Tolna Megyei Népújság, 1976. augusztus (26. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
Mai számunkból A FIATAL PÁRTTITKÁR 3. old. UGYANAZ A SZÁZ FORINT 3. old. ÿjtKi... f4*» TELEPÍTÉSEK TOLNA MEGYÉBEN- - v A XVIII. SZÁZADBAN 4. old. MAGAZIN TERELIK A VIZET 5. old. 3. old. x Egy ew múltán írta : Púja Frigyes külügyminiszter M a egy esztendeje annak, hogy az európai és az észak-amerikai országok vezetői Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezleten aláírták a konferencia két és fél esztendő megfeszített munkájával kidolgozott záróokmányát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez vtilt az első eset, hogy Európa vezetői értekezletre ültek össze a kontinens problémáinak megbeszélése céljából. A történelemben pedig először fordult elő, hogy az európai szocialista és tőkésországok, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biztonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meggyőzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött pozitív fordulat a hidegháborúból a békés egymás mellett élés, a szocialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény. A konferencia azonban nemcsak jelzés volt, hanem sokkal több ennél; maga is visszahatott a nemzetközi légkörre, javította azt, újabb feltételeket teremtve ezzel az enyhülés folyamatának elmélyüléséhez. Az eseményt követően sok vezető államférfi nyilatkozott pozitívan a záróokmány aláírásáról, s szinte minden részt vevő állam kormánya elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záróokmány maradéktalan megvalósításáért pártunk és kormányunk és az országgyűlés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állásfoglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen nagy figyelmet szentelt a záróokmány széles körű megismertetésére. Két folyóiratban publikálták a záróokmány teljes szövegét, s könyvalakban is kiadták, nagy példányszámban. Fontos ennek a ténynek a hangsúlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az értekezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány minél szélesebb körű publikálása mellett, nem sokat tett azért, hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záróokmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk, hogy melyek azok a területek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség, s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szférájába tartoznak és csak ott oldhatók meg, s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken, a nemzetközi szervezetekben. Ennek alapján foglaltunk állást a már előterjesztett javaslatok ügyében. így például bejelentettük, hogy támogatjuk a szovjet kormánynak a környezetvédelem, az energiakérdés és a közlekedés problémáinak összeurópai méretű megoldására tett javaslatait. A kétoldalú szférába tartozó kérdésekben pedig javaslatokat dolgoztunk ki, amelyeket részben már átadtunk, részben a jövőben fogunk eljuttatni a tőkésországok kormányainak. Rövid egy esztendő alatt összegyűlt tapasztalataink alkalmasak arra, hogy néhány következtetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló, hogy a záróokmány rendelkezéseinek végrehajtása sokéves erőfeszítést, közös, összehangolt munkát feltételez. Nincs tehát igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak, akik szüntelenül a záróokmány végrehajtását kérik számon a szocialista országoktól, annál inkább .nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkésországok. — A záróokmány egységes egész; nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végrehajtását követelni, más részeit viszont elhanyagolni, vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvésekkel, .amelyek csupán a záróokmány harmadik „kosara”, ezen belül is csupán néhány pont iránt tanúsítanak érdeklődést, ezek megvalósítását mintegy próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeledkeznek a záróokmány többi, nem kevésbé fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első „kosarat”, az államok együttműködésének elveit, vagy a második „kosarat”, azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését. — Meggyőződésünk, hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget, azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hátrányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni, hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra egyoldalúságot mutatnak. Végre Nyugat-Európában is meg kellene érteni, hogy az államközi kulturális kapcsolatok fejlesztése nem tekinthető üzleti vállalkozásnak, az európai országok kulturális kincseinek egymással való megismertetéséért áldozatokat is kell hozni, ahogyan azt a szocialista országok teszik. — Helsinki szellemében összeegyeztethetetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy megkíséreljék a beavatkozást a szocialista országok belső ügyeibe. A helsinki dokumentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra, gyümölcsöző államközi együttműködés csak ennek a nagyon fontos elvnek a tiszteletben tartása alapján képzelhető el. — Végül az eddigi munka fontos tapasztalata, hogy a tőkésországok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogásunk mindig is az volt, hogy a békés egymás mellett élés nem szünteti meg az ideológiai harcot a két kibékíthetetlenül ellentétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt, hogy szüntessék meg az ideológiai harcot. Egyik-másik nyugati politikus olyan messzire megy, hogy azt állítja: a szocialista országok nézete az ideológiai harc szükségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem egyéb szemforgatásnál. A tőkés propaganda, miközben az ideológiai küzdelem megszüntetésének szükségességét hangsúlyozza, erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista országok, s általában a szocializmus, a kommunizmus ellen; sőt politikai kampányokat is folytat, rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra. A tőkés propaganda tehát szándékosan ködösít. Helsinkiben a biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrád- ban újra találkoznak. A záróokmány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből kiindulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokmány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát, ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szükséges ezt hangsúlyozni, mert vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak, véleményünk szerint, nem lehet más feladata, mint az, hogy a helsinki záróokmány keretén belül maradva, építő szellemben felmérje az eddig megtett utat, s körvonalazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne szerencsés, ha valaki a záróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a találkozó napirendjére tűzetni. Ilyen kérdések megtárgyalására ez a találkozó nem hivatott. Reméljük, hogy a belgrádi találkozó után új lendületet kap a helsinki záróokmány rendelkezéseinek valóra váltása. A záróokmány végrehajtása egyik igen fontos feltétele annak, hogy az enyhülés — amely jelenleg is fő irányzat a nemzetközi politikában — folytatódjék, hogy a békéért és a biztonságért harcoló erők leküzdjék az enyhülés ellenfeleinek az utóbbi időben tapasztalható lassító manővereit. E gy év számvetése azt mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik lekicsiny- lik a záróokmány végrehajtásában elért eredményeket és — sanda mészáros módjára — a szocialista országokat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van; ez is része az enyhülés elleni támadásnak. Biztosak vagyunk azonban abban, hogy a szocialista országok, a haladó mozgalmak, az európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gondolkodó vezetői együttesen elég erősek ahhoz, hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedéseit, s a záróokmány végrehajtásával segítsék a béke és a biztonság további megszilárdítását Európában. Magyar nyilatkozat Őrizni kell ^mmÊÊÊÊÊMÊÊ^MMÊmmÊÊÊÊÊÊÊ^aÊÊÊÊMÊÊ^^MBÊmmmm Helsinki szellemét Az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága szombaton a következő nyilatkozatot tette közzé: — Egy éve annak, hogy 35 állam legfelsőbb szintű vezetői kormányaik nevében Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. E történelmi jelentőségű dokumentumban Európa államai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások megmásít- hatatlanok. A záróokmányban foglaltak következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biztonság valóban tartós alapokra, a népek közötti barátságra, együttműködésre épüljön. — Közvéleményünk üdvözli a záróokmány aláírása óta Európában végbement nagy fontosságú változásokat. A szocialista országok és a nyugat-európai országok józan gondolkozású vezetőinek, haladó erőinek erőfeszítése eredményeként kontinensünkön mindinkább tért hódít az enyhülés: sokoldalúan fejlődnek a különböző társadalmi berendezkedésű országok és népeik kapcsolatai. A hidegháborús reakciós erők azonban nem nézik jó szemmel és tétlenül a poziA Za Rubezsom című szovjet hetilap szerkesztősége kérdéseket intézett számos európai ország állam- és kormányfőjéhez, akik egy évvel ezelőtt részt vettek a helsinki biztonsági és együttműködési konferencián. tív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társadalmi haladás erőivel szemben, támadják a szocialista országokat. önkényesen egyoldalúan értelmezik a megállapodást. Aknamunkájuk a záróokmány jelentőségét, kedvező hatását, egészében véve a helsinki konferencia eredményeit vette célba, mert bizonyos imperialista körök kezdettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kibontakozását. — Éppen ezért meggyőződésünk, hogy a béke, a biztonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is őrizniük kell Helsinki szellemét, kitartó türelemmel azon kell fáradozniok, hogy a konferencia záróokmányában foglalt megállapodások mielőbb valóra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött berlini tanácskozása is. URHO KEKKONEN finn köztársasági elnök nyilatkozatában hangoztatta: — A hetvenes évek eleje és különösen az európai biztonsági és együttműködési konférencia összehívása „frontáttörést” jelentett az enyhülési folyamat további erősítése útján. Helsinki szelleme új reményeket és várakozásokat ébreszt, különösen a leszerelés területén megteendő továbblépés tekintetében. Finnország érintkezésben áll az európai biztonsági konferencián részt vett számos ország kormányával. A többi között közös tanácskozásokat tartottunk Ausztria, Svédország és Svájc képviselőivel. Finnország kész részt venni más olyan többoldalú akciókban is, amelyek a záróokmányban foglalt célok elérését szorgalmazzák. Éppen ezért támogattuk a szovjet kormány javaslatát, hogy a közlekedési-szállítási, az energetikai és a környezet- védelmi együttműködés problémáinak a megvitatására tartsanak európai kongresz- szusokat. JACQUES CHIRAC francia miniszterelnök rámutatott: — Az európai biztonsági és együttműködési konferencia bebizonyította, hogy e fórumon részt vett harmincöt állam a párbeszédre törekszik. A konferencia önmagában ugyan nem oldotta meg az európai problémákat, hiszen Európa különböző társadalmi rendszerű, kultúrájú, hagyományú és különböző gazdasági fejlettségű országokból áll. Lehetővé tette azonban az államok számára annak a felismerését, hogy ezek a különbségek nem (Folytatás a 2. oldalon.) Európai államférfiak nyilatkozata Gerjeni búza Pestre A Paksi Állami Gazdaság gerjeni kerületében a learatott búza jelentős részét azonnal uszályok szállítják a pesti kikötőbe. Már a második uszályt töltik gabonával a gazdaság dombori kikötőhelyén. Fotó: Gk.
