Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-14 / 165. szám

ë Képújság 1976. július 14. Kerékpár Szekszárdi siker a dunántúli körversenyen Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Montrealból jelentjük ■ A jugoszláv olimpiai kül­döttség egy része már az olimpiai faluban tartózko­dik, s az újságírók érthetően a távolugrás nagy favorit- ját, Nenad Sztekicset kere­sik, de hiába. A 25 éves egyetemi hallgató — edzője, Marinkovics tanácsára — csak 8—16 órával a verse­nye előtt érkezik Montreai- ba.' Mestere ugyanis nem tartja szükségesnek akklima- ; tizáiodását, úgy véli, hogy sokkal jobb egyből a pályá­ra menni... Sztekics egyébként a ju- goszlávok első számú olim­piai reménysége. Sokat várnak kosárlabda­válogatottjuktól, s titokban ezüstéremre gondolnak. Montrealban a legtöbb érem az atlétikában talál gazdára, következésképpen az esélyesekkel kapcsolatos találgatásokra is itt adódik a legbővebb lehetőség. A spor­tok királynőjének két szak­ága, az ugrás és a futás két reprezentánsát mutatjuk be: ROSEMARIE ACKERMANN (NDK) Azzal az előnnyel indulhat a 24 esztendős magasugrónő, hogy csaknem két éve vi­lágcsúcstartó: 1974. szep­tember 7-én, Rómában 196 cm-t ugrott, ezt idén május­ban Drezdában „megtoldot­ta” 1 centivel. A két év so­rán az összes nagy viadall megnyerte, amelyen elindult. DAVE ROBERTS (EGYESÜLT ALLAMOK) Viszontagságos, hosszú út áll mögötte: a Münchent megelőző amerikai válogatón 4. lett, nem utazhatott, sőt szakemberek sora csak le­gyintett, ha a szőke, kék sze­mű rúdugró jövőjéről esett szó... ö azonban egy pilla­natra sem adta fel. 1975-ben alaposan megújult techniká­val jelent meg ismét a világ élvonalában és 565 cm-rel átvette a „hatalmat”. Világ­csúcsát ugyan Bell idén két cm-rel megjavította, de az önbizalommal támogatott tu­dás remek visszavágást ho­zott: Montreal előtt Roberts 570 centis ugrása szerepel a csúcslista élén, és simán ver­te a válogatón Bellt. A Győr-Sopron megyei Ke­rékpáros Szövetség rendezte a XVI. dunántúli körver­senyt, melyen kirobbanó szekszárdi siker született. Az első napon az egyenkénti indításos versenyen Halász László 2., Pálinkás Csaba 9., Halász Zoltán 21., Szúnyog Nándor 35., Liska Pál 39., Sallai Antal 43. lett a 70 induló közül. Csapatverseny­ben a Szekszárdi Spartacus együttese a 2. helyen végzett A verseny másnapján a Győr—Zirc—Székesfehérvár útvonalon, mely 151 kilomé­ter, Halász László 3., Pálin­Pálinkás Szombaton és vasárnap a Népstadionban rendezte a MASZ az 1976. évi országos ifjúsági csapatbajnokság dön­tőjét, melyen 19 megye, Bu­dapest I. és Budapest II., va­lamint a 8 „A” kategóriás szakosztály csapatai indul­tak. Megyénkből legeredménye­sebb Pálinkás János volt, aki A Magyar Kajak-Kenu Szövetség megbízásából a Szekszárdi Spartacus a me­gyei kajak-kenu szövetséggel kás Csaba 15., Halász Zoltán 19., Sallai Antal 29.-ként ér­kezett a célba. Csapatver­senyben itt 3. lett Szekszárd- Az első és a második nap összetett eredménye alapján Halász László a 2., Pálinkás Csaba a 12., Halász Zoltán a 20. volt a 66 versenyző közül- A verseny 3. napján a kör­versenyen Halász László a győztessel azonos idővel 2 lett. Halász Zoltán 9., Sallai Antal 12., Pálinkás Csaba 16., Liska Pál 33,-ként érkezett célba. A csapatversenyt a Szekszárdi Spartacus együt­tese nyerte. A három nap 7 méterrel 7 méterrel nyerte a távol­ugrást. (Sajnos a hátszél egy kicsivel erősebb volt a meg­engedettnél.) Biztosan győz­te le ezúttal az egész magyar ifjúsági élmezőnyt saját év­járatában, illetve a fiatalab­bakat. Öt a Jéhn Éva— Schwébl Mária—Jéhn Kata­lin—Vida Adrienn összeállí­tású 4x400-as váltó követte. közösen rendezi az országos vidékbajnokságot. Erre Dom- boriban kerül sor a hét vé­gén: pénteken, szombaton és összetett eredménye alapján Halász László 2., Halász Zol­tán 12., Pálinkás Csaba 15., Sallai Antal 23., Liska Pál 27. lett. A három nap összesített csapatvégeredménye: 1. Szek­szárdi Spartacus, 2. Újpesti Dózsa, 3. Csepel, 4. Ferenc­város, 5. Szlovák válogatott, 6. MÁV DAC, 7. BKV Előre. A versenybíróság a három nap teljesítménye alapján az ifjúsági versenyzők között a következő sorrendet állapí­totta meg: 1. Halász László, 2. Halász Zoltán, 3. Pálinkás Csaba. győzött mely 4 percet futott és a II. helyen végzett. Eredményük új megyei ifjúsági csúcs. Vi­da Adrienn a 400 m-es sík­futásban a 3—5. helyen vég­zett 59 mp-cel. Hammer Má­ria a súlylökésben lett 5. 