Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-14 / 192. szám
1976. augusztus 14. r Uj ízesítőszer az asztalon A kerítés a családi vagy víkendház szerves része, a telek nélkülözhetetlen építménye. Elválasztja egymástól a telkeket, lezárja az út felé a területet, s megóvja a kertet, a házat a hívatlan látogatóktól. Ha gondosan és ízlésesen készítjük el a kerítést, szebbé teszi a házat és a telket, növeli értékét. Ne feledkezzünk el arról, hogy a kerítést az Országos Építési Szabályok betartásával, a helyi építésügyi hatóság előírásai szerint és engedélyével építhetünk. Tehát csak mindezek ismeretében és birtokában döntsünk majd. Milyen kerítést építsünk? Minél egyszerűbbet, olyat, amely beilleszkedik az utca vagy nyaralótelep környezetébe. A hivalkodó, giccses, színes állatfigurákkal, növényutánzatokkal „díszített” monumentális kerítések nagyon csúfak. Riasztóan túlzott méretükkel elnyomják a házat. ízléstelenek, nem illenek a környezetbe. Kerüljük az ilyeneket! Lakott területen, az utcafrontra tehetünk díszesebb kerítést, de oldalra már szerényebb is elegendő. A legegyszerűbb és leggyakrabban alkalmazott a drótfonatos, lábazat nélküli vagy a beton-, terméskő és téglalábazattal épített kerítés. A felerősítésre «szolgáló oszlop lehet beton, fa (például akác), szögvas vagy vascső. Készíthetünk kerítést falécekből is lábazattal vagy anélkül. Igen mutatósak, azonban rendszeres gondozást, festést igényelnek, mert különben hamar szétkorhadnak. A drótfonatú kerítéshez csak horganyzott vagy műanyag bevonatú drótfonatot szerezzünk be. Különösen az utóbbi igen praktikus, hosszú ideig tart, nincs ápolási, festési gondunk. Egyre több helyen látható beton vagy terméskő lábaza- tos vasrács kerítés, amely különféle lapos-, négyzet, betonacélból vagy redőnyvasból állítható össze. Kialakíthatók úgy, hogy a kerítést mezőkre tagoljuk és az acéldarabokat összehegesztve keretre szereljük. A tagolás sokkal hangulatosabbá teszi a kerítést. A rácsok állása lehet vízszintes, függőleges, ferde, vagy kombinálhatjuk. Ne legyenek azonban túl bonyolultak, mert különben zűrzavaros hatást keltenek. Tetszetősek az olyan kerítések, ahol a négyzet-, vagy betonacél rudakat belesüly- lyesztik a betonlábazatba, s nincsenek felül lezárva. A betonlábazat is mutatós, nem érdemes terméskőből, téglából készíteni. Ha mégis ilyet akarunk (ez lényegesen drágább a betonlábazatnál), szakemberrel készíttessük el. Ha ugyanis szakszerűtlen a munka, a téli fagy rövid idő alatt szétrepesztheti a lábazatot. A betonlábazatot magunk is könnyen megcsinálhatjuk, ha e munkában is járatlanok vagyunk, előtte feltétlenül kérjük ki szakember tanácsát. A nnál szebb lesz a kerítés, minél jobban beleilleszkedik a környezetbe. Sohase fessük rikító, élénk színűre. Kerüljük a fugák fehérre, feketére, vörösre festését is. Igen csúnyán elütnek a környezettől. SZENT-MIKLÔSSY FERENC Az illat- és ízanyagok egy része már a tápanyagban megtalálható, a többi az étel elkészítése során keletkezik, de főleg fűszerek alakjában kerül bele. Mindamellett az étkezőasztalokról nem hiányozhat az a néhány ízesítőszer és fűszer — só, paprika, bors, ecet, cukor —, ami az ízlésbeli különbségek kiegyenlítésére szolgál. Japánban, Kínában, az Egyesült Államokban és az utóbbi időben egyre több nyugat-európai országban egy új ízesítőszer is rendszeresen az asztalra kerül: a glutaminsav, vagy annak egyik sója, a nátriumglutamát. A . nátriumglutamát