Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-10 / 188. szám
1976. augusztus 10. ífepÜJSÁG 3 Szeptember-október* Ifjúsági parlamentek A földvári piac-színház A sátraknál kevés a vevő Adja olcsóbban! Szeptember—október hónapban megyénkben is sor kerül az immár évek óta szokásos ifjúsági parlamentekre. Ezeket a megye üzemeiben, vállalatainál, intézményeinél tartják. Annyiban különböznek az úgynevezett fórumoktól, hogy itt elsősorban nem kérdéseket kell és lehet feltenni a gazdasági, társadalmi vezetésnek, hanem véleményt mondhat bárki, de kívánatos, hogy elmondja, mit kíván tenni az általa javasoltak megvalósításáért. A jogok és kötelességek találkoznak majd ezeken az ifjúsági parlamenteken. A nagyvállalatoknál, trösztöknél küldöttértekezlet formájában rendezik az ifjúsági parlamentet, ezekre november—decemberben kerül sor. A KISZ Bács-Kiskun megyei és kalocsai járási bizottsága a hét végén hatódszor rendezte meg a fiatalok országos politikai fesztiválját a Szelidi-tónál, az antiim- perialista szolidaritás, a béke és barátság jegyében. Az első napon az ifjúsági szervezetek termelési segítő tevékenységéről, a KISZ-élet fellendítéséről rendeztek viMegyénkben hetvenezer fiatal él, dolgozik, tanul. A szakszervezeti tagság mintegy harminc százaléka fiatal. Ezért a szakszervezet számára is kiemelt feladat foglalkozni az ifjúsági parlamentek előkészítésével. Erről tárgyalt legutóbb az SZMT ifjúsági bizottsága, ahol megjelent Horváth Géza, az SZMT titkára is. Az ifjúsági parlamenteken az üzemek, intézmények gazdasági vezetői számolnak be az ifjúsági törvény végrehajtásáról, majd a vitában a fiatalok nyilvánítanak véleményt. Az elhangzottak ösz- szegezéseképpen a szakszervezet és a KISZ közös állás- foglalást dolgoz ki a javasoltak megvalósítására. tákat és megkezdődtek a különböző sportvetélkedők, közös zenés összejövetelek. A kétnapos demonstráció vasárnap délelőtt szolidaritási gyűléssel folytatódott, amelyen mintegy tízezer fiatal vett részt a megyéből, s az ország minden részéből. Az idei fesztivál vasárnap folk-műsorral ért véget. E lőre megmondom, én is bekapcsolódtam Dunaföldváron a piaci játékokba. Ennek a nagyközségnek, ahol úgy beszélnek a központról, hogy belváros, olyan a piaca, mint egy szabadtéri színpad, rengeteg játékossal és mindenki egyéni alakítást nyújt, bár a szerepek lényegében egyformák. Most még izgalom is járul a produkciókhoz: a vevő azon izgul, hogy megvehessen minden szükségeset, az eladó meg azon töri magát, hogy ne maradjon a nyakán semmi az aranyat érő holmikból és aranyként adja el az utolsó szál zöldséget is. Beállók a hatalmas tető alá, az árusok sorai közé. Persze a szélén. Böske néninél kezdem, a nyolcvanéves Czobor Istvánnénál, mert látom, szép a kelkáposztája. Emelgetem a káposztákat, kicsit fitymálom, hogy lehetnének fejesebbek is, komoran néz rám, eligazgat néhány fejet, mintha én széttúrtam volna. Böske néni maga kapálja a kertjét, maga műveli a szöllejét — a permetezés kivételével — és még arra is van ereje nyolcvanéves korában, hogy egy kis kukoricaföldet munkáljon. Alacsony, vékony, hajlott. Megvan a két keze, a lába és elöl két foga. Jó egy esztendeig platinaszeg is volt a testében, combnyaktörés után operálták és megszegel- ték a kórházban. Helyrejött. A drága platinát ki kellett volna már venni, de ő nem ért rá. Az orvosok várjanak, jó helyen van ez a szeg. Egyszer aztán kiesett, akkor visszaszolgáltatta. Böske néni azóta vígan tragacsozik a piacra. Mondom, szép a kelkáposztája. Ravaszul árul: „Attól függ, melyik milyen.” A feje- sebb az hat forint. Fölemelem a legnagyobbat. Hát, Böske néni, ez nem valami kemény. Vannak levelei, de nem fejes, ötnél többet nem ér. Mit szólna a feleségem. Ideadja. Segíti begyömöszölni. Nevet a