Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-06 / 185. szám

1976. augusztus 6. ^PÜJSAG 5 néni A kacatok közül kotorta elő Csonka néni a nyírő- olót. Valamikor — amikor még juhokat is tartottak Csonkáék — az ő dolga volt a gyapjú nyírása. De mikor volt az már...? Mostanában egyszer-kétszer csak azért kereste elő az öreg szerszá­mot, hogy a tyúkok szárnyát kurtítsa meg vele. Fürgén csattog kezében az olló: szépen halad a munká­val, pedig nem fiatal, déd­unokája is van. A pálfai téesz jóvoltából egy hetet töltött nemrégen Harkány­ban. Nagyon jól érezte ma­gát, sosem felejti el. Mikor meghallotta: baj van, nem veszik át a téesz pecsenye­bárányait, csak ha lenyírják a bundájukat, Csonka néni nyomban nekiállt előkeresni sutba dobott ollóját. Ha nya­ralni jó volt, most jó lesz dolgozni is — gondolta. Ez­zel tartozik a szövetkezetnek. így hát Csonka néni újból dolgozik, csattog az ollója... (komáromi) Már a harmadik bárány „kopaszodik” Hálapénzért - büntetés Sokat lehet hallani manapság ismét a hálapénzről. Akik adják, természetesnek tartják, hogy „kell” adni, akik kapják — elfogadják, sőt előfordul, hogy elvárják, így aztán kialakult szemlélet, hogy adni kell, ha mi­nőségi munkát, árut akarunk kapni, önigazolásul szó­lásokat is citálunk. Olyat például, mint azt, hogy: Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, stb. Persze számtalan ellenpéldát is tudunk. A közel­múltban történt, hogy H. K.-né szekszárdi lakos közel két éve garázsépítési kérelmet nyújtott be a városi tanácshoz. Két hete megkapta az építési engedélyt, de nem a háza előtt, ahova kérte, hanem pár száz méter­rel arrébb. Felkereste a városi tanács építési osztályá­nak osztályvezető főmérnökét, Gallai Ferencet és kér­te, hogy a háza előtti garázsokhoz építhessen hozzá újabb garázst. Gallai Ferenc közölte, hogy a város ren­dezési tervében egyelőre nem szerepet ott új garázs­helyek kialakítása, így az engedélyt nem tudja kiadni. Többször is járt H.-né garázsügyben a városi tanácson, de a válasz mindig ez volt. Végül levélben kérte a garázsépítési engedélyt és a levélhez „nyomatékül” 500 forintot mellékelt. A levelet Gallai Ferenc átadta az ügyészségnek. A bíróság gyorsított eljárással hat hó­nap — két évre felfüggesztett — szabadságvesztésre ítélte — H.-nét, mellékbüntetésként 800 forint pénz­bírságot szabott ki. Emellett az 500 forintot is el­kobozták. Elgondolkodtató az eset. Azért az, mert H.-né amellett, hogy megérdemelt büntetését megkapta, áldo­zat is. Áldozata egy helytelen szemléletnek. Sok em­bert lehetne az övéhez hasonló cselekedetért megbün­tetni. Csak az effélét bizonyítani nehéz. Általában két ember „magánügye” marad és csak akkor kerül nyil­vánosságra, hogy egyikük — jelen esetben Gallai Fe­renc — közügynek tekinti. A hálapénz elleni harcnak pedig csak ez az egyetlen helyes és eredményes útja: ha mindannyian közügynek tekintjük. Tj. A művelődési központ csendes. A kora délutáni órában csak az egyik föld­szinti szobából hallatszik az írógép zaja. Itt dolgozik Bo­gár István népművészeti elő­adó. — Hogyan kezdte ön Sárpilisen a népművelői munkát? — A felszabadulás után alakítottam egy dalárdát, ahol a tanítóképzőben ta­nult népdalokat tanítottam be. Evvel a harminchat ta­gú kórussal vettem részt egy falusi kultúrversenyen. Első helyezést értünk el. Ekkor jöttem rá, hogy mennyi min­den van ezekben az embe­rekben. Később elkezdtük gyűjteni a Sárköz népdalait, majd pedig más szellemi néprajzot, például népmesét. Ez a csoport lett az alapja a Sárközi Népi Együttesnek. Az együttes munkája kibő­vült még a tánc, a mesemon­dó és az irodalmi csoporttal is. Az együttes huszonhat évig működött. A megyében jelenleg tizenhat népi együt­tes dolgozik. Kiemelkedőek a decsi. a sióagárdi, a mado- csai és az őcsényi együtte­sek. — A kezdeti időszak­ban nem jelentett sok problémát az emberek mozgósítása? — Nekem könnyű volt a helyzetem, hiszen én otthon kezdtem el ezt a munkát. Segített még egy érdekes sárközi szokás is. A keresz­telő szokása. Mindenki ke- reszanyja és keresztapja an­nak a gyereknek, akinek a keresztelői lakomáján részt vett. Rajtam kívül született anyámnak egy lánya és egy fia. Na most, akik az ő ke­resztelőjükön részt vettek, azok nekem is keresztanyá­im és keresztapáim. így majdnem az egész Sárpilis­sel rokonságban vagyok. — Mivel foglalkozott legelőször? — Ó, hát sok mindennel. Vezettem színjátszó csopor­tot, énekkart, néptáncegyüt­test. Ebben sokan vettek részt, fiatalok, idősek egy­aránt. Könnyű volt a hely­zetem, hiszen én irányítót­Sokan táncoltak, énekellek tam a kulturális csoportok és az iskola munkáját is. Nem voltak olyan nehézsé­geim, hogy a gyerekeket nem engedik el egy-egy szerep­lésre. így könnyen tudtam biztosítani az utánpótlást is. Az iskola megszűnte után az együttes is bomlani kezdett. — Hányán folytatják ezt a munkát tovább? — Sokan táncoltak és éne­keltek később nagyobb népi együttesekben. Aki kimon­dottan népműveléssel fog­lalkozik, jelenleg olyan a ta­nítványaim között nincs. A tanítók közül foglalkoznak néhányan másodállásban ve­le. Ha jól utánagondolok, mégis van. Bordás Pista, aki a paksi járási hivatalban nép­művelési felügyelő. — Azt a munkát, amit Sárpilisen, öcsényben elkezdett, kik folytatják?- A tanítványai vagy má­sok? — A diákjaim közül sokan tanultak tovább, de sajnos csak nagyon kevesen jöttek vissza. Áz is igazság, hogy jelenleg nem folyik olyan képzés, mint az én időmben. Régen voltak hat- és nyolc­hetes tanfolyamok. Most két­három évente van egy. A különböző főiskolákon, ahol a népművelés nem a fő szak­terület, igen gyér a képzés. A népművelők sem maradnak egy helyen. Ezt nagyon meg­sínyli a népművelői munka. — Hogyan lehetne ezen változtatni? — Vannak olyan helyek, ahol a pedagógus látja el a népművelői feladatokat. Ö vezeti a falu művelődési há­zát is. Jelenleg megyénkben is folyik ilyen kísérlet — Szakályban —, ahol az isko­la igazgatóhelyettese egyben a falusi művelődési ház igaz­gatója is. Ezenkívül a műve­lődési ház és az iskola gaz­dasági irányítása is egysé­ges, az iskolaigazgató fel­ügyelete alá tartozik. — Avval, hogy nincs megfelelő ember, aki ezt a munkát ellátná, meny­nyi népművészeti érték megy veszendőbe? — Hihetetlenül sok. A je­lent is kellene gyűjteni, de a múlt sincs teljesen feldol­gozva. A fiatalokkal nem ta­nítják meg a népdalgyűjtés és a tárgyi anyag gyűjtésé­nek alapfogásait. Nekünk a tanítóképzőben ezt is meg kellett tanulnunk. — Mi az oka annak, hogy a falusi pedagógu­sok elhanyagolják ezt a munkát? — Talán nem értenek hoz­zá. A szellemi néprajzgyűj­téshez zenei képzettség is kell. Nem árulok el titkot azzal, hogy mi régi tanítók kántorok voltunk. A jelenlegi tanítóképzősök is szerencsés helyzetben vannak. Én úgy érzem, hogy nagyon kevés a tanítóképző. Az is igazság, hogy meg kellene szerettet­ni az emberekkel ezt a mun­kát. A szekszárdi gimnázi­umból nap mint nap kérnek bennünket. hogy tartsunk előadást náluk, de egyszerű­en nem tudunk eleget tenni a kérésüknek. — Ezen a pályán önt a tanítóképzőben indí­tották el? — Őszinte leszek. Én soha nem gondoltam erre, de én ebben a környezetben éltem. Nem is volt ilyen mozgalom, főleg az ötvenes évek elején. Ott a képzőben az egyik ta­náromtól kaptam a néprajz szeretetét. Még meg is van egy tanulmányom, amit a nagykőrösi kapukról írtam. Azzal kezdtem a néprajzi te­vékenységet. Amikor haza­kerültem, akkor kezdtem el gondolkodni azon, hogy ezt a Sárközben is meg kellene valósítani. A Sárköz népmű­vészete értékes. A tárgyi anyagot csak 1967-ben kezd­tem el gyűjteni. A tanyán­kat, mely az 1800-as évek végén épült, rendeztem be ezekkel a tárgyakkal. Műem­lékké is nyilvánították. Nagy­apám naiv faragó ember volt. Kifaragta annak ide­jén Sziget várát a vitézekkel. Nemrégiben találtam rá a maradványaira. Ez is érdekes része lesz a kiállításnak. — Fiatalokból van je­lenleg is utánpótlás? — Három tehetséges kis­lány van. Ök viszik majd to­vább a sárközi népdalokat. Esteledik. A művelődési ház csendjét kellemes zsivaj töri meg. Kezdődnek a pró­bák. SZALAI KORNÉLIA A szárnyas idő Népszerű múzeum „A szárnyas idő” címmel készített dokumentumfilmet Kis József Kossuth-díjas, érdemes művész. Ebben ar­ról számol be, hogyan segí­tik a Dunai Vasmű munká­sai és vezetői a Dunaújvá­ros területén majd kétezer éve virágzott római város feltárását. „Iskola ’75” cím­mel kerül a nézők elé Szed- lay Péter munkája, amely példákkal kíséreli meg elő­revetíteni a jövő iskola- modelljét. A legfiatalabb és egyben a legnépszerűbb múzeu­mainknak egyike a nagycen­ki Széchenyi-emlékmúzeum : 1973 őszén nyitották meg a nagycenki Széchenyi-kas- tély egyik helyreállított szár­nyában, s azóta már több mint 300 ezer látogatója volt. A múzeum kapcsolatba lé­pett 144, Széchenyi István nevét viselő szocialista bri­gáddal, s azok tagjai időn­ként kollektíván ellátogat­nak az intézménybe. 84E TÉL Sfík "V O dis* E KÉk AZ ELMÜLT HÉTEN IS TÖBB ESETBEN OLTOTTAK KAZALTÜZEKET A MEGYÉBEN AZ ÁLLAMI ÉS AZ ÖN­KÉNTES TŰZOLTÓK. SIMONTORNYÁN VILLÁM SÚJTOTT EGY LEN­KAZALT. AZ IDEJÉBEN ÉRKEZŐ TŰZOLTÓK, A LAKOS­SÁG ÉS SZOVJET KATONÁK ÖSSZEFOGÁSÁNAK ERED­MÉNYEKÉNT FÉLMILLIÓ FORINT ÉRTÉKŰ LENT SIKE­RÜLT MEGMENTENI, DE ÍGY IS SZÁZEZER FORINTOS ' Ég a kazal KAR KELETKEZETT. A SIMONTORNYAI TŰZOLTÁS AL­KALMÁVAL KÉSZÍTETTE AZ ITT LATHATÓ FELVÉTE­LEKET CSÖGLEI ISTVÁN TŰZOLTÓ ŐRNAGY. KÉT ÖNGYULLADÁSOS KAZALTÜZ OLTÁSÁHOZ VONULTAK MÉG KI A TÚZOLTÖK: BONYHÁDRA ÉS DUNASZENTGYÖRGYRE. TÍZ-, ILLETVE HÚSZEZER FO­RINTOS KÁR KELETKEZETT, MERT NEM ELLENŐRIZ­TÉK MEGFELELŐEN A KAZLAK HŐMÉRSÉKLETÉT. BAR AZ UTÓBBI NAPOK CSAPADÉKBÖSÉGE RÉ­VÉN CSÖKKENT A KAZLAK ÉS AZ ERDŐK, MEZOK SZÁRAZSÁGA, DE A GYULLADÁS VESZÉLYE VÁLTO­ZATLANUL NAGY. TOVÁBBRA IS ÓVATOSSÁGRA INTE­NEK A NAGY KÁROKAT OKOZÖ, GYORSAN ELHARA­PÓDZÓ TÜZEK. ■ Együttes erővel s- __________- _______• Sikerült elfojtani a tü/.ct

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents