Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-10 / 214. szám
1976. szeptember 10. ^fepÚJSÁG 5 Művelődési ház épül Bonyhádon Ötmilliós társadalmi felajánlás BONYHÁDON járva legutóbb örömmel és érdeklődéssel hallgattam a nagyközségi közös tanács elnökét, aki megkötött — tehát már érvényes — szerződésekkel a kezében azt magyarázta lelkesen, mit vállal a városiasodé település lakossága 40 milliós költséggel épülő művelődési házának építéséből. A művelődési ház Bonyhádon évek óta sürgetett építésének költségeiből 30 millió áll fedezetként rendelkezésre. Honnan kerül elő a még hiányzó 10 millió? A fejfájdító kérdés sokáig várt válaszra, mígnem a nagyközségi közös tanács elhatározta, hogy Bonyhád lakosságához, a település üzemeihez, szövetkezeteihez fordul segítségért. Bonyhádon építettek már közösségi létesítményeket lakossági összefogással, mely akcióban az itt lévő gazdasági egységeké volt a főszerep. Nemcsak tapasztalatai vannak, hagyománya is van az együttműködésnek, a társadalmi összefogásnak. A felhívásra ezért jelentkezett nyomban több tucat üzem, szövetkezet intézmény. Szám szerint 50 szervezettel köt — részben már kötött! — szocialista szerződést a nagyközségi közös tanács. A szerződések értelmében 1976—77—78-ban, tehát 3 év időtartamára a termelő intézmények dolgozói egyenként 3 napi keresetüket ajánlották fel a művelődési ház építéséhez hiányzó alapok pótlásához. SENKI NE VEGYE rossz néven, ha a bonyhádiaknak ezt a vállalkozását — mely az említett 3 év alatt 5 milliót „rak” a közös kasszába — a templomépítők igyekezetéhez hasonlítom. Nem erőszakolt hasonlat, hiszen a tudás, az önművelés temploma valahány olyan létesítmény, mely a köz számára épült vagy épül és rendeltetése szerint forrása az önművelésnek. Egyébként a termelőüzemekkel, szövetkezetekkel megkötött szerződésekben nemcsak az áll, hogy évente 3 napi keresetüket ajánlják meg a dolgozók a művelődési ház felépítéséhez szükséges anyagi alap kiegészítésére. Kommunista műszakok szervezésének terve is szerepel a megállapodásokban, melyekben ott áll az is, hogy a termelőüzemek, vállalatok, szövetkezetek saját fejlesztési alapjaikból is vállalják támogatni a művelődési ház felépítését. Van egy vonása ennek a lassan kibontakozó és a községpolitika gazdáinak nagy biztonságot, ösztönzést jelentő vállalkozásnak. Uj vonása ez, a maga számára új és mind jobb körülményeket teremtő embernek. Azok a munkásemberek is megtették ajánlásaikat, akik a környező településekről járnak be dolgozni a járási székhely ipari és szövetkezeti üzemeibe. Számosán vannak ezek között a munkásemberek között olyanok, akiknek távlati terveiben sem szerepel a Bonyhádra való beköltözés, így nem lesznek közvetlen haszonélvezői a művelődési ház létének. ELISMERÉS illeti őket. De nem sokkal kevesebb elismerés illetheti a helyben lakókat és jövendő bonyhádiakat sem, mert leckét adnak sokkal nagyobb települések lakosságának is abból, hogy megannyi dolgozó ember mire képes, ha értelmes céllal összefog. —óa— Hoventa a vásárváros „D” pavilonjában Az őszi budapesti nemzetközi vásárral egy időben, annak részeként az idén másodszor rendezik meg a nemzetközi kereskedelmi és vendéglátótechnikai szakkiállítást, Hoventát. A kereskedelem és a vendéglátóipar korszerűsítését, a vásárlási körülmények javítását, a nehéz fizikai munka könnyítését, pótlását szolgáló korszerű gépeket és berendezéseket a vásárváros „D” pavilonjában és több mint 600 négyzet- méteres szabad területen állítják ki. A Hoventán 65 hazai — ipari és