Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-09 / 161. szám
a ^pújság 1976. július 9. TflMEOBCKfUI npflBM A Szovjetunióban mindenütt, így Tambov megyében is nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében Szamuil Marsak. Ez nem is csoda, hisz még olvasni sem tudnak a gyerekek, máris megismerkednek Marsak költeményeivel, meséivel. A tambovi kettes számú könyvtárban egy külön részt szenteltek Marsaknak. Valóságos kis Marsak-múzeum ez. Itt láthatók Marsak könyvei, jegyzetfüzetei, a róla szóló újságcikkek. Több könyvben olvasható: „A Szamuil Mar- sakról elnevezett könyvtár kedves fiatal olvasóinak az író családjától.” Az egyik vitrinben ott látható az a fénykép is, amely Szamuil Marsak találkozását örökíti meg Makszim Gorkijjal az össz- szövetségi írókongresszuson. Ugyancsak ebben a vitrinben találkozhatnak a gyerekek azzal a fényképpel, amelyen Szamuil Marsakot a Nagy Honvédő Háború idején harcostársai körében örökítette meg a frontújság fotóriportere. Természetesen sok olyan kép is van, amelyen fiatal olvasói körében látható. SomomNéplap A boszorkányos már csak emlék — olvasható a címben. Valamikor csak a leggazdagabb buzsáki lányok engedhették meg maguknak, hogy rátétes tüllblúzban sétáljanak vasárnap délután. A legősibb hímzési forma a boszorkányos öltés. A leggyakoribb buzsáki motívum a vé- zás, a geometriai alakzatból összeálló virágminta. A nép- művészeti boltokban a leggyakrabban ezzel a fajtával lehet találkozni. A minta népszerűségét, elterjedését bizonyítja, hogy a buzsáki népi fafaragók — akiknek munkáival ugyancsak találkozhatunk a fonyódi kiállításon — szívesen alkalmazzák. A legjobbak pásztorbotjain, faragott dobozain, korsóin az életképeken kívül szerepelnek ezek a motívumok. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Mint a Fejér megyei Hírlap írja: Dunaújvárosban jó ütemű a felnőttoktatás. Az elmúlt tizenöt évben 3300 felnőtt fejezte be az általános iskolát. Az elmúlt két évben például hatszázan szerezték meg a nyolc osztályról szóló bizonyítványt. Az üzemek sokoldalú anyagi segítsége, a szocialista brigádok erkölcsi ösztönzése a mostoha tárgyi feltételek ellenére dicséretes eredmények forrása. A munkahelyek, felismerve a művelődés állandó jellegét, nem elégszenek meg azzal, hogy dolgozóik elvégeznek valamilyen iskolát, megszereznek egy bizonyítványt. Keresik annak a lehetőségét, miként lehetne erre a tudásanyagra tovább építeni. Ennek egyik termékeny formája a munkás művelődési otthonnal kötött szocialista szerződés. Egy nappal azután érkeztek meg Karl-Marx-Stadtból azok az újságok, amik beszámolnak a 22. sajtóünnepség rendezvényeiről, hogy hazaérkezett lapunk főszerkesztője is, aki az ünnepségen a Tolna megyei Népújságot képviselte. Az ünnepség, a hagyományok szerint július első péntekén kezdődött a megye székhelyén és Zwickauban. A hivatalos megnyitón részt vettek a megye párt- állami és gazdasági életének vezetői, a testvérmegyék lapjainak képviselői: a magyar vendégeken kívül csehszlovák, bolgár és lengyel főszerkesztők, illetve kiadóhivatali igazgatók. A perzselően tűző napot fullasztóvá tette a város óriási betontömege, így a tízezerre becsült közönség szinte menekülésszerűen szállta meg első nap a kora esti órákban a némi enyhülést ígérő Kühlwald parkosligetes területét. A szervezők nem kis örömére a helyi tűzoltóság enyhített azon a korábbi elgondoláson, hogy a rendkívüli szárazságból eredő tűzveszély miatt nem engedélyezi az ünnepséget, így mindössze a szokásos záróaktus, a tűzijáték maradt el. Az ünnepség négy napjának számos rendezvényén összesen 350 000 érdeklődő vett részt, akik a kulturális események, sportbemutatók, filmvetítések, és nem utolsósorban a mi vidám parkunkhoz hasonló szórakoztató játékok között válogathattak. A vízszegény napok miatt Karl-Marx-Stadt megyében is megnőtt az üdítő italok iránti kereslet és az amúgy sem jelentéktelen sörfogyasztás. A