A fentihez hasonló megoldással nemcsak fából, másféle anyagból is kísérleteznek. Érdekes megoldás a hullámpapír gyerekszoba, amelyet egy belsőépítész mutatott be néhány esztendeje. A kísérlet lényege a hullámpapír viszonylag tartós, de mindenképpen olcsó anyagának felhasználása volt, hajtogatott gyerekbútor, játék készítéséhez. A felnőttek bútorainál is előtérbe lép a változtathatóság igénye. Még fokozottabb ez gyerekbútor esetében. Hiszen a gyerek nemcsak nő, hanem foglalatosságai is változnak az idők folyamán. Ezért igen hasznos a kereskedelemben kapható olcsó fapolc, amely egymásbarak- ható kivitelben készül, s újabb elemek hozzáilleszthetők. A gyerek eleinte csak játékai részére igényli a polcrendszert, később a játékok mellé, majd a helyükre is könyvek kerülnek. TORDAY ALIZ £ 1 iSy RIZSETELEK KORZIKAI RIZSTÁL 1/2 kg kagyló (nálunk kon- zervben kapható), 1/2 dl olaj, 1 pohár fehér bor, 1 kis hagyma (feldarabolva), 1 hagymaszár, 2 sárgarépa, 1 kis csomag zeller, 40 g vaj, 1 kis pohár konyak, 1 dl fehér bor, bors, só, 40 dkg gomba, 1 liter húsleves, 30 dkg rizs, 4 evőkanál olaj. Az apróra vágott zöldséget a vajban pároljuk, felöntjük konyakkal, borral és kevés húslevessel, megborsozzuk, és kis lángon addig főzzük, míg a folyadék a felére nem sűrűsödik. Majd a nyers gombát és a kagylót hozzáadjuk és lassú tűzön tovább főzzük. Időközben elkészítjük a ri- zottót: a feldarabolt hagymát olajban megpároljuk, hozzáadjuk a rizst, együtt pároljuk és húslevessel felöntjük. Megborsozzuk a rizst 18—29 percig, lassú tűzön főzzük. Kiolajozott formába vagy tálba tesszük, könnyen belenyomjuk és előmelegített tálcára kiöntjük. Végezetül az egész főzeményt hozzáöntjük, a kagylóval és a gombával díszítjük. GÖRÖG RIZS Hozzávalók: 50 gramm mazsola, 1 pohár fehér bor, 1 db citrom leve, 30 dkg rizs, sós víz, 3 evőkanál olaj, 1 darabolt hagyma, 50 gramm vaj, 30 dkg zöldborsó, kevés húsleves, bors, 1 hagyma. A megmosott és lecsurgatott mazsolát a fehér borban és 1 citrom levében áztatjuk. Majd a rizst bő sós vízben — amihez kevés olajat is adtunk — készre főzzük és lecsurgatjuk. Közben a borsót vajban és olajban a finomra vágott hagymával együtt pároljuk, húslevessel leöntjük, borssal ízesítjük és puhára főzzük. Majd a rizst a borsóhoz keverjük, a mazsolával, borral és konyakkal együtt és az egészet még egyszer rövid időre tűzre tesszük. Egy nagy hagymát vékony karikákra vágunk és olajban aranybarnára pároljuk, s az utolsó percben a rizsre tesszük. Grillcsirkéhez, igen finom körítésként tálaljuk. egy madárszerű kis ember a számlázásról, aki az üzemi étkezdében még a vizet is úgy itta, félrehajtott fejjel, akár a veréb, július 15-én reggel 6 órakor, egy hőgutával kecsegtető nap reggelén elhatározta, hogy beolvas a főnökének. Az elhatározásban se a várható melegnek, se az előző napok hasonló hőmérsékletének nem volt szerepe. Radován Demeter minden lehetőséget mérlegelve érett megfontolás után, úgy is mondhatjuk, hogy előre megfontolt szándékkal készült szörnyű tettére. Erről az előkészületről ekkor még senki nem tudott, de ha történetesen tud, akkor se hiszi el. Radován nem az a típusú ember volt, aki beolvas, Gregorovics Mihály, a számlázási osztály vezetője pedig éppen ellentétes azokkal, akiknek beolvasni szoktak. Radován Demeter tettének kellő értékeléséhez nélkülözhetetlen, hogy