Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

Mai számunkból KI ÉR RÂ (SOK) PÉNZT KERESNI? (3. old.) MAGAZIN (4. old.) CSONTVÄRY (5. old.) KERESSÜK A HELYES ARANYOKAT (6. old.) VÁLTOZÁSOK egy témában (3. old.) Brezsnyev Kazahsztánban Alma-Ata. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, aki Ka­zahsztánban tartózkodik, szombaton Alma-Atával, a köztársaság fővárosával is­merkedett. Felkereste azt a parkot, amely a Nagy Honvédő Há­borúban Moszkva védelmé­ben elesett 28 hős Panfilov- gárdista nevét viseli. Leonyid Brezsnyev, Din- muhamed Kunajev, a Kazah Kommunista Párt KB első titkára és Bajken Asimov, Kazahsztán miniszterelnöke virágokat helyezett el a ha­zájuk szabadságáért és füg­getlenségéért vívott harcban hősi halált halt szovjet kato­nák emlékművének örökmé­pepcpripl Az SZKP KB főtitkára megtekintette Alma-Ata né­hány építkezését is. Hazánkba látogat a norvég külügyminisztël’ Púja Frigyes külügyminisz­ter meghívására szeptember 6-án hivatalos látogatásra Magyarországra érkezik Knut Frydenlund, a Norvég Királyság külügyminisztere. Madrid Az ellenzék „csúcsértekezlete” A spanyol munkabizottsár gok elfogadták Enrique de La Mata szakszervezetügyi mi­niszter tárgyalási meghívását — jelentette be pénteken, madridi sajtóértekezletén Marcelino Camacho, a mun­kásbizottságok vezetője, a koordinációs bizottság titká­ra. Camacho a koordinációs bizottság titkárságának ülése után tájékoztatta a sajtó kép­viselőit. A pénteki sajtóértekezlet további részében Camacho az ország politikai és szociális helyzetét elemezte, és külön­leges hangsúllyal szólt a gaz­dasági problémákról. Közöl­te, hogy több mint egymillió a munkanélküliek száma, s ezért „forró ősz” várható. „Mi, munkások nem akarunk gazdasági káoszt — mondotta a munkásbizottságok vezető­je —, de nem vagyunk haj­landók vállalni a múlt hibái­ból és a jelen nehézségekből fakadó súlyos terheket.” Negyven év óta először, szombaton egy szállodában „csúcstalálkozót” tartottak Madridban a fő ellenzéki pártok. A hatóságok tudtak az ellenzéki pártok mintegy 100 fős értekezletéről, de nem avatkoztak be. A gyűlésen megvitatták egy „árnyék- kormány” megalakítását és közös álláspontot igyekeztek kialakítani a kormány által ajánlott párbeszédhez. A találkozón a Szocialista Néppárt, a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt, a baloldali kereszténydemokraták, a Spa­nyol Kommunista Párt, a li­berálisok és a szociáldemok­raták képviselői vettek részt. Szolidaritási nagygyűlés a szekszárdi bőrdíszműben A chilei nép tovább harcol és győzni log Tegnap délben Szekszár- don, a város egyik új, kor­szerű gyárának, a Rákospalo­tai Bőr- és Műanyagfeldolgo­zó Vállalat üzemének feldí­szített kultúrhelyiségében szolidaritási nagygyűlést ren­deztek. Az elnökségi asztal mögött magyar és chilei zászló között felirat „Szabad­ságot a chilei népnek!” — hirdette, hogy a fasizmus rab­ságában szenvedő és harcoló hős chilei nép iránti szolida­ritásukat fejezik ma ki a bőr­díszmű és a többi szekszárdi üzem dolgozói. Csajbók Kálmán, a Haza­fias Népfront megyei titkára köszöntötte a résztvevőket, az elnökségben helyet foglaló dr. Sütő Gyulát, az Országos Bé­ketanács titkárát, Elba Ver­gara asszonyt, a Chilei Anti­fasiszta Bizottság főtitkárát és Andres Ramirezt a bizott­ság tagját, majd átadta a szót a nagygyűlés szónokának dr. Sütő Gyulának. — A Magyar Szolidaritási Bizottság — amelyben részt vesznek az ország társadal­mi szervezetei és tömegmoz­galmai — immár hagyomá­nyosan rendezi meg évente, szeptember 1-től november 7-ig szolidaritási