Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
Mai számunkból RÄKOSPALOTÄN SZEKSZÁRDRÓL (3. old.) A KÖZÉLET RÉSZESE (3. old.) AZ UTOLSÖ MAGYAR SELYEMHERNYÓ- TENYÉSZTŐ (4. old.) HIDAK (5. old.) Ne csak a szombatot... érdőívet kaptam nemrég egy ökonómiai intézettől, melyben a többi között arra voltak kíváncsiak, hogy véleményem szerint miért változtatnak gyakran munkahelyet a szakemberek. Tehát észrevették. Észrevették, a visszajelzésekből megtudták, hogy vannak emberek, akik néhány évnél többet nem töltenek egy helyen és vannak munkahelyek, ahol a kívánatosnál gyakrabban cserélődik a szakembergárda. Elhamarkodottan, általános következtetéseket levonni felelőtlenség lenne. A tények viszont, akárhogy is nézzük, azt mutatják, hogy olykor mesterségét kitűnően művelő mérnök, vagy szakmunkás négy-öt évet eltölt egy munkahelyen, s aztán mintha parazsat érez- ne a lába alatt. Menne is, maradna is. A munkatársak többnyire csak egészen apró jelekből következtetnek arra, hogy nem stimmel valami kollegájuk körül, szót- lan, kedvetlen, kelletlenül, tessék-lássék módon dolgozgat, egyszóval forgat valamit a fejében. S hogy megy, vagy marad, nem kis részben a környezettől, a munkahelyi körülményektől függ. Ahány ember, annyiféle egyéniség: öröklött és szerzett tulajdonságaink határozzák meg, hogy mire vagyunk érzékenyek, mitől lelkesedünk, s hogy hol van a lelkűnkben az az egészen kicsinyke kis rés, amin benyúlva mozgatni lehet a rugókat. Az utóbbi időben számtalan vezetőtől hallottam : mindig, mindenkinek eleget tenni képtelenség. Ha ezen azt értik, hogy a magánéletben, az élet apró-cseprő dolgaiban nap mint nap útbaigazítást kell adni a kollegáknak, valóban lehetetlen feladat. De erre nem is nagyon van szükség, hisz az emberek többsége csak igen-igen szorult helyzetben fordul másokhoz, magánügyeiben tanácsért, viszont annál gyakrabban bukik ki belőle mindaz, ami munkájával, munkahelyével kapcsolatos. Baráti összejöveteleken, családi beszélgetéseken sokszor megfigyeltem: a szokásos „hogy vagytok”, „jól vagyunk” sztereotip kérdésválasz után félórával már dolgozunk. Megbeszéljük, hogy ki-ki a maga területén milyen eredményeket ért el, mire lenne képes, mi az, ami akadályozza munkájában, ki az, akivel nem lehet zöldágra vergődni, ki mit bír és nem bír elviselni, hogyan lehetne jobb szervezéssel, hatékonyabban dolgozni, mit lehetne, kellene tenni azért, hogy ne csak a szombatot várjuk, hanem a hétfőt is. Félreértés ne essék : nem trónkövetelők, nem vezető pozícióra pályázó, minden tekintetben tárgyilagosan gondolkodó emberek suttogó tanácskozásai ezek. Még azt sem mondhatjuk, hogy csak akkor jártatják a szájukat, mikor semmiféle következménytől nem kell tartaniuk. Bátran hangoztatják a véleményüket brigádértekezleteken, termelési tanácskozásokon is, s amint mondják, az eredmény : „utánanézünk”, „megvizsgáljuk”, „napirenden tartjuk”, „a kérdéssel a következő alkalommal foglalkozunk”. Egy-egy össze- kovácsolódott közösségben ugyan hamar lecsillapodnak a kitérő válaszok hullámai, de a bedobott kavicsot sokára veti partra a víz. „Kötelességemnek éreztem szóvá tenni jót is, rosz- szat is, de nemigen volt foganatja. Sokat gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen mi a fenének töröm magam, ha csak tudomásul veszik, amit mondtam, és aztán nem történik semmi”. — mondta kőműves ismerősöm, mielőtt munkahelyet változtatott. Jól járt. 25 éves fejjel ez a második munkahelye, s pillanatnyilag úgy érzi: itt kapja meg a nyugdíjasoknak járó faragott vízszintmérőt. S hogy miért érzi jól magát? A hasonlat találó: „Ügy dolgozunk, mint az üvegfúvók: pontosan tudja az egyik, hogy mennyi ideig tartja feje fölött a másik a pipát.” B ajon mi lehet a titka ennek, s az ehhez hasonló munkahelyi közösségeknek? Például az, hogy nem áldozat, és nem nagylelkűség, hanem a világ legtermészetesebb dolga hét végén tető alá hozni