Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-09 / 161. szám
© IÉPÜJSÁG 1976. július 9. Ügyességi verseny Tengeticen Még az év elején — amikor megkezdődött az öregfiúk labdarúgó-bajnokságának szervezése — felvetődött a javaslat, hogy a nyáron, egész napos összejövetelen találkozzon a 21 csapat sportolója és azok családtagjai. Ennek megvalósítására kerül sor július 18-án, jövő vasárnap, Tengelicen. A helybeli termelőszövetkezet vezetőségének jóvoltából — komoly támogatásuk mellett — nemcsak labdarúgómérkőzés lesz Tengelicen, hanem egész napos sportműsor. Női kézilabda, kispályás labdarúgás, ökölvívás, fogat- és lovasbemutató, repülőmodellezés mellett lesz az autósok és motorosok részére ügyességi verseny is. Az autó és jnotor ügyességi versenyre bárki nevezhet. Kérjük azonban, hogy indulási szándékukat legkésőbb 12-ig közöljék levélben sportrovatunkkal. (Szekszárd, Beloiannisz u. 2.) Dombóvár Sporttabor Az atléták bemelegítő gyakorlata a futópályán. Az idén is lehetőség nyílik a serdülő korú sportolóknak, hogy a nyári hónapokban továbbképezzék magukat, gyarapítsák tudásukat. A megyei sporthivatal az illetékes szövetségek bevonásával hat sportágban rendez táborozást ezekben a hetekben. Mi a dombóvári tábort látogattuk meg, ahol a cselgáncsozók és az atléták képzése folyt. A Baranya megyei cselgáncsozók Benkő Jenő edző irányítása mellett szorgalmasan gyakoroltak. Az atlétákkal Tarr Imre, a fiatal, tehetséges testnevelő foglalkozott. Tőle kértünk rövid tájékoztatót: — A táborban lévő atléták száma harminc, azonban itt van köztünk a dombóvári fiatalok közül is néhány, hisz kitűnő alkalom nyílik tudásuk fejlesztésére. A cselgáncsozóknak meg kell tanulniuk úgy esni, hogy ne üssék meg magukat. Gratulálunk ! Domokos Sándor Dombóváron játszott éveken át a szövetkezeti csapatbah. Később Kisdorogra költözött és ott folytatta a MEDOSZ színeiben az eredményes játékot. Egy éve Bonyhádra költözött, jelenleg az öregfiúk csapatában játszik, méghozzá eredményesen. A dicséret azért illeti, mert mint edző is, kitűnő eredményt tud felmutatni. A Bonyhádi Vasas labdarúgó- csapata a tavaszi szezon elején a 16. helyen állt. Ekkor kérték fel a bonyhádi vezetők Domokos Sándort, hogy vállalja el az együttes edzését. Domokos eleget tett a kérésnek és, hogy milyen eredményes munkát végzett, azt legjobban bizonyítja: a Bonyhádi Vasas a 8. helyen fejezte be a bajnoki idényt. Bár sokan kérték erre, de nem tudja tovább vállalni az edzőséget — munkahelyi elfoglaltsága miatt. Az elmúlt négy hónapban megmutatta, hogy Bonyhádon is lehet kellő szakértelemmel — lelkesedéssel — eredményt elérni. KéiiEabdasáta A Szekszárdi Szövetkezeti SE NB Il-es női kézilabdacsapata, valamint a Simon- tornyai BTC női gárdája Jugoszláviában, Bácskatopo- lyán szerepelt. A szekszárdi csapat már tavaly is részt vett a „Harcos nő” elnevezésű nemzetközi tornán és elnyerte a vándorserleget. Ezúttal azt ismét a szekszárdiak hozták el. A szekszárdi gárda Göttlinger József, a Bőrdíszmű Vállalat igazgatójának és Horváth Györgynek, a városi pártbizottság munkatársának vezetésével utazott Jugoszláviába. Kitűnő légkörben, izgalmas mérkőzéseket játszott a szekszárdi csapat. A két Tolna megyei együttes eredményei. Topolya—Simon tornya 12:10 (félidőben 9:4-re vezetett Si- montornya), Szekszárd—Szabadka 14:10, Simontornya— Flóra 13:13, Simontornya— Zenta 6:9, Szekszárd—Topolya 15:13. A torna végeredménye: 1. Szekszárdi Szövetkezet, 2. Bácskatopolya, 3. Becse (Flóra), 4. Szabadka, 5. Zenta, 6. Simontornya. A szekszárdi játékosok között a 42 gól a következőképp oszlik meg: Laborcz Erzsébet 15, Sztáronszky Gizella 8, Czakó Mária 6, Ver- hás Anna 4, Szabján Márta 4, Gaszler Mária 2, Zimmermann Mária 2, Zsinkó Mária 1 gólt szerzett. Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Francina Blankers Koen, született 1917-ben. Amikor a negyedik aranyérmét nyerte a londoni olimpián, az egyik legnagyobb vetélytársnője, az ausztrál Strickland megkérdezte tőle: — Csak azt szeretném tudni, hogy tudod összeegyeztetni a rendszeres edzést a háztartási munkával? — Pihentet a fizikai munka — válaszolt Blankers Koen. — Amíg ott állok a konyhában és főzöm az ebédet fiamnak, kislányomnak és a férjemnek, addig átgondolom az előző edzés valamennyi fontos mozzanatát. Mindent pontosan elemezek, mi volt jó, mi volt rossz. Ehhez hozzásegít, hogy férjem, aki edzőm is, gyakran bejön hozzám, amikor főzök és közben beszélgetünk. — Ideális házasság a tied, Fanny — mondta elismerőleg Strickland. — Nagy előnnyel indulsz a versenyeken. — Kétségtelen — válaszolta Blankers Koen —, mert amíg egy más atlétanő csak naponta 2—3 órát tölt együtt az edzőjével, én a nap mind a 24 órájában vele vagyok. Mindig a pillanatnyi erőnlétem, a hangulatom szerint szabja meg, hogy milyen erős munkát végezzek a pályán. Blankers Koen sikereit nemcsak ennek a körülménynek köszönhette. Már közép- iskolás korában szenvedélyesen szerette az atlétikát. Minden ágával, ami csak nőnek való, megpróbálkozott. Futott síkon, gáton, ugrott távolba és magasba. Már nyurga diáklányként megkezdte az éremgyűjtést, sorozatosan nyerte a versenyeket. Korán elhatározta, mindent megtesz, hogy jól szerepeljen az olimpián. A háború azonban közbeszólt, és csaknem megakadályozta a hosz- szú hajú Fanny terveinek megvalósítását. 1936-ban a berlini olimpia idején, bár a holland atlétanő ekkor már 19 éves volt, még nem jutott el pályafutása zenitjére. így nemhogy aranyérmet, de még helyezést sem tudott elérni. — Ne szomorkodj Fanny — vigasztalta az egyik barátnője. — Csak úgy végezd edzéseidet, mint eddig és meglátod, legközelebb sikerül. Fanny megfogadta a tanácsot. De nem gondolta ekkor, hogy nemcsak az 1940-es, hanem az 1944-es olimpia is elmarad, mert a világot lángba borítja a háború. Az 1948-as londoni olimpián Blankers Koen elérte ugyanazt a teljesítményt, mint 1936-ban Jesse Owens, és négy aranyérmet nyert. Kezdte azzal, hogy megnyerte a 100 méteres női Síkfutást, majd első lett a 80 méteres gátfutásban is. Ekkor kijelentette: — Aranyéremre pályázom a 200 méteres síkfutásban is... Valóra tudta váltani ezt a tervét is. Fanny Blankers Koen négy esztendővel később, 1952-ben Helsinkiben is rajthoz állt. Most éppen fordítva történt, mint korábban Londonban. A versenyek kezdete előtt rengeteg nyilatkozatot kértek tőle az újságírók. Később már nem ostromolták kérdésekkel. Blankers Koen egyetlen számban sem került a döntőbe. Később is megpróbálkozott még nagy versenyeken, de a győzelem elmaradt. Fájó szívvel mondott búcsút a pályák salakjának. De csak mint sportoló, mert később a holland női atlétacsapat szakvezetője lett. Ma is sportvezetőként tevékenykedik. MOLNÁR KÁROLY 8. Jevgenyij Karpov, orvos: 21 óra 30 perckor Szergej Koroljov lépett a kis házikóba. Amikor meggyőződött arról, hogy nincs semmi probléma, szép álmokat kívánt, majd elfoglaltságára hivatkozva, már éppen távozni készült, de menet közben azért még egy pótadag optimizmus belénk csepegtetésére is talált módot: — Figyelmeztetni akarom önöket, hogy néhány év múlva sokkal egyszerűbben történik majd az űrutazás: szakszervezeti beutalóval... Jurij Gagarin: Felkacagtunk. A főkonstruktőr ekkor a karórájára vetett egy pillantást, és sietve távozott. 