Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
2 ^PÚJSÁG 1976. szeptember 29. Kádár János látogatása a magyar néphadsereg egyik egységénél (Folytatás a 1. oldalról.) lyozása reális lehetőség. Hangsúlyozta, hogy mi továbbra is következetesen harcolunk az enyhülésért. Idehaza legfontosabb feladatunk, hogy továbbhaladjunk a fejlett szocializmus építésének útján, szilárdítsuk társadalmunkat, gazdasági rendünket, nemzetközileg a világ népeivel a béke, a haladás, a szocializmus erőivel együtt küzdünk Helsinki szellemének térhódításáért. Bízunk erőnkben, harcunk sikerében: a kapitalizmus és a szocializmus között folyó békés versenytől nekünk nincs félnivalónk. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseit érintve Kádár János beszélt a kommunista és munkáspártok berlini értekezletének jelentőségéről. Rámutatott, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom fellendülőben van, a testvérpártok keresik a választ társadalmunk legégetőbb kérdéseire. s mi szolidárisak vagyunk a kizsákmányolás, az elnyomás ellen, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harcukkal. A Kínai Nép- köztársaság, a Kínai Kommunista Párt irányában változatlan a politikánk: államközi kapcsolataink fejlesztésére, a vitás kérdéseknek a marxizmus—leninizmus alapján történő rendezésére törekszünk. A Központi Bizottság első titkára részletesen foglalkozott a Magyar Szocialista Munkáspárt katonapolitikájával. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetben a honvédelem nemzeti létünk, szocialista rendszerünk egyik alapvető kérdése. Ezért a párt Központi Bizottsága és a kormányzat eddig is biztosította és mindaddig, amíg szükséges, biztosítani is fogja a néphadsereg korszerű színvonalon való tartását. Népünk biztonságban élhet, politikailag, erkölcsileg szilárd hadseregünket a szocialista hazafiasságnak és az internacionalizmusnak a szelleme hatja át. Hadseregünk jól szervezett, fegyverzete korszerű, a hátországa szilárd. A néppel szoros a kapcsolata, élvezi a nép szerete- tét és megbecsülését, a többi fegyveres erővel, valamint a testvéri hadseregekkel szorosan, igazi bajtársi szellemben együttműködik. Kiemelte a hadsereg szerepét a fiatalok szocialista szellemű nevelésében. A Központi Bizottság nevében gratulált a néphadsereg vezetőinek, az egész személyi állománynak, a helytállásért, az elért sikerekért. Hangsúlyozta, hogy a pártra, a kormányzatra továbbra is számíthatnak, s kérte, hogy a pártszervezetek, a kommunisták, az ifjúkommunisták, a parancsnokok és a politikai munkások, technikai szakemberek mutassanak példát a feladatoknak a szocializmust építő -népünkhöz méltó teljesítésében. Kádár János a fegyveres erők napja alkalmából a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány nevében külön köszöntötte néphadseregünket, határőrségünket, rendőrségünket, a fegyveres erők és testületek egész személyi állományát, a csaknem húsz éve alakult munkásőrségünket, — nagy tetszéssel fogadott beszédét befejezve' — erőt, egészséget, jó munkát, új sikereket kívánt nekik népünk, hazánk javára. (MTI) ENSZ-közgyűlés Napirenden Afrika ügye Az ENSZ-kőzgyúlés ülésszaka hagyományosan jó alkalom arra is, hogy kötetlen formában találkozzanak egymással a tagországok vezető politikusai. A képen: Gromiko szovjet és Genscher nyugatnémet külügyminiszter beszélget a világszervezet egyik folyosóján. (Képtávírónkon érkezett). lomra kerüljön Rhodesiában — hangoztatta Wills, és éles szavakkal ítélte el a fajüldöző rendszereket és támogatóikat. Hétfőn felszólalt még a vitában a kolumbiai, a Costa Rica-i, a norvég, a venezuelai és a nepáli külügyminiszter, valamennyi felszólalásból kitűnt az aggodalom a dél-afrikai helyzet miatt, s a felszólalók (jóllehet különböző politikai alapállásból) sürgették annak megoldását. Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfőn New Yorkban kijelentette, az ENSZ továbbra is támogatja a zimbabwei nép törvényes jogait egészen a függetlenség elnyeréséig. Hétfőn az ENSZ-közgyűlés közép-európai idő szerint a késő esti órákban megtartott tanácskozásán felszólaló Zairéi külügyminiszter kijelentette : „Nincs más választás, mint a fegyveres harc” a fajüldöző rendszerek felszámolására. Nguza Karl Bond szólt arról, hogy a fehér kisebbségi rendszerek „néha hajlandóságot mutatnak a kiegyezésre, aztán visszatérnek korábbi álláspontjukhoz”. Frederick Wills, Guyana külügyminisztere Kissingert idézte, aki szerint ;,közös érdek, hogy Rhodesia a Nyugat mellett maradjon”. Az igazi közös érdek, hogy a fekete többség azonnal hataLAPZÁRTA NŐK A BŐRIPARBAN Kedden ülést tartott a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Megvitatták az iparágban dolgozó nők szakmai képzésének, s a vezetésben való részvételének helyzetét, feladatait. NEW YORK Púja Frigyes külügyminiszter kedden New Yorkban találkozott lengyel kollégájával, Stefan Ol- szowskival. A két külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésen szereplő kérdésekről, a világszervezet előtt álló feladatokról és a magyar—lengyel kapcsolatokról tárgyalt. A SZOVJET KORMÁNY NYILATKOZATA Moszkvában közzétették a szovjet kormánynak Japán kormányához intézett nyilatkozatát a Hakodate repülőtéren szeptemben 6-án kényszerleszállást végrehajtott szovjet repülőgéppel és V. I. Belenko pilótával kapcsolatosan. A szovjet kormány nyilatkozata tiltakozik a repülőgép tervezett szétszerelése és a gép törvénytelen visszatartása miatt. A jegyzék végül kijelenti : „Japán kormányát terheli a teljes felelősség a szovjet repülőgéppel és pilótájával kapcsolatos önkényesség és jogellenesség miatt.” Moszkvában sajtóértekezletet tartott annak a szovjet pilótának a felesége (baloldalt) és édesanyja, aki gépével Japánban kényszerleszállást hajtott végre, majd — a japán hatóságok rendkívül barátságtalan lépései nyomán és nagyon furcsa körülmények között — az Egyesült Államokba távozott. Viktor Belenko hozzátartozói tényekkel igazolták, hogy a pilóta eltűnése napján „semmi rendkívülire” nem számított. „FAJDALOMBAN FESTETTEM” Magyar-európai körkép a földkérdésről Szomáliának 2. „AZ EMBEREK EGYESÜLVE URAI A FÖLDNEK!” Olyan esetet is felmutat a magyar irodalomtörténet, hogy még a feudalizmus sötétjében is akadtak írók, akik körvonalazták elképzeléseiket a mezei szegénység boldogulásáról. Berzsenyi Dániel költő és földbirtokos már 1833-ban felemelte szavát „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályai” című röpiratában eképpen: — Minden nemzetek példái bizonyítják, hogy nemcsak a gazdaságnak, de a földnek egész becse a földművelő nép műveltségével, gazdagságával együtt nő és fogy... Pedig én azt hiszem, s teljes megfontolás után hiszem, hogy mind a mezei szorgalmat, mind az egész népboldogságot csak úgy lehetne legfőbb tetőre emelni, ha mezei gazdaságot nem egyes gyarló emberek, hanem oly népegyesületek (Mai fogalom szerint: szövetkezetek! Szerkesztői megjegyzés.) folytatnák, melyekben mindenkor megvolna minden... a mezei munkát az egyes emberek soha jól nem folytathatják... egyesülve azonban urai a földnek...” * Annyi sok százados küzdelmek után a demokrácia vágya mégsem halt ki a magyar parasztságból. A nép millióin mégsem látszott a hanyatlás, az élettani fára- dás tünete. Hamlet világ- irodalmi hírességű szavai — „Az elszántság természetes színét a gondolat halványra betegíti” — rájuk mégsem volt érvényes. Hosszú-hosszú eszmei előkészülés után végre a kommunisták vakmerő nemzedéke lépett a színre. Az első világháború után — melybe egyébként csak az urak hatalmi mohósága és féktelen haszonvágya sodorta a parasztok tömegeit — 1919-ben megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. A századok óta tartó készülődés után a nép vágyait igazoló forradalom győzelme 133 napig tartott... AZ ELSŐSÉG ÉS A KIZÁRÓLAGOSSÁG KÉNYES KÉRDÉSE ...Ennek erkölcsi igazoltságát a földrész másik oldalán élő Szomáliái néptömegek előtt már fenti sorainkban is elmondtuk — sűrítve, tömörítve mindent, hogy a más élménnyel és másfajta szenvedésekkel terhelt nemzet fiai előtt ne keltsük a patétikus önsajnálás képzetét. Hiszen e sorok előtt keveset tudhattak a maguk zárt életrendszerében, a gyarmatosítás állapotában, a magyar paraszt másfajta, de szintén börtönös életmódjának vad sötétségeiről. 1919-ben új osztály lépett a történelmi színre — mint jeleztük — s ez közelről meghatározva a munkásosztály volt. Annak héroszi nemzedéke a százharminchárom napos népi lángolás legelején akarta helyrehozni azt az évszázados mulasztást, melyet az urak a szegény mezei népek ellen követtek el! A Forradalmi Kormányzótanács rendelete első paragrafusában kimondta a föld szocializálását. Ez a rendelet diadalittas, de rögtönzött, s a végsőkig forradalmi szellemű döntés volt. Alapgondolata a teljes szocializálás. Azonnali, s legfőbb segítséget a századok óta pária-életszinten éldegélő cselédségnek, a leg- koldusabb sorban tengődő agrárproletariátusnak ígért. Ez a gyorsított és teljes szocializálás tulajdonképpen egyedül a mammut-nagybirtokok cselédségének jött volna jól, hiszen sem igájuk, sem saját szerszámaik nem voltak: egyedül és legelsősorban és kizárólag emberibb munkabérre vágytak! Ha a Szomáliái olvasó élményközelségből láthatta volna a magyar falu parasztságának sok-sok rétegét, tudná, hogy a kisparasz- tok — bár szintén sokat szenvedtek az elmúlt századok során — erre a legforradalmibb megoldásra lelkileg nem voltak eléggé előkészülve. A forradalmi gyorsaságtól szikrázó, lélektanilag a legradikálisabb azonnali szocializálásban — a forradalom éles, vakító fehér izzásában — nem talált lelki megnyugvást a kis vagyonkás falusi réteg. Persze, tömören és kivonatosan hozzá kell tennünk a Szomáliába szánt levelünkhöz, hogy mire a kommunisták egy kissé higgadtabb, körülményesebb, globális falusi igazságot tehettek volna — a hazai földesurak, tőkések és a külföldi tőkésimperialisták sokszoros túlereje megdöntötte a Magyar Tanácsköztársaság népi hatalmát. LENINI LELKIISMERETTEL ! Zseniális lélekbúvárnak kellene lenni ahhoz, hogy idehaza, saját hazánkban, saját körülményeinket átszenvedve — mégis objektiven — rá tudjunk mutatni arra, hogy a Tanácsköztársaság bukását követő újfeudalizmus és azokkal szövetkező tőkések egy egész negyedszázadon keresztül folytatták a parasztság és a munkásság régi rendszerű kizsákmányolását! És mégis, mégis... A magyar parasztság, a munkásság és az egész magyarság, dolgozó kisemberek, kézművesek írástudók, szellemi munkások nem bénultak meg a Horthy-elnyomás alatt sem. A maga nemében igen emberi, igen forradalmi módon 1945 tavaszán, a második világháború győztes befejezésekor a szovjet Vörös Hadsereg megteremtette hálunk a történelmileg elementárisán szükséges igazságtételt : a teljes függetlenséget és szabad népuralmat. Lenin mesteri lélekismeretre valló definíciója illett erre a várva- várt történelmi helyzetre: — Lényeges az, hadd győződjék meí a parasztság szilárdan arról, hogy a falvakban nincs többe földesúr! Ezt az igazságtól szikrázó és a tömegek lelkét dinamikusan megragadó irányelvet az akkor alig harminc éves ifjúkommunista, Kádár János — aki a Horthy-feudális kapitalizmust mint a nép megrendítő keresztrefeszített- ségét látta és élte meg, mint KIMSZ-vezető — vitte a tömegek elé. Vele együttműködtek temérdeken, akik akkor a napról napra növekvő felszabadulásban találták meg magukat. A fejük búbjától a lábujjuk hegyéig a boldog közérzet megteremtésén iparkodtak. Kozma Erzsébet, a régi KIMSZ-tag ezt az együttműködési emlékét szívesen küldi Szomália fiataljainak. Azok is most, az öreg veteránokkal együtt, több száz termelőszövetkezet megteremtésén jóakarattal, igaz szóval, lélekhez szóló tapintattal szorgoskodnak. Itt értünk levelünk végére, a hatalmat okosan akaró magyar kommunisták 1945-ös földosztását megvilágosítva magunk szavával, de messze- hangzóan. Az 1945-ös földosztás sem zajlott le kevesebb lelki örömmel és föl- szárnyalással, mint az 1919- es. A túláradó forradalmiság most higgadsággal párosult. A testileg és szellemileg egyaránt fölajzott mezei szegénységnek, éppen úgy adott földet, mint ahogy az igen szorgos vadsággal valahogyan mégis kisbirtokot szerző parasztságot sem zárta ki. A felszabadulás utáni negyedik évben pedig elkövetkezett a magyar nép forradalmi lélektörténetének legújabb fordulata: az ipari termelés szocializálása, a kulturális vagyonunk és a művelődés általánossá tétele is. így vált Berzsenyi Dániel költő jóslata másfél száz év múltán valóra: Merj! a merészség a fene fátumok Mozdíthatatlan zárait átüti S menybe gyémánt fegyverével Fényes utat tusakodva tör s nyit! FODOR LÁSZLÓ A föld azé, aki megműveli! Ez a jelszó, s a barázdába vert karók a magyar parasztság történelmében sorsfordulót, a földosztást jelentették.