az építkezők családi házát, nem kíváncsi kotnyeleskedés valamelyiküknek a rossz hangulatát firtatni, nem pisz- kálódás, ha egyik-másik kollega munkáját megbírálják. öntudatlanul is igyekeznek kiegyensúlyozott körülmények között élni és dolgozni. Az effajta közösség pontosan az élő szervezet mintájára működik: az idegen anyagot kilöki magából, a hasznosat pedig beépíti. Az ökonómiai intézetek kérdőívei nem túl gyakran kerülnek ezekhez az erős, összetartó kis közösségekhez. De ha mégis eljutnának, a számítógépeknek nem sok dolga akadna. D. VARGA MÁRTA Zöldség, gyümölcs-Pálfán A délutáni nyitásra szedik a dinnyét. SOK NAGYOBB TELEPÜLÉSEN LAKÓ HÁZIASSZONY IS MEGIRIGYELHETI A PÁLFAI ASSZONYOK HELYZETÉT, AKIK PRIMŐR ÁRUBÓL, ZÖLDSÉGBŐL, GYÜMÖLCSBŐL VÁLOGATHATNAK A KÖZSÉG KÖZPONTJÁBAN LÉVŐ ÜZLETBEN. A HELYI TERMELŐSZÖVETKEZET MÁSFÉL HEKTÁROS KIS KERTÉSZETÉNEK CÉLJA ÉS FELADATA AZ ÜZLET — ÉS ÍGY A PÁLFAI HÁZIASSZONYOK — FOLYAMATOS ELLÁTÁSA. A KIS ÜZLET AZOKNAK AZ ASSZONYOKNAK A KÖRÉBEN IS NÉPSZERŰ, AKIKNEK MAGUKNAK IS VAN KONYHAKERTJÜK, MERT A BOLT VÁLASZTÉKA SEGÍTI VÁLTOZATOSABBÁ TENNI AZ ÉTRENDET. Fotó: kz. Szedésre vár a káposzta, vetik a babot. Bej rút: Folytatódnak az összecsapások A bejrúti rádió — csakúgy, mint az 54. tűzszünet „életbelépése” előtt — ismét katonai helyzetjelentéseket közöl. A Frangié elnökhöz hű erők rádióadója szerint szomóaton reggel óta Bej rút régi városnegyedének központjában egyre romlik a helyzet. Változatlan hevességgel folynak a harcok a várost kettéosztó demarkációs vonal mentén, valamint a Bejrúttól délkeletre fekvő hegyvidéki körzetekben is. A rádió szerint Bejrút déli részén a palesztinok megkíséreltek behatolni a keresztény erők ellenőrzése alatt álló területekre, de a támadást a súlyos harcokban visszaverték. A jobboldali rádióadó azt állította, hogy a halottak és sebesültek között többen az iraki reguláris hadsereg katonái. A rádió egyébként idézte Gonaim vezérőrnagy kijelentését, amely szerint az irányítása alatt álló arabközi békehadtest nem képes kikényszeríteni a tűzszünet tiszteletben tartását. Az AFP ismertette a libanoni haladó erők rádióadójának jelentését is. A haladó erők a helyzetet úgy értékelik, hogy a keresztény konzervatívok folytatják szabotázspolitikájukat, amellyel mindeddig sikerült megakadályozniuk a béke helyreállítását. Ennek következménye a Teli Zaatar menekülttábor körüli harcok kiújulása, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt egyik gyógyszerszállító gépe elleni támadás a bejrúti repülőtéren, ami a Vöröskereszt mentési akciójának elhalasztását vonta maga után — hangoztatta a rádió. (AFP) Az öcsényi repülőtéren tegnap délelőtt megkezdődött a IV. gemenci vitorlázórepülő-bajnokság. A versenyt Fazekas József, a MALÉV igazgatóhelyettese nyitotta meg. 44 versenyző küzd az augusztus 21-ig tartó versenyen a bajnoki cím elnyeréséért. Magyar küldöttség utazott Mongóliába Szombaton reggel magyar küldöttség utazott Mongóliába a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési bizottság 10. ülésszakára. A delegációt Borbándi János, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. A küldöttséggel utazott Bamdarijn Dügerszüren, Mongólia magyarországi nagykövete. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Karakas László munkaügyi miniszter búcsúztatta, jelen volt Jadamin Si- rendev, a mongol nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Róma: Bizalmat kapott Andreotti Az olasz szenátus pénteken a késő esti órákban 136 szavazattal 17 ellenében és 69 tartózkodással, bizalmat szavazott Andreotti miniszter- elnök kereszténydemokrata kisebbségi kormányának. A bizalmi szavazáson 91 szenátor nem volt jelen. A kommunista, szocialista, szociáldemokrata, köztársasági és liberális szenátorok tartózkodtak a szavazástól. Az új kormány ellen a szenátus neofasiszta és szélsőbaloldali (Fotó: Komáromi) tagjai foglaltak állást.
