Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-31 / 205. szám
XXVI. évfolyam, 205. szám. ARA: 0,80 Ft 1976. augusztus 31., kedd Mai számunkból BÁTASZÉK KÖZMŰVESÍTÉSE (3. old.) NE TÜRJÜK A CINIZMUST (3. old.) ÜJVARY LAJOS KIÁLLÍTÁSA SZEKSZARDON (4. old.) KPVDSZ-SPORTNAPOK TOLNÁN (5. old.) MONOSTOR A LÁP KÖZEPÉN (7. old.) Irybuna Ludu-sajtóiinnepség Varsóban Vasárnap folytatódott Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt központi lapja, a Trybuna Ludu nagyszabású sajtóünnepsége. A képen: a Kultúra és Tudomány Palotája közelében rendezet fesztivál sok ezer résztvevője. (Telefoto) Mitől város a város K evés szó esik nálunk arról, milyen is legyen egyik vagy másik városunk profilja. Nem mintha ilyen városprofil kialakítása önkényes elhatározás dolga lenne, hiszen ezt rendszerint történelmileg meghatározott tényezők vagy hagyományos gazdasági vonások többé-kevésbé tudatos fejlesztése teszi lehetővé. De a lehetséges funkciók felismerése, erőszakoltság nélküli fejlesztése, a regionális környezet együttesében felismert szerep vállalása és alakítása nagyon is meggyorsíthatja a városfejlődést. Miről is van szó valójában? Arról, hogy nálunk voltaképpen a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején kapott igazi lendületet az arra érett nagyközségek várossá fejlődése, a kisvárosok és középvárosok korszerűsítése és az új, ipari funkciójú gócok köré települések várossá szerveződése. Néhány történelmileg kialakult, több vagy egyfunkciójú városunktól eltekintve, az urbanizáció új központjait különböző szükség duzzasztotta vagy formálta várossá. Ebben a növekedésben sokszor a közigazgatási vagy művelődési-oktatási szerep, a helyi lakosság közös érdekei — amelyek egy egészséges lokálpatriotizmusba sűrűsödtek —, legalább olyan hajtóerővé váltak, mint az odatelepülő új ipar vagy éppen a már meglévő — régi ipar nagyarányú rekonstrukciója. Ez természetszerűleg azzal is járt, hogy némely városnak elhalványultak, háttérbe szorultak a régi funkciói. Például különböző területi átszervezések és súlyponteltolódások miatt csökkent a közigazgatási vagy művelődési-oktatási szerepük. Az is közismert, hogy Magyarországon ugyancsak a hatvanas-hetvenes években bontakozott ki a városok közötti versengés, a gyorsan fejlődő települések közötti vetélkedés korszaka. Mindegyiket az a természetes törekvés vezette, hogy minél előbb és minél nagyobb mértékben részesüljön a fejlesztéshez szükséges anyagi eszközökből. Az ilyen versengés azonban nagyon is természetes és egészséges jellege mellett — terhelte is az ügyet. Hiszen az eszközök mindig jóval szűkösebbek voltak az igényeltnél és nem feltétlenül mindig az kapta a több eszközt, ahova népgazdasági és településfejlesztési szempontból, az egész körzetet figyelembe véve, leginkább célszerű lett volna többet adni. Az is nagyon természetes dolog, hogy minden helyi, városi tanács két kézzel ragad meg minden olyan lehetőséget, ami bárminemű fejlesztéssel jár — egyelőre még nem is nagyon törődvén azzal, hogy a jövőben miként tudja majd felhasználni. Mindenki látott kisvárost túlméretezett üzletekkel, s a szomszédban középvárost zsúfolt, korszerűsíthetetlen üzlethálózattal. S ugyanazt a képet esetleg iskolai, egészségügyi, művelődési intézmények tekintetében. Ami megszületett, azt persze így vagy úgy, lehet majd jól is felhasználni. De a városnak magának is fontos, hogy törekvéseit, céljait összhangba hozza természetes adottságaival és lehetőségeivel, s határozottabban alakítsa ki a tényleges feladataival összhangban levő arculatot. Világos, hogy például ahol élelmiszeripari hagyományok és adottságok vannak, ott azt kell kifejleszteni és nem lehet egyszerre arra törekedni, hogy gépipart, oktatási intézményeket is összpontosítsanak. „Iskolavárosban” viszont nagyon is érthető, ha ezt a jelleget kívánják ésszerű határig tökéletesíteni. V annak városaink, amelyek máris reálisan mérték fel szerepüket és jól illeszkednek be a körzet gazdasági életébe. De még sok olyan is van, amely keresi, kutatja lehetőségeit vagy bizonytalanul .„minden irányban” tapogatózik. Ahogyan új időszak következett iparfejlesztésünkben is, a strukturális átszervezés és fejlesztés, minden bizonnyal új időszak következik városfejlesztési munkánkban is. Ezt felmérni, átgondolni és a közvéleményt reális célok elérésére befolyásolni mai, új feladataink egyike. RÓZSA LÁSZLÓ Vetőmagéi lájtás Megtermelték a vetőbúzát A Dél-Dunántúlt, így a megyét is a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat Dombóváron működő üzeme és kereskedelmi központja látja el tisztított és fémzárolt vetőmaggal. Az idei vetőmagtermesztés helyzetéről, eredményeiről tájékoztatott bennünket dr. Katona János, a vállalat igazgatója. Jó eredménnyel zárult a borsóaratás. A terméseredmények a tavalyi évhez viszonyítva megkétszereződtek. Kimagasló termést adott a korai fajták közül az Alrund. A gazdaságok szívesen foglalkoznak a borsómagter- mesztéssel, mert kiváló elő- veteménye a búzának. Ennek eredménye, hogy a vállalat megfelelő mennyiséggel és fajtaválasztékkal tud a vevők rendelkezésére állni. Hasonló a helyzet a lucernamaggal. Bár a második nö- vedék magkötése idején az időjárás nem volt optimális, a termések jó közepesnek mondhatók, illetve a még hátralévő betakarítás előzetes termésbecslése alapján az idei lucernavetőmag elegendő lesz a belföldi igények kielégítéséhez. Jó néhány hét van még a búza vetéséig, de a jövő évi kenyér biztosításához szükséges vetőmag rendelkezésre áll, illetve tisztítása, fémzárolása folyamatos. Gabona- termesztésben a megye élen jár és ez az utóbbi években kialakult helyes fajtapolitikának, fajtamegválasztásnak is köszönhető. A vetőmagtermeltető vállalat igyekszik az új intenzív fajták elterjedését elősegíteni azzal, hogy nagyobb választékkal áll az üzemek elé. A korai érésű fajták biztosabb termést adtak, minőségileg és mennyiségileg is. Az olasz Libellula a nagyüzemek által kedvelt fajta, beltartalmi értékei miatt — az idei évben is jó minőségű volt —, kenyérgabonának is alkalmas. A jugoszláv ne- mesítésű Száva takarmány- búza termése kimagaslóan jó volt. A búzatermő terület 32 százalékán arattak ebből az érési csoportból a megyében. A közép korai éréscsoportba tartozó fajták közül legkeresettebb a Ljubilejnaja 50, nagy termőképességű szovjet fajta. Az összterület 60 százalékán termesztették az idesorolt fajtákat. A Bezosz- tája 1-es egyharmadot tesz ki, bár a megyében csökkentek terméseredményei, liszt- harmat-fogékonysága miatt. A martonvásári fajtákat nem ismerik eléggé a gazdaságok, de több figyelmet érdemelnének a terméseredmények alapján. A nemrég forgalomba került MV—4-es és MV—5-ösből kevés vetőmag van, így csak tapasztalatok szerzésére, kipróbálásra jut belőle. A közép kései szovjet Kavkáz területe 9 százalék volt. Jól termett ez évben a repce, és a gazdaságok szívesen vállalkoztak magfogásra. Az aszály után javultak a terméskilátások a napraforgónál. A szemek apróbbak, mint az a fajtákra jellemző. Ha ősszel nem lesz rossz időjárás, a gazdaságok közepes termést takaríthatnak be. A kistermelők, háztáji gazdák, kiskerttulajdonosok jobb vetőmagellátását igyekszik biztosítani a vállalat. A fővárosban tasakolt zöldségvetőmagot Dombóváron osztják el. Az árusítást végző boltok megrendeléseit begyűjtötték és az igényeket hazai termésű magból ki tudják elégíteni. A káposzta- félék magtermesztésére hazánk éghajlata nem a legoptimálisabb, ezért exportból érkező vetőmaggal látják el a kistermelőket. Tavaly a megye burgonyaellátásának zömét megtermelő mözsi tsz elitvetőgu- mó-igényét nem tudták kielégíteni — megkésett rendelés miatt. Ebben az évben hazai termesztésből rendelkezésre áll a kellő mennyiségű vetőgumó. — St — Nyolc éve alakult Bővíti tevékenységét az Iregszemcsei Vegyesipari Szövetkezet Az Iregszemcsei Vegyesipari Szövetkezet a megyében a legfiatalabbak közé tartozik. Most, amikor legtöbb szövetkezet negyed- százados fennállását ünnepli, szinte furcsa, hogy ebben a községben csak nyolc éve alakult jelenlegi formájában az ipari szövetkezet. Akkor elsődleges feladatuk az volt, hogy munkát biztosítsanak az Iregszemcsén és környékén lakóknak. Harmincnyolc tag volt kezdetben, ma számuk meghaladja a kétszázat. A termelési érték az első évben mindössze 7 millió forint volt, az idén hatszorta több. A fejlődés, bővülés során egymás után hozták létre a különféle részlegeket. Van építőbrigádjuk, mely évente 9 millió forint értékű munkát végez. A műanyagfólia- feldolgozó részleg közel kétszer ekkora értékben állít elő különféle termékeket. Itt készítenek a PIÉRT részére irattartókat, gyorsfűzőket, a Zalai Kőolajipari Vállalatnak szeleppel ellátott bitumenes zsákokat Újnak számít, tavaly alakult, a fémipari részleg, ahol a cukorrépakombájnokhoz alkatrészeket, s a barcsi UNITEX Szövetkezettel kooperálva hulladékgyűjtő . konténereket készítenek. A község szélén külön üzemet hoztak létre. Itt gyártják a VBKM megrendelésére a főleg exportra készülő biztosíték olvadóbetéteket. Milliós szériákban készítik, kétamperestől húszampe- resig. Ezt az üzemet a szövetkezet néhány éven belül bővíteni akarja, hogy itt korszerű körülmények között tudjon munkahelyet és megfeVincze Györgyné és Kránicz Györgyné nagyfrekvenciás műanyaghegesztő berendezésnél dolgozik. lelő szociális ellátottságot biztosítani több részleg dolgozóinak. A tervidőszak végére évi 62 milliós termelési értéket akarnak előállítani. Ennek érdekében tovább bővítik a műanyag- és fémipari részleget, s elsősorban szolgáltatási tevékenységüket. Horváth Mária a biztosítóbetét porcelán hengerére az úgynevezett lábérintkezőt erősíti fel. Fotó: Szepesi