kereskedelmi — vállalat és szövetkezet vesz részt, a szaknagykereskedelmi vállalatok pedig 20 külföldi — bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli és szovjet — cégnek a gyártásszakosítás alapján készült termékeit állítják ki. Hat osztrák cég önálló kiállítással vesz részt a bemutatón. A vendéglátóipar kiállításán a fő helyet a gyors, kulturált tömegétkeztetés eszközei, az önkiszólgálás továbbfejlesztett változatai foglalják el. A kiskereskedelem bemutatóján komplett ABC- és iparcikkáruházak berendezéseinek különféle változatai láthatók. A Hoventa szakkiállítás ugyan, de nemcsak a szakemberek tájékoztatását szolgálja. A közönségnek is szól, annak érdekében, hogy a legkorszerűbb berendezések bemutatásával megteremtse az igényt a modern fogyasztási technika legszélesebb körű alkalmazásához. Dombóvár Beérett az első termés Dombóváron a város szélén, a döbröközi kanyartól visszafelé paradicsom piros- lik, paprika zöldül. Beért a munkáskertek első termése. Az idén tavasszal ezen a területen 44 parcellából 39-et osztottak ki ipari munkásoknak, szocialista brigádkollektíváknak. A munkáskertek tulajdonosait segíti a helyi ÁFÉSZ; kedvezményes áron 24 140 palántát adott el nekik, 15 ezer forint értékben. A kiskertek gazdái közül egyelőre csak hárman értékesítették felesleges terményeiket az ÁFÉSZ-en keresztül. A gyülmöcsfák termőre fordulására hosszú ideig várni kellene, ezért a munkáskertekben eddig senki nem ültet facsemetét, ugyanis a területet öt évre lehetett bérelni. Ezen úgy kívánnak a jövőben segíteni, hogy lehetőséget adnak a bérleti idő újabb öt évre szóló meghosszabbítására. Tíz év alatt a gyümölcsfa már hoz termést és megsokszorozza a ráfordított munka értékét. Dombóváron faiskolai lerakat működik, ahol a jövőben ugyancsak kedvezményes áron vásárolhatnak a munkáskertek tulajdonosai facsemetét Szárazság esetén a munkáskerteket nem lehet öntözni. Ennek megoldására többféle terv született. A legreálisabb, ha a közeli patakból elvezetik a vizet az öntözésre szánt területre. Jövőre ezt is megoldják. Csakúgy, mint az összterület bekerítését. A kertekért ebben az évben nem kell bérleti díjat fizetni, mert ez a terület hosszú évek óta parlagon hevert és ahhoz, hogy jó termést hozzon, a talajjavítás többletköltségbe került a gazdáknak. Ezenkívül az időjárás sem kedvezett a zöldségféléknek. Mindezt figyelembe vette a városi tanács és elengedte az első bérleti díjat. Dombóváron már a jövőre is gondolnak. A következő évben a bekerített területen felvásárlóhelyet létesít az ÁFÉSZ, amit áruikkal bármikor felkereshetnek majd a kerttulajdonosok. Ugyanitt kisgépkölcsönző nyílik, valamint szaktanácsadást is tartanak majd. A következő években van még mód a munkáskertek bővítésére Dombóvárott. Az üzemi dolgozók örülnek is a kertészkedés lehetőségének. A munkáskertek művelése egyébként nemcsak egészséges kikapcsolódás, hanem hasznos időtöltés is, s mellette nagy segítség a népgazdaságnak abban, hogy ezekkel növekszik az önellátók száma, akikből később esetleg eladó is lehet. ySzocialista brigádvezetők értekezlete A Simontornyai Bőrgyárban a szocialista brigádvezetők értekezletet tartottak. A 27 brigádvezető mellett ott voltak a gyár párt- és gazdasági vezetői is. Halas Kálmán főmérnök tájékoztatta a brigádvezetőket a nagyberuházás helyzetéről és kérte a szocialista brigádok vezetőit, hogy továbbra is segítsék a nagyberuházás mielőbbi megvalósítását. Az első félév munkájának értékeléséről a szak- szervezeti bizottság előzőleg elkészítette a