Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
1976. szeptember 18. ^PÚJSÁG 3 Mi bajod, Sándor? Évek óta tegezzük egymást, éppen most miért magázódjunk? — Mi bajod, Sándor? — Tegnap végre fogadott az igazgató és a főmérnök. Hallottad volna, hogyan beszéltek velem. — Látom rajtad, kiborultál. — Egyszerűen föladtam mindent, jobb, ha megalkuszik az ember. Hegedűs Sándor, a szekszárdi bőrdíszmű minőségi ellenőre... Nem tudom folytatni, pedig szeretném előadni az előadnivalót, ez azonban egyelőre lehetetlen, minthogy mielőtt még befejezném a mondatot, Göttlinger József igazgató átnyújt egy levelet. — Olvassa el — mondja kissé indignálódva. Ha nem a levéllel kezdi, minden bizonnyal, s fenntartás nélkül elfogadom az ügygyei kapcsolatos helyzetmegítélését. Végtelenül udvarias, ám a levél átnyújtásával akarva-akaratlan azt sugallja: Hegedűs? Ismerjük, tessék nézni, még a központba is firkálgat. Nincs jogom meggyanúsítani senkit, de a módszer ismerős. Mindenesetre beleolvasok a levélbe, tartalma nem új, s visszaadom az igazgatónak. — Szerintem a levélíró a minőség védelmében emel szót. Megelégelte, hogy másod-, harmadosztályú termékek viszonylag nagy számHegedíis Sándor. ban első osztályú minősítést kapnak. Az igazgató higgadtan válaszol. — Hegedűs Sándornak fáj, hogy a meóscsoport távozó vezetője helyére nem ő, hanem Szabó József kapott megbízatást. A szakmáját jól érti, ez biztos. És nálunk a minőség kiemelt feladat. Ebből élünk: a minőségből. Nála nem a hozzáértéssel, a „hogyannal” van baj. És vagyok a Göttlinger József a meós, én egy fokkal magasabb vagyok. Egyébként a minőségi ellenőrök gyártásközi ellenőrzéssel a durva hibákat megelőzhetnék. Ebben az esetben nem fordulhatna elő, hogy két brigád egy napig termelt, mire észrevettük nem jó a termék. Szóba kerül a minőség egységes értelmezése, a belső szervezettség javítása és hát az is, hogy a meósok soha nem lesznek népszerűek. Hallgatom az igazgatót, s valamit nem értek. Hogy-hogy ugyanazt mondja, amit Hegedűs Sándor? Illetőleg, ha ugyanazt mondja, akkor miért nem sorolja Hegedű. Sándort a legmegbízhatóbb munkatársai közé? írásos üzenet. „Sanyi! Légy szíves megnézni, hogy tegnap ki hány táskát vett át és reggelre legyen itt az asztalomon. Azt különösen, hogy a Kisséké hogy került a kocsira, mert egy darabot sem engedtem a raktárba bevinni. A fekete 1826-os se kidolgozva, se megtisztítva nincs. A Bordásékét még csak meg se nézték. A Kissék táskáját még egyszer nézzék át és a félretetteket, amennyiben nem tudnak a Bélával megegyezni, holnap meg akarom nézni. A munka- fegyelmet most már vegyék komolyan, mert kezd nem tetszeni, hogy a kész árut kell ismételten átnézegetni.” Aláírás: Stugner. Ö jelenleg a csoportvezető. — Sándor, a te termékminősítésed mindig hibátlan? — Az én munkámban is előfordul hiba. A múlt hónapban megbízott csoport- vezetőként éppen azért vezettem be azt a módszert, hogy szúrópróbaszerűen mi meósok egymás munkáját újra meózzuk. Évek óta látom ugyanis, hogy némelyik minőségi ellenőr a hibás árut elsőosztályosként engedi át. Azért vagyunk, hogy minősítsünk, vagy azért, hogy csak bélyegezzünk. — A válasz kézenfekvő. — Augusztusban Balogh József főművezetővel négyszáznegyvennyolc, többségében aktatáskát leértékeltünk, Berta János mert a szúrópróba során megállapítottuk, hogy egyik sem első osztályú, holott annak nyilvánították. Tizenhat év óta állandóan van ilyen probléma. — Ki bízott meg a csoport- vezető helyettesítésével? — A szabadságra induló csoportvezető. Tizenhárom éve mindig úgy van, hogy távollétében én helyettesítem őt. — Állítólag az a bajod, hogy hivatalosan nem téged... — Emberileg rosszulesik, de Szabó József szélesebb látókörű, alkalmasabb ember. — Igaz, hogy magas lóról beszélsz ? — Előfordul. De nem mindig győzi az ember cérnával. Megkérdezlek: tetszik a képe annak az embernek, aki a rossz munkát rossz munkának meri nevezni? — Tapasztalatból tudom Sándor, hogy az ilyen embert megölnék egy kanál vízben. De mégis azt mondom, ne adj fel elveidből semmit. Bejegyzések a „Raktári ellenőrzéskor tapasztalt minőségi kifogások” című füzetbe: „1976. V. 18. A Toronyiék táskáit nem vettem át, mert a fogók nagyon hátra vannak szegelve. Ugyanaz a probléma, mint a Gáléknál volt. Ami a csúszdán van, azokat nézesd meg a főnökkel. Ha engedélyezi, akkor átveszem őket.” „1976. VI. 2. A Lonci táskáit legyen szíves megnézni. Rondák, a kanalak nem egyformák, ezáltal nagyon elhúzódnak (levegősek). Döntse el, hogy mi legyen vele és amennyit át tud venni, jelentsék le, mert nem írtak darabszámot.” „1976. VI. 10. Ellenőrzésnél megállapítást nyert, hogy a legyártott aktatáskákat kinyitni lehetetlen... Felhívni a figyelmet, mert legközelebb nem leszünk elnézőek.” S ez így megy oldalakon át. Berta Jánossal, a bőrdíszmű párttitkárával beszélgetek. Meggyőződése, hogy a minőségi ellenőrök körében a minősítést illetően elég nagy a bizonytalanság. Nem ő mondta, bennem vetődik fel óhatatlanul a kérdés: ki, milyen alapon kerül ebbe a fontos beosztásba. Maga a meóscsoport közvetlenül az igazgató elvtárshoz tartozik. — Titkár elvtárs. Mióta ismeri Hegedűs Sándort? — 1960. július 11-e óta egy - munkapadnál dolgoztunk. — összeférhetetlen természetű ember? — Befolyásolható. — Elnéző a hibákkal szemben? Szóval megalkuvó? — Nem. — Hegedűs Sándor érti a mesterségét? — Igen. SZEKULITY PÉTER Foto: Komáromi hogy az idén is biztosan elkészül a statisztika arról, hogy hányán, hányfelé, milyen céllal utaztak külföldre. A hivatalos kiküldetések rovatánál nem lesz, mert nem is lehet olyan rubrika, amely kimutatja, hogy az utazás megérte-e a ráfordított összeget. Lehetetlen ilyet készíteni. Sok egyéb mellett már csak azért sem, mert az út hasznának megítélése attól függ, hogy kit kérdeznek meg: a küldőt vagy a kiküldöttet. Egy ipari szövetkezet évközi mérlege azt mutatta, hogy a termelési terv teljesítésében igen nagy a lemaradás. Valamit tenni kellett. Hallották, hogy a külföldi bérmunka kifizetődő. Gyorsan döntöttek: ezen a módon próbálják menteni a veszett fejsze nyelét. Az ilyen munka azonban ritkán jön házhoz. Valaki járjon utána. De ki? Hát nyilván az elnök. Útra is kelt — persze Nyugat-Európába — és nem járt hiába. Hozta az aláírt szerződést, no meg a felvállalt munka mintapéldányát. Már csak néhány „apróság” maradt hátra. A szakemberek kiszámolták, hogy az üzem gépeinek kapacitása és a dolgozók létszáma, képzettsége mellett mennyi idő alatt gyártható le a megrendelt mennyiség. Aztán még kiszámítottak valamit: mit hoz ez a munka — ahogy mondani szokás — a konyhára. A sok számolás meglepő eredménye: nemhogy nyereség, de ráfizetés lesz. Nos, ha ezek után a szövetkezet tagságának kellene választ adni a statisztikai