11.56-dal. Ötvös Éva az 5—7 helyen végzett a magasugrás­ban 165 cm-rel. Hetedik leti a női 4x100-as váltó 50.1 mp- cel. vasárnap. A rendkívül ran­gos bajnokságra 1200 neve­zés érkezett. Legtöbben Du­naújvárosból jönnek, 105-en Győrből 104-en, Vácról 91-en, Szegedről 90-en, de itt lesz­nek a szekszárdi, a dunaföld- vári, pécsi, valamint a Ve­lencei-tavi VSI legjobbjai is. A versenyt előkészítő szer­vező bizottságnak komoly munkát jelentett az 1200 ver­senyző és a velük érkező ve­zetők, kísérők elszállásolása, étkeztetése. Mindezt azonban sikerült megoldani, a ver­seny zökkenőmentesnek ígér­kezik. Az első napon, pénte­ken 14 órakor, szombaton 9 órakor, vasárnap 8 órakor kezdődnek a küzdelmek Domboriban a KISZ-tábortól a Fadd felé eső részen. Abeba Bikila, született: 1932-ben. Bikila római si­kerét, amikor mezítláb győztesként beérkezett a maratoni futás végén a zsú­folt stadionba, nem előzte meg különleges beharango­zás. Az etióp atléta győzel­me a szenzáció erejével ha­tott. Ekkor kevesen emlékez­tek rá, hogy Bikila 1956-ban is ott volt már az olimpián. Melbourne-ben futott hazája 4x400 méteres váltójában, azonban az afrikai ország csapatának csak statiszta­szerep jutott. Bikila, aki a császári test­őrség tagja volt, római győ­zelme után az érdeklődés középpontjába került. Ter­mészetesen viselkedett, ami­kor az újságírók a leglehe­tetlenebb kérdésekkel ostro­molták: — Igaz, hogy gyermekko­rában kölyök oroszlánokkal játszott az őserdőben és nem egyszer futva menekült az anyaoroszlán elől? Igaz, hogy az etióp hadseregben gyakorlatozás közben futár­ként, pihenés nélkül, nehéz terepen 10—20 mérföldet tett meg? És igaz, hogy edzője sincs... Az etióp atléta néhány szóval válaszolt. Nem lepő­dött meg a fura kérdések hallatán. Szenvtelen szavai­ból kiderült, hogy katona­ként ismerkedett meg a ver­senyszerű sportolással. — Soha nem lehetett tud­ni, hogy ki lesz az első — mondta Bikila. — Mindig más nyert. Otthon sokan tudnak úgy futni, mint én. Kiderült, hogy mindez nem volt sem álszerénység, sem túlzás. Az etióp atléta egyébként nem saját elkép­zelése szerint futkározott, hanem szakember foglalko­zott vele. Kitűnő edzője volt, Nurmi hazájából, Finnor­szágból, a távoli Etiópiába került Omni Niskanen sze,- mélyében. Az edző tudta, hogy tanítványai áldozatké­szek, szorgalmasak, és ami még ennél is lényegesebb, m'nden utasítást hajlandók teljesíteni. Omni Niskanen elképzelé­sét a római olimpia igazol­ta, Abeba Bikila mezítláb tette meg a több mint 42 kilométeres távot, így nyer­te a maratoni futást. Négy esztendővel később Etiópia első számú sportbüszkesége arra készült, hogy ezt_ a bravúrt megismétli, öt hét­tel az 1964-es tokiói olim­pia előtt Bikila váratlanul megbetegedett, az orvosok vakbélgyulladást állapítottak meg. A műtét elkerülhetet­len volt. Szervezete azonban rendkívül erősnek bizonyult. Tokióban sokkal nagyobb fölénnyel lett első, mint elő­zőleg Rómában. Hatalmas ünneplésben részesítették. Négy esztendővel később az etióp atléta újra elindult az olimpián. A mexikói kö­rülmények kedveztek neki, mert otthon, az abesszin- magasföldön, éppen úgy két- ezer-kétezferkétszáz méter­rel a tenger szintje fölött edzett, mint amilyen maga­san épült az azték főváros is. De ne felejtsük azt sem, hogy Abeba Bikila ekkor már 36 éves volt. Megint közbeszólt a betegség. Né­hány nappal a maratoni fu­tás időpontja .előtt Bikila meghűlt, lázas lett. Rajthoz