meghatározott koncentrációja a tyúkhús ízének illúzióját kelti, a hústalan ételeknek húsízt kölcsönöz, és különböző ételekhez adagolva fokozza azok természetes zamatát, úgynevezett „ízkiemelő” hatása van. A nátriumglutamát csökkenti a hagyma erős ízét, a zöldségek nyers szagát és néhány étel jellegzetes vagy keserű ízét. Nem csodálható tehát, hogy az élelmiszeripar, a konzervipar, a modern szakácsművészet ma már kiterjedten alkalmazza ezt a „sokoldalú” anyagot. Ázsia országaiban, ahol főleg rizzsel, szójababbal és zöldségfélékkel táplálkoznak, évszázadok óta szárított tengeri algákkal ízesítik az ételt. Az étel a szárított és porrá dörzsölt algától kellemes mellékízt kap, ami ellensúlyozza az említett tápanyagok túlságosan édes ízét. Japán tudósok a század elején megállapították, hogy az algákban rejlő ízesítőanyag nem más, mint glutaminsav. Később kiderült, hogy a gombákban sokkal több glutaminsav található, mint az algákban (ez magyarázza meg a gombás ételek jellegzetes, pikáns ízét). Azonban még ennél is több van a bú- zasikérben és a melaszban, így a nagyüzemi előállítása is ezekből történik. Farmer fagyban - kánikulában? Alkalmi blúzok Fázósan topognak a gyerekek az iskola előtt. Havat hord a szél, pirosra csípi arcukat. Nincsenek vékonyan öltözve, mégis fáznak, mert a télikabát és a bakancs között a legtöbbjüknél előtűnik a farmermadrág. Praktikus, nehezen elnyűhető öltözet. De télen? Kopogós fagyban? Beköszöntött a kánikula? A gyerekek lent fociznak az iskolaudvaron. Dől róluk a veríték. Némelyek félmeztelenre vetkőznek. De alul tornanadrág, rövidnadrág helyett a nélkülözhetetlen farmer. Kánikulában? Harmincöt fok melegben? Balatoni gyermeküdülő. Remek fürdőidő. Reggeli után levetik a lurkók a melegítőt, a farmernadrágot, felkapják az úszónadrágot, aztán irány a víz. Mikor ebéd előtt feljövünk a partról, legyen bármilyen elviselhetetlen kánikula, újra felhúzzák a farmert. Valódi áldás ez a nadrág, a hagyományosból 2—3 is elszakadna, s ezt még mindig lehet hordani. De mindig, minden időben? Nyaranta alig látni már gyerekeket rövidnadrágban. Az üdülőkbe is úgy eresztik el őket a szülők, hogy kifelejtik a csomagból ezt a ruhadarabot. Az úszónadrág és a farmer között nincs átmenet. Maguk a gyerekek is elszoktak tőle. Vidáman csurog a verítékük, alig lehet leimádkozni róluk a felesleges holmit. Valamiféle érthetetlen röstelkedés alakult ki bennük, nem szeretik a rövidnadrágot. Persze mindez összefügg az elnyűhetetlen mindig- nadrág divatjával, amely az öltözék elmaradhatatlan darabja lett télben-nyárban, fagyban-kánikulában. (átányi) A blúz ma a divatban főszerephez jut és aki a szoknya-, nadrágviseletre rendezkedett be, annak a blúzok változatos cseréje mindig új öltözéket kínál. Rajzainkon négy különböző típusú blúzt mutatunk be. 1. sz. modell: Apró mintás selyemből vagy madeiraanyagból is készülhet, a derékrész és az ujja felső része, néhány vékony szegővel. A nagyobb méretű gallér szélét csipkefodor díszíti, rejtett gombolással készült. 2. sz. modell: Mongol stílusú asszimetrikus záródással készült blúz, mely állónyakkal megoldott, jacquard selyemből vagy mintás selyemből igen szép. A hozzá való nadrág, amely szövött vagy kordbársony lehet, elöl fűzéssel díszített. 3. sz. modell: Nagymintás selyemanyagból készült tunika, mindkét oldalán hosz- szú hasítékkal, az elején a betétrész és a kézelő elütő színű anyagból. Kissé trapéz vonalú szoknyával vagy nadrággal hordható. 