Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-28 / 229. szám

6 ^PÚJSÁG 1976. szeptember 28. Miért elhagyottak a labdarúgópályák! Átgondolt reformokra van szükség Kosárlabda Bátaszéki VSK—Pécsi Sportiskola 72:69 (34:28). Az NB III-as bátaszéki férfi­csapat Pécsett a következő játékosokkal szerezte meg az értékes győzelmet: Gaál (9), Zágonyi (3), Gaszner (10), Tiringer (25), Farkas (9), Illyés (16), Radács (—), Zen- gai (—), Horváth (—). Mind­két csapat zónavédekezést alkalmazott, így az első fél­idő közepén csak 10:10 volt az eredmény. A 16. percben már 26:25-re vezetett Báta- szék és ezt az előnyét a hát­ralévő percekben tartani tudta. A második félidőt is a bátaszékiek kezdték job­ban és a negyedik percben már 48—34-re vezettek. Ek­kor a pécsiek egész pályás letámadásra tértek át és 52:47-re felzárkóztak. Nagy harc után Bátaszék fegyel­mezett játékával végül meg­érdemelten nyerte a mérkő­zést. Kaposvári Gazdász—Szek­szárdi Vasas 85:62 (49:29). NB III. férfiak. A kapos­vári mérkőzésen jól kezdett a Vasas. A 11. percben 21:18-ra vezetett, azonban a félidő utolsó perceiben tak­tikai fegyelmezetlenségek és erőnléti problémák miatt visszaesett. A második fél­időben szívós védekezéssel hét pontra megközelítette az ellenfelet, azonban a hajrá megint a kaposvári csapat­nak sikerült jobban. Ketten Simontornyáról Simontornyai BTC-nél harmadik éve működik az asztalitenisz-szakosztály. A csapat edzője Kovács László, teljesen fiatalokkal alakítot­ta meg a szakosztályt, Ko­vács László munkájának eredménye lassan beérik : versenyzői fokozatosan fej­lődnek, sőt országos verse­nyen is helytállnak. Képün­kön a két legjobb a fiatalok közül: Köő Ilona és Lovász Lajos. SOKSZOR elhangzott és lassan szállóigévé vált : a labdarúgás olyan sport, me­lyet még betiltani sem le­het, az magától megy. Tehát a köztudatban az van, hogy ebben a sportág­ban nincs fehérfolt, minden a legnagyobb rendben. Akik ebben a tévhitben élnek, ki kell ábrándítani őket, mert nem így van. Igaz, hogy van egy NB Il-es és NB III-as csapata a megyének, ezen­kívül alacsony színvonalú megyebajnokság és hason­lóan gyenge szinten álló öt járási bajnokság. Az elmúlt 10—15 évben viszont nagyon sok helyen megszűnt a lab­darúgás, sőt van ahol a pá­lya sincs meg, az öltöző dü- ledezik, vagy egyéb célra használják. 1974-ben jelent meg a lab­darúgásra vonatkozó állás- foglalás, ebből idézünk: „A megyei, járási, váro­si, kerületi serdülő és if­júsági bajnokságok lebo­nyolításának formáját mindenkor az illetékes labdarúgó-szövetségek ala­kítják ki a körülmények és a lehetőségek figyelem- bevételével (pl. megye vagy járások további felosztá­sával is, stb.)” „— Az NB-s osztályok alatt általában a sportolási igényt, illetve a helyi sportvezetés által megha­tározott utánpótlás-nevelé­si és szakmai igényt kell kielégíteni.” „A megyei (fővárosi) lab­darúgó-bajnokság új rend­szerét a testnevelési és sporthivatal határozza meg annak figyelembe­vételével, hogy a bajnok­ság első osztályát csak egy csoporttal lehet szervezni.” Az MLSZ irányelveiből egyetlen kiragadott