Tolna Megyei Népújság, 1976. szeptember (26. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-01 / 206. szám

Mai számunkból A KÖ, A HÁZ ES AZ EMBER (3. old.) A KÖZSZELLEM KIHASZNÁLÓI (3. old.) ÖN KÉRDEZ — MI VÁLASZOLUNK (4. old.) SIMA ÜGY? (5. old.) AZ ACÉL KÖZT, AZ ALAPBAN (5. old.) Benke Valéria az oktatási igazgatóság tanáraival. Helsinki felkészült a világértekezletre A fegyverkezési hajsza be­szüntetése, a leszerelés és az enyhülés érdekében szeptem­ber 23. és 26. között Helsin­kiben tartandó világértekez­letet előkészítő bizottságok befejezték tanácskozásaikat a finn fővárosban. A helsinki világértekezle­ten megvitatásra kerülő prob­lémákról parlamenti képvi­selők, nemzeti szakszerveze­ti központok, ifjúsági és nő­szervezetek küldöttei, a kul­turális élet kiemelkedő sze­mélyiségei, egyházi vezetők, tudósok és újságírók folytat­tak előkészítő tanácskozást. Az előkészítő munkában a Szovjetunióból, más szocialis­ta országokból, európai, ázsiai, afrikai, latin-amerikai államokból és az Egyesült Ál­lamokból érkezett küldöttek vettek részt. Kitüntetések a népfrontnál Tegnap a Hazafias Nép­front megyei székházában dr. Kolumbusz Lászlóné. a megyei népfrontbizottság el­nöke kitüntetéseket adott át négy népfront-aktivistának. A Hazafias Népfront-moz­galomban kifejtett sokéves kiváló munkáért, a Hazafias Népfront országos elnöksége által alapított „A népfront­munkáért” kitüntető jelvényt kapta Nieth Teréz, a cikói népfrontbizottság titkára, Po­zsonyi Ignácné, a szekszárdi városi bizottság elnökhelyet­tese, Trázer Jánosné báta- széki aktivista és Csaba Já­nos a lengyeli népfrontbizott­ság titkára. Ez a legmagasabb szintű népfrontkitüntetés. Ugyancsak a kitüntető jel­vényt kapta meg Budapesten, a Hazafias Népfront székhá­zában Csaj bók Kálmán me­gyei és Kurucz József dombó­vári városi titkár. „Vietnam egy“ Észak- és Dél-Vietnam egyesülése, a Vietnami Szo­cialista Köztársaság megala­kulása tiszteletére kedden fotódokumentációs kiállítás nyílt a Pataky István műve­lődési házban. A megnyitó ünnepségen részt vett Orbán László, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke, Nagy Miklós, a KKI elnökhelyet­tese, valamint társadalmi,' politikai, kulturális életünk számos képviselője. Megnyi­tó beszédet mondott Vass Ist­vánná, az Elnöki Tanács tag­ja, az Országos Béketanács alelnöke és Nguyen Phu Soai, a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. A kiállított több mint 100 fotó és 20 plakát Vietnam tör­ténetéről nyújt áttekintést. Megismerteti a látogatókkal a 4 ezer év előtti honalapí­tást, az emberiség egyik leg­ősibb kultúrájának és mű­vészetének emlékeit. Nagy teret szentel a kiállítás a francia gyarmatosítók, majd az amerikai agresszorok el­len vívott hősi küzdelemnek, a 30 évig tartó áldozatos ellenállásnak, s a vietnami nép teljes győzelmének. Senke Valéria tegnap Tnlna megyébe látogatott illetékesek eldönteni, hogy hol szükséges még többet ten­ni, hogy a megyeszékhely, mint lakóhely otthonosabb legyen. A Jóreménység Tsz szőlé­szetéből Benke Valéria a tol­nai közös gazdaságba indult, hogy találkozzék a kertészet­ben dolgozó asszonyokkal. Munkanapja az esti órákban, a fadd-dombori KlSZ-vezető- képző táborban fejeződött be. Amikor ellátogat hozzánk, valójában hazajön, hiszen ezen a tájon élt és dolgozott tanítónőként. Itt kapcsolódott be fiatal korában a mozga­lomba. Annak idején számta­lanszor tette meg az utat Bátaszék és Baja között ke­rékpárral. Volt szakszerveze­ti titkár Szegeden, 1948-tól 1950-ig az MNDSZ budapesti titkára, 1950-től 54-ig az Or­szágos Béketanács titkára, évekig a Magyar Rádió és Televízió elnöke, azt köve­tően művelődésügyi minisz­ter, több ciklusban megyénk országgyűlési képviselője... Sokirányú elfoglaltsága mellett mindig szakít időt arra, hogy időről időre haza­látogasson. A határszemlén, amikor a Jóreménység Tsz szőlészetében járt, elmondta: Szekszárdhoz, a megyeszék­helyhez olyan emlékek is fű­zik, hogy személyesen vett részt a mezőgazdaság átszer­vezésében, s ő ajánlotta a Jóreménységnek a Jóremény­ség nevet. Harcostársai, ba­rátai közül sokkal találkozott ezen a napon. Sz. P.­Foto: Komáromi Tegnap Tolna megyében töltötte munkanapját Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társa­dalmi Szemle szerkesztő bi­zottsága elnöke. Ismerkedett a megye politikai, gazdasági helyzetének jelenével, talál­kozott az oktatási igazgató­ság tanáraival, ellátogatott az úttörőházba, megtekintette a Jóreménység Tsz ^szőlészetét, felkereste a sötétvölgyi út­törőtábort, a tolnai termelő- szövetkezet kertészetét és a fadd-dombori KlSZ-vezető- képző tábort. Közbeiktatott programként szerepelt a ko­ra délelőtti órákban a város­nézés. Benke Valériát a megyei pártház épületében K. Papp József, a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta és részletesen tájékoztatta a IV. ötéves tervben elért eredmé­nyeinkről, az V. ötéves terv feladatairól. A tájékoztatón részt vettek a megyei párt- bizottság titkárai, s a megyei tanács elnöke. Ezt követően Benke Valéria találkozott az oktatási igazgatóság tanárai­val, ahol István József üd­vözölte a magas rangú ven­déget, s beszámolt az intéz­mény eddigi tevékenységéről, terveiről. Elmondta egyebek között, hogy az intézmény fennállása óta 3394-en végez­tek különböző szintű politikai iskolát. Jelenleg az 50 osz­tályban a hallgatók létszáma 1117. A politikai ismeretek megszerzése iránt az érdek­lődés nőtt. Jellemző erre, hogy az idén 544-en felvéte­liztek. Benke Valéria elismeréssel nyilatkozott az oktatási igaz­gatóság tevékenységéről, fog­lalkozott az eszmei-politikai nevelő munka jelentőségével, s válaszolt a tanárok által feltett kérdésekre. Ebéd után rövid látogatást tett K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára és Rúzsa János, a városi párt- bizottság első titkára kísére­tében az úttörőházban. Ka- jári Antal, az úttörőház ve­zetője mutatta meg a játék­termet, a klubszobákat, a szakköri termeket, a sport­termet. „Örülök, hogy van, örülök hogy láttam” — mond­ta őszinte örömmel Benke Valéria. Nagy élményt jelentett vendégünk számára a város­nézés. Ismeri Szekszárdot, s túl azon, hogy a régit össze­hasonlította az újjal, asz- szonyszemmel azt nézte, mennyire lakályos, mennyire otthonos, s főleg a gyerekek szempontjából megfelelően tágas-e a város. Van-e ele­gendő zöldfelület, játszótér, mozgási lehetőség? Úgy véli, a javulás szembetűnő, észre­vehető, mégis Szekszárd lakói Először a kötelesség Nem lámpást emelgetve keresgéljük az önzetlene­ket, a kötelességüknél töb­bet, s mást is adókat, akik megtetézik tennivalóikat, s úgy hordják terheiket, mint kitüntetést. Sokan vannak, akik a köz javát a maguk javaként értel­mezik, s gyakorolják, hi­szik is, tanúsítják is, hogy a tettvágy, az alkotókész­ség, a közreműködés ne­mes igénye nem áll meg a kenyérkereset szabta ha­tárnál. Túllép azon, a ter­melést segítő ötletekkel, javaslatokkal, a lakóhely dolgainak intézésével, tár­sadalmi tisztségek vállalá­sával, melyekért, mind­ezekért, ha jár valami, csupán egy kézfogás, a kö­szönet. A kisebb közösségekben egy vagy néhány ember, az üzemben csoportnyi, a lakóhelyen szintúgy, s tá- gabb látóhatáron belül se­regnyi már, aki vállalta és vállalja a kötelességein, a fizetett munkáján felül ál­lót. Példájuk fénye erős, bevilágít oda is, ahol ké­nyelmesen meghúzódik a kelletlenség, az immel- ámmal tett kötelesség, a javadalmazással arányban nem álló munka. Azok so­rába tehát — s miért ta- gadnók, hogy hosszú, né­pes sor ez —, akik köve­teléseikben, igényeikben, vágyaikban mindent já­randóságuknak vélnek, ám cselekedeteikben addig sem jutnak el, ameddig el kellene jutniuk: fizetett dolgaik maradéktalan tel­jesítéséhez. Leírtuk, igaz: sokan van­nak, akik szívesen vállal­ják a kötelességen túli többletet. Leírjuk, igaz: sokan vannak, akik mást ugyan nem, de maradékta­lanul megteszik a köteles­ségüket. Sajnos, azt is le­írhatjuk, mert az is igaz, hogy társadalmunk min­den osztályában és rétegé­ben akadnak napot lesők, időt lopok, buzgó semmit­tevők, semmiért jó pénzt kapók. Emberi gyengék vi­szik, sodorják partszélre ezeket, hogy onnét nézzék, miként küzd a többi az árral. Van, aki ezért ügyesnek hiszi magát, a másik csak a mai napot rakja az elmúlt mellé, úgy jó neki, ahogyan éppen van. Mert nehéz Általában Károly helyett a mellet­tünk dolgozó Károlynak azt mondani, komám, ez így nem megy. Mert ké­nyelmetlen fölhivatni a főosztályvezetői vagy igaz­gatói irodába Megnevezet- len Pál helyett a valósá­gos ténfergő, munkáját imitáló ügyintézőt, s azt mondani, keressen más sé­tahelyet, vagy színpadot. Kínos a termelési tanács­kozáson, a brigádgyűlésen, szakszervezeti vagy párt­taggyűlésen azt mondani, hogy kik fölöslegesek, kik temetik naponta a mun­kát, nem érdemlik meg a bért. Nehéz, kényelmetlen, kínos... Mennyi jelző menti, magyarázza a meg- magyarázhatatlant. Azt, hogy hallgatunk, tesszük a dolgunkat, s azt is meg­csináljuk, amit nekik kel­lene elvégezniük. Mészáros Ottó Az úttörőház vezetője megmutatja a játéktermet. Határszemle.

Next

/
Thumbnails
Contents