akciósoroza­tát a szabadságért küzdő né­pek támogatására — mondot­ta bevezetőben. — A magyar nép mindig síkraszállt a vi­lág haladó népeinek szabad­ságáért, most az akciósorozat megnyitóját Szekszárdon tart­juk. Ma hat éve győzött — vá­lasztásokon Chilében a népi egység, egy hét múlva pedig harmadik évfordulója lesz annak, hogy a nemzetközi imperializmus által támoga­tott és szervezett ellenforra­dalmi erők megdöntötték a népi egység kormányát Chi­lében. A szónok a chilei nép há­rom év alatt elért eredmé­nyeiről szólva hangoztatta: — Soha nem volt ebben a dél­amerikai országban azelőtt ilyen alkotóláz — mint az 1970. szeptember 4-ét követő A nagygyűlésen dr. Sütő Gyula mondott beszédet Elba Vergara három esztendőben. Ezután a reakciós nagyburzsoáziának kívülről, az amerikai mono­póliumok, kémszervezetek ál­tal szervezett aknamunkájá­ról szólt, aminek következ­ménye volt 1973. szeptember 11. Tízezreket gyilkoltak le a fasiszták, börtönné vált az ország, ma is rabságban tart­ják a chilei hazafiakat, köz­tük Louis Corvalán elvtár­sat. Corvalán elvtárs élete veszélyben van, mindent meg kell tenni, hogy megmentsük. Szabadságot Corvalánnak, szabadságot a chilei hazafiak­nak! A chilei fasiszta junta ha­talma három év alatt sem volt képes megszilárdulni, ma is tart a szükségállapot. A chilei nép harcol és győzni fog — hangsúlyozta a szónok — harcában mellette áll az egész világ haladó emberisé­ge, a magyar nép is. Lelki- ismereti kötelességünk segí­teni, támogatni a chilei né­pet. Bármit tesz a reakció, a világ előre megy, a chilei nép győzni fog! Az Országos Béketanács titkára után Elba Vergara emelkedett szólásra. — A hat évvel ezelőtti nap, 1970. szeptember 4-e arany­betűvel van beírva a chilei nép történetébe — mondot­ta. — Ekkor győztek válasz­táson a haladó erők és indul­hatott meg az új, szabad, bol­dogabb élet építése. Mi, az öt világrészben élő chileiek meg­ünnepeljük ezt a napot, még­ha három évvel később a fa­sizmus jutott is uralomra. Ezután a chilei nép szenve­déséről és harcáról beszélt a Chilei Antifasiszta Bizottság főtitkára. — Corvalán elv­társ és a többi bebörtönzött hazafi élete veszélyben forog, csak a nemzetközi szolidari­tás mentheti meg őket. Erősödik az ellenállás az országon belül. Nemrég sztrájkoltak a legnagyobb rézbánya dolgozói, olyan gaz­dasági, politikai vezetők, akik kezdetben támogatták a juntát, szembe fordultak ve­le és követelik a szabadság- jogok visszaállítását, a fog­ságban lévő szakszervezeti vezetők és a többi hazafi szabadon bocsátását. Harcol az ifjúság is az elnyomás el­len és már kialakultak a kör­vonalai egy antifasiszta frontnak, amely összefogja mindazokat, akik elégedetle­nek a reakciós, fasiszta rend­szerrel. (Folytatás a 2. oldalon.) Jó szerencsét Ma van a bányásznap. A bányászokat ünnepeljük. A mélyben dolgozó, a föld kincseit felszínre hozó tízez­rek közül több százan élnek megyénkben is. Naponta út­ra kelnek, hogy munkájuk nyomán a szomszédos Bara­nya megyei tárnákból eljusson a szén Tolnába is. Köszöntjük őket. Véget ért az NSZEP KB ülése Sindermann és Fischer beszéde Berlin. Horst Sindermann, az NDK minisztertanácsának elnöke az NSZEP KB ülé­sén elmondott beszédében nagy előrelépésnek minősí­tette a szocialista országok gazdasági integrációjának fo­lyamatában, hogy a KGST tagországai mind nagyobb súlyt fektetnek az összehan­golt, közös tervezésre. A fel­adatokat 1990-ig előrevetítő tervezés egyszerre szolgálja a szocialista jelent és a kom­munista jövőt — hangoztat­ta beszédében az NDK mi­niszterelnöke. A szocialista társadalmi rend előnyeiből adódik, hogy a KGST keretében folyó ko­operáció és szakosodás, a nyersanyag- és energiapoliti­ka alapkérdéseinek pozitív megoldása hosszú távra biz­tosítja a népgazdaság dina­mikus fejlődésének alapjait. Ez minden országnak bizton­ságot nyújt és lehetőséget ad a folyamatos munkára. S megmutatja a világ közvéle­ményének — különösen a kapitalista országok munkás- osztályának és a fejlődő or­szágoknak — hogyan oldják meg ily módon a jelen és a jövő problémáit együtt a szo­cialista országok — mondotta Sindermann. Nemzetközi kérdésekről beszélt az NSZEP KB ülésén Oskar Fischer, az NDK kül­ügyminisztere is. Felhívta a figyelmet arra, hogy bizonyos körök, a hatvanas évek óta talán a leghevesebb izgató és fenyegetőzési kampányt in­dították meg, mivel „vissza szeretnének térni a szocialis­ta közösséggel szembeni nyo­más stratégiájához”. Ennek keretében folyik az utób­bi időben „nagymérvű kam­pány azzal a céllal, hogy az NDK tekintélyét is aláássák a nemzetközi közvélemény előtt”. Leszögezte, hogy sem­miféle perspektívájuk sincs az NDK szuverén jogai meg­sértésére és az ország bel- ügyeibe való beavatkozásra irányuló kísérleteknek. A vállalatok eszköztára A szakmunkásoknak, mesterembereknek nem szükséges bizonygatni mit számít a jó, hibátlan és a feladathoz illeszkedő szer­szám. Könnyű belátni, hogy „nagyban” sem lehet ez másképp, vagyis a gyárak­nak szükségképpen ki kell alakítaniok a jó, hibátlan és a feladatokhoz pontosan illeszkedő '„szerszámkész­letet”. Mennél kevésbé illeszke­dik egy-egy gyár eszköztá­ra — a gépek, készülékek, speciális és univerzális be­rendezések parkja — a fel­adatokhoz, annál bizonyo­sabb, hogy a vállalat csak nagy erőfeszítésekkel, pénzt, energiát pazarolva lesz képes eleget tenni kö­telezettségeinek. Rengeteg a gép, mert az emberek nem szívesen vál­lalnak második, harmadik műszakot, tehát a rendelke­zésre álló munkaerő na­gyobb részét az első mű­szakban kell foglalkoztatni és ehhez sok berendezés kell. így a képlet, véglete­sen fogalmazva: vagy há­rom gép, három embernek — egy műszakban, vagy egy gép, három embernek, három műszakban. A hazai iparban jelenleg az első változat a jellemzőbb. No, de annyi drága, nagy teljesítményű gépet, mint amennyire ebben a hely­zetben szükség lenne, még­sem vehetnek a vállalatok. Nincs rá elég pénz, tehát az olcsóbb gépek iránt na­gyobb a vállalatok igénye (üzemben tartva a régi, el­avult gépeket is) — ezért a géppark teljesítőképessége, állapota, műszaki színvona­la nem kielégítő. A selejt egy része is abból adódik tehát, hogy nem egy helyen korszerűtlen gépeken igye­keznek korszerű terméke­ket gyártani. Számos jelenség, amelyet csak a szervezetlenségnek, fegyelmezetlenségnek, ér­dektelenségnek tulajdoní­tunk (kihasználatlan kapa­citás, selejt, korszerűtlen termék), valójában nagy részben a feladatokhoz már nem illő vállalati „szerszámkészletből” adód­nak. Néhány jelenség arra utal, hogy az ágazatok, vál­lalatok figyelme kezd az eszköztár felújítására össz­pontosulni. Bizonyítja ezt például a kohó- és gép­ipar technológiai rekonst­rukciós terve. Ez kedvező folyamat kez­detét jelzi, hiszen eddig az ipari beruházások 40—50 százaléka építési beruhá­zás volt. Márpedig csupán új gyárépületekkel csak lassan igazodhat a vállala­tok eszköztára a mai köve­telményekhez. A régi épü­letek többsége viszont — esetleg némi átalakítással — alkalmas arra, hogy az új technikát is befogadja, feltéve, ha az öreg gépeket „nyugdíjba” küldik. Gerencsér Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents