Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-03 / 182. szám
1976. augusztus 3. f TOLNÁN -, , “rirÉPUJSAG 3 Híradás a KSZE 9 megyéjéből A búza jó, a napraforgó helyrejött A fél országra kiterjed már a KSZE termelési rendszer, amelynek központja Szek- szárdon van. Jelenleg 9 megyében tevékenykedik, 87 tsz és állami gazdaság tartozik hozzá, a jövő évben pedig újabb 20 partnergazdasággal bővül. Győr-Sopron, Fejér és Vas megyéből csatlakoznak hozzá, főként szövetkezetek. Nagyobb területen kukoricát, búzát, napraforgót és szóját termesztenek a rendszerhez tartozó gazdaságok. Felkerestük a KSZE központját és tájékoztatást kértünk Reichardt Jenő termelési főosztályvezetőtől, hogyan tűrték ezek a növények a rendkívüli időjárást, Baranyától Pest megyéig, Veszprémtől Szolnok megyéig. — A szerződött '45 ezer hektáron a búza betakarítása több mint 75 százalékban megtörtént (július 28-án. A szerk.) — mondotta a főosztályvezető. — Viharkár vagy jégverés híre nem érkezett sehonnan. A búzák a vártnál jobb eredményt adnak mind mennyiségben, mind minőségben. Kiváló a minőség: nem ritka a 82—84 kilogramm hektolitersúly sem. A szalma betakarításának megkönnyítéséhez új, nagy teljesítményű bálázógépekhez juttattunk 7 gazdaságot. Az aratás befejezésének meggyorsítása céljából a közeli napokban segítséget nyújtanak a termelési rendszerhez nem tartozó üzemeknek azok a partnergazdaságok, amelyek előbb befejezik a munkát. — Növényegészségügyi szempontból bizonyos fokig jó hatású volt a búzákra a szárazság, ugyanis a tavaszi csapadékos időjárás következtében erős torzsgomba- fertőzést tapasztaltunk és ezt a száraz időjárás állította meg. A búzával kapcsolatbán még annyit mondhatunk, hogy megkezdődött az őszi vetéshez szükséges búzavetőmag diszponálása. A másik esemény: augusztustól folyamatosan átvesznek 64 John Deere 150 lóerős traktort a következő évben belépő új partnergazdaságok, illetve részben a régiek is. Az őszi mélyszántás jó minőségű elvégzéséhez a gépekre szükség van. Kezelésükhöz 150 ember részére szerveztünk tanfolyamot, ez július 26-án megkezdődött Dunaújvárosban Reichardt Jenő. — A kukoricát érzékenyen érintette az aszály mindenütt, de vannak eltérések a szárazságtűrésben olyan területek kukoricái között, amelyek azonos talajtípusokon és azonos fajtáknál tapasztalhatók. A szárazságot azokon a területeken bírja jobban a kukorica, ahol betartották a technológiai fegyelmet, tehát az őszi mélyszántást megfelelő időben és minőségben elvégezték, a tápanyag-felhasználás megfelelő volt, a növényvédelmi munkákat precízen elvégezték és a vetés optimális időben megtörtént. A termelési rendszer megfigyeléseket folytat 10 gazdaságban, hogyan bírják a rendkívüli szárazságot a különböző kukoricafajták. — Sokat ér az utolsó pillanatban jött csapadék a 95 ezer hektár kukoricának, de a meddő tövek száma igen magas, egyes felmérések szerint -10—15 százalék. A hiányos termékenyülés veszélye is fönnáll: a címerhányást követően a pollen érése már megtörtént, ugyanakkor a bibe még nem jelent meg. — A gondok nemcsak az árukukoricával kapcsolatosak. A vetőmag-előállító területeken a tervezettnél lényegesen kevesebb termésre lehet számítani. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a jövő évi vetőmagellátásban a hazai igények kielégítését helyezzék mindenek elé a vetőmag-forgalmazók. Különösen kevés vetőmag ígérkezik a korai fajtákból, mert az aszály legérzékenyebben ezeket érintette. — A napraforgó a jelenlegi állapot szerint azt mutatja, hogy kevésbé ártott neki a szárazság, mint a kukoricának, és az első csapadék hatására jobban tudott regenerálódni. Az idei évben jelentősen megnőtt a vetésterület a termelési rendszerben, főként Fejér megyei partnergazdaságainkban. A Növényolajipari Vállalatnak ellátó bázisává vált a KSZE. A termelési rendszer segítséget nyújt a gazdaságoknak a napraforgó tárolásában is: a Növényolajipari Vállalat anyagi támogatásával tárolók építéséhez segíti hozzá az üzemeket. A tárolókat a gesztorgazdaság tervezi és szereli. — A szója, amit 950 hektáron, Fejér, Bács-Kiskun, Tolna és Veszprém megyében termesztenek partnergazdaságaink, gyenge termést ígér. A megvizsgált területeken rendkívül gyenge magkötés tapasztalható. Ennek oka a szárazság, mert a szója nagyon igényli a magas. relatíy páratartalmat a virágzás, illetve a magkötés időszakában. Nagy vonalakban tehát ez a helyzet 9 megye 87 gazdaságában az említett négy növénynél — fejezte be nyilatkozatát Reichardt Jenő főosztályvezető. G. J. Kiemelés és kiemelkedés Egyéni érzelem - társadalmi értékítélet VAN a politikai és gazdasági berkekben egy közhasználatú szó arra, ha valakit előléptetnek: „kiemelés”. Tehát „kiemelnek” valakit, vagyis az alacsonyabból a magasabb rangba helyezik, ami társadalmi helyzetében, jövedelmében jelentős változást hoz. Az egy a sokból valakivé lesz, valakivé, akik közül sokan hamar megszokják a „valakilétet”. Igen nagy a kísértés, tehát kimondom: vannak, akik ha valakivé lettek, nemcsak elvárják, hanem meg is teremtik annak feltételeit, hogy valóban „valakidnek tekintsék őket. Nos, ez kinek sikerül, kinek nem, hiszek benne, hogy társadalmunk elég érett a valós értékek megbecsülésére és a talmi elvetésére. A társadalmi szabályozás adva van. Hanem ellenpélda is adódik. A szabályozás, az esetek nagy hányadában csak utólagos. Nem megelőző, tehát nem alapot teremtő; tényeket rögzít és az idők folyamán szerzett ismeretek birtokában már utólag ítélkezik. Jobb híján ez is jó, ez is kell, hanem egyedül csak ez, kevés. Kevés, mert ha valaki nem felel meg a várakozásnak, akkor csalódnak a felsőbb szervek, amelyek „kiemelték”, csalódik a környezete és csalódik önmaga, hiszen elhitették vele, hogy ő a legjobb, hogy nélküle szürkébb lenne a világ. Aztán mit lehet tenni, helyet keresnek neki valahol, testére szabottat lehetőleg, ami vagy sikerül, vagy nem. Néha igen, néha nem. És ha nem sikerül, éppen azért nem sikerül, mert „helyet keresnek”. SZABADJON ennél a gondolatsornál egy kitérőt tennem. Miért nem lehet természetesnek venni, hogy valaki irányító posztról újra termelő munkába kerül. Egy szakmunkás, amennyiben valóban tudása legjavát adja, amennyiben lelkiismeretesen dolgozik, miért lesz kevesebb a társadalmi értékítélet szerint, mint egy hivatali osztályvezető, vagy akár igazgató, aki lesi a napok múlását, s arra vár, mikor kerül a védett korba, mert akkor már szinte bizonyos a magas nyugdíj. És ha a dolognak ezt az oldalát feszegetjük, akkor látnunk kell, itt nem az egyéni érzelmekkel van elsősorban a baj, hanem a társadalmi értékítélettel, amely ilyen esetben hamis értékítélet. De, a félreértések elkerüléséért, vissza kell térni ahhoz a gondolathoz, ahonnan elindultam. A kiemelés és a kiemelkedés közül az utóbbit tartom fontosabbnak. Elhiszem, hogy senki sem születik mindentudónak, s mindenkinek lehetőséget kell adni a kellő ismeretek megszerzésére, a beilleszkedésre, adott esetben még a „majd menet közben megtanulja” nézet sem elvetendő. Hiszek benne, hogy szinte minden esetben megmutatkozik már jó előbb, kitől mi várható, ki mennyi ismeret- anyag befogadására alkalmas. Azt a bizonyos képzeletbeli marsallbotot nem mindenki hordozza a hátizsákjában. Aki nem, annak ne nyomjuk érdemtelenül a kezébe, aki viszont igen, annak segítsünk, hogy erősen meg tudja markolni. Kiemelés? Igen, kell az is. Előlegezni sem árt a bizalmat, s hinni is szabad abban, hogy az új bor majd kiforrja magát. Ellenben bizonyosak lehetünk, hogy célszerűbb azt kiemelni, aki megindult az úton fölfelé, aki tehetségével, szorgalmával kiemelkedni kezdett. S utána vigyázzunk rá. AZ ÉLET — éppen a fejlődés miatt — egyre nagyobb követelményeket támaszt mindenkivel szemben. Akkor a követelmények kijelölésében is igényesebbnek kell lenni. A kiemelkedés megítélésében és a kiemelésben nem kevésbé. L. Gy. Örömök és gondok Bontás Bátaszéken Bátaszéken is égető gond a tanteremhiány, az iskolabővítés elodázhatatlan tennivaló. A jelenlegi helyzet rossz, olyannyira, hogy a képen látható épületben, amelyről a későbbiekben részletesen lesz szó, a cukrászda szomszédságában, szükség- tanterem van. Az anyagi és egyéb feltételek adottak, lehet javítani a helyzeten. Mégpedig úgy, hogy ezt az épületet, az egykori Gali- vendéglőt lebontják, s helyén nyolctantermes iskolát emelnek. Ezzel a községben 32 tanulócsoport (osztály) elhelyezése megoldott lesz. Századagos konyhát és éttermet is lehet létesíteni a gyerekeknek. Az építkezést ebben az ötéves tervben meg kell kezdeni és be kell fejezni. Az előkészítés folyik, a tanács döntése nyomán a terület biztosított. A döntést tehát meghozza a tanács, a pénzt biztosítják az illetékes szervek, a Gali- vendéglőt le fogják bontani, az új iskolát fel fogják építeni. Ennek a község lakossága egyként örül. Az egyik területen való fejlődés azonban maga után von egy más területen visz- szafejlődést. Ebben az épületben működik ugyanis a képen látható cukrászda. Kétségbeejtő körülmények között, kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető módon. A presszórész még hagyján, akár hangulatosnak is lehetne nevezni, a raktárakban azonban megengedhetetlen a zsúfoltság, a mellékhelyiség pedig egyszerűen minősíthetetlen. Itt minden a lebontás mellett szól, ami meg is történik nemsokára, hanem helyette mit adnak a bátaszéki lakosságnak? Mert cukrászdára szükség van. A községben egyetlen elfogadható színvonalú vendéglő működik, az viszont elsősorban étterem. A tanácselnök, az ÁFÉSZ- elnök, a cukrászda dolgozói szerint a legkézenfekvőbb megoldásnak egy, a községközpontban lévő épület megvásárlása és átalakítása kínálkozik. Az amúgyis ÁFÉSZ-bérleményt a tulajdonos hajlandó eladni, a vételár és az átalakítási költségek összesen mintegy másfél millió forintot tennének ki. Ezzel azonban megoldható lenne egy szeszmentes presszó kialakítása, ahol reggelente a mintegy háromszáz ilyen igényű iskolás gyereket étkeztetni tudnák. Ugyanehhez az egységhez tartozna, de a cukrászdától, presszótól elkülönítve egy söröző. Az eddig elmondottak szépen hangzanak, hanem van egy bökkenő — erre a célra sem a tanácsnak, sem az ÁFÉSZ-nek nincs pénze. A bátaszékiek törik a fejüket, s segítségre várnak. A kívülállónak — s jelen esetben az újságíró az —, az a véleménye, a községnek kulturált presszóra, gyerekétkeztetéssel megtoldva, szüksége van, egyrészt az itteni lakosság, másrészt a jelentős átmenő forgalom miatt. Hozzátennénk még: üzletnek sem rossz, mert a legborulátóbb számítások szerint is az egység tiszta jövedelme öt év alatt kifizetné a költségeket. — így — Fotó: Jantner Jegyzet Visszhang egy gratulációra Valahol a Dunántúlon egy községben rácsodálkoztam a könyvtár pazar asztalosmunkával készített szekrénysorára. A falu öreg bognára mondta meg annak az asztalosnak a nevét, aki készítette. Ismerte, becsülte munkája alapján, pedig a szomszéd megyében lakott. Ez jutott eszernbe, amikor megyénk egyik ipari szövetkezetének vezetőitől az alábbi kis fura történetet hallottam. A szövetkezet, megyénk iparának egyik reprezentánsa, részt vett a tavaszi BNV-n. Ott, nyilván nem véletlenül, termékük nagydíjat nyert. A gratulációk sorában volt annak az országos nagyvállalatnak néhány vezetője, akik hasonló terméket készítenek, mint ez a megyei „kis” szövetkezet. A nagydíj a szövetkezetnek jutott. A gratulációkkal egyidejűleg jegyezték meg csak a szövetkezet nevét, amiről ez idáig még sohasem hallottak. Nyilván meglepődtek, hogy mik nincsenek ott lent vidéken, hogy nahát, vásári nagydíj egy ilyen hogyishívják szövetkeztnek... Azt hiszem, nem véletlen, hogy arra az öreg bognárra gondoltam a történet hallatán. Hisz mit mondhat ilyenkor az ember? Legfeljebb annyit, hogy ejnye-ejnye. Mert ugye nálunk van egyszer a főváros és van egyszer a vidék. Meg van Grönland is, meg Uj-Zéland is, ám az ilyen történet hallatán nehéz eldönteni, hogy melyik van messzebb az ország szivétől... Hajlandó vagyok letenni a főesküt, hogy ez esetben nem az önérzetében bántott vidéki ember beszél belőlem. Egyszerűen csak elgondolkodtató, hogy bár nap mint nap hallunk, olvasunk arról, hogy gazdasági életünkben, az integráció korában mennyire nélkülözhetetlen a tájékozottság és mégis... Nem elég csak a saját portánk tájékát ismerni, mert tanulni, tapasztalni másutt is lehet. Néha még vidéken is... — győri varga — Napenergia - atomenergia A paksi atomerőmű alapgödrében teljes a nagyüzem. Egyelőre atomenergia helyett még csak az augusztusi nap szolgáltat energiát. (Fotó: G. K.)