két fogával. Gyönyörű barackot kínálnak huszonötért. Ennél jobb barack már nincs. A dinnyék elég nyamvadtak, de az ár borsos: kilónként 13—16 forint. Odaállok egy deszkavékony, fürge tekintetű asz- szony elé. Sok a dinnyéje. — Adhatná olcsóbban. — Nézze, mutatok én magának tízforintos dinnyét is, ott a szélén árulják. De az nem biztos, hogy dinnye. Fölveszek egy kis sárgadinnyét. — Ez az? — Nyugodt lehet. — Maguk most nagyon jól keresnek. — Azt hiszi? Engem teljesen le kellene százalékolni, de nem teszik meg, mert még mozgok. Nem is tudnám megállni, hogy valamit ne csináljak otthon. Hát dinnyét termelek, hogy legyen pénzünk. A férjem keresete... mit mondjak? Közelebb hajol és megmondja mit ér. Elviszem a vacak kis sárgadinnyét 11 forintért. Ez sem ér annyit, de elviszem. Minden van a piacon. Alig tudom hinni, amit mondogatnak, hogy bizony látszik az aszály hatása. Számomra csak az árak mutatják. Nagyra nőtt vöröshagyma, szép uborka, paprika, sok zöldbab, minden kapható. De nem olcsó más, mint a főzni való tök és a pamutalma. Takács Mihályné is pamutalmát árul két kis unokájával, akik nála nyaralnak egy hónapig. Illetve: csak a gyerekek árulnak. A budapesti unoka, a 11 éves Márta elhatározta, „megtanul kofál- kodni”. Kérte a mamát, addig ne adja el az almát, amíg ők föl nem ébrednek és kiszaladnak a piactérre, utána. Szerencséjük, van a gyerekeknek, mert a szomszéd árus, Zsebeházi János sárgarépa- és zöldségcsomóit is árusíthatják. Meglepően szép a zöldségcsomag. Zsebeházi, aki a „belvárosban” lakik és gémeskút van az udvarában, rendszeresen öntözte a kertjét ebből a régi kútból. Fénylő műfogai villognak a büszkeségtől, amikor kijelenti: — Olyan motor nincs, ami kiszívja az én kutamból a vizet! Az eső előtt még legalább hat méter volt benne. Ma újravetem a sárgarépát meg a borsót. Biztatom a kofálkodni akaró Mártát, kiabáljon egy kicsit. Szóljon a nézelődőknek, hogy nézzék, milyen gyönyörű ez a sárgarépa, a legszebb a piacon, akkorák ezek a répák, hogy öt lótetű se bírna megenni egyet! A szőke hajú, barna szemű, szép kislány nevet, kicsit szégyenlősen, bár tudom, látom rajta, hogy szívesen kiabálna, csak hát ehhez még nőni kell, az ilyen játékhoz. A felnőttek játéka ez és most nagyon babra megy az egész. GEMENCI JÖZSEF Foto: Gottvald Károly Negyvenkilenc új ház Faddon az elmúlt évben 22 családi ház épült. Az idén a községi tanács 49 új ház építésére adott engedélyt. Ezután is biztosított az építkezni kívánóknak a telek. A Béke utcában 18 házhelyet készített elő a tanács, a jövő évben új területet elsősorban társasház építésére biztosítanak. (Foto: K.) Fiatalok találkozója a Szelidi-tónál »■■■■■■■■■■■■I . f %• -y- ' mmmsmm^ -, W pPssæL. ^v 'W; ip~.~<Fi~..J ft ’ l !->■ 4 14 ( i MR—~~V 4 Ü ft * ■■ :lX..:HHl ..-V 4 * 1 ? Í 1~i C_~T ~~A * ! ISI .Ti (I A MUNKÁSOSZTÁLY vezető szerepének szükségessége a marxizmus—leninizmus elméletében nem pusztán ideológiai követelmény; a munkásmozgalom gyakorlatában korántsem rövid távra szóló taktikai megfontolás. Marx a kapitalizmus objektív mozgástörvényeinek, a munkásmozgalom történelmi tapasztalatainak vizsgálata révén mutatta ki, hogy a tőkés társadalom viszonyainak felszámolása csak a munkásosztály vezette szocialista forradalomban lehetséges. A munkásosztály vezető szerepének gondolata tehát nem más, mint a kapitalizmus belső mozgástendenciáinak tükröződése, a tőkés viszonyokat megdönteni képes alapvető szubjektív erő felismerése. A kapitalizmus léte két alapvető osztály — a munkásosztály és a burzsoázia — ellentmondásán nyugszik. Am a leginkább „tiszta” tőkés viszonyok közepette is az osztályok és rétegek egész sora létezik, tevékenykedik, kapcsolódik be az osztályharcba. Egy részüknek a fennálló rend megőrzése az érdeke, nagyobb részük viszont maga is kiszolgáltatottja a tőkés kizsákmányolásnak, s ezért valamilyen módon meg akarja azt változtatni. A munkásosztálynak a kapitalizmus megdöntéséért vívott harca csak akkor lehet eredményes, ha maga mellé állítja és irányítja ezeknek az osztályoknak és rétegeknek a küzdelmét. Ezért a munkás- osztály vezető szerepe elválaszthatatlan a szövetségi politikától: a vezető szerep tőkés viszonyok között a kapitalizmussal szemben álló szövetséges osztályok és rétegek politikai tevékenységének irányítását jelenti. A munkásosztály vezető szerepe és a szövetségi politika összefüggése még inkább előtérbe került Lenin korában, a monopolkapitalizmus kialakulásának és megerősödésének idején. A cári Oroszország társadalmi viszonyai, a feudális maradványok, a parasztság számbeli túlsúlya különösen fontossá tette a hatékony és széles körű szövetségi politika kialakítását. A szövetségesekkel való politikai együttműködés reális, közös érdekeken alapul : a munkásosztály csak a dolgozó osztályok és rétegek segítségével tudja a kapitalizmust megdönteni, ezek az osztályok és rétegek viszont csak a munkásosztály vezetésével képesek megszabadulni a tőke uralmától. A közös érdekek mellett azonban mindig léteznek eltérő érdekek is, különböző elképzelések a forradalom céljáról és módszereiről. Ezért a szövetségesekkel való politikai együttműködés és az ideológiai bírálat elválaszthatatlan egymástól. A munkásosztálynak a szövetséget mindenkor úgy kell kiépítenie, hogy marxista—leninista elméletét ne adja fel, de ugyanakkor ideológiai vitákkal se nehezítse a közös politikai tevékenységet. Ezért az eszmei ideológiai harcot a politikai szövetségen belül elsődlegesen a meggyőzés módszerére kell alapoznia. A tőkés rendszer felszámolása, a szocializmus alapjainak lerakása után továbbra is megmarad a munkásosztály vezető szerepének szükségessége. Ez a vezető szerep azonban új tartalommal telítődik, új formákban valósul meg. A közös cél, a fejlett szocialista társadalom megteremtése, fokozatosan kiszélesíti a munkásosztály társadalmi bázisát: a szövetségi politika mindinkább a szocialista nemzeti egység politikájává válik. Ezzel ösz- szefüggésben még inkább növekvő jelentőségre tesz szert a meggyőzés, az ideológiai munka: a fejlett szocialista társadalom csak az egész nép közös alkotó tevékenysége révén valósulhat meg. A vezető szerep ezért korántsem pusztán hatalmi eszközöket, adminisztratív intézkedéseket jelent, hanem politikai, elvi irányítást, a marxizmus —leninizmus eszméinek a meggyőzés módszereivel való általánossá tételét. A munkásosztály „...vezető szerepe — szögezi le pártunk programnyilatkozata — a szocializmus építésének időszakában mindvégig megmarad, társadalmi befolyása tovább erősödik. Növekszik politikai felkészültsége, általános és szakmai műveltsége. Soraiban emelkedik a magasabb képzettségű munkások száma, új igények és képességek is kifejlődnek, amelyek elősegítik mind több munkás aktív részvételét a termelési folyamatok irányításában, a közéletben, a közügyek intézésében. A munkásosztály szerepe növekszik a szocialista életmód térhódításában és általánosabbá válásában is. A munkásosztály általános műveltségének, szakmai képzettségének emelése, új és növekvő szükségleteinek kielégítése nem csupán gazdasági, hanem lényeges társadalompolitikai feladat is”. A munkásosztály vezető szerepét döntő módon szervezetei, elsősorban a párt révén érvényesíti. A XI. KONGRESSZUSON elfogadott programnyilatkozat, amely társadalmunk következő 15—20 éves fejlődésének fontosabb céljait, feladatait jelölte meg, nemcsak a munkásosztály, hanem egész társadalmunk közlök ügye : a fejlett szocialista társadalom mindnyájunk közös tevékenységével épül fel, s az egész nemzet közös otthona lesz. J. Gÿ.
