Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-09 / 213. szám
1976. szeptember 9. 'rÍÉPÚJSAG 5 Úttörők Kisdobosok Úttörők Kisdobosok Tolna megye természeti értékei Macskabagoly (Strix aluco) Egyik leggyakoribb nagy testű bagolyfajtánk. Szereti a fában bővelkedő tájakat. Különösen sok található ártéri erdeinkben, de előfordul falusi házak padlásán, romos épületek zugaiban is. Zsákmányában nem válogatós, a többi bagolynál tekintélyesebb mennyiségben fogyaszt madarakat is. Cserebogárrajzáskor zömmel azzal táplálkozik. Ffileskuvik (Otus scops) Kis termetű bagoly. Törzse karcsúbb, farka hosszabb, mint a kuviké. Megyénk is büszkélkedhet e ritka madárfaj fészkelésével. 1975- ben Sárszentlőrinc határában löszpart üregében figyeltem meg egy költő példányt. Hóbagoly (Nyctea scandiaca) Nagy termetű, fehér tollazatú bagoly. A sarkvidék tundráiról nagyon ritkán hazánkba is ellátogat. Egy alkalommal Fácánkert környékén figyelte meg biológus kollégám 1974. december 20-án. Gyöngybagoly (Tyto alba) Közepes testű, egész hátoldalát fekete és fehér gyöngyszerű foltok tarkítják. Kimondottan kultúrakövető faj. Csaknem kizárólag emberi építményeket választ magának tanyahelyül. A balkáni gerle és a keresztcsőrű mellett az egyetlen olyan madárfajunk, amely képes télen is költeni. Nem egyszer találkozni január—februárban pelyhes fiókáival. A régebben közönségesnek mondható madárfaj száma egyre csökken. őszi vadászatok idején a nagy számban megjelenő, az embert közel beváró réti fülesbaglyok könnyen áldozatul esnek a tudatlan puskásoknak. A tavaszi kártékony vad irtásakor sok esetben a szétlőtt szarkafészkekben erdei fülesbagoly tetemét találtuk. Arra kérjük a vadászokat, hogy a szarka- és varjúfészkekbe csak akkor lőjenek bele, ha meggyőződtek arról, hogy abban valóban varjú vagy szarka található. Szörényi László ornitológus Sötétvölgy Illés Gyöngyi A nyárnak, a pihenésnek vége, a táborok levonták zászlaikat, megkezdődött a munka, a tanulás. A szekszárdi 1. sz. általános iskolában, az újonnan kialakított, egyelőre 5000 kötetes könyvtárban beszélgetünk a nyári, sötétvölgyi olvasótábor két résztvevőjével, a hatodikos Illés Gyöngyivel és Balogh Ildikóval. — Miért pont ti mentetek a táborba? — Mindketten könyvtártagok vagyunk. Egyrészt ez az oka annak, hogy minket küldött az iskola az ingyenes táborba — mondja Gyöngyi. — Másrészt tagjai vagyunk az iskola könyvtárszakkörének. Az iskola lehetővé tette az egész szakkörnek a részvételt — egészíti ki a választ Ildi. • — Mitől volt ez a tábor „olvasó”? Mivel különbözött a többi úttörőtábortól? — Talán elmondanám a napirendet —, válaszol Ildi, s már sorolja is: — Hétkor ébresztő, majd torna, szemle, zászlófelvonás, reggeli. Eddig tehát szabályos táborélet. Reggeli után foglalkozásokon vettünk részt, s ezek adták a tábor jellegét. Könyvtári óráknak neveztük ezeket a foglalkozásokat, mert valamennyinek köze volt a könyvhöz. — Az elsőt Vörös Károly- né, a Móra Kiadó munkatársa vezette — veszi át a szót Gyöngyi. — A könyv útját ismertük meg az írótól az olvasóig. Sokan azt hiszik, hogy a könyvtárosoknak csak annyi a dolguk, ameny- nyi a nyilvánosság előtt zajlik, tehát a kölcsönzés. Nem tudják, hogy milyen sok munka van egy könyvvel a könyvtár belső helyiségeiben. — A leltározás ... — A katalogizálás ... — A szakjelzetelés ... — Az ETO-zás ... Megállítom őket: — Nem volt fárasztó ezt a sok újdonságot megtanulni : s nem volt fölösleges? Elképednek, aztán elmosolyodnak. Gyöngyi kezdi: — Egyik sem. Inkább könnyű volt, mert élmény- szerűek voltak a foglalkozások. Például minden napra kaptunk kérdéseket, amelyekre csak segédkönyvekből lehetett megadni a választ. Voltak köztük