Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
6 ^PÚJSÁG 1976. augusztus 11. Poznanba utaznak A junior atlétikai belügyi spartakiádra a Szekszárdi Dózsából Szabó Miklós vezető edzővel Vida Adrienn, Jéhn Katalin, Schwébl Mária, Strigens Csaba és Csáb- rák János Lengyelországba utazik. Az építők példát mutattak IV. Gemenc-kupa Szekszárdi siker A hét végén még a szokottnál is színesebb, élén- kebb volt a megyeszékhely: több mint 400 építőipari fiatal érkezett Szekszárdra, hogy két napon át versenyezzen egymással. Dunántúl 9 megyéjének 11 állami építőipari vállalata küldte el dolgozóit a sportvetélkedőre Velük együtt érkeztek a KISZ-titkárok is, akik szintén tanácskoztak, kicserélték tapasztalataikat, elmondták javaslataikat, véleményeiket. A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat nem érezte felesleges tehernek a sporttalálkozó megrendezését. Ezt bizonyította, hogy kitűnő volt a szervezés, jó gondoskodás, ellátás fogadta a vendégeket, akik erről mindvégig elismerőleg nyilatkoztak. A sportvetélkedő is jól sikerült, hisz a megye- székhely legjobb versenybíróit, játékvezetőit kérte fel a rendezőbizottság és megtörtént az, ami — sajnos — ritkán fordul elő, egyetlen reklamáció, óvás sem volt. Kitűnően előkészített pályákon percnyi pontossággal kezdődtek a versenyek. A vasárnapi döntőnek nemcsak színvonala volt jó, hanem az érdeklődés is meglepte a vendégeket és hazaiakat egyaránt. Maradandó élményt jelentett a résztvevőknek a szombat esti paksi ismerkedési est is, ahol újabb barátságok szövődtek, ami feltétlenül hasznos, eredményes lesz minden szempontból. A 10 vendég KISZ-tit- kár, szinte egyöntetűen megállapította: a Tolna megyeiek feladatuk magaslatán álltak, magyaros vendégszeretettel fogadták társaikat, akik gazdag élménnyekkel távoztak. A versenyszámok végeredményei : Atlétika: 100 m: 1. Papp Mária (Veszprém), 2. Szabó Szilvia (Vas), 3. Szilasi Erzsébet (Fejér), 4. Németh Melinda (Győr ÁÉV). 1. Boda László (Fejér), 2. Koczor István (Veszprém), 3. Szép László (26-os ÁÉV), 4. Patai József (Győr ÁÉV). Távolugrás: 1. Szabó Szilvia (Vas), 2. Szilasi Erzsébet (Fejér), 3. Bársony Mária (Tolna), 4. Németh Teréz (Veszprém). 1. Koczor István (Veszprém), 2. ötvös Lajos (Baranya), 3. Patai József (Győr ÁÉV), Pogács Tamás (Zala). Súlylökés: 1. Szappanos Rózsa (Baranya), 2. Szabó Szilvia (Vas), 3. Böcskei Zsuzsanna (Zala), 4. Ferencz Mártonné (Komárom). 1. Ott Miklós (Baranya), 2. Kántor János (Győr ÁÉV), 3. Mészáros József (Tolna), 4. Langbein István (Vas). Csapatban. Nők: 1. Vas m. ÁÉV, 2. Veszprém m. ÁÉV, 3. Fejér A Győr—Tolna kézilabdadöntő egyik jelenete. A női kispályás labdarúgásban mindössze egy hétméteres kihagyásán múlott a szekszárdiak első helye. m. ÁÉV, 4. Baranya m. ÁÉV. Férfiak: 1. Baranya m. ÁÉV, 2. Veszprém m. ÁÉV, 3. Győr m. ÁÉV, 4. Fejér m. ÁÉV. Kézilabda: 1. Győr m. ÁÉV, 2. Tolna m. ÁÉV, 3. Fejér m. ÁÉV, 4. Komárom m. ÁÉV. Kispályás labdarúgás. Nők: 1. Veszprém m. ÁÉV, 2. Tolna m. ÁÉV, 3. Baranya m. ÁÉV, 4. 26-os ÁÉV. Férfiak: Zala m. ÁÉV, 2. Fejér m. ÁÉV, 3. Győri Közmű- és Mélyép. Vállalat, 4. Vas m. ÁÉV. Sakk egyéni: 1. Janicsek Tiborné (Győr ÁÉV), 2. Kovács Erzsébet (Veszprém), 3. Bojtos Mária (Komárom), 4. M. Varga Sándorné (26-os ÁÉV). 