21 óra 50 perckor az orvos megmérte a vérnyomást, a hőmérsékletet, ellenőrizte a pulzust. Minden a legnagyobb rendben: a vérnyomás 115/75, a hőmérséklet 36,7, a pulzus 64. — Most pedig aludni! — mondta. — Aludni? Kérem. — egyeztem bele szófogadóan és ágyba feküdtem. A szoba másik ágyán Germán helyezkedett el. — Ne segítsek nektek elaludni? — kérdezte az orvos és a zsebébe nyúlt. Mindketten egyszerre utasítottuk vissza az altatót... Percek múltán elaludtam. Jevgenyij Karpov, orvos: Éjfél után három órakor, amikor a gondjaimra bízott két pilóta már ötödik órája mélyen aludt, Koroljov nézett be a kis házikóba. Mutatóujját az ajkára tette és alig hallhatóan pisszegett, majd halkan végigment a folyosón és benyitott abba a szobába, amelyben Jurij és Germán aludt. Amikor meggyőződött róla, hogy alusznak, nesztelenül visszahúzódott és kézmozdulatokkal a tudtomra adta, hogy nála minden rendben van. Amint később megtudtam, tőlünk egyenesen a starttérre indult, ahol éjjel három órakor megkezdődött az utolsó ellenőrzés. Jurij Gagarin: Orvosunk egész éjjel nem hunyta le a szemét. A kis házikó körül sétált. Nyugtalanították az országúton elhaladó gépkocsik, meg a szerelőműhelyből behallatszó hangok. Mi pedig úgy aludtunk, mint az újszülött csecsemők, semmit sem hallottunk és mindezekről csak később szereztünk tudomást. III. A DICSŐSÉG NAPJA Jurij Gagarin: Fél hatkor az orvos belépett a hálóba és könnyedén megrázta a vállamat. — Júra, ideje felkelni! ■ — hallottam. Azonnal felkeltem. Felkelt Germán is. — Hogy aludtak? — kérdezte a doktor — Ahogy tanították — feleltem. Germán Tyitov: Sokan csodálkoznak, hogyan tudtunk aludni a rajt előtti éjszakán. Ez szakmai szokás — repülés előtt feltétlenül ki kell az embernek aludnia magát. Csaknem egyszerre ébredtünk. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggeli tornával. Általában minden a megszokott napirend szerint történt. Tubusokból reggeliztünk. Először húspürét, aztán feketeribiszke dzsemet, majd kávét. Amikor a soron következő tubust kinyomtuk, Jurij tréfálkozott : — Az ilyen étel csak a súlytalanság állapotában jó — a Földön kinyúlna tőle az ember. Nyikoláj Kamanyin, vezérezredes: Az Állami Bizottság reggel hat órakor rövid ülést tartott. A jelentések1 így foglalhatók össze: „Minden rendben, minden kész !” „Nincs kérdésem, végre lehet hajtani a fellövést.” Az ülés után aláírtam az űrhajós repülési feladatát, és elmentem megnézni, hogyan folyik az orvosi ellenőrzés és beöltözés az űrszkafanderbe. Jurij Gagarin: Odajött hozzám Szergej Pavlovics. Először láttam ilyen gondterheltnek és fáradtnak. Úgy látszik, az álmatlan éjszaka megviselte. Néhány tanácsot adott és javaslatot, amelyeket még soha nem hallottam, és amelyek jól jöhettek a repülés alatt. Úgy tűnt, hogy miután látott bennünket, és beszélgetett velünk, egy kicsit vidámabb lett. — Minden rendben lesz, minden sikerül! — mondtuk együtt Germánnal. Andriján Nyikolájev: Amikor Júra felvette a szkafandert, az űrrepülőtér munkatársai autogrammot kértek tőle. Júra csodálkozott. Ezek voltak élete első autogrammjai. Aztán beültünk az autóbuszba és elindultunk a rajthely felé. Jurij Gagarin: A busz gyorsan haladt az úton. Már messziről megláttam a rakéta ég felé törő ezüstös testét, amelyet hat, összesen húszmillió lóerő teljesítményű hajtómotorral láttak el. Minél közelebb értünk a rajthelyhez, annál nagyobb és nagyobb lett a rakéta. Hatalmas világítótoronyra emlékeztetett, a felkelő Nap első sugarai visszaverődtek hegyéről. Nyikoláj Kamanyin, repülő-vezérezredes: A buszból kiszállva Júra és társai egy kicsit elérzékenyültek. Összeölelkeztek, megcsókolták egymást. Gagarint szinte erőszakkal kellett kiszakítanom a kísérők ölelő karjai közül. L. I. Brezsnyev köszönti Gagarin őrnagyot kitüntetésekor. (Folytatjuk)