mindig száraz torkok locsolgatásához hihetetlen mennyiségű folyadék biztosítása jelentette a szervezők egyik legfőbb gondját. A hivatalos megnyitó beszédet követő műsorban az ismert hazai művészekkel együtt számos külföldi énekes és művészeti csoport is fellépett, közöttük óriási sikert arattak a magyar tánc- dalénekesek. A legelszántabbak szombaton és vasárnap reggel részt vettek a tömeges futóversenyen. PETŐFI NÉPE Egész éven át tartó szociográfiai pályázatot zárt le a kecskeméti kiadású Forrás szerkesztősége. A feladat az volt: hitelesen, az irodalmi szociográfia eszközeivel ábrázolják a pályázók a magyar valóság valamely területét, s különösen az életforma-váltással összefüggő jelenségeket. összesen harmincegy pályaművet küldtek el a szerzők. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat díjait kapta: Kamarás István, az olvasó munkásokkal foglalkozó írásáért, Sulyok Katalin, aki az egyik pesti munkásszálláson élő Bács- Kiskun megyei női brigád életét elemezte, valamint Ember Mária—Hegedűs B. András szerzőpáros az iskolában végzett olvasásszociológiai felméréséért. Gyerekszáj í. Zsolti még csak a harmadik osztályba megy az ősszel. A nyarat vidáman tölti, strandra jár, vagy pedig anyuka munkatársait szórakoztatja vidám történeteivel. Egyik nap uzsonna közben megkérdezik Zsolttól: — Mi leszel, ha nagy leszel? — Férj! — válaszol a kisfiú. — Hiszen apu is az. Kriszti hallgatagon figyeli anyukáját, aki éppen vizsgára készül. — Anyu mesélj ! — szólal meg a hosszú csönd után. — Most nem érek rá. — De igazán. Csak egy kicsit. Ennyit ni — és csöpp ujját mutatja. — Elmeséljem neked az „empiriokriticizmust” ? — Azt ne, inkább az an- tantémuszt! 3. A kislány rajzol. Házat és virágokat, meg lepkét. Édesanyja szó nélkül figyeli, majd így szól hozzá. — Kislányom, beszélgessünk! — Jó — néz fel a lapról a kicsi. — Szerinted milyenek a felnőttek? A gyerek tűnődik. Aztán kezével rajzolni kezd és mutatja: — Van két szemük, orruk, meg szájuk. Ez a fejük... — ... és tudod anyu, nem én vagyok a rossz, ők az idegesek. Hallotta: VÉ Lengyel turisták Tizenöt varsói műszaki főiskolás hallgató indult az elmúlt hét elején magyar- országi kerékpártúrára. A lengyel fiatalok Budapest és a Balaton megtekintése után tegnap délelőtt Szek- szárdra érkeztek. A délelőtti városnézés után kir rándultak Gemencbe, majd este továbbutaztak Baja irányába. Kontrasztok Szekszárdon. Bakó Jenő felvételei Kulturális igény - munkásművelődés Dombóvárott e A munkásság művelődésének — a párt- határozat is leszögezi — legfontosabb elősegítője a munkahely, ezen belül a szocialista brigád. Itt — a cikk terjedelme miatt is — csak az anyagi feltétel biztosításával foglalkozunk. Városi átlagban az eddigi kulturális alap munkásonként — közvetett ismereteink és számításaink szerint — kb. 250 —300 forint volt. Tudjuk: nem sok, de a célokat sokszor szem elől tévesztő szubjektivizmusban, felhasználási szerkezetben és arányokban még ez az összeg is csak ’’zsugorodott”. Vagyis, különben ezt egy NEB cél- vizsgálat is megállapította, kevés az eszmeileg hatékony tartalmas pénzfelhasználás e téren. Sok pénz megy el kirándulásokra, megvendégelé- sekre, brigádvacsorákra. Innen fedezik a sporttámogatást is. Általános tapasztalat, hogy a kulturális tervek és a pénzek felhasználásának összhangja hiányzik. Igaz, kulturális tervvel legfeljebb csak az üzemi szakszervezeti bizottság vagy szövetkezeti bizottság rendelkezik. Sajnos, még a nagyobb üzemekben sem készített a gazdasági vezetés a gazdasági munkához kapcsolódó általános művelődési, üzemi munkásművelődési tervet, pedig ennek szükségességéről a párt- határozatban is szó van. Felmerül a kérdés: milyen lesz most, ennek az összegnek a hasznosítási aránya, a fel- használás hatékonysága, amikor az új pénzügyi szabályozók értelmében az egy főre jutó üzemi kulturális alap 750 forintot jelent majd egységesen a tervezésben és ráfordításban egyaránt?! A közművelődési intézményeknek — a kísérletek, s bizonyos eredmények mellett is — az üzemekkel, s azok munkásságával való kapcsolata esetenkénti, nem mindennapos és kevésbé tartalmi célzatú. Főként: közönségszervezést jelent az üzem részéről, vagy pedig az intézmény alkalmanként helyiséget ad bérbe üzemi rendezvényre. Bár a művelődési központnak kiépült üzemi kultúrfelelősi hálózata van, 25 tagú (valamennyi üzemből) vezetősége a szocialista brigádvezetők klubjának, ez az információs rendszer mégis további tökéletesítést és erősítést igényel. Gondjaink vannak kölcsönösen. Megszakad ez a kapcsolat, ha az információs lánc egy- egy kulcsembere huzamosabban távol van, ha éppen eltávozik az üzemből. De nem mindenütt ismerjük eléggé az üzem belső tájékoztatómechanizmusát sem. Kiválasztott kultúrfelelőseink ennek nem mindenütt az irányítói, ezért a hozzájuk juttatott anyagaink (műsor, plakát, meghívó, általában propagandák) hatása csekély. Szervezésünk gondjait növeli a helytelen időzítés (koordinálatlanság, a túl korai, ill. túl késői értesítés). Bizonytalanok vagyunk néha” az értesítendők körének kiválasztásában, meghívóink tartalmukban és formájukban esetenként hibásak, kevés az információs értékük. Egyszóval: a közművelődési apparátus megfordulása az üzemekben ma is ritkaságszámba megy; kapcsolatunk általában a másik féltől — a kultúrfelelőstől — „várt” kapcsolat; sokszor csak a technikával — telefonnal — „összekötött” élettelen kapcsolat. Anyagi feltételeink ilyen, vagy olyan alakulása,is ösz- szefüggésben van a munkásigények biztosításával. E tekintetben az egyre javuló feltételekről öröm beszámolni a közművelődés munkásának. Még nagyobb öröm e javuló feltételek felhasználásával folytatni, szolgálni a munkásművelődés ügyét. A városi tanács 1974-ben — a közművelődési párthatározat megjelenésének évében — 479 ezer forintos állami támogatással finanszírozta a városi művelődési központ tevékenységét, 1975-ben 735 ezer forinttal, s az idei 1976- os esztendőben kétezer forint híján 1 millió forintos állami támogatással alapozta meg a közművelődés városbéli centrumának éves tevékenységét. S ha ehhez, a két év alatt megduplázódó költségvetési lehetőséghez hozzávesszük azt a reményteljes valóságot, hogy megkezdődött és jól halad az új városi művelődési központ építése is, akkor jobb munkánk objektív tárgyi feltételének megteremtésében is csak optimisták lehetünk. E tény minden bizonnyal ösztönzőleg hat majd munkásságunk újabb kulturális igényeinek kibontakozásához, s egyben ezen újabb igények valóságos kielégítéséhez is. A teljesség igénye nélkül igyekeztem áttekinteni, felvázolni városunkban a kulturális igény és a munkásművelődés összefüggésének egyes kérdéseit. Sí sszegzésként állíthat- f"t juk: mennyiségileg v több, minőségileg nehezebb tennivalók sora vár még ránk, mint amit eddig tettünk e fontos párthatározat megvalósításában. Mindez megvalósítható: közös ösz- szefogással, koordináltabb tervezéssel, tervszerűbb munkával és feltételeink jobb kihasználásával. Vagyis: hatékonyabban. Simon Károly Műemlékmegóvás A műemlék-állagmegóvás, -rekonstrukció, -kutatás, -feltárás és -hasznosítás terén igen jelentős előrelépés történt az elmúlt tervidőszakban Hajdú-Bihar megyében — állapították meg a megyei műemlékvédelmi albizottság csütörtökön Debrecenben megtartott ülésén. A Hortobágy környékén kevés a műemlék, ezért fokozottan vigyáznak a fellelhető értékekre. Debrecenben valamennyi védett épületet műemléktáblával jelöltek meg, s megtörtént a védett, de városképet döntően meghatározó épületek homlokzatfelújítása. Teljesen helyreállították a debreceni serházat, Hajdúböszörmény határában a Zeleméri templom megmaradt falait, megóvták a pusztulástól a hencidai, kődombi kastélyt, a bakoúszegi Nadányi-kúriát, Hajdúszoboszlón befejezték az erődfal állagmegóvását és körülötte pihenőparkot létesítettek. KONTRASZTOK
