Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

e “Képújság 1976. július 1. Töltsük együtt a hét végét! Vasárnap: kirándulás Kiskőrösre és Kalocsára Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Mint arról már hírt adtunk, június 4-én, vasárnap kezdő­dik a Népújság és a Magyar Autóklub közös vasárnapi ki­rándulása. Az első — kísér­leti jelleggel — rövid távú lesz. Útvonal : Szekszárd, Paks, Dunaföldvár, Solt, Akasztó, Kiskőrös, Kalocsa, Fájsz (komppal át a Dunán), Dombori, Szekszárd. Indulás Szekszárdról, az újvárosban lévő ABC-áruház parkolójá­ból, 6.30-kor. A tolnaiak 6.40- kor, a dunaszentgyörgyiek és a környező községekből 7 óra­kor csatlakozhatnak hozzánk. Hét óra után néhány perccel leszünk Pakson, a volt hajó­állomással szemben lévő par­kolóban. Itt várjuk a Paksról és a környező községekből csatlakozó útitársakat. Duna- földváron a híd alföldi részé­nél várakozunk néhány per­cet, majd onnan 8 órakor in­dulunk tovább. Kedden délután Lengyel­ben tartottunk megbeszélést a túra motorosklub vezetőivel és tagjaival. Szász Miklós, a sportkör elnöke adott tájé­koztatót a szakosztály mun­kájáról. Három éve 12 taggal alakult a szakosztály, ma 28-an vannak. A sportkör el­LABDARÜGAS A tamási járási labdarú­gó-bajnokság vasárnapi — egyben utolsó fordulójának eredményei : Ozora—Szakály 9:0, ifi: 2:0; Szárazd—Regöly 1:1, ifi: 3:0: Pincehely—Reg­szemcse 1:2, ifi: 4:0; Alsópél Gyönk 1:6, ifi: 2:3. A For- nád—Tolnanémedi mérkőzés elmaradt, a két pontot For- nád kapta. JÁTÉKVEZETŐINK IDEGENBEN Vasárnap hat játékveze­tőnk működik Totó^kupa mérkőzésen. A Dunaújváro­si Építők—Barcs találkozót a Szinger, Kiss I., Haaz; a Ka­posvári Táncsics—Máza­szászvár mérkőzést a Dra­nökhelyettese Baji József, a tanácsi kirendeltség vezetője. Gazdaságfelelős Régely Jó­zsef, az általános iskola gond­noka. A szervező titkár a helybeli mezőgazdasági szak­munkásképző intézet oktató­ja, Leipold Boldizsár. A túra­szakosztály elnöke Dunkel Lehel. A szakosztály vezetői és tagjai bejelentették: örömmel csatlakoznak a lapunk által kezdeményezett vasárnapi ki­rándulásokhoz. Az elmúlt években is rendszeresen túráz­tak itthon és külföldön egy­aránt, de a miáltalunk terve­zett program még kedvezőbb, ezért csatlakoznak. Szóba ke­rült a július 18-i program is és kérték a túraszakosztály tagjai, hadd rendezzenek — önállóan — közel egyórás ügyességi versenyt Tengeli- cen a Népújság sportnapján. Természetesen örömmel fo­gadtuk jelentkezésüket. Va­sárnap nyolc-kilenc motoros és egy-két személyautó ott lesz velünk. Ezúton ismét meghívjuk mindazokat az autó- és mo­tortulajdonosokat, akik kel­lemesen és hasznosan akar­ják eltölteni szabad idejüket, tartsanak vasárnaponként ve­lünk. Az első túránk prog­ramja röviden: Kiskőrösön vecz, Korvicska, Varga hár­mas vezeti. MUNKAHELYI SPARTAKIÄD Szekszárdon öt női és négy férficsapat részvételével vá­rosi kézilabda munkahelyi spartakiád kezdődik. A csa­patok: Nők: Műszergyár, Me­gyei Tanács, Tolna megyei Víz- és Csatornamű, Nép­bolt, Kórház. Férfiak: Víz- és Csatornamű, Megyei Ta­nács, Mezőgép Vállalat és Műszergyár. SPARTAKIÄD Tolnán került sor a szekszár­di járási spartakiádverse­városnézés, a Petőfi-szülőház és a mellette lévő irodalmi múzeum megtekintése. Tizen­két órakor indulás Kalocsá­ra, ahol a város központjában lévő II. osztályú vendéglő­ben ebéd, majd városnézés következik. Négy órakor in­dulunk Fajszra, komppal jö­vünk a dombori oldalra, majd Tolnán át Szekszárdra. Azok az útitársak, akik Paks kör­nyének járási döntőjére, ösz- szesen 176-an vettek részt ki­lenc helyről : öcsényből, Tengelicről, Kölesdről, Tol­náról, Szedresről, Mözsről, Bogyiszlóról, Faddról és Sió- agárdról. A versenyszámok győztesei. Atlétika. Nők. 100 m: Pa- tyi Erzsébet (öcsény). 