megismerkedjünk néhány előzménnyel. A beosztott számlázó történetünk időpontjában 53 éves, agglegény, az édesanyjától örökölt egyszoba-félkomfortos, udvarra nyíló lakás, egy Araraune fajtájú nőstény papagáj, két horgászbot és egy régi, Szaratov márkájú hűtőszekrény tulajdonosa. A Szaratov életkora közel járt a kiérdemesülés- hez és éppen ezért úgy zakatolt, mint valamikor az U—3-as sorművelő traktorok, Radován viszont csendes ember volt és halk szavú. Vannak ilyen különbségek ember és gép, sőt ember és ember között, de ez többnyire elkerüli a közvélemény érdeklődését. Radován se érdekelt senkit. Egészen a mondott júliusi napig. A csendes, könyökvédős kis ember (ez nem túlzás! valóban volt két pár, fekete klottból készült könyökvédője, amit még a boldogult kedves mama készített egykor), aki nem kevesebb, mint huszonhét éve volt a vállalat alkalmazásában és így az összes elképzelhető törzsgárda jelvények tulajdonosa; megfigyeléseket gyűjtött. Megfigyelések gyűjtése általában a tudományos intézetek és kísérleti állomások feladata. Egy kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy Radován Demeter egy teljes megfigyelőállomást egyesített törékeny testében. . Megfigyeléseinek köre szűk volt, mint minden lényegre koncentráló nagy tudósé, de alanyainak száma annál bőségesebb. A vállalatnál töltött majdnem három évtizede folyamán Radován Demeter a főnökök sorát látta jönni-menni, felemelkedni, visszaminősíttetni, sőt legyünk hívek a valósághoz: — lebukni is. Főnök mindenki, akinek beosztottai vannak, a nagy létszámú vállalat ilyesformán nem szűkölködött minden rendű és rangú főnökökben. Radovánnak sosem volt beosztottja, ő maga volt a legtiszteletreméltóbb rang birtokosa: az Örök Beosztott. Távolba veszett gimnazista korában azzal döbbentette meg az érettségi elnökét, hogy amikor „Az ember tragédiája” számára egyénileg legrokonszenvesebb szereplőjét tudakolta tőle, az akkor még verébfióka-szerűen ifjú Radován habozás nélkül az egyiptomi szin rabszolgáját nevezte meg. Beosztott minőségében pontos volt, a rábízott munkát mindig a lehető legprecízebben végezte el, de soha egy ötlettel, javaslattal nem szolgált senkinek. „Radován kartársból hiányzik a kezdeményezőkészség!” — mondották le- gyintve többrendbeli főnökei, amikor munkája végeztével látták íróasztala mellett kuporogni a kis embert, várva, hogy egy újabb feladatot az orra alá tegyenek. Ez kivétel nélkül, minden esetben meg is történt. Közben egyikük se sejthette, hogy voltaképpen már fel van tűzve. Fel van tűzve Radován főnökgyűjteményének egyik gombostűjére. A figyelő hajlandóságú emberke hosszú évek tapasztalataira alapozva valóságos főnökkatasztert állított fel. Egyre kisebb hibaszázalékkal meg tudta mondani, hogy eleinte alacsonyabb, később magasabb beosztásba jutva ki, miként viselkedik majd. Ismerte a „pajtikám”-főnökök típusát. akik látszat szerint alig éreztették a beosztásbeli különbséget, de minősítéskor olyan vádbeszédeket mondtak alantasaik ellen, akár Savonarola. Radován tudott demokratikus hajlamú diktátorokról és diktatörikus lelkivilágé demokratákról is. Gyűjteménye legértékesebb darabjai közé tartozott az a két főnök, aki szembe pokrócgoromba volt, de amikor más osztályról bárki csak egy félkomisz megjegyzést tett beosztottjaira, úgy védte őket, akár kölykeit egy bengáliai anyatigris. Ezeket a