komolyak is; „Milyen volt a kapcsolat Petőfi és Bem apó között?”, és voltak mókásak: „Hol él az óriás, kacagó jégmadár”? Először mi is nevettünk rajta, de aztán kiderült, hogy csakugyan él, Ausztráliában. S közben szépen megismerkedtünk a növény- és állattani könyvekkel, irodalmi, történelmi és általános lexikonokkal. — Nagyon izgalmasak voltak az író—olvasó találkozók. Volt Kincskereső-ankét, amikor a folyóirat két szerkesztőjével, Baka Istvánnal és Tóth Bélával beszélgettünk és találkoztunk Janikovszky Éva írónővel is. Mindkét találkozó emlékezetes marad, mert sokat játszottunk és beszélgettünk az alkotókkal, sőt, Baka Istvánék megkértek bennünket: próbáljunk a folyóiratnak új címlapot rajzolni. Nem tudom, elfogadták-e végül valamelyik tervet, de a legjobban sikerült rajzokat kiállították Szek- szárdon a megyei könyvtárban. Ezt most is látni lehet. — Végül is nem sajnáljátok, hogy nem egy hagyományos üdülő-táborozáson vettetek részt? Egyszerre tiltakoznak és sorolják: — Kirándultunk a Haramia-forráshoz, volt filmvetítés, akadályverseny, erdei túra, vidám est, tábortűz, jelmezbál. Minden, ami a többi Balogh Ildikó úttörőtáborban is megtalálható. — Hogyan tudnátok összefoglalni az élményeiteket? Miért volt jó a táborban? — Jól éreztük magunkat, nagyon sok új barátot szereztünk és sok olyan ismeretet, ami iskolai tanulmányainkban és egyébként is hasznunkra lesz majd — mondja Gyöngyi. Ildikó még hozzáteszi: — Ezentúl nem leszünk majd olyan bizonytalanok a könyvtárban. Jobban eligazodunk, biztosabban találjuk meg, amit keresünk és ezért szívesebben is járunk oda. Vígh Sándor Itt az ősz Itt az ősz, s ezt nemcsak a naptárból lehet tudni, ha- •nem abból is, hogy reggel az utcák megteltek iskolásokkal. A héten már a Zója úttörőcsapat tanácsa is megtartotta első találkozóját, ahol nyári élményeikről számoltak be a pajtások. Volt miről! Sokan töltöttek néhány kellemes napot a sötétvölgyi táborban. Voltak pajtások, akik szaktáborokban gyarapították tudásukat. Néhány tambo- vi pajtást is köszönthettünk iskolánkban. Viszonzásul egy társunk járt Tambov- ban. A nemzetközi táborokból: Zánkáról, Jugoszláviából, Bulgáriából is felejthetetlen élményekkel tértek haza pajtásaink. Terveinkről is szó esett: Szeretnénk felújítani a szerződésünket a testvér KISZ-szervezetekkel és a vállalatok brigádjaival. Vetélkedőket tervezünk, amelyek ügyességet, bátorságot, tudást igényelnek. Tervünk, hogy annyi papírt gyűjtünk, ahány kilogramm a tankönyvünk, ezenkívül 15 kilogramm vasat, két kiló rongyot. Várjuk, hogy beérjen a szőlő és mehessünk szüretelni is. Valamennyiünk számára mégis az ifjúsági parlament lesz a legizgalmasabb. Zombai Ágnes 8/a. IV. sz. ált. isk. Szekszárd Ez a betűkkel teleírt négyzetlap széttöredezett. Ha ismét összerakod, elolvashatod a ráírt mondatot. A megfejtéseket — levelezőlapra ragasztva — a következő címre küldjétek szeptember 18-ig: Tolna megyei Népújság Szerkesztősége, 7101 Szekszárd, Pf. 71. A helyes megfejtést beküldők között öt könyvet sorsolunk ki. H játékos tüzmano A tűzmanó játékos ma- nócska. Ott settenkedik, ahol az emberek tűzgyújtáshoz fognak. Ha a manócskának jó kedve van, akkor egykettőre ég a tűz, mert segít fújni és sipkájával legyezgeti. Ilyenkor hamarosan ripeg- ropog a tűz. De ha a tűzmanó bosszantani akar valakit, akkor az ébredező lángocska folytonosan kialszik, még a fa is megfeketedik. Az emberek bosszankodni kezdenek, mérgelődnek, morgolódnak, dühösek szerfelett. Ez a manócskának roppant tetszik, mert ő addig kuncog, nevetgél, amíg más bosszankodik. Még a nyelvét is öltö- geti, ami igazán nem szép tőle. Egyszer hogy, hogy nem, nagyapó felvette a mindenlátó szemüvegét