400 m: Fülöp Erzsébet (Tengelic). Magasugrást Tulver Györ­gyi (Ocsény). Távolugrás *• Fülöp Erzsébet (öcsény). Súlylökés: Katona Zsuzsa (Öcsény). Gránátdobás: Bá­nyai Ilona (Mözs). Spartaki- ád-váltó : öcsény. Férfiak : 100 m: Prigi József (Tolna). nyékéről jönnek, esetleg Fájsz helyett a kalocsai kompon is átjöhetnek a dunántúli oldal­ra. Nekünk a fajszi komp ké­nyelmesebb, mivel annak be­fogadóképessége lényegesen nagyobb, mint a kalocsai. Töltsük együtt a hét végét! Jöjjön az első túránkra és — reméljük — a jövőben is együtt látogatjuk az ország legszebb tájait, városait. 400 m: Domsa István (Tol­na). 800 m: Wiedemann László (Tolna). 1500 m: Dom­sa István (Tolna). Magasug­rás: Fritz János (öcsény). Távolugrás : Pirgi József (Tolna). Súlylökés: Lukács Sándor (Tengelic). Gránátdo­bás: GáAcs József (Tengelic). Spartakiád-váltó : Tolna. Labdajátékok: Röplabda: Férfiak: Sióagárd. Nők: Öcsény. Kézilabda: Férfiak: Mözs. Nők: Mözs. Pontver­seny: 1. Öcsény 107, 2. Tolna 75, 3. Tengelic 65, 4. Kölesd 40, 5. Szedres 27, 6. Mözs 21, 7. Bogyiszló 15, 8. Sióagárd 14 ponttal. PAOVO NURMI született 1897-ben, Turkuban. Egy szakember ezt írta a híres­nevezetes finn futóról: „1925 —26 körül közhit volt a sportvilágban, hogy Nurmi 1500 métertől húsz kilométe­rig akkor állít fel rekordot, amikor akar.” Feltűnést keltő sikereinek okát több szakértő kutatta. Az. 1928-ban megjelent „A Sport enciklopédiája” című magyar könyv így közelíti meg az igazságot: „A nagy távfutók mindegyike napon­ta kétszer, sőt háromszor is, Nurmi néha négyszer is tre­nírozott... Emellett sokat kell aludni, mert a szív munkája itt a legnagyobb, az alvás alatt viszont a legjobban pi­hen... A finn távfutók hosz- szú munkájukat mezőn vég­zik, s azt állítják, hogy a ki­tartást már a fiatalabb évek­ben kell fokozni...” A finn közép- és hosszú­távfutók a „megszakítáSos” edzésrendszerrel dolgoztak. Az új módszert Lauri Pik- hala vezette be, ő használta először az edzéseken az úgy­nevezett „ügetőszüneteket”. Nurmi titokban edzett. El­lenfelei csak a nagy küzdel­mek színhelyén láthatták futni. A rajtnál mindig feke­te nadrágban és könyökig felhajtott fekete-trikóban je­lent meg, látszólag ügyet sem vetve ellenfeleire. Futás közben időnként megnézte az óráját, hogy tartja-e az előzetesen eltervezett iramot, megfelelőek-e részidői: vagy­is egyenletesen fut-e? Az egyenletes körök miatt nevezték a finn atlétát fény­korában „futógép”-nek. Az atlétika történetében egye­dülálló olimpiai győzelem­sorozatát (Nurmi 1920-ban Antwerpenben kezdte el, majd négy esztendővel ké­sőbb a párizsi olimpián foly­tatta. Itt teljesítményének ér­tékét növelte, hogy az 1500 és az 5000 méteres döntő kö­zött csak egy óra telt el. Nurmit 1925-ben meghív­ták az Egyesült Államokba. Versenykörútja során ötven­egyszer győzött. Nurmi — nem sokkal később — meg­kapta a „Fehér Rózsa” ren­det, a legnagyobb finn ki­tüntetést. A világhírű futó 1928-ban, az amszterdami olimpián is elindult. Itt már nem szere­pelt olyan sikerrel. A 10 000 méteres síkfutásban megsze­rezte kilencedik olimpiai aranyérmét, az 5000 méteres síkfutásban és a 3000 méte­res akadályfutásban azon­ban csak második lett. Az amszterdami olimpia után sok külföldi meghívást ka­pott. Ahol rajthoz állt, a ma­gas helyárakat egyáltalán nem sokalló nézők ezrei töl­tötték meg a lelátókat. A be­vételből juttattak a finn fu­tónak is. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetősé­ge, különösen a svéd Sigfrid Esdtröm, nem nézte jó szem­mel, hogy a finn atléta je­lentős összegeket fogad el. Nem sokkal az 1932-es Los Angeles-i olimpia előtt, ahol Nurmi a tizedik aranyérmét akarta megszerezni, a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság megfosztotta a finn atlétát az amatőr sportolói minősí­téstől. Csak 1952-ben, a helsinki olimpia idején szolgáltattak elégtételt Nurminak. Róla mintázták a nagy versenyt hirdető plakátokat. A meg­nyitó ünnepségen az ötvenöt esztendős Nurmi futott be a stadionba, magasra emelve az olimpiai fáklyát. A stadion bejáratánál ma is ott áll a szobra. SOKÁIG textiláruüzlete volt Helsinkiben. Hosszas betegeskedés