Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

© Képújság 1976. augusztus IS. Bajnok: Pálinkás Hírek Négy olimpikon tart élmény- beszámolót 13-án a szedresi művelődési házban. Az aranyérmes Magyar Zoltán, a negyedik helyen végzett női kézilabdacsapat erőssége : Sterbinslky Amália, valamint két ismert ökölvívónk, Bada- ri Tibor és Kajdi János. Kezdési idő: 18 óra. ♦ Női tekézőink július 25-én kezdik az őszi idényt. Ezen a napon Csornán mérkőz­nek. Szeptember 5-én Szek- szárdon fogadják a Bakony Vegyész csapatát, szeptember 9- én ismét hazai pályán ve­szik föl a küzdelmet a Buda­pesti Postás ellen. Szeptem­ber 19-én Budapesten a Be­loiannisz ellen játszanak. E<?v hét múlva, 26-án Zalaeger­szegen az Építők ellen mér­kőznek. Október 3-án Szom­bathelyen a Sabaria ellen játszanak, majd a szezon utolsó mérkőzésén, október 10- én hazai pályán a Kapos­vári Vasas ellen mérkőznek. * Augusztus 9-től a Bratis­lava! Lokomotív, augusztus 12-től a jugoszláviai Bácska- topolya női kosárlabdacsapa­ta Szekszárdon edzőtáboroz, készül a Sió-kupa nemzet­közi tornára. Az említett két csapaton kívül a Várnai Spartak, valamint a házi­gazda Szekszárdi Vasas vesz részt a kupán. ♦ Szombaton és vasárnap Győrben kerül sor a legjobb ifjúsági atléták ellenőrző ver­senyére, melyre megyénkből Ötvös, Pálinkás, Hammer és Gazdag utazik. ♦ Szombaton és vasárnap Debrecenben a serdülő „A” vidéki összetett bajnokságon is indulnak legjobb verseny­zőink. A Szekszárdi Spartacus ke­rékpárosai a Vasas-kupa ver­senysorozata után, hétfő dél­után Budapesten folytatták szereplésüket az országos pá- lyabajnokságon. Ez a ver­senysorozat csütörtökön ér véget, majd pénteken és va­sárnap — szintén Budapesten — az egyéni és csapatbajnok­ságon szerepelnek. Kedden az ifjúságiak 1000 méteres időfutamában Pá­linkás Csaba szerezte meg a bajnoki címet (edzője: Schneider Konrád). Harma­dikként Halász László érke­zett a célba. Az ifjúságiak 4000 méteres üldöző csapat1 versenye is szekszárdi sikert hozott. A Pálinkás, Halász L., Liska, Szunyogh összetételű csapat szerezte meg a bajno­ki címet. A 2000 méteres ál- lórajtos időfutam versenyen Halász Zoltán az előkelő 3. helyen végzett, mindössze két tized másodperccel gyen­gébb idővel, mint a győztes. Brozovácz 5. lett. Pálinkás Csaba Kerékpár Kajak-kenu Jól kezdtek a szekszárdiak Tatán került sor az orszá­gos C típusú minősítő kajak­kenu versenyre, melyen ott voltak a Szekszárdi Szövet­kezet fiataljai is. Az orszá­gos bajnokság után a serdülő­korú versenyzők — az ifjú­ságiak korcsoportjában — megkezdhették a minősítő pontok gyűjtését. A szekszár­diak szereplésével elégedet­tek lehetünk, jó helyezéseket értek el. A szekszárdiak így szerepeltek : K—1, női, ifi, 500 m: 1. Ritt Gabriella. (Ritt győzelme nagy meglepetést keltett). K—2, női, ifi, 500 m : .. .2. Barina Márta—Ritt Gabriel­la (értékes pontokat szerzett párosunk). K—2, férfi, ifi, 500 m: ...2. Prischetzki Ta­más—Tóth Csaba (Párosunk jó szereplését versenyről ver­senyre folytatja.) K—2, férfi, ifi, 5000 m : .. .4. Prischetzki Tamás—Nemes Tamás. (Jól mutatkoztak be az első hosz- szú távú versenyükön ver­senyzőink.) K—1, serdülő, fiú, 2000 m : .. .2. Kovács Gá­bor, .. .4. Halász Balázs. K—1, serdülő, fiú, 500 m: .. .3. Kovács Gábor, .. .5. Ha­lász Balázs. így látta tudósítónk Kézilabda Alkotmány-kupa A Szekszárdi Szövetkezet NB Il-es női kézilabda­csapata Dunaújvárosban az Alkotmány-kupa mérkőzés­sorozaton vett részt. Ezúttal a következő játékosok szere­peltek: Kadosa I., Verhás A., Czakó M., Laborcz E., Sztá- ronszky G., Zimmermann M., Gaszier M., Kovács M., Mol­nár E., Szabján M., Zsinkó M., Wurst M. A mérkőzések jól szolgálták a szombaton kezdődő bajnokságra való felkészülést. Ami az érde­kesség: szombaton ismét Du­naújvárosban szerepel a szekszárdi csapat a Duna- vidéki Vendéglátó ellen. A szekszárdi csapat a Du­naújvárosi Kohász ellen ll:ll-es eredményt ért el. Ld: Laborcz 6, Zimmermann 2. A lengyelországi NB I B-s Krapkowicétől 16:14-es vere­séget szenvedtek. Ld: La­borcz. 4, Verhás 3. A hely­osztón, melyet a 3—4. hely megszerzéséért játszottak, a Szekszárdi Spartacus a Du- navidéki Vendéglátó ellen 12:7 arányban nyert. Ld: Czakó 5, Laborcz 3. Az Alkotmány-kupa vég­eredménye: 1. Tatabányai Bányász, 2. Krapkowice, 3. Szekszárdi Spartacus, 4. Du- navidéki Vendéglátó, 5. Dunaújvárosi Kohász, 6. Ba­laton Bútorgyár. Az NB III. délnyugati cso­portjának egyik újonca a Paksi SE. Vasárnap volt az együttes bemutatkozása, ami­kor a volt NB Il-es Buda­pesti Spartacus ellen l:l-et ért el. A mérkőzésről tudó­sítónk, Zerza József így nyi­latkozott: — Az első félidőben meg- illetődötten játszott a csapat. Ez különösen Kiss Gabi já­tékán látszott meg, , akinek ellenfele az NB I-et is meg­járt Sárközi volt. A második félidőben már megnyugod­tak a mieink, jól játszott a csapat. A Bátaszékről igazolt Majsai és a Kölesdről igazolt Kalmár végigjátszotta a mérkőzést, jó teljesítményt nyújtottak. A Dunaszent- györgyről igazolt Kovács mindössze 20 percet volt a pályán, de ez kevésnek bi­zonyult ahhoz, hogy bizo­nyítsa tudását. Annyit már A megye atlétikai szak­osztályainak pontversenye. A felsoroltak között csak azok találhatók, melyek pontokat szereztek. 1. Szekszárdi Dó­zsa 1239, 2. Bonyhádi Spar­tacus 521, 3. Dunaföldvári Szöv. SE 383, 4. Dombóvári KSE 329, 5. Tamási Szöv. SE V elárult, hogy lelkesedésben nincs hiány. A közönség megtapsolta a szép akciókat és a zászlókkal, kereplőkkel, felszerelt „B” közép mind­végig lelkesen biztatta az együttest. Mindent összegez­ve, a bemutatkozás jól sike­rült, várjuk a folytatást... 303, 6. Tolnai VL 215, 7. Fad- di Tsz SK 213, 8. Paksi SR 142, 9. Bonyhádi Gimn. DSK 79, 10. Szekszárdi Gimn. DSK 35, 11. Hőgyészi MEDOSZ 15, 12. Bátaszéki VSK 8, 13. Szekszárdi Eü. Szakköz. DSK 5, 14. Dombóvári 516. sz. DSK 3 ponttal. Atlétika RAK0SY GERGELY AZ ÜZENET A kislány megszeppenve megállt, le­eresztette a karját, de azért még egyszer elismételte: — Kenguru vagyok. — Ah, she says she is a kangaroo — mondta nevetve Fosterné. Tolmács nélkül is megértette azonnal a helyzetet. — What a lovely child! — Felállt, a gyereket ma­gához vonta. — Klári unokahúga — magyarázta Irén- ke. Bár eddig személyes érintkezésben nem volt a Hernádi családdal, nagyjából min­dent tudott róluk. Háziasszonya már az első napokban egy műkedvelő detektív alaposságával számolt be az egész házról. Kláriról is. — Nem járja, hogy mi csak itt ülünk, s nem tudjuk, miről folyik a beszéd — mondta Joli. — Láthatod, tetszik a lányod, ennyi az egész — jegyezte meg Ernő. A mama és a nagybácsi egyszerre for­dultak Irénkéhez. — Hogy mit üzent a lányom, azt kér­dezze meg — mondta a mama. A nagybácsi pedig: — Azt mondja meg nekik, hogy itt nem lehet sztrájkolni! De Irénke nem akarta zavarni Fostert, aki a kenguru szóra homlokára csapott, s most a tárcájában keresgélt. Nem volt egy­szerű a dolog, szerteszéjjel különféle cé­dulákon és a noteszában legkevesebb öt­ven cím volt, s fénykép is nagyon sok, egy csomó olyan emberről, akiket csak felüle­tesen vagy egyáltalán nem is ismert. Nem tettek senkinek kötelező ígéretet, de azt nem lehetett megtenni, hogy legalább fel ne jegyezzék a címeket. Nagy szó egy eu­rópai utazás. Híre ment a