1. Kopacsek József (Baranya), 2. Zsidó Károly (Győri Közmű), 3. Bors Sándor (Győri Közmű), 4. Mayer Tamás (Győr ÁÉV). Teke egyéni: 1. Töttös István (Tolna), 2. Wéber János (Tolna), 3. Borbély Gábor (Vas), 4. Pejtli István (Vas). Csapatban: 1. Tolna m. ÁÉV, 2. Vas m. AÉV, 3. Zala m. ÁÉV, 4. Komárom m. ÁÉV. Az összetett pontverseny végeredménye: 1. Baranya m. ÁÉV 44, 2. Veszprém m. ÁÉV 44, 3. Tolna m. ÁÉV 42, 4. Vas m. ÁÉV 40, 5. Győr m. ÁÉV 38, 6. Fejér m. ÁÉV 32, 7. Győri Közmű- és Mélyép. Vállalat 22, 8. Zala m. ÁÉV 20, 9. Komárom m. ÁÉV 11, 10. 26-os ÁÉV Dunaújváros 8, 11. Somogy m. ÁÉV 0 ponttal. Az ünnepélyes eredményhirdetés. Az őcsényi repülőtéren hétfőn felszállt a IV. Gemenc- kupa vitorlázórepülő-verseny negyvenegy fős mezőnye. A sportbizottság vezetője Szentvölgyi Tibor, a MÁV kiváló válogatott pilótája tűzte ki a napi feladatot, amelynek megtétele (így vélekedett valamennyi versenyző) nem volt egyszerű teljesítmény! Nagy volt hát az öröm a rendező szekszárdi Gyulai György repülőklub tagsága körében, amikor Kóré Vilmos Pirat típusú gépével az elsők között ért haza, s a fotók ellenőrzése és a hivatalos értékelés után kiderült: a Gemenc-kupáért vetélkedő standardosztályú versenyzők közül ő nyerte az első versenyszámot! — Erős szélben, nem éppen ideális repülőidőben, nehéz feladatot kaptunk — mondta az őcsényi repülőtér 26 éves gondnoka, — s ez meg is látszott a mezőny teljesítményén, közepes átlagokat mentünk. Sokan nem tudtak megbirkózni a széllel, kisodródtak a kurzusról és kerülővel érkeztek haza. A MALÉV-kupáért folyó küzdelem első napi versenyét 14 pilóta közül a Köny- nyűipari Minisztérium versenyzői, a válogatott keret edzője, Gönczi Péter és Vass István nyerte holtversenyben, de ez a küzdelem is hozott szekszárdi sikert: Simó Willy Standard Jantar típusú gépével a harmadik helyen végzett. A verseny finn vendége, Raine Mönkkönen a szabadosztályban a nyolcadik lett. Igaz kicsit sokat: több mint öt órát repült. Nem bánkódott azonban, legalább — mint mondta — kicsit megismerhette hazánkat... Eredmények: 1 versenyszám. Standardosztály. Öcsény—Paks—Szakály— öcsény, 108,5 km-es háromszög: 1. Kóré Vilmos (Szekszárdi Pirat, 47,8 km/h, 830 pont, 2. Kaszab (Szolnok) Pirat, 46,51, 812, 3. Elek (Pécs) Foka—5, 47,80, 770. Szabadosztály. Öcsény— Paks—Szakály—öcsény, 108,5 km-es háromszög, kétszer, azaz 217 km: 1—2. Gönczi Péter (KIM) Jantar 1, 73,81, 1000, 1—2. Vass István (KIM) Cobra—15, 62,00, 1000, 3. Simó Willy (Szekszárd) Standard Jantar, 63,08, 966. Tömegsport * Megfogta Irénke karját. — Kedvesem, kérdezze meg, mit üzent. Üzen, üzenni... Irénke lázasan kutatott emlékezetében, közben Joli kívánságára megkérdezte: mi a- legszembetűnőbb különbség az itteni és az ottani élet között. — Különbség? — Foster nem tudta, hamarjában mit mondjon. A feleségéhez hajolt. Az asszony készen volt a válasszal. — Ó, különbség. Sok. — Mégis. — Hát például, valahogy közvetlenebbek az emberek itt. — Mosolyogva hozzátette: — Értsük meg egymást: nem udvariasabbak, közvetlenebbek. Ez utóbbi több, szerintem. Irénke fordította, az üzen, üzenni csak nem jutott eszébe. Tavaly Klári beszámolt róla, hogy végre kezdenek egyenesbe jönni. Miskának sikerült egyik textilgyárban elhelyezkednie a szakmájában, s ő egy autotípiai klisékészítő vállalatnál könyvelő. Sajnos még mindig nem tudja a nyelvet eléggé ahhoz, hogy a diplomája nosztrifikáltatására gondolhatna, de erről nem mond le, ő nem az egyetetmi végzettség miatt szerezte az oklevelét. Ha tíz évig kell tanfolyamra járnia, akkor sem mond le róla, hogy valaha még taníthasson. És: „A vállalatnál nagyon rendesek, jó barátságban vagyok mindenkivel. (Persze ezalatt ne értsetek otthoni értelemben vett