Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-17 / 194. szám
A /'tolna\“wÊPUJSAG 1976. augusztus 17. A Nemzetközi Shakespeare Társaság kongresszust tartott Washingtonban. N. Kiaszas- vili, a híres Shakespeare- kutató, a társaság végrehajtó bizottságának tagja, ezzel kapcsolatban adott interjújában elmondotta: — A társaságot öt évvel ezelőtt a Vancouverben rendezett I. Shakespeare-világ- kongresszuson alapították. A mostani kongresszust, amelynek időpontját az Amerikai Egyesült Államok függetlensége 200 éves fennállásának ünnepségeihez kötötték, a „Shakespeare Amerikában” téma jegyében rendezték meg. A megtárgyalt kérdések köre azonban jóval szélesebb volt. Áttekintették a Shakespeare életművének tanulmányozásával kapcsolatos módszertan különféle problémáit is. Első ízben fordult elő, hogy egy ilyen kongresszuson különleges szemináriumot rendeztek a nagy drámaíró örökségének marxista értelmezéséről. A szeminárium elnöke Robert Weimann professzor, az,ismert tudós volt (NDK). A Nemzetközi Shakespeare Társaság végrehajtó bizottságának ülésén felmerült az a kérdés, hogy bővíteni kell e szervezet kapcsolatait és együttműködését a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Világkultúra-történelmi Tudományos Tanácsa mellett működő, Shakespeare életművének tanulmányozására alakított bizottsággal; ennek elnöke A. A. Anyikszt, az ismert szovjet tudós (ez a bizottság nemrég „Shakes- peare-i olvasmányok” címmel új tudományos tanulmánykötetet rendezett sajtó alá). John Constable kiállítása A modern festészet a tájképfestészettel kezdődik, a tájképfestészet kezdetét pedig Constable neve fémjelzi. Születésének kétszázadik évfordulója alkalmából a Louvre válogatást mutat be rajzaiból és vázlataiból. A kiállított műveket a Victoria és az Albert Museum adta kölcsön. A nagy brit festőt annak idején francia művészek (Eugene Delacroix, Théodore Géricault, Charles Nodier) fedezték fel. Anglia nem is tudta volna méltóbb módon törleszteni adósságát! A XXX. avignoni fesztivál A XXX. avignoni fesztivált Shakespeare Ahogy tetszik című darabjával nyitották meg. A darab rendezője Benno Besson volt. A pápák palotájában megrendezett előadás telt házat vonzott, a 3200 férőhelyből egy sem maradt üresen. A kezdés után félórás zápor szakította félbe a játékot, azután azonban mindennemű időjárási zavar nélkül folytathatták az előadást. Augusztus 8-ig 32 társulat 42 színielőadást tartott Avignonban (több táncjátékot is előadták), amelyek során klasszikus és modern darabok kerültek színre. Ugyanezen idő alatt 12 hangversenyt is rendeztek. Jelentős helyet kapott a fesztiválon a filmművészet. Augusztus 5-ig 75 filmet vetítettek. Egy egész hetet szenteltek a francia filmművészetnek. Ennek keretében a Le Rio filmszínházban filmvetítésekre, majd vitákra került sor. Régi népek műalkotásainak kiállítása Békés megyei grafikusok Szekszárdim Perlott Cs. Vilmos: Sirató asszonyok. Jankay Tibor: Fiatal lány. Foto: Bakó Drezdában több ezren látogatták meg a rég letűnt századok népeinek műalkotásaiból rendezett kiállítást. Az „Ahogy ők látták” című kiállítás bemutatja az eszkimók, aztékok, indiánok, az ausztráliai és új-guineai őslakók, az új-zélandi maorik ember-, ős- és lélekábrázolását. Emellett a látogatók megcsodálhatják a mai Gabon, Kamerun, Mali, Guinea, Zaire, Nigéria és Libéria területén élt afrikai népek emberábrázoláAz egyik tajgai falucska lakói 1967-ben olyan könyvtárral lepték meg a kutatókat, amelyet a szibériai parasztok több nemzedéke gyűjtött össze. XVI—XVII. századi könyvek és XVIII— XIX. századi kéziratok találsait, valamint érdekes varázslómaszkokat, jósfigurákat és varázspálcákat. Különösen értékes a kiállításnak az a részlege, amely a régi Benin lakóinak művészi alkotásait mutatja be. Az uralkodó családot ábrázoló fém domborművek, a varázspálcák és amulettek magas művészi színvonalról tanúskodnak. A legtöbb alkotás bronzból vagy elefántcsontból készült. hatók a könyvtárban. Ennek hatására Szibériában immár tíz éve archeo-grafikai expedíciók tevékenykednek. Ezalatt csaknem 1200 ősnyomtatványt és kéziratot találtak, — közülük több a XV. századból származik. Szibériai ősnyomtatványok Mező Sándor felvétele Pécs Helytörténeti lexikon készül Tíz évre szóló tudományos munkaprogram kezdődött Baranyában : helytörténeti lexikon készül a megye településeiről. Hatalmas vállalkozás ez, hiszen több mint ezer helység „életrajzát” kell feltárni és megírni, s ezek többsége ma már nem létezik. Egy részüket az évszázadok vihara söpörte el, mint például az 1526-os „mohácsi vész” idején elpusztult Földvárt, más részük a népmozgások következtében szűnt meg, mint például az 1970-ben elnéptelenedett Gyűrűfű. A lexikon tehát az egykori — már már csak ne? vükben élő — baranyai falvak históriáját is megőrzi az utókor számára. A levéltár irányításával egy munkacsoport geográfusok, történészek, néprajz- kutatók, demográfusok,. köz- igazgatási szakemberek — dolgozik a művön. Csupán az adatfeltáró munka 1980-ig tart. Itérés napok emlekezete ötvenhét évvel ezelőtt, 1919. augusztus 10-én és 17-én végezték ki a szekszárdi direktórium tagjait. K ét lista. Az egyikben a foglalkozások : asztalos, uradalmi főintéző, gazdasági cseléd, napszámos, béres, óvónő, tanár és tanárnő, vasesztergályos, hivatásos tiszt és még sok más. A másikban a halálokok: agyonlőve, felakasztva, agyonlőve és kútba dobva, agyonlőve és a feje levágva, kocsi után kötve és halálra hajszolva, „a kínzásokba belehalt”. A két listán kilencvenhét név és a változatos halálnemek, az 1919-es kommün bukását Tolna megyében és Szekszárdon követő megtorlás statisztikája. Hol vagyunk? Egy békés kisvárosban, ahol néhány esztendeje még azzal lehetett megrázni a közvéleményt, hogy Kohn Mór divatárust csalárd bukás miatt két évre elítélték. Hol vannak azok a széplelkű férfiak, akik a jelek szerint korábban csak szép lányokról és nem akasztásokról álmodtak és ilyen rigmusokkal színezték a türelmes újságpapírt: „Édes atyád oldalán Gyakran látlak szép leány, Délczeg, sudár termeted Ragadja a képzetet...” Hihetnők, főleg, ha a kor krónikásainak hinni lehetne, hogy vért rivalgva járják az utcákat és szörnyű bűnök megtorlásával vannak elfoglalva. Ilyen egyszerű lenne az egész? Vendel István írja a mészárlás után, 22 évvel később megjelent könyvében: „.. .mise után több ezer főre rúgó elszánt szekszárdi polgár gyűlt össze a belvárosi nagytemplom előtt és hangosan követelte, hogy a lakosság kínzóit, a vörös direktórium tagjait akasszák fel... Vértessy Károly főhadnagy. .. a letartóztatottak névsorát felolvasta és kérdezte, hogy kinek az akasztását követelik... A bűnösök nevei után ezer és ezer torok a »föl« szót kiáltotta.” A szerző lélektani felkészültsége fogyatékos. Vértessy főhadnagy előbb „beszédet intézett a néphez”, majd elővette zsebéből a véletlenül (?) éppen nála lévő névsort. Ezután felakasztották Soós Sándort, Aranyos Györgyöt, dr. Tánczos Vendelt, Kovács Sándort, Bertók Róbertét, Mautner Gyulát, Ocs- kó Lászlót és Deák Mihályt. Egy héttel később már volt kikkel sortüzet adni, mert az első csapat 16 tagú, főleg tiszti különítménye után megérkezett Dindorfer alezredes csapata. Agyonlőtték Prantner Jánost, Kovacsics Györgyöt, Bencze Ferencet, Gróf Pált, Kecskés Ferencet, Wahtel Károlyt és Bertók Róbertnét. E zeket a neveket ma már márványtáblák, részben utcatáblák őrzik. Dindorfer és az első különítményt vezető Gömbös János Prónay Pál embere volt. Utóbbi a későbbi miniszterelnök öccse és — mondja valaki, hogy a családi kapcsolatok nem determinálnak olykor — az 1956-ban ismert szerepet játszott Király Béla apósa. Az akkor érett ésszel gondolkodó szemtanúk ma már túljárnak a hetvenötödik évükön, egyre nehezebb visszaemlékezőt találni. De akit igen, az mit sem tud az akasztást követelő lelkesedésről, özvegy Székely Sándorné egyikük: — Amikor megtudtuk, hogy mi történt, épp ebédhez készülődtünk. Az anyám rosszul lett az undortól, én is. Székelyék kistisztviselők voltak, a ma 90 éves L. néni helybeli parasztlány. — Néhány inasgyerek kiáltotta ott az „akasszák fel”-t, senki más! Az „inasgyerek” kifejezést nem kell betű szerint érteni. Az ő szóhasználatában amolyan alja népet jelent, amiben alighanem igaza is van. özvegy Nieder Gyuláné a vérengzéskor 22 éves lány volt. Neki ismerős a ma márványtáblán lévő nevek egyi- ke-másika: — Szegény Kemény Sanyi! A Soós Sanyit jól ismertem, az mérnök volt. És szegény Gróf Pali bácsit is.. . Bertók Róbertnéra, első férje nevén „Bondiné Dezső Mari”-ként emlékszik. Az akasztásoknak nem volt a közelében, de a kivégzéseknek annál inkább: — A töltés amaz oldalán őriztem a dohányt, mert volt egy kis dohányföldünk, amikor emezen roppant a sortűz. Nem emlékszem, hogy valaha is hallottam volna népítéletről! Lassan esztendeje lesz, hogy Szekszárd múltjának emlékeit keresem. Nem vagyok helybeli, nincs okom elfogultságra. Miről is vallanak a megyei direktóriumra vonatkozó adatok? Milyen „bűnöket” lehetett rajtuk számon kérni? E lrendelik a rögtön- bíráskodást. A vallást „mindenkinek személyes magánügyének” tekintik és ezért az iskolákban megtiltják a vallásoktatást. Egy hétre megtiltják a marha- és sertésvágást. Toboroznak a vörös gárda soraiba. Választásokat hirdetnek. Köztulajdonba veszik a szekszárdi Schlesinger nagykereskedelmi céget. A szekszárdi Polgári Olvasókört Munkás Otthon néven működtetik tovább. Tanácsválasztásokat tartanak. Intézkednek a lakásínség enyhítéséről. Begyűjtik a fegyvereket. Törlik a „királyi” szót minden feliratból. Megünneplik május 1-ét. Megalakítják az Ifjúmunkások Országos Szövetségének szekszárdi csoportját és a vörösőrezredet. Intézkedéseket hoznak a megye- székhely élelmezésének megjavítására. A tanácshatalom csak júniusban üt oda keményen, amikor meglehetősen nehéz körülmények közt egy ellenforradalmi lázadást kell leverni. Ekkor túszokat szednek és a városra 4 millió korona hadisarcot vetnek ki. A hadisarc kivetése se lehetett annyira szörnyű, mint azt később szívesen állították. A szekszárdi plébánia történetében ez olvasható: „A sarczból dr. Fent Fe- rencz apátplébános (ra) 50 000 K-át vetettek ki, de mivel nem volt miből fizetnie, s ezt a vörös vezetőknek bejelentette, ezt egyszerűen tudomásul vették, s a pénz miatt többé nem zaklatták.” R övidre fogva a tényeket, a megyében visz- szacsapásként végrehajtott néhány kivégzés ellenére, az évtizedeken keresztül emlegetett „vörös terror” Szekszárdon nyomába se léphetett annak, ami utána következett. Az átlagos szekszárdi polgár nem volt vérszomjas. Borgula fényképészt a fehér tisztek kiparancsolták az ítélet-végrehajtásokhoz. Fennmaradt egy gyilkos szadizmussal készíttetett csoportkép a haláluk előtt letérdeltetett áldozatokról és egy másik is, melyen jól látható, ahogy az utca közönsége nézi a hátrakötött kézzel hajtottakat. Se ezen, se egy harmadikon, mely a fogházba vezettetésüket mutatja, még nagyítóval se lehet vad indulatot, vagy éppen lelkesedést felfedezni. A terror igazi szakembere nagybányai Horthy Miklós altengernagy, a cattaroi matrózlázadás vérbefojtója, a fővezér volt. Augusztus 28- án, tehát alig tíz nappal a vérontás után, félreérthetetlenül írt a helyi katonai parancsnokságnak (éppen ide !) a „katonai és polgári hatóságok erélytelen működésé megszüntetésének” tárgyában. „Nem fogadhatok el semmi néven nevezendő kifogást e téren. Azon körülmény, hogy valaki családos és helyben lakik, nem jogosít fel a gyengeségre... Amennyiben akár hatóságok, akár egyes vezető állásban lévők gyámoltalan puhasággal működnének tovább, azokat állásukból azonnal fel fogom menteni, illetve a kormány- biztosok útján rendelkezési állományba fogom helyezni... Horthy” F élreértésről nem lehet szó, nem is érti félre senki. Elveszteni a féltőn szeretett állást? Azt az állást, amelyet a kommün „borzalmai” között is sikerült megőrizni? A város vezetői iszonyatosabbat el se tudnak képzelni. A fővezért, majd későbbi látogatásai során a kormányzót, minden esetben szinte ájult hódolat fogadja: „Ekkor jött ő, őseitől öröklött nemes elszántsággal, azzal a megingathatatlan és törhetetlen akaraterővel, hogy a romokon építi fel az újabb ezer esztendő számára azt a magyar Hazát, amelyet szokásaiban és erkölcseiben megújhodott nemzettel telít meg. (így! O. I.) Biztos kézzel fogta meg alkotmányos életünk hajójának kormánykerekét, hogy azt a gonoszul eléje támasztott sok akadályon és nehézségen át is révbe vezesse.” Pontosan tudjuk, hogy hová sikerült vezetnie... ORDAS IVÁN