vasútnál a kol­légáknál, a szomszédban, sőt az egész ut­cában, még a fűszeresük is megadott két címet, egy londonit, s egy finnországit, mikor Jessie lemondta a tejet és a süte­ményt. Végre mégis csak meglelte amit keresett. Kitette az asztalra. Majdnem le­velezőlap nagyságú, színes fénykép volt. Klári egy kis kenguru mellett guggol, gyön­géd erőszakkal fordítja az állat fejét a len­cse felé. A háttérben facsoport. Hernádiné vette két ujja közé a képet, a többiek köréje gyűltek, Babszi a hóna alatt kandikált ki rá. — Eukaliptuszfák — mondta Foster. — Nagyszerű fa, kitűnően bírja a szárazsá­got, levelei élükkel fordulnak a Nap felé. Irénke hűségesen fordította. De senkit nem érdekeltek az eukaliptuszfák. Klárit nézték és a kis kengurut. — A farkára támaszkodik, s ni, a farka vége fekete, jaj de édes — mondta Babszi. Klárit életében soha nem látta, csak a ken­guru érdekelte. — Mennyi ősz haja van! — mondta a mama. Kitűnő, éles kép volt. — Lehet, hogy csak a fény játéka — je­gyezte meg Ernő. — Mennyi ősz haja van! — ismételte meg a mama. — Ősz vagy nem ősz, nagyon jól néz ki — mondta Hernádi. Ez volt a legjobb kép, amit Klári eddig küldött. Nem küldött sokat. Távoli, kis ala­kú képek voltak. De ez most nagyon jó, közeli kép volt. Egyben megegyeztek azon­ban a fényképek, Miska egyiken sem volt látható. Klári egyedül az utcán, mozi­reklám előtt; két ismeretlen nővel egy banánfa alatt; egyedül a tengerparton; hát­térben hatalmas hullámok. S most a kis kenguruval. Hernádiné eddig azt hitte, mindez véletlen, de most rádöbbent: nem az. Jelent valamit. Ilyesmit: semmi közö­tök hozzá, elmartátok. Semmi közötök Mis­kához. Fájdalmas felismerés volt. Sokkal fájdalmasabb, mintha Klári kereken meg­írta volna. És ez nem film, ahol a végére minden rendbejön. Nem, ez nem film. Az ősz hajszálak egyre szaporodnak, s a köz­tük lévő ezerkilométerek nem csökkennek, ha akár tíz műholdat lőnek is fel naponta. Irénkének egyszeriben eszébe jutott, mit is jelent üzenni. Több jelentése. is eszébe jutott. Send a message és send word to... Ott volt a hiba, hogy egyszavas igék után keresgélt. Üzenni — ezt egyszerűen nem lehet egy szóval kifejezni az angolban. Csak úgy, hogy üzenetet küld vagy szót küld... send word to... Megkérdezte hát, küldtek-e, küldött-e Klári szót. Ezt felelte némi gondolkodás után a fér­fi: — Azt üzente, hogy nem bánt meg sem­mit. — Nem hasból mondta, valóban ezt üzente Klári, éppen mert furcsának találta, maradt meg a fejében. Irénke fordította. — Azt elhiszem! — mondta a nagybácsi. — Viszont kár lelkesedni, mert ennek aztán semmiféle politikai vonatkozása nincs — mondta Gyuszi, s még szeretett volna valamit hozzátenni, de aztán meggondol­ta magát, nem akarta az anyját meg­bántani. * Sorra járt a kép, kézről kézre. — Legyen szíves, mondja meg már ne­kik, hogy itt nem lehet sztrájkolni! Irénke megmondta. Foster kényszeredetten mosolygott. Nem tudta, mit feleljen. Nem tudta, mit várnak tőle. Végül is a tények mellett döntött. ö maga is pályamunkásként kezdte és tu­catnyi sztrájkban vett részt, egyszer három­heti, kétszer nyolc-nyolc napi munkabére bánta és négyszer állt bíróság előtt. — Ná­lunk lehet sztrájkolni — mondta —, de az eredmények lényegtelenek, s bizony több­ször van belőle bírósági ügy, mint itt gon­dolnák. A nagybácsi dühösen legyintett. Fél a pacák, azért beszél így. Majd kifog rajta. Joli piskótát kínált körül, nem is vett be­lőle, hanem sürgetően Irénkéhez fordult: — Akkor kérdezze meg, el tud-e képzelni olyan gazdasági életet, ahol nincs magán­tőke-kezdeményezés ! (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents