Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
A ^PÚJSÁG 1976. szeptember 2. Mindig van eladó ház Szép dombos erdők, ölelik körül Kisszékelyt, olyan ez a vidék, mint egy üdülőövezet. Ne csodálkozzunk hát azon, ha elnéptelenedésre van is ítélve, mégsem fog elnéptelenedni. Egy budapesti mérnök öreg nádtetős házat vett a Kénytelenek lesznek alább adni. Kisszékely nagyon jó falu, ha úgy nézzük, viszont nincs már iskolája, önálló tanácsa és tsz-e sem. A hátrányát jelenleg aligha érzik, mert nincsenek „elhanyagolva” az itt élők, de azért benne van a Lehet, hogy ebből is hétvégi ház lesz? faluban, felújításához már ideszállított Győrből egy nagy rakomány piros téglát. Jöttek Kisszékelybe lakni alföldi emberek, nyugdíjasok és más családok, mert megtetszett nekik a hely. Fölfedezték a hirdetést a különböző lapokban, és vevők lettek egy-egy házra. Kisszékelyen mindig vannak eladó házak. Az ár húszezer forinttól hatvanezerig terjed. Mi ugyan százezres házhoz kopogtattunk éppen, szóval ennyit mondott a néni, Maróti Istvánná, de rögtön megtoldotta azzal, hogy még nincs komoly vevőjük, most kezdték kínálgatni a házat, szóval csak gondoltak a százezerre. levegőben és az emberek tudatában, hogy a falu már inkább kisebb lesz a jövőben, mint nagyobb. Tavaly négy kisszékelyi lakos épített házat Simontor- nyán, kettő pedig helyben. A község párttitkára, a 28 éves Mónus Janos Székesfehérvárra készülődik.—Már tető alatt van a fehérvári házuk. Három-négy év múlva költöznek. Jelenleg a tsz-ben dolgozik Mónus János, mint gépszerelő : a tolnanémedi Kossuth Tsz-ben, mert ez a neve a Kisszékelyt, Nagyszékelyt és Tolnanémedit egybefogó közös gazdaságnak. Tudják róla, hogy elmegy, nem titok. Ámíg itt él, végzi a munkáját. Szerelő, párttitkár és tanácstag, öten vannak a faluban tanácstagok, a tanács pedig Simontornyán, tehát ez a kapcsolat nem Tol- nanémedihez fűzi őket. Si- montornya szárnyai alá tartozik továbbá Kisszékely az iskola meg a kereskedelmi ellátás tekintetében. Tavaly tehát két új ház épült és felújításra készül a budapesti mérnök. Nagyon ráférne a renoválás a kul- túrházra — itt még mindig ez a neve és valószínűleg ez is marad —, ahol kéthetenként vetítenek filmet. Eredetileg úgy tervezték, mondja Mónus János, hogy 1978—79- ben történik meg a külsőbelső felújítás, de remény van rá: előbb sikerül. A tanácselnök elég sokszor kijár Kisszékelybe, látja a gondoMónus János elmegy. kát, tennivalókat. Szó sincs arról, hogy Simontornya el akarná sorvasztani a „hozzá csapott” kis falut, inkább felkarolja, amennyire lehet. A hírközlés hagyományos: kisbíró dobol és viszi a tanács értesítéseit. Szeretik a dobszót, jobban, mint bármilyen más hírverési eszközt. Van a falunak egy boltja, egy kocsmája és külön presszója. Meghatározott időkben idejár az orvos és a védőnő. Van továbbá munkaalkalom elegendő, mert a tsz-ben is kell az ember és az iskolában kialakított konfekcióüzemben is. Az elnéptelenedés jeleit hiába keressük, bár mindig kínálnak eladó házakat. Aki itt marad és aki ide kerül, nyugodtan él. Távol a világ zajától. GEMENCI JÓZSEF kép: GOTTVÁLD KAROLY Hitler- könyvek A Hitler-irodalom reneszánszát éli. Ez elsősorban tőlünk nyugatabbra történik vele, sokszor megkérdőjelezhető, de soha félre nem érthető módszerekkel. A történelem tudósai nem szeretik a „leg” szócskával kezdődő jelzők adományozását. Hitler Adolf (aki egyébként 40 éves koráig a lényegesen kevésbé skandálható Schickl- gruber névre hallgatott és csak ekkor vette fel nevelőapja „Hietler” nevét) joggal számot tarthat néhány „leg”_ re, elsősorban mint a történelem legtudatosabb és legnagyobb tömegeket lemé- szárló gyilkosa. A Kossuth Kiadó sikeres „Népszerű történelem” sorozatában már harmadik kiadásban jelent meg L. A. Bezimenszkij Hitler halála című kis könyve. Ez a gyá. szos végről szól. Kerekes Lajos Hitler-puccs a sorházban című könyve a tragikomikus kezdetről, melyből a náci ideológusoknak később nem kevés munkájukba kerülhetett mítoszt teremteni. Utóbbiban pompás összefoglalás olvasható arról a politikai-gazdasági helyzetről, mely lehetővé tette, hogy a roppant tehetségű német nép nyakára telepedhessen egy pszichopata, tulajdonképpen kisstílű, de hatásos hordószónok. Nem egészen 22 esztendő telt el a müncheni sorházban rendezett, komikus puccsba és még komikusabb bírósági ítéletbe torkolló nagygyűlés és 1945. május 4. között. Ekkor: „Iván Csura- kov katona bemászott a mellettünk lévő bombatölcsérbe, ami mindenféle összeégett papirossal volt teleszórva. .. — Alezredes elvtárs, in. nen lábak állnak ki! Elkezdtünk ásni, és két holttestet húztunk ki a tölcsérből. Az egyik férfié volt, a másik nőé, mind a kettő alaposan összeégett állapotban. ..” Ezt Klimenko ezredes, a 3. csapásmérő hadsereg 79. lövészhadtestének kémelhárító parancsnoka mondotta Hitler és Éva Braun holttestének felfedezéséről. A két időpont közt történtek megértéséhez kitűnő segítséget nyújt az érdeklődő olvasónak az idézett két olcsó Kossuth-kötet. (ordas) Pillantás az évezredekbe IV. Kalandozás Athénban (I.) Anavisszosz az Attikai-félsziget déli csücskén fekszik, még nem teljesen kiépült üdülőtelep, közvetlenül a tenger partján. Környezete kopár, s mégis megkapóvá a sziklás tengerpart teszi. A part kavicsos, mintha emberi kéz terítette volna végig a színes kavicsfövenyt; a lapos, szögletes, gömbölyű, madártojás formájú, pirosas, zöldes, szürkés, sárgás, feketés kövecskék ékszerként csillognak a nap fényében és a partközeli tengerfenéken : harmóniájukat a vízben csak a lépten-nyomon felbukkanó éles, fekete szikladarabok törik meg. Vigyázzon a fürdő- ző, mert ezek a kis sziklák nem veszélytelenek! Körülöttük tengeri sünök tanyáznak, ártalmatlan békességben, ha viszont rálép valaki egyre, nagyon kellemetlen fájdalmat okoz az égető tüske. Nem kevésbé a medúzák csípése, a kagylók pengeéles széle. Mégis, legjobban a tűző naptól óvakodjon! Bár igaz, napozásra, fürdésre nem sok idő jut. Ezt otthon is megteheti az ember. Aki Görögországba utazik, jobbára nem pihenni, hanem látni akar. Arra viszont van módja, ha bírja és vállalja a fáradságot. Az ember teherbíró képességét megnöveli a látvány. Amikor például Athénban kapaszkodtunk felfelé az Akropoliszhoz az emberi láb simára koptatta lépcsőkön, a fenséges látvány feledtetett hőséget, fáradtságot, önmagamat — mindent, olyannyira elragadt a bűvölet. No, de ha már minden átmenet nélkül Athénba jutottunk, tartsunk egy kis viszonylagos sorrendiséget, külön is hangsúlyozva, hogy az ismertetés (mármint a sorozat elején beígért csevegés) csak nagyon felszínes lesz. E fejezet címéül azt adhatnánk: Tévelygő kalandozás Athénban. Ez a világváros, amely csak a múlt század derekán lett az új Görögország fővárosa, összenőve Pireusz tengeri kikötővel, ma valamivel több mint kétmillió lelket számlál. Történelme nagyon messzire visszanyúlik, s természetesen (miként görög földön szinte semmi se) nem nélkülözi a mitológiai adalékokat. Területén már az időszámítás előtti 3. évezredben éltek emberek. A monda szerint Kek- ropsz a városalapító, aki a földből nőtt ki; félig kígyó, félig ember. A területért két istenség vetélkedett : Poszei- don és Athéné. Zeusz végül Kekropszra bízta a döntést: az legyen a város védőistene, akinek az ajándékát választja. Poszeidon sós vizet fakasztott. Athéné pedig olajfákkal ültette be a környéket. A király ez utóbbiakat választotta, így lett a város az istenség nevét viselő Athén. Fénykorát (a városállamok idején) Periklész korában élte, ekkor épült az Akropolisz is, a nagy Phei- diász műveként és irányításával. (Kivételes tehetsége mégsem mentette meg a száműzetéstől. Bár Periklész barátja volt, ellenségei elől Olümpiába kellett menekülnie, ahol bánatos magányában megalkotta a világ hét csodájának egyikét, a Zeusz- szobrot.) Az Akropolisz, a város közepén emelkedő dombon, Athén koronája. Szakszerű és művészi leírása szakértelmet és komoly építőművészeti ismereteket kíván. Az e feltételek híján lévő hiába mondja hogy milyen, hiába írná körül, hogy megossza a maga csodálatát. Az Akropoliszt látni kell, mert csak a látvány adhat felejthetetlen élményt. Az Akropolisz várat, tá- gabb értelemben városközpontot jelent. Minden jelentősebb görög városnak volt valaha akropolisza. Az athéni maradt meg viszonylag legépebben. Több részre tagozódik, (pontosabban tagozódott), s csak következtetni tudunk rá (főleg leírások révén), hogy milyen lehetett egyszer egészében. A propi- leának (előcsarnok) nyolc dór és ion oszlopa van. Az oszlopok karcsúságát növeli a 3 százalékos befelé dőlés. A főépület körül helyezkedik el a szárnyatlan Niké-templom, a Parthenon, amelyben hajdan Athéné 12 méteres, elefánt- csontból faragott, aranyozott szobra állt. Az Erektheiont, az első király emlékére emelték. És minden, minden csupa márvány... Az Akropolisz- tól távolabb, egy kis domb tetején áll a hajdani római konzul, Filopappus síremléke, aki a leírások szerint annyira szerette a görögöket és Athént, hogy a városra hagyta egész vagyonát, ezzel a feltétellel: a szomszédos dombon temessék el és síremléke az Akropoliszra tekintsen. Ezen a dombon volt egyébként az ókor híres filozófusának Szókratésznek is a börtöne; itt kellett kiinnia méregpoharát. Lent, közvetlenül az Akropolisz alatt, a domb lábánál terül el az agora (alapjai jól láthatók) és a csaknem teljesen épen maradt Hephaisz- tosz-templom. Az agora nem kizárólag a piac helye volt, hanem ünnepeké is. Például a négyévenként tartott Athé- né-ün népén itt vonult fel a nép díszes menetben. Az agora szomszédságában, az Ara- pagosz-sziklán a négyszáz, majd ötszáz fős athéni tanács tartotta nyilvános üléseit. A szikla alatti területen pedig — ahol emelvény volt, amire bárki felállhatott és elmondhatta véleményét — a népgyűléseket rendezték. (Periklész idejében mintegy 18 ezer arisztokrata és polgár jelentette az athéni népet.) (Következik: Kalandozás Athénban II.) Százezer forintra gondoltunk. A budapesti mérnök már meghozta a téglákat. Athén, az Akropolisz.