lap nem létező kérdésére, hogy megérte-e a kiküldetés, aligha kétséges a nemleges válasz. Ám, ha az elnök válaszolna — és őszintén — minden bizonnyal igennel felelne. Hogy miért? Egyszerű, hiszen ő „fáradságot nem kímélve” fél Európát bejárta. Oda se neki, hiszen a statisztika csak az utazók számát mutatja ki. Ülésezett a megyei KISZ-bizottság Fiatalok Dombóvárott Tegnap délelőtt ülést tartott a megyei KISZ-bizottság és egy igen fontos témát tárgyalt meg: Miként vettek részt a fiatalok Dombóvár város üzemeiben a gazdaság- politikai célkitűzések megvalósításában és milyen eredményeket értek el a termelési mozgalmakban? Az első lépés, hogy a fiatalok ismerjék az V. ötéves terv célkitűzéseit. A városi KISZ-bizott- , ság szervezésében ezeket ismertették a KISZ-titkári értekezleteken, politikai képzéseken, taggyűléseken és csoportértekezleteken. Az elmúlt évben negyven ifjúsági brigád működött Dombóvárott, 726 taggal. A többség felnőtt szocialista brigádokban dolgozik. Mező- gazdasági területen még kevés az ifjúsági szocialista brigád, különösen kiemelkedő viszont munkájuk a MÁV- nál és a Láng Gépgyárban. Az egyéni ifjúsági versenymozgalmak, mindenekelőtt a szakmai képzést és továbbképzést szolgálják. A Szakma ifjú mestere mozgalomban az elmúlt két évben körülbelül háromszázan versengtek, öt szakmában. Más mozgalmakban, versenyeken is értek el eredményt, kivéve a Kiváló ifjú mérnök és technikus versenyekben. Erre csak a MÁV- nál akad példa. Ezen változtatni kiemelt feladata lesz a következő évben a fiatal mérnökök és közgazdászok tanácsának. A KISZ IX. kongresszusára szervezett kommunista műszakokon kétezerötszázan vettek részt. A befolyt összegekből — többek között — bővült az óvodai férőhelyek száma. A vietnami szakmunkásképző építésére felajánlott összeget határidő előtt befizették a város fiataljai. A KISZ- szervezetek az úttörőcsapatokkal együtt dolgoztak a város szépítésén. Sikeres volt a vas- és színesfémhulladék- és papírgyűjtési akció is. Tavaly 537 tonna vashulladékot gyűjtöttek össze. Kiemelkedő munkát végeztek a vasipari szövetkezet, a Láng Gépgyár, a MÁV és a Gőgös Ignác Gimnázium fiataljai. Az elmúlt három évben hatszáz fiatal vett részt a helyi építőtábor munkájában. A városi KISZ-bizottság vállalt védnökséget a KISZ —Komszomol barátsági park építése felett. A munka szép eredményeket hozott. Más KISZ-bizottságok is folyamatosan teljesítik védnökségvállalásukat A mechanikai műszerészek tanműhelyében Bacs József szakoktató a tolómérce használatára tanítja Papp Katalint, aki Alsónyékről került az intézetbe. Fehér József, Suba Tamás, Hekfusz Ferenc munka közben. A szekszárdi 505-ös számú ipari szakmunkásképző iskola tanműhelyében készítettük ezeket a felvételeket. A megye különböző községeiből háromszáz első éves tanuló került ebben a tanévben az intézethez. Olyan gyerekek, akik falusi körülmények között, főleg mezőgazdasági környezetben nőttek fel, egyszeriben modern, minden igényt kielégítő tanműhelyekbe kerültek, ahol a kitűnő szakoktatógárda keze alatt sajátíthatják el 10 szakma alapvető fogásait. Öttjár- tunkkor is szorgalmas munka folyt a műhelyekben, serényen dolgozott minden fiatal, valamennyien komolyan veszik leendő szakmájukat. Kép, szöveg: Bakó Jenő Az esztergályos-tanműhely, előtérben a faddi Oláh György. X Böcz László szakoktató és tanítványa, Weig Antal.