és megleste a manót. Meg is látta, hogy azért nem gyullad a tűz, mert a manó bosszantó kedvében van, és a fellobbanó lángra dobja a sipkáját s a tüzet eloltja vele. — Ahá! — gondolta nagyapó — nem fog ki rajtam egy ilyen manócska. Amikor a tűz ismét kialudt, nagyapa egyáltalán nem mérgelődött, nem is morgolódott, hanem nyugodtan, komótosan elölről kezdte a tűzgyújtást. — Ejha! — csodálkozott a manó. — Ez már igen! Hiába bosszantom, nagyapó tudomást sem vesz rólam. A manó szája tátva maradt a nagy csodálkozástól, ezért a sipkáját is elfelejtette a lángokra hajigálni. Mire ismét bosz- szantáshoz fogott volna, addigra már vígan pattogott a tűz. Hát csak álldogált ott a manó, nézte a lobogó tüzet, miközben új csínyen törte a fejét. Hanefn akkor, abban a pillanatban, egy bukfencező szikra pattant ki a kályhából. A tűzmanó nagy hirtelen a szikra hátára pattant. Lehet, hogy meg is sarkan- tyúzta, mint valami tüzes paripát, de az már igaz, hogy elvágtatott vele, mert szempillanat alatt nem volt ott se szikra, se manó. LÁNG ETELKA Egymásért Augusztusban 120 pajtás érkezett Balatonfenyves-Al- sóra — kisdobosok és úttörők Dombóvárról és környékéről. A táborban komoly képzést tartottak az úttörő és kisdobos őrsvezetők, krónikások és nótafák részére. A vidám tábori élet 6 óra 30-kor kezdődött. A szakrajok naponta 9—13 óráig őrsi és rajfoglalkozásokon, játék-, daltanulásokon és alaki kiképzésen vettek részt. A vezetőképzés fő témája az 1976 —77. úttörőév programjának megismerése volt: az „Együtt egymásért” jelszó jegyében. Délután a szabadfoglalkozásokon énekeltek, sportoltak és fürödtek a pajtások. A zavartalan pihenést, a kikapcsolódást többek között színes televízió, rádió és magnetofon biztosította. Este 21 óra 30- kor fejezte be a tábor napi munkáját. Minden pajtás vidáman emlékezik a nyárra és gyakran felcsendül az ének: „Száll a dal és zeng a szó, úttörőnek lenni jó!” Krónikás raj Pihenünk Színház Kisdobosoknak, úttörőknek Jelenet a japán PÚK bábszínház műsorából Az elmúlt évben a Játszunk... című füzetecske segítségével szerveztek színházi évadot a gyermekeknek a szekszárdi Babits Mihály művelődési központban. A bűbájos rajzokkal ékesített „könyvecske” tartalmazta azokat a feladatlapokat, amelyek egy-egy színházi előadáshoz kapcsolódtak. A Játszunk... azonban nem felelt meg a hozzáfűzött reményeknek: nem jutott el minden kisdoboshoz. De a gyerekek se látták az összes nekik szánt műsort. Az 1976—77-es tanévben már nem találkoznak a számukra ismerős, rejtvényekkel, feladatokkal gazdag fü- zetecskével. Helyette a feladatlapokat a helyszínen, a színházi előadás idején osztják majd ki. És rájuk bízzák a kitöltését. Azzal a céllal történik mindez, hogy új színházszerető és -értő közönség nőjön fel. Természetesen a feladatlapok megoldásával bekapcsolódhatnak a pajtások a „Művészet vándorútjain” elnevezésű úttörő-kultúrprog- ramba is. A korábbi évek hagyományait folytatva a feladatok megoldásából: a gyerekek által készített pályamunkákból a tanév végén kiállítást rendeznek a Babits Mihály művelődési központban. A pálya- műveket a szekszárdi Gyermekklub címére várják. Az idei tanév első színházi előadását holnap tartják a művelődési központban. A „Rosszcsont Peti” című mesedarabbal mutatkozik be az Állami Bábszínház. Egy hónappal később, október 11-én a PÚK, japán bábszínház előadásában gyönyörködhetünk. Október végén a Déryné Színház művészei a „Három rabló” című mesejátékot adják elő. Későbbi időpontban, ugyancsak ők játsszák a „Firlefánc, a varázsló” mesét. Még ebben a színházi évadban, a tavasszal, Szekszárdra látogat a Kecskeméti Katona József Színház és a Pécsi Nemzeti Színház mesedarabjaival.
