Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-13 / 191. szám
e ^pújság 1976. augusztus 13 Kerékpár Országos csúcs Folytatódik Budapesten a kerékpárosok pályabajnoksága. Az ifjúságiak üldöző versenye — a szekszárdiak szempontjából — rendkívül eredményes volt. A két szekszárdi fiú, Halász és Pálinkás 15 perc alatt kétszer javította meg az országos csúcsot az ifjúságiak 4000 méteres üldöző versenyében. Először Halász László, majd néhány perc múlva Pálinkás Csaba állított fel ezen a távon új országos rekordot. (Edzőjük: Schneider Konrád.) Képünkön: balról Halász László, jobbról Pálinkás Csaba. A IV. gemenci vitorlázórepülőbajnokság harmadik versenynapjának reggelén már kora hajnalban felzúgtak a vontató repü_ lőgépek motorjai. Az előző napi versenyfeladat, egy háromszög, útvonal megtétele a standardkategória versenyzői számára, majdnem kivétel nélkül túl keménynek bizonyult, s az útvonalat estére, leszállni kényszerült vitorlázógépek, rajzolták ki a földeken. Értük indultak a ködös napfelkeltében a motorosok és az autó vontatta szállítókocsik. Mire azonban közülük az utolsó is hazaérkezett az őcsé- nyi repülőtérre, már késő volt, hogy rajthoz álljanak. így csak a másik, a 15 méternél hosszabb szárnyú gépek, a szabadosztály versenyzői kaphat, tak feladatot, méghozzá, tekintettel a jó időjárásra, nem is kicsit: Szegedre kellett ellátogatniuk a levegőben, kétszer is, ami nem kevesebb, mint 408 kilométer megtételét jelenti, leszállás nélkül. Az elsőként hazaérkező Gönczi Péter, a Könnyű, ipari Minisztérium repülőklub. jának versenyzője, egyben a vitorlázórepülő-válogatott keret edzője, 94 km/óra átlagsebességet ért el, s így valamivel több mint négy óra alatt teljesítette a feladatot. A verseny összesített értékelésében — három versenyszám után — a szabad kategóriában Gönczi most 2943 ponttal vezet. A kategória szekszárdi versenyzőjét, Simó Willy t, mindössze 323 pont választja el tőle, ő jelenleg a negyedik helyen áll. A standardosztály versenyzői, nek élén két versenyszám után még mindig a szekszárdi Kóré Vilmos áll, 1644 ponttal, bár a szolnoki Kaszab István (1627 pont) és a pécsi Elek Tivadar (1626 pont) erősen szorongatják. A versenynek azonban még csak az elején vagyunk, és a szekszárdiaknak még bőven lesz idejük megerősíteni, illetve javítani helyezéseiket. Európa-kupa A Kupagyőztesek Európa- kupájában a legjobb 16 közé kerülésért játszott visszavágón a Cardiff-i l:0-ás győzelem után a walesi Cardiff City 2:1 (0:1) arányú vereséget szenvedett a genfi Servette csapatától. Mivel a walesiek idegenben gólt rúgtak, ők jutottak a legjobb 16 közé. Atlétika Szerdán rendezte a MASZ a Népstadionban az 1976. évi országos összetett atlétikai bajnokságot, melyen a Szekszárdi Dózsa két versenyzője: Ruip Lászlóné és Link Klára indult. Ruipné a felnőttmezőnyben állt rajthoz, míg Link Klára az utánpótlás korcsoportban szerepelt. Ezúttal Link Klára szerepelt eredményesebben, 3257 ponttal III. helyen végzett. Rész- eredményei: 100 gát 16 mp, súly 947 cm, magas 145 cm, távol 518 cm, 200 m 27,2 mp. Ruip Lászlóné 3787 pontja csak a 9. helyhez volt elég, de közben 583-ról 589-re javította a távolugrás megyei csúcsát, melyet 1970-ben ért el. Részeredményei: 100 gát 14.8 mp, súly 904 cm, magas 160 cm, távol 589 cm, 200 m 25.8 mp. Készül a bográcsgulyás. Az első asztalnál jobbról: Bresták János (Érsekújvár), balról: Gál Lajos (Viszkóza SK). A hátsó asztalnál jobbról: Hámori András (Szigetvár), balról: Kormányos Zoltán (Tapolca). A szekszárdi városi sakk- szövetség ismét hallat magáról: országos mesterjelöltversenyt rendez. A 36 résztvevő Óbányán, a KISZ-me- gyebizottság jóvoltából — turistaházukban — kapott elhelyezést. A KISZ városi bizottság védnökséget vállalt a verseny felett, mely az erkölcsi támogatás mellett biztosítja a szükséges anyagi fedezetet is. Halmai László, a városi sakkszövetség vezetője jó szervezésének eredménye, hogy a 36 sportember saját költségén (az étkezési költséget fizeti) vesz részt a kéthetes táborozáson. A 36 közül tízen mesterjelöltek, míg tízen csillagos I. osztályúak. A hely festői és ideális e sportág űzőinek: jó a levegő, a csend, a nyugalom. A versenyszoba a szabadban, a fák alatt van. Naponta egy játszma keretében mérik ösz- sze tudásukat, utána nagy sétákat tesznek az erdőben és ha megkívánják, ismét asztalhoz ülnek egy-egy partira- A második versenynap után Hámori András (Szigetvár), Kormányos Zoltán (Tapolca), Tichy Rács József (Budapest), Kotner Ferenc (Székes- fehérvár) és Orsó János (Tapolca) alkotta az élmezőnyt. Az utolsó versenyre 19-én kerül sor, majd ezt követi az eredményhirdetés és a tiszteletdíjak átadása. A legjobb hat versenyző mellett külön- díjban részesül a legjobb csillagos, a legjobb I. osztályú, valamint a legeredményesebb Tolna megyei versenyző. A sakkverseny vezetője Halmai László örömmel újságolta: kitűnő az étkezés, mely elsősorban Neubauer Jánosné kitűnő szakácstudományának köszönhető. Általában a szabadban, bográcsban főzik az ebédet, melyet jóízűen fogyaszt a társaság. Tömegsport Augusztus 20. Dombóváron Dombóvár készül augusztus 20. méltó megünneplésére. A dombóvári sportfelügyelőség a sportkörök bevonásával gazdag műsort állított össze. A Vasutassporttelepen 9 órától kispályás labdarúgó-mérkőzések, kerékpárverseny, meghívásos férfi és női sakkverseny lesz. A sporttelep melletti Béke-parkban kocogás, az MHSZ-lő- téren 9 órától meghívásos verseny, délután 16 órai kezdettel az Alkotmány Tsz sporttelepén : Domb. Tsz— Domb. Láng Vasas barátságos labdarúgó-mérkőzés. 8. (Befejező rész.) — Hát — felelte az ausztrál férfi — nálunk természetesen a legnagyobb szerepet a magántőke és a vállalkozás játssza, de az állam igyekszik a nagyobb vállalkozásokat állami kézbe venni. — Ó! — a nagybácsi visszahanyatlott a székbe. Gyuszi konyakot töltött, megitták, Foster az órájára nézett, s ekkor mindenki egyszerre tett fel kérdéseket. Irénke rövidítve fordított, hogy ne maradjon le. Megtudták, hogy Miska kerékpáron jár be a gyárba. (Gyuszi elégedetten pillantott Ernőre, aki nemegyszer gúnyos célzásokat tett, hogy dehogyis nincs kocsijuk, ott mindenkinek van kocsija, a mozikba is autóval állnak be, egyszerűen nem írják meg, hogy ne kelljen csomagot küldeniük.) A mama csak félfüllel figyelt oda, egyre csak az járt a fejében: nem bánt meg semmit, nem bánt meg semmit! Szerette volna most itt azonnal kikiáltani, hogy ő igenis, nagyon megbánta, amit tett. Megbánta, hogy Ernő susmorgásainak felült, s nagyon-nagyon megbánta azt a gyűrű- dolgot. De nem lehet, most is gyáva, fél a veje lenéző mosolyától, s Joli hideg pillantásától. Nem is érti, de Joli már évek óta mintha nem is az ő lánya lenne. Búcsúzáskor, ha át akarja ölelni, a legfőbb gondja: „Mama, ne borzolj össze!” Babszival is olyan három lépés távolságból bánik... Nem, nem lehet, megírni is nehéz, de kimondani itt mindenki előtt — lehetetlen. Felállt, repkedtek a kérdések, feleletek mögötte, bement a másik szobába, kinyitotta a polcos szekrényt, s a lepedők háta mögül elővette a kis fadobozt. Családi ékszerek. Nem volt már sok, Joli majd mindet elkérincsélte, könnyen megtalálta a férje vastag, divatjamúlt óraláncába akadt vékony kis gyűrűt. El volt törve. Akkor tört el, mikor ő, mint egy állat lerántotta Klári kezéről. Mint egy állat. Belép a hálóba, Klári a dobozban turkál. — Mit túrsz ott? — A régi gyerekgyűrűmet keresem, elviszem emlékbe. — Akkor már meg is találta, a bal keze kisujjára húzta fel. — El-vi-szed? — Igen, elmegyek. — Bizonyára hozzájárult a hosszú hetek óta tartó idegfeszültség is, a rádióban a szinte óránként változó ellentétes nyilatkozatok, a romos utcák, a tereken frissen hantolt sírok a hinta és a homokozó mellett, a szüntelen géppisztolypattogás és tankdübörgés, Gyuszi és Ernő ádáz, az ordítozásig fajuló vitái (akkor még náluk laktak Joliék). Lehet, hogy mindez hozzájárult, de ő akkor kizárólag csak arra gondolt, hogy milyen önfejű, istenverte makacs ez a Klári. Gyűlölte. Igen, határozottan gyűlölte. Mert az elmegyek, ezt minden magyarázkodásnál jobban érezte, azt jelenti vele megy el. Miskával. — Nem mész sehova. Innen nem mész el! — Dehogynem, mama. — Ekkor vesztette el a fejét, erre a szinte szelíd, de mégis elszánt dehogynemre, mert akkor már ő is tudta, a dehogynemnek lesz igaza. Ekkor ugrott oda, s rántotta, nem is rántotta, tépte le a vékony kis gyerekgyűrűt az ujjáról. A gyűrű eltört, meg is vé- rezte Klári ujját. Klári akkor azt mondta: — Azt hittem, ez az én gyűrűm. Azt hittem, örökbe kaptam hatodik születésnapomra. — ö meg: — Semmi sem a tied, semmi, érted, semmi! — Klári: — Hát persze hogy értem. — S azon nyomban elment. Egy szál ruhában, még alsóneműt sem vitt magával. Két évig nem is írt. Aztán mégis írt, eleinte csak pár soros, később kissé melegedő hangú, de azért inkább csak olyan tudósításféle leveleket. „Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét — gondolta —, de persze nem lehet.” Forgatta a gyűrűt, nyomogatta a könnyen engedő szárakat, hogy úgy ahogy összepásszoljanak. Mire visszament, Fosterék éppen búcsúz- kodtak, Ernő ajánlkozott, hogy elviszi őket a kocsiján, nem kell taxit rendeljenek. Nagyon köszönték a szíves vendéglátást, külön a finom kompótot. Odalépett Fosternéhez, megfogta az asszony kezét, Jessie meglepetten pillantott rá és felhúzta a kisujjára a gyűrűt. — Klárinak. Gyerekkori gyűrűje volt. Itt felejtette. Irénke fordította. — A vám miatt, így nem szólnak érte. És repedt, vigyázzon, le ne csússzon... — Azt is szerette volna megüzenni, hogy legközelebb már másmilyen képet küldjön, ne kengurusat és ne moziplakátost, de ezt nem lehetett. Túl bonyolult volt. Tán csak ő értette ezt egyedül, ő is inkább csak érezte... A gyűrű históriáról sem tudott senki más, a férjének sem mondta el. Fosterné megnyomogatta a gyűrűt, biztosította, hogy vigyázni fog rá, s rendben átadja Klárinak. Az ablakból nézték, ahogy elindult a Citroen. Ernő ügyesen és elegánsan vezetett. Joli kiment Babszival kezet mosni, Gyuszi újabb adag feketét töltött Irénkének és a nagybácsinak, a mama nem kért többet a szíve miatt. Nagy csendben kortyolgatták a feketét. Az asztal közepén ott feküdt a kengurus kép Klárival. A nagybácsi felvette, nézegette. Tulajdonképp tréfának szánta, de komolyra sikerült, mikor kimondta: — Ha itt marad — mondta —, a büdös életben nem lett volna kenguruja. — Hát ez biztos! — felelte Gyuszi. — Ez aztán biztos —, s arra gondolt, hogy ezt a baromi beköpést majd megbeszéli Irénké- vel. Már kötél sem kell hozzá. Hernádi halkan mondta: — Nem mintha lényeges lenne, de biztos, hogy nem az övé a kenguru. A mama nem szólt semmit, nekilátott, hogy leszedje az asztalt. A Citroenben Fosterék nem tudtak beszélgetni Ernővel, így hát udvariasságból egymással sem beszéltek. Mikor a Duna melletti útra fordultak, az asszony kinézett a sárgásbarna, olaj foltos, megállíthatatlanul hömpölygő folyóra, Foster pedig elővette a noteszát és áthúzta a Hernádi nevet. UITORLAZOREPÜLES Sakk Mesterjelöltek versenye