jelentést, melyet a brigádvezetők megkaptak. így erről nem volt beszámoló, de a vitában természetesen kitértek erre is. A 12 felszólaló általában három fő kérdést érintett. Legtöbbször a brigádon belüli termelés és a még időnként fellelhető fegyelmezetlenség került szóba. Hangsúlyozták; a jövőben a kollektívának jobban kell élnie a nevelés eszközével, azon kell igyekeznie, hogy a munkafegyelmet tovább javítsák. A rekonstrukcióval kapcsolatban kérték; a vállalat igyekezzen biztosítani a körülményekhez képest legjobb feltételeket, hisz most gyakran előfordul, hogy az építkezéstől egy méterre már a tímár dolgozik, bőrt készít ki. A brigádvezetők biztosították a gyár vezetőit, hogy az átmeneti időszak alatt, — de természetesen azután is — mindenben segítik, támogatják a gyár vezetőinek terveit, elképzeléseit. Perger Imre szakszervezeti titkár felhívta a brigádvezetők figyelmét, hogy hol, milyen körülmények között tudják továbbképezni magukat, növelni általános műveltségüket. Több javaslat hangzott el a brigádvezetők részéről; segítenek azoknak a dolgozóknak, akik még nem fejezték be az általános iskola nyolc osztályát. Pakson láttuk A jövő évben fejeződik be a vízvezetékcsövek cseréje, öt és fél millió forintot fordít a tanács a vízvezeték rekonstrukciójára. Fotó: Komáromi. Ketten egy padban^ Ezt még gyakorolni kell! Igazad van és még sokszor lesz igazad Király Gábor. Nagyon a fején találtad a szöget, amikor az egyszerre- fölállás és az együtt-köszönés hangzavarában leszögezted : — Ezt még gyakorolni kell! Bizony kis első osztályosok, többé nem lesz könnyű dolgotok. Nagyon sokat kell majd mindent gyakorolni, hogy az új életmód természetessé, a tanulás pedig tudássá váljék. Gábornak és társainak — akik a szekszárdi Zrínyi utcai általános iskola tornatagozatos első osztályosai —, valamint Babits Istvánnénak, a tanító nénijüknek masnira kötött piros szalag van tűzve a köpenyükre. — Amikor először beléptünk az iskolába, mindjárt feltűzték. Erről legalább megismerjük egymást — mondja Haiszer Kálmán. — Ja, az évnyitón? — kapcsolódik a beszélgetésbe Újvári Balázs. — Hogyan volt az évnyitó? — Hát ültünk, meg álltunk. A Himnusz alatt kellett állni. — Mit gondoltok, miért? — Mert az a magyar nép nótája — válaszol Juhász Móni. — Tetszik-e az iskolába járás? — Nekem igen. Jobb itt, mint az oviban. Ezzel már nagyok is lettünk. Meg van saját köpenyünk, ketten ülünk egy padban... és aludni sem kell. — De kell — vá'g közbe Föglein Andrea, aki nagyon nehezen állt rá a beszélgetésre, mert „akivel beszélgetnek, az biztos szurit is kap”. — Mikor és hol alusztok az iskolában? — Ebéd után, a napköziben. Aki fáradt, ráhajthatja a fejét a padra. így ni — hajtja egymásra két karját, majd arra fejét Balázs. — És közületek ki aludt tegnap ? Elsősorban a kislányok jelentkeztek. A fiúk inkább „dumáltak”, meg firkáltak. — Meg azért is jó ide járni, mert végre megtanulunk olvasni. Én már nagyon szeretnék tudni — folytatja Kálmán. — Akkor a Robinsont tízszer is elolvasom. Aztán jó lenne tudni, mi van a plakátokra írva, meg ha nézem a jugó tv-t, elolvasnám, mi van a kép alá írva. — Képzeld, tegnap már iskolatejet is ittunk, — lelkesedik Andrea. — Arinál jobbat még nem ittam. — Elfáradtatok-e? — Délutánra igen — sóhajt Móni. — És akkor arra gondoltam, de jó lenne otthon feküdni. A tanító néni mosolyogva simítja meg a kis hízelkedők fejét, akik néha anyukámnak, néha óvó néninek szólítják. Ritkán magázzák és gyakran tegezik. — vhm — Szélesítik és felújítják a Dózsa György utcát