4. sz. modell: A nagyon vékony jerseykelméből készült, pulóver hatású blúz erősen dekoltált. A derekán — csak vékony derekúaknak való — 2 méter hosszúra szabott szövet-, műbőr vagy bőröv, amelyet előre-, hátratekerve viselnek és csattal zárják. Nádor Vera 1. Múlnak az évek, s lassan mi is elmúlunk. Az ifjú generáció számára a mi fiatalságunk története már történelem. Arra gondoltam, első kézből kell adni az utókornak, ami a felszabadulás után a gépállomásokon történt. Ne értse félre az utókor, nem a személyemről van szó, hanem az ország akkori traktorosairól. És azok- ról a vezetőkről, akik A minket irányítottak. Ránk, traktorosokra várt a földosztás után, hogy a kapitalizmusból kihasítsuk a szocializmus barázdáit. Ez nem volt könnyű munka. A volt földesurak és szekértolóik körömszakadtáig védekeztek. Meg akarták tartani földjüket, hatalmukat. Mi is, apáink is és azok apjai ezer éven át az uraknak dolgoztunk. Ezeréves jogunk volt, hogy a földet magunkévá tegyük, megműveljük, eredményét javunkra használjuk. Eljött a földosztás. Aki földet igényelt, bízott a jövőben. A bizottságok okos gyülekezetében a falvak legkiválóbbjai foglaltak helyet, ők határozták el, ki hol és mennyi földet kapjon az uraságéból. A földet nemcsak ki kellett osztani, hanem megművelni is, vetni, aratni, betakarítani. Az indulás első napjaiban az új kormány létrehozta a gépállomások hálózatát. Megbízható vezetőket állítottak a gépállomások élére, s keresték azokat az embereket, akik valami keveset értettek a géphez, vagy a mezőgazdasági gépesítéssel kapcsolatban valamilyen iskolát végeztek. Ezek az emberek tanították a traktor, vetőgép kezelésére azokat, akik csak láttak traktort, de még soha nem ültek nyergében. A gépállomások feladata az volt, hogy ne csak műveljék a földet, hanem a kultúrát, a párt politikáját is elvigyék a faluba. Részese voltam a gépállomások megalakulásának, traktorosként szolgáltam a népet, s mostani emlékezésem nem a hiteles történetet rögzíti, hanem szubjektív élményeimet. Ezért előfordulhat, hogy a dátum, a név, amit néha használok, nem pontos. Elnézést kérek az olvasótól, 30 év küzdelmei állnak a traktorosok mögött, a gépállomások mögött, amelyek a magyar szocialista mezőgazdaság első üzemei voltak. 1948-ban a gépállomások a termelőszövetkezeti csoportokkal működtek együtt. Nagyon sokat dolgoztunk azokban az években. Az egész országban körülbelül kétszáz gépállomás volt. A gépállomások dolgozói régi, használt traktorokkal kezdték a munkát, sokszor kellett az értetlenség, sőt az életveszélyes fenyegetés ellenére is bizonyítani, hogy a föld gépi megművelése a jövő mezőgazdaságának az alapja. Jó minőségű munkára volt szükség a termelőszövetkezeti csoportokban és az egyéni gazdaságokban. A nagygazdáktól elvett traktorok, Fordson, Hanomag és Hoffher gépek voltak a munkaeszközeink. A cséplőgépeket is nagygazdáktól irányították a gépállomásokra. A hőskorban az erőgépeken nem volt vezetőfülke. Az esőköpeny volt az egyetlen védőfelszerelés, kukoricakupacokban, szalmakazlakban aludt a váltásig a traktoros. 1949-ben kaptuk az első négyszemélyes lakókocsit. Ezt általában mindenhova magunkkal vontattuk, ahol több napot, s éjszakát töltött a brigád. Mivel egy traktorosbrigádhoz általában nyolc személy tartozott, így egy lakókocsi nekünk elég volt. (Folytatjuk) Stier István bizonyítványa a gépkezelői tanfolyamról CSALÁD-OTTHON Milyen kerítést készítsünk?