barátságot.)” Igen, most értette meg tulajdonképpen ennek a zárójeles megjegyzésnek az igazi értelmét. Pontosan emlékezett a zárójelre, mindenre, sokszor elolvasta Klári leveleit. — Kérdezze meg már, legyen szíves, mit üzentek. Üzentek-e valamit — mondta újra a mama. Irénke szégyellte volna bevallani, hogy egyszerűen nem jut eszébe, nem tudja megkérdezni. — Mindjárt — felelte. — Az például — folytatta Fosterné — nálunk elképzelhetetlen, hogy egyik férfi megcsókolja a másikat, akármilyen jó barátságban is legyenek. De a közvetlenségnek nemcsak ilyen külső megnyilvánulásaira gondolok... — Igen, közben hátulról ledöfik egymást — morogta a nagybácsi. — Kérdezze meg tőlük, Irénke, tudják-e, mi az a társbérlet. RAKOSY GERGELY AZ ÜZENET És Klári csak mondta tovább: — Egyszer megmászott egy pók. Nem feltevés, láttam, pici, ronda, vörös pók volt, agyon is csaptam. Megmutattam kocsonya barátodnak a hólyagokat a karom belső felén. Azt mondta, a legparányibb habozás nélkül: horminális zavarok. Nem mintha ember nem tévedhetne. Akárki. Mindenki. De nem így. Habozás nélkül. így csak azok tévednek, akik semmit sem tudnak. És tudják is magukról, hogy semmit nem tudnak. Nálam rendben van, én láttam a kis vörös pókot. De nem mindig ilyen egyszerű a dolog. Szóval... na, de mindegy. Én nem tudom, nem értek a mérnöki dolgokhoz, de nem tudnék nyugodtan aludni abban a házban, amit te terveztél. Bár a magatokfajtát megmentik a jó kőművesek és a nővérek. Olyanok, akik dolgoztak már igazi mérnökök és orvosok mellett... Ez már sok volt, Ernő kizökkent egyébként mindig sima modorából. Üvöltött: — Elég! Most kiugrott a kisasszony igazi jelleme. Elég! Ha nem nézném, hogy nő vagy... — Azért csak nézd inkább, jó? Megkérnélek! — szólalt meg az ajtófélfának dül- leszkedő Gyuszi. Már régóta ott állt, egyikőjük sem vette észre. A másik szobában nagyapa igyekezett meggyőzni Babszit, jobb ha nem megy be, amúgy is sokan vannak a szobában. De a gyerek most már csak azért is látni akarta az idegen nénit és bácsit. Volt egy meg nem fogalmazható elképzelése arról, hogy az emberek, más és más ország szülöttei, elütnek egymástól, mint a különféle állatok, ugyanezért később nagyot csalódott, amikor megállapította, hogy a bácsi szakasztott olyan csontos arcú, de kedves szemű, mint a padtársa, Éva apuja. — Ausztriát tudom is hol van. Velünk szomszéd. Láttam is már ausztriaiakat. Dupla vé van az autójukot. — Nem ausztriaiak, hanem: osztrákok. De ezek ausztrálok, onnan jöttek, ahol Klári nénéd él. A kislány elgondolkodott, beszélt neki sokszor nagyapa Ausztráliáról, az állatkertben is megmutatta neki a hegyes fülű, barna szemű dingókutyát és... Hirtelen, egészen váratlanul felkiáltott: — Kenguru! — s karját a törzséhez szorítva, tenyerét a melle előtt lelógatva, összezárt lábbal ugrálni kezdett. — Kenguru, kenguru! Kenguru vagyok! — Háromszor körülugrálta a szobát. Nem volt ebben semmi különös. Sokat játszottak ők nagyapával. Medvést, elefántost, mindent. Harmadszorra az ajtó előtti szőnyegben megbotlott, nekiesett az ajtónak, a csak éppen behajtott kétszár- nyú ajtó kitárult, s ő behuppant a másik szobába. Szégyellte magát, s hogy feltá- pászkodott, zavarában újra felvette a kenguruállást, s tovább ugrált, de ezúttal már ott, az idegenek előtt, a másik szobában. — Kenguru vagyok! Kenguru vagyok! — Babszi, hát ez mégiscsak... — Babus! Egyszerre szólt rá az anyja és az apja. Ernő az egész családdal ellentétben mindig Babusnak szólította. (Folytatjuk)