állt, de már a táv első ne­gyedében a meggyötört szer­vezet felmondta a szolgála­tot. Honfitársa és tanítványa azonban, Manno Wolde ki­tűnően futott, megszerezte a győzelmet Etiópiának, áikila kedvét ez a kudarc nem vet­te el a további edzéstől, ver­senyzéstől. Szeretett volna indulni az 1972-es olimpián. Ez a vágya már nem telje­sülhetett, mert a világhírű atlétát gépkocsi-szerencsét­lenség érte. Egy évvel később, 1973, ban, Bikila meghalt. Molnár Károly A Szekszárdi Spartacus versenyzői hetek óta készülnek az országos vidékbajnokságra. Atlétika Kajak-kenu Ezerkétszáz nevezés I > 11. hi Jurij Gagarin: £- Az újságok örömet szereztek, meg za­varba is hoztak. Meglehetősen nehéz az érdeklődés középpontjában állni, méghoz- ; zá nem is csak hazánkban, hanem az egész világban. A nevemet szüntelenül ismétel- i gető rádió, a fényképeimet és a rólam ! : szóló cikkeket közlő sajtó csupán kezdete j volt annak az izgalomnak, amely hosszú ; időre hatalmába kerített. Nyikoláj Kamanyin, a légierő vezér- j !Tëzredese: j : bl A szovjet nép soha nem látott fogadta- , ”fást készített elő az első űrhajósnak. I A repülőgép pontosan 13 órakor állt ! "meg 100 méterre a kormány emelvényétől I Kinyílt az ajtaja és Jurij elindult nagy és megérdemelt dicsősége felé... Jerzy Jaruzelsky, a Zycie Warszawy tu­dósítója: Gagarinnak nem volt könnyű megtenni ezt a száz métert. Nem azt a rendíthetet­lenül nyugodt orosz fiút láttam magam előtt, akit az újságok képeiről ismertem, s nem is olyan volt, amint a világűrből su­gárzott tv-adásban, amikor Gagarin mo­solyogni igyekezett és kicsit ügyetlenül nyúlt a szabadon úszó ceruza után. Itt, a repülőtéren megkeményedett az arca, a díszlépés szigorú rendje végtelen feszült­ségről tanúskodik. Jurij Gagarin: Még tizenöt, tíz, öt lépés. Felismerem a párt központi bizottsága elnökségének tag­jait. Látom apámat, anyámat, Válját.. Odalépek még közelebb a tribünhöz, tányér­sapkámhoz emelt kézzel jelentést teszek: — Április 12-én a Vosztok szovjet űr­hajón sikerrel végrehajtottam az emberi­ség történelmének első űrrepülését. Az űr­hajó minden berendezése és rendszere pontosan és hibátlanul működött. Közérze­tem kitűnő. Készen állok arra, hogy telje­sítsek minden új feladatot, amelyet a párt és a kormány rám bíz. Valentyina Gagarina: Ragyogó, boldog nap volt, úgy elröppent, mint egy pillanat. Emlékszem, hogy este, mikor végre ketten maradtunk, Júra oda­lépett a tükörhöz, gyors pillantással végig­nézett magán, megtapogatta egyenruháján az aranycsillagot és kicsit zavart volt. — Tudod, Valjusa, nem is gondoltam rá, hogy ilyen lesz a fogadtatás. Azt hittem, végrehajtom a repülést, aztán visszajövök. De erről... álmodni se mertem volna... — Vége — Fiatalok találkozója Ma már a legtöbb iparágban rendszere­sen találkoznak a fiatalok, hogy sportban vetélkedjenek, összemérjék tudásukat, fel- készültségüket. Eddig ötször találkoztak az építőiparban dolgozó fiatalok ilyen vetél­kedőn. A VI. találkozó színhelye Szekszárd lesz, az állami építőipari vállalat KISZ-esei lesznek a házigazdái a rendezvénysorozat­nak. Közel 500 fiatalt várnak augusztus 6—8. között városunkba Dunántúl külön­böző helyeiről. Az építőiparban dolgozó fiatalok tekében, sakkban, atlétikában, kézilabdában, valamint női és férfi kis­pályás labdarúgásban mérik össze erejü­ket, tudásukat. A versenyekre elsősorban Szekszárdon az építők sportpályáján kerül sor, ahol kitűnő létesítmények várják a fiatalokat. Emellett természetesen elviszik őket Domboriba, ellátogatnak Óbányára, esetleg kirándulást tesznek Gemencbe is. Sor kerül Szekszárdon városnézésre és ta­lálkoznak azokkal a szekszárdi KlSZ-fiata- lokkal is, akik szintén az építőiparban dol­goznak. Az állami építőipari vállalat KISZ- fiataljai már megkezdték a szervezést, hogy a háromnapos sportvetélkedő minden szempontból jól sikerüljön, maradandó emlékkel távozhassanak a vendégek.

Next

/
Thumbnails
Contents