Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-03 / 208. szám
1976. szeptember 3. ^PÚJSÁG 5 Feladatterv J980-ig Megszűnnek a putritelepek A múlt hónapban fogadta el a Tolna megyei Tanács V. B. azt az 1980-ig szóló feladattervet, amely a cigány lakosság helyzetének javításáról és gyorsabb ütemű társadalmi beilleszkedésének elősegítéséről intézkedő 3280/1976. MT. sz. kormányhatározat végrehajtására készült. Ehhez hasonló komplexitással eddig nem közelítettünk még a társadalmivá szélesített kérdéshez, noha az MSZMP Politikai Bizottságának 1961 júniusában hozott határozata már megkövetel, te a cigány lakossággal foglalkozó munka tervszerűségét. Párt-, állami és társadalmi szervek az elmúlt 15 év alatt ország, és megye- szerte rengeteget tettek a ci_ gány lakosság felemelkedéséért. Az eredmények jelentősek, bár kétségkívül tapasztalhatóak változatlanul kedvezőtlen jelenségek is. De az, hogy a foglalkoztatottságban előreléptünk, hogy fokozatosan megszüntettünk egy sor putritelepet, hogy javult a cigány lakosság egészségügyi és kulturális helyzete, tiszteletet parancsoló eredmény még akkor is, ha 15 év alatt nem fogytak el, csak csökkentek, vagy bonyolulttá váltak azok a teendőink, melyek a cigányság munkába állításával, élet. és lakáskörülményeinek javításával, egészség- ügyi és kulturális ellátásával kapcsolatosak. Vegyük a legkézenfekvőbb változáso. kát, a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolását. 1964- ben szűkebb pátriánk 66 megszüntetésre okkal ítélt telepén kis híján ötezren éltek. Ez év elejére a telepek putrijaiban már csak 407 család lakott, 1403 fővel. A IV. ötéves terv időszakában a kedvezményes lakásépítés, illetve -vásárlás lehetőségével 473 család élt és teljesen felszámolódott 26 telep. Felszámolandó még 40. S foly. tassuk... Cigány lakosságunk lélekszáma jelenleg 11 000. Ami foglalkoztatottságukat, munkakörülményeiket, jövedelmi helyzetüket illeti, az elmúlt másfél évtizedben ugyancsak nagy változás tanúi lehettünk. Míg 1961-ben a munkaképes cigány férfiak 40 százaléka, addig 1975-ben 90 százaléka vállalt munkát. Ebből az alkalmi munkát végzők aránya 25-ről 15 százalékra csökkent. A munka- vállalók döntő része a mező- és erdőgazdaságban vagy az építőiparban dolgozik. Nem ilyen kedvező a munkaképes korú cigány nők helyzete, főként a bőséges gyermekáldás miatt. A nők foglalkoztatása még megoldásra vár és ilyenként szerepel is az említett feladattervben. A családtervezés szerepének megismertetése úgyszintén időszerű tenni való. önelégültségre ugyan semmi okunk, mégis évszázadot áthidaló lépésként tarthatjuk számon a művelődés területén elért eredményeket is. Tavaly a tankötelezett korú cigány tanulók 96 százalékát sikerült már beiskoláznunk. A tanulók 54 százaléka részesült diákotthoni, illetve napközis ellátásban. Az óvodás korúak 66,3 százaléka jár óvodába. A tanulók mulasztási átlaga 17 napra csökkent, bukási átlaguk 10,6 százalékra. Tanulmányi átlaguk pedig 2,7-re emelkedett. Nincs tehát valóságalapja azoknak a véleményeknek, melyek legtöbbször passzivitásban gyökerezve, egyfajta türelmetlenséggel azt hangoztatják, hogy „rostával akarjuk kimerni a Duna vizét”. Változatlanul igaz ugyanakkor, hogy nemzeti jólétünk gyarapodása mögött még mindig messze jár ci_ gány lakosságunk, mert be- hoznivalója is hatalmasabb és boldogulása, a régi életformával való -teljes szakítása összefügg azzal, ami az embert emberré teszi : a munkával. Valahányan ismerünk olyan dolgozó cigányokat, akik falvakban és városokban élve becsületes helytállással, kulturált életmódjukkal szabadították fel magukat a múlt örökségeként ránk maradt megkülönböztetés sokféle megnyilvánulásának átka alól. A fontos társadalmi, politikai tennivalók homlokterében változatlanul a munkába állítás és -tartás áll. Ez utóbbi kívánja meg azt, hogy a kötelező munkaközvetítők kísérjék figyelemmel a munkavállalókkal szemben tanúsított munkaadói és munkatársi bánásmódot. 1980. december 31-ig a helyi tanácsoknak biztosítaniok kell a meg nem felelő telepek tervszerű felszámolását és ami szintén igen fontos: a kiköltözést követően a putrik megszüntetését. Lépcsőzetes lakáscsere alkalmazásával tanácsi bérlakás biztosítandó a városokban és a kiemelt településeken a munkaviszonnyal rendelkező nagy- családosoknak. El kell érni 1980-ig azt is, hogy az óvodás korú gyerekek 85 százaléka felvételt nyerjen megyénk óvodáiba. Több 8 általánost végzett gyereket kell beiskolázni a szakmunkásképzőbe, a szakközépiskolákba. Az elkövetkező években fokozni kell a cigány tanulók diákszociális ellátását mind az alsó-, mind pedig a középfokú tanintézetekben. Dunaszentgyörgyön, ahol különösen egészségtelen a cigánygyerekek szociális helyzete, 1976. december 31. határidővel létre kell hozni a hétközi diákotthont. A munkáltatók, iskolák, közművelődési intézmények együttműködésében segíteni kell a cigány felnőtteket abban, hogy hiányzó művelt, ségbeli alapismereteiket iskola rendszerű oktatás keretében pótolhassák. A művelődési intézmények eddiginél hangsúlyosabb feladata lesz a cigány lakosság kulturális nevelése. Az egészségügy vonalára sem lebecsülendő tennivalók várnak, kezdve az egészségnevelésen, s folytatva a keresőképtelen öregek soronkívüli szociális otthoni elhelyezésével. Biztosítani kell ezután a jelentkezők felvételét az öregek napközi otthonaiba is. Hosszan sorolhatnánk még, mi mindent tartalmaz az az intézkedési terv, mely helyi vezérfonala lesz 1980-ig a már említettt kormányrendé, let végrehajtásának. Még csak azt jegyeznénk meg, ami ígéretessé, egyben rokonszenvessé is teszi ezt a programot: valahány helyi tanácsnak el kell készítenie ez év december 31-ig azt a részletes felmérést, mely a cigány lakosság lakáshelyzetét, munkalehetőségeit, a foglalkoztatottságát, kulturális és egészségügyi fejlettségének mértékét tartalmazza. E felmérés alapján készül el az a középtávú helyi feladatterv, mely az egyes tanácsok tennivalóit szabja meg. Cigányságunk helyzetének gyorsabb ütemű javítása szélesebb körre kiosztott felelősséget kíván a közeljövőben, mint eddig bármikor. De, mint az idézett adatok tanúsítják: érdemes! — óa — Fotó: Komáromi Fotópályázat A Tolna megyei Idegen- forgalmi Hivatal és a Tolna megyei Népújság szerkesztősége fotópályázatot hirdet „Tolnai tájak, tolnai emberek” címmel. A pályázaton részt vehetnek a megyében élő, dolgozó hivatásos és amatőr fényképészek olyan felvételekkel, amelyek bemutatják a megye egy-egy tájegységére, községére jellemző természeti, gazdasági, kulturális, történelmi és néprajzi értékeket. A fényképek a dolgozó ember ábrázolásán keresztül legyenek alkalmasak a honismeret gazdagítására, a szocialista hazafiság, a szűkebb haza szeretetének elmélyítésére, a megye értékei iránti érdeklődés felkeltésére. Egy-egy pályázó legfeljebb öt pályaművet küldhet be, az egy témáról készült sorozat egy pályaműnek számít. A képek fényes papíron készüljenek, hosszabbik oldaluk legalább 18 centiméter legyen. A képek beküldhetők akár egyszerre, akár más-más időpontban 1976. szeptember 15-e és 1977. március 15-e között, a Tolna megyei Népújság szerkesztősége címére (7101 Szekszárd, Postafiók: 71.). A képek hátoldalára grafitceruzával legyen felírva a kép címe és a szerző neve, esetleg a fotoszakkör-, fotoklubtagság feltüntetésével. A borítékra kérjük ráírni: „Fotópályázat” és a szerző nevét, valamint a lakcímét. A beküldött képek közül az arra alkalmasakat folyamatosan közöljük a Népújságban és azokért a szerkesztőség a szokásos tiszteletdíjat fizeti. A képeket — függetlenül a díjazástól és a közléstől — a szerkesztőség nem küldi vissza, azokat archívumában megőrzi A legjobb pályamunkákat az alábbiak szerint díjazzuk: I. Egyhetes üdülés Dom- bóvár-Gunarason. II. Kétnapos hétvégi pihenés két személy részére Dom- boriban. III. Hét vége Gunarason. IV. Gemenci hajókirándulás. Az eredményhirdetés és a díjkiosztás időpontját a Népújság 1977. április 4-i számában közöljük. Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal, Tolna megyei Népújság szerkesztősége. Halpiac Szekszárdon a halszaküzleten kívül rendszeresen kapható hal a piacon is. Kosárból, jég közül kerülnek az apró halak a mérlegre. Foto: bj. a területi fejlesztésben Szekszárd Szekszárd a meglévő iparával, igazgatási oktatási és kereskedelmi hálózatával, idegenforgalmával a megye legvonzóbb és legerőteljesebben növekvő települése. A II. és III. ötéves terv időszakában a legfontosabb városfejlesztési tényező az ipartelepítés volt. Ebben az időszakban települ a városba a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat, az MMGés az Óra- és Ékszeripari Vállalat. Ezzel egy időben jelentősen fejlődtek a kisipari szövetkezetek, a tanácsi vállalatok és a gépjavító. Jelentős fejlesztési tényező volt a két építőipari vállalat bővítése is. A megyeszékhely általános fejlesztési és rendezési terve összhangban van az országos településhálózat-fejlesztési tervvel. Kiemelten támogatott az ipartelepítés és a lakásépítés. A haladást leginkább az reprezentálja, hogy a jelenlegi lakásállomány több mint fele I960 óta épült. Sikerült azt a célt is elérni, hogy csak azokon a területeken szanáltak, ahol a házak avulása teljes volt. Megkezdődött a Bakta és Bottyán- hegy szanálásmentes beépítése. Az iparterület további fejlesztése elsősorban a vasútvonaltól keletre, a már meglévő ipartelep továbbépítésével oldható meg. Kialakulóban van a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar. A húskombinát építése megkezdődött. A gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat és a városellátó tejüzem beruházásai egészítik ki az iparág fejlesztését. A Sió- torkolati mű lehetővé teszi kikötő építését. A regionális fejlesztés velejárója az urbanizációs folyamat meggyorsítása. A központi településre áramló népesség és munkaerő biztosítja a dinamikus fejlődést. Az összehasonlító számok azt mutatják, hogy Szekszárd infrastrukturális szívóhatása erősebb, mint a többi városé. Az iparosítással és a szolgáltatások fejlesztésével automatikusan megváltozik a jelenlegi egyoldalú foglalkoztatottság. A városi tanács legutóbbi ülésén tárgyalta először ezt a témát. A jövőben egyre többször és részletesebben foglalkozik majd azzal, hogy Szekszárd miképpen tölti be a területi fejlesztésben a részleges felsőfokú központ szerepét. Adottságai ehhez a szerepkörhöz jók, hogy a későbbiekben is megfeleljen az igényeknek, azt egyrészt biztosítja a megye településhálózat-fejlesztési terve, amely súlyának megfelelően foglalkozik a megyeszékhely fejlesztésével, másrészt magán a városon is múlik és nemcsak a tanácson. A részletes kimutatás szerint a többi részleges felsőfokú központ az egy főre jutó társadalmi munka értéke 109 forint, a városoké 172, Szek- szárdé pedig 122 forint. — Ihárosi — Elnéptelenedő „péró” Tolna-Mözsön Ugyanitt — új utcasorok