mon­dat: „— vonzó formával segítse elő minél több csa­pat indítását, elsősorban vidéken.” SZEKSZARDON és a me­gye nagyobb helyein nincs is különösebb baj, bár a csapatok száma itt is keve­sebb, mint például 10 éve volt. Egyetlen példa : Bony- hádon jelenleg csak a Vasas van, régen a Bonyhádi Pető­finek, a Bonyhádi Cipőgyár­nak is volt külön csapaté. A kis településeken sorvadt el a labdarúgás. Ne csak általá­nosságban beszéljünk: vala­mikor Nagy tormáson, Kana- cson kitűnő csapat volt. Vár­alja egykor a megyebajnok­ságban játszott. Mórágy, Szálka, Ujireg, Felsőnána, Kismányok, Alsónána, Be- lecska, Bikács, Kistormás, Lengyel, Medina, Nagykónyi, Nagyvejke, Varsád, Med- gyes, Nagyszékely, Kisszé­kely, Tolnanémedi mind olyan hely, ahol rendszere­sen részt vettek a bajnok­ságban. Nagyszokolyt vagy Iregszemcsét is nyugodtan ide sorolhatjuk, hisz egyesü­lés folytán a csapatok száma gyakorlatilag csökkent. A ta­vasszal még megyebajnokság­ban szereplő. Magyarkeszi is „eltűnt”. Hol vannak a felső­nyéki, miszlai, udvari, kesző- hidegkúti, diósberényi, mur- gai, uúzsi, csibráki csapatok? Listánk a hosszú felsorolás ellenére sem teljes, de min­den bizonnyal elég annak érzékeltetésére, valami baj van, hogy e népszerű sportág ily sok helyen megszűnt. Igaz, nagyobb helyeken van­nak kispályás labdarúgó­bajnokságok, ez feltétlen ör­vendetes, de ez nem pótolja az említett helyeken a spor­tolási igények kielégítését, az ott lakók vasárnap délutáni szórakozását. EGY PANASZOS levél folytán kerestük Tolnanéme- diben a tanács elnökét. Míg várni kellett rá, a szomszé­dos presszóba benéztünk : tele volt fiatalokkal, közülük többet megismertünk: labda­rúgók. Egyik ismerősünk mindjárt magyarázatot is adott rá: — Azóta lehet őket itt a presszóban látni, mióta nincs edzés, mérkőzés. Más­kor ilyenkor a sportpályán voltak. Szuliman József, a közsé­gi tanács elnöke a csapat visszalépésével kapcsolatban elmondta: — Augusztus kö­zepén, amikor a pártvezető­ség beszámoltatta a sport­kört, az egyesületek vezetői panaszkodtak, hogy nincs elég ifjúsági játékosuk. A pártvezetőség javasolta: még egyszer hívják össze a sport­köri tagságot és csak azt kö­vetően döntsenek. Ez meg­történt, a második gyűlésen is mindössze öt ifjúsági já­tékos volt. így született a döntés: nem indulunk. A sportkört nem szüntettük meg, ha valaki éppen akar, lemehet a pályára, kap sze­relést. Hiába, ha nincs fia­tal, nem indíthatunk ifjúsá­gi csapatot. Dr. Lőrincz István körzeti orvos, szakosztályvezető: — Tudjuk hogy jó dolog az if­júsági bajnokság, de olyan kis településeken, ahol szin­te nincs fiatal, ott ezt nem lehet végrehajtani. Iskolánk­ban a felső tagozatnál van olyan osztály, ahol a létszám mindössze 11, ebből öt lány. Ilyen körülmények között meg kell halnia községünk­ben a labdarúgásnak. AZ UTÁNPÓTLÁS biztosí­tása szempontjából csak he­lyeselni lehet az intézkedést, hogy a felnőttbajnoksággal párhuzamosan kötelező az ifjúsági bajnokság. Amikor ezt bevezettük nem volt gond, hogy ki játsszon, hisz min­den iskolában párhuzamos osztályok voltak. Ezzel szem­ben ma a kisebb helyeken nem ritkaság a 15—20-as osztálylétszám. A demográfiai grafikon hullámzását — ha tetszik, ha nem — a sport területén is tudomásul kell venni és a korábban kiadott intézkedé­seket, rendeleteket ennek fi­gyelembevételével kellene megváltoztatni, módosítani. Átgondolt reformokra van szükség, hogy ismét benépe­süljenek a kis települések labdarúgópályái, az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek dolgozóinak legyen vasárnap délutáni szórakozá­sa. A kis településeken nem jelent anyagi gondot a meg­lévő felszerelések pótlása, esetleg újak vásárlása, s ha minden kikötés nélkül egy csapattal szerepelhetnek, nem lesz a szállításra sem gond, hisz négy személygépkocsi­val megoldható a labdarúgók utaztatása. A felsorolt helye­ken hasonló képességű és adottságú csapatokkal sze­retnének játszani. Számtalan példát lehetne felhozni, hogy e kis települések fiataljai, sportkedvelői milyen áldo­zatra képesek. Valamikor így épült öltöző Medgyesen (még fürdő is volt), Medinán, Be- lecskán. Ezek ma üresen áll­nak. Ilyen helyeken nem kí­vánnak olyan bajnokságot, mely február végén vagy március elején kezdődik, ne­kik megfelelne tavasszal és ősszel egyaránt 9—10 mérkő­zés. A nyári szünetekben az­után lehetne rendezni ré­szükre villámtornákat. Itt még azt a javaslatot is fon­tolóra lehet venni, hogy az igazolást egyszerűsíteni kel­lene, kikapcsolni minden bü­rokráciát, a legegyszerűbb nyilvántartással hozzásegíte­ni őket, hogy sportoljanak, ismét benépesüljenek a lab­darúgópályák. A MEGYEI sportvezetés önállóan intézkedhet ezen a téren, hisz az MLSZ — ért­hetően — nem avatkozik ilyen ügyekbe. Néhány éve elképzelhetetlennek tartották például, hogy kispályás lab­darúgásban Szekszárdon 40 csapat szerepeljen vagy az általunk kezdeményezett öregfiúk-bajnokságban 20 csapat vegyen részt. A sportolási igény, a lab­darúgás szeretete nem csök­kent, csak módosításra váró intézkedések akadályozzák, kényszerítik a kis települések csapatait pihenőre. BÍZZUNK ABBAN, hogy részletes, mindenre kiterjedő felmérést követően a megyei sportvezetés rövidesen meg­találja a lehetőségét, és el­tűnnek megyénkben a labda­rúgás fehérfoltjai. NYAKAS ISTVÁN A községi tanács komoly anyagi hozzájárulásával, a spor­tolók társadalmi munkájával felépült Harcon az öltöző. Egyetlen kérdés: meddig használják? Az elmúlt bajnok­ságban a harci ifjúsági csapat 9 gólt lőtt és 187-et kapott. Sok mérkőzésen 7—8 gyerekkel játszottak... Kézilabda NB II Szekszárdi Szöv. - Balaton Bútor 14:13 (6:5) Sztáronszky két védő között is gólt szerez csapatának. A veszprémi csapat jó hír­nevet szerzett magának a bajnokság során. Eddigi jó szereplésük után győzelemre számítottak Szekszárdon is. A mérkőzést közel háromszá­zan szurkolták végig. Ezen a napon voltak Szekszárdon a kézilabda ÓIK megyei dön­tőjének mérkőzései is. Az NB Il-es találkozó kitűnő hírverésnek bizonyult a me­gyéből Szekszárdon lévő fia­tal kézilabdások között. Szekszárd kezdő csapata: Orbán, Gaszler, Zimmer­mann, Czakó, Verhás, La- borcz, Sztáronszky. Csere: Kadosa E., Zsinkó, Szabján. A hazaiaknál Sztáronszky kapufát lőtt, a vendégek gól­lal válaszoltak erre. Laborcz büntetőből kiegyenlített, de a vendégek jutottak ismét előnyhöz, a 18. percben 4:4 volt a mérkőzés állása. Ezt követte Laborcz és Szabján gólja, miközben a vendégek is lőttek egyet, így 6:5-ös ha­zai vezetéssel ért véget az el­ső félidő. A második félidő elején Zimmermann növelte Szek­szárd előnyét, 7:5. Fokozódott az iram, a veszprémiek ide­gileg nehezen bírták a csatát, így kétperces kiállítás lett ennek következménye. Ekkor Sztáronszky, Czakó, Zimmer­mann talált a hálóba és 11:9- re elhúztak a hazaiak. Befe­jezés előtt hat perccel 13:10 volt az eredmény. Mindkét részről sokat hibáztak a játé­kosok, sőt a játékvezetőnek a veszprémiek edzőjét még fi­gyelmeztetni is kellett. A hazaiak sokat kapkodtak, éppúgy, mint a veszprémiek, csak a játékvezetők voltak ebben az időszakban nyu­godtak, kitűnően bíráskod­tak. Végeredményben a ha­zaiak 14:13-ra nyerték a ta­lálkozót. Jó mérkőzést láthattak a szurkolók. Orbán több alka­lommal bizonyította kapus­tehetségét. A csapat többi tagja is dicséretet érdemel lelkesedéséért, a taktikai uta­sítások betartásáért és a fegyelmezettségért. Góldo­bók: Laborcz (4), Sztáronsz­ky (3), Verhás (2), Czakó (2), Zimmermann (2) és Szabján. Tömegsport Zöld gyep ­Az MSZMP XI. kongresz- ' " • ' - 1 ,”1 + szusa óta eioterDe kci ui L azi emberek egészséges testmoz­gása, kulturált szabadidő-ki­használása. Gomba módra lát­nak napvilágot a különböző tömegversenyekre a felhívá­sok, minden sportágban. Gondolunk a különféle me­gyei, városi és üzemi rendez­vényekre. A megyei tanács KISZ- szervezete és szakszervezeti bizottsága kispályás labdarú­gótornát rendezett. A taná­csok dolgozóiból kialakított csapatok Szekszárdon talál­koztak az ifjúsági sporttele­pen, hogy összemérjék tudá­sukat. Baranya, Bács-Kiskun, Fe­jér, és Somogy megye kül­döttei nagy elismeréssel szól­tak a szép szekszárdi ifjúsá­gi sporttelepről. De mikor megtudták, hogy ez a sok pénzért felépített kombinát az év nagy részében kihasz­nálatlan a szennyvízcsatorna hiánya miatt, akkor furcsán néztek a szekszárdiakra. — Hogy lehet engedni, hogy egy ilyen létesítmény kihasználatlanul legyen? — kérdezték. A mérkőzéseket a legna­gyobb sportszerűség jelle­mezte. A játékvezetőknek sípjukba csak akkor kellett fehér asztal fújniuk, amikor gól volt, '7ncrv közéDkszués kovetke­zett. Végül a győzelmet a Tolna megyeiek szerezték meg a kaposvári tanács és Baranya megye ellen. Dél­után már fehér asztalnál folyt tovább a műsor, ahol vendéglátás közben, baráti beszélgetés alatt elhatároz­ták, hogy jövőre Kecskemé­ten tartják a versenyt, ahol már a nők is induihàtiïSkl atlétika és kézilabda is sze­repel majd a műsorban. — h — Lapunk mai számában megjelent tudósításokat ír­ták, illetve az eredménye­ket közölték: Hazafi József, Zerza József, Boros József, Tóth János, Sebestyén Já­nos, Lőrincz Antal, Vajda Éva Jékel János, Dömötör Endre, Läufer János, Gaál István. A sportoldalakat összeállította : Nyakas Ist­ván sportrovatvezető.

Next

/
Thumbnails
Contents