ritkaságoknak kijáró megbecsüléssel őrizte. A „hosszú gyeplőiű” főnökök többnyire azok voltak, akik önmaguknak se tudtak parancsolni, a „jutási” típusúak pedig azok, akiknek otthon folyton engedelmeskedniük kellett. Gregorovics Mihály, az új számlázási osztályvezető, sosem látott fajtát képviselt. Cseppet sem hivatalnokosan izmos volt, azt beszélték róla, hogy „dán” fokozatú judó- bajnok. Férfiszépség és elvált ember mivolta ellenére ügyet sem vetett az osztály nődolgozóira. Saskeselyűvel vetekvően éles szeme volt, kitűnően értette a szakmát és a legkisebb hibát is azonnal észrevette. Nem észrevette, hanem egy véreb szívósságával vadászott a hibákra. Ha talált egyet, szeme felcsillant, szája szélét ragadozó módjára megnyalta, aztán előbb szinte doromboló finomsággal kezdte, hogy hangját fokozatosan felemelve, végül torkaszakadtából ordítson. Gregorovics szadista volt, ezt kellett Radován Demeternek megállapítania. Sosem gondolt rá, de az említett nap reggelén rádöbbent, hogy tulajdonképpen nem szereti a szadistákat. Ekkor határozta el, hogy beolvas a főnöknek. Radován Demeter még soha életében senkinek nem olvasott be, így az eljárás technikai lebonyolítása alapos fejtörésébe került. Fejtörés közben oda is égette azt a tojást, melyből szokásos reggelijét készítette. Aztán döntött. A hivatalban délelőtt tízig a szokásos ütemben dolgozott és a legfigyelmesebb szemlélő se vehette volna észre, hogy most készíti elő a beolvasáshoz az anyagot. Tíz óra öt perckor a terem végéből megszólalt Gregorovics Mihály: — Radován kartárs! Kérem az összesítőt! Radován úgy nézett körül, mint a gerle, amelyik egy vércse által elfoglalt ágra készül átrepülni. Aztán mély lélegzetet vett, fogta az összesítőt és odament a főnöki asztalhoz. Senki nem ügyelt rá, hiszen az képtelenség volt, hogy Radován munkájában akár maga Gregorovics is hibákra bukkanjon. Ezt az osztályvezető jól tudta, annál gondosabban ellenőrzött minden tételt. — Rendben van, Radován kartárs! — mondta végül. — Csinálhatja a következőt! Radován nem mozdult, hanem a főnök elé terített ívet nézte, félig lehunyt szemmel, akár egy tűnődő uhu. — A fene egye meg magát, főnök! — mondta végül tisztán, tagoltan és érthetően. A terem levegőjében abban a pillanatban meg lehetett volna hallani egy muslinca körözését is. Gregorovics eltátotta a száját és szeme kimeredt. A kis ember azonban nyugodtan folytatta: — Maga nem tud számolni! Ez igenis hibás! Ceruzájával két pontra mutatott. A legravaszabbul és természetesen tudatosan elhelyezett két egymást kiegyenlítő, szaknyelven úgynevezett „kontrahiba” volt, amit egy számviteli dolgozó képes csak kiagyalni. Visszavette az összesítőt: — Adja ide! Majd kijavítom! A történetnek itt most Gregorovics legparádésabb ordításával kellene folytatódnia. Nem így történt. Radovánt senki nem hordta le, nem intették meg, a tiszteletlenségért nem kapott fegyelmit és ki se rúgták, pedig még nem volt „védett” korban. Abba kellett hagynia hosszú évek alapos és lelki- ismeretes főnökfigyelő munkáját. kinevezte a számlaellenőrzési csoport vezetőjévé. Kilenc beosztottat kapott. Főnök lett. A mindig pergő vállalati rossz nyelvek szerint tulajdonképpen ez volt élete célja. Csak nézze meg valaki, hogy milyen hátrabillentett fejjel issza a vizet az üzemi étkezdében! Lesír róla a ravaszság! ORDAS IVÁN Gregorovics másnap