után, 1973-ban halt meg. MOLNÁR KAROLY HÍREK, EREDMÉNYEK csillagok felé Jurij Gagarin, a Szovjetunió űrhajós pilótája 1961. április 12-én hajtotta vég­re az első Föld körüli űrrepülést a Vosz- tok űrhajó fedélzetén. Sorozatunkban Jurij Gagarinról be­szélnek hozzátartozói, tanítói, barátai, az űrkutatás vezetői, a Vosztok—1 útjának szervezői és részvevői, külföldi írók és újságírók. I. A kezdet JURIJ GAGARIN: Érf| Gagarin Jurij Alekszejevics 1934. március 9-én születtem szegényparaszt csa­ládban. Apám, Gagarin Alekszej Ivanovics 1902-ben, anyám, Gagarina Anna Tyimo- fejevna 1903-ban született... 1943-ban iratkoztam be a klusinói elemi iskolába. ANNA TYIMOFEJEVNA GAGARINA: Klusinóban a főutcán laktunk, szemre- való kis házunk terméskő alapokon állt... Elért bennünket a háború. Földkunyhó­ba kényszerültünk, mert a házba német katonák szállásolták be magukat. Jura már gyermekkorában megtanulta, milyen kínzó az éhség, a hideg. Emlékszem, hogy ta­vasszal Jura és a kis Borisz kimásztak a földkunyhóból, teleszedték a markukat friss fűvel és odahozták: — Mama, főzd meg... Nehéz idők voltak. ... Sokat írnak Juráról. Csak néha nem egészen pontosan. Az egyik könyvben pél* dául azt olvastam, hogy Jura gyermek­korában sokat bánkódott apró termete miatt. Ilyesmit soha nem vettem észre nála. Hiábavalóságok miatt Jura egyszer sem bosszankodott. Nem olyan volt a jel­leme. Azt hiszem, ha másfajta^ karakter, nem is engedték volna a világűrbe. Nagyon vidám gyerek volt, ritkán duz­zogott, nem szerette a veszekedéseket, tré­fával, kacagással mindenkit meg tudott békíteni. Mindenki szerette, kedvelte. Néz­zék csak meg a fényképét, arcáról a bol­dogság sugárzik! Ez jellemezte őt. Gzsatszk JURIJ GAGARIN: Véget ért a háború. Apámat ott tartot­ták Gzsatszkban, hogy segítsen a megszál­lók által tönkretett város újjáépítésében. Apám lebontotta kis öreg, falusi házun­kat, a faanyagot átszállította Gzsatszkba és ott újra felépítette. Én azonban sehogy se tudtam elfedem az orgona-, ribiszke-, kecskerágó-, bojtorján- és feketeüröm-bok- rok között állt kedves klusinói házat, mert mindez a gyermekkoromat jelképezte. Gzsatszkban a Leningrádi utcán laktunk. Az iskola is más lett, a tanítóképző gya­korlóiskolájának harmadik osztályában folytattam a tanulást. Olga Szergejevna Rajevszkaja osztályfő­nök, orosz irodalom szakos tanár: ... Jura / nagyon jól tanult, de eleven volt, mint a csík, ebben nem volt párja. Állandóan izgett-mozgott, mint a higany, mindig elsőnek jelentkezett, ha a táblához kellett menni és mindent azonnal megér­tett. Jutott ideje tanulásra, kópéságokra és műkedvelő együttesekre. . . Minden jel arra vallott, hogy Jura na­gyon szerette és tisztelte édesanyját. A Gagarin család nagyon nehezen élt. Jura elhatározta, hogy a maga lábára áll. Meg­próbáltam rábeszélni, hogy végezze el a középiskolát, Anna Tyimofejevna is arra kért, próbáljam erre bírni a fiát. De Jura már döntött: a hatodik osztályt elvégezvén, Ljubercibe utazott, szakmunkásképző inté­zetbe. Ljuberci JURIJ GAGARIN: 1949-ben, amikor betöltöttem a 15. évet, elhatároztam, hogy pem tanulok tovább középiskolában, mert minél hamarabb se­gíteni szeretnék a szüleimnek. Célom volt: gyárban dolgozni és esti iskolán folytatni tanulmányaimat. Sok társam is ezt tette Gzsatszkban. Apám és anyám nem akart megválni tő­lem. Az ő szemükben még mindig kisgye­rek voltam, pedig amikor annyi idősek voltak, mint én, már felnőttként dolgoz­tak. Végül úgy határoztam, hogy Moszk­vába utazom a nagybátyámhoz, tanácsért, mit tegyek. Nagybátyám azt javasolta, hogy Moszkva elővárosában, Ljuberciben iratkozzam be a mezőgazdasági gépgyár iparitanuló-is- kolájába. Ilja Szergejevics Savkun, a ljuberci ipa- ritanuló-intézet igazgatóhelyettese : Az öntő-formázó szakma nagyon nehéz, nagy kitartást, ügyességet, sőt, bátorságot követel. Nem mindenki válik be ebben a szakmában. Intézetünknek akkor is a leg­kisebb létszámú csoportja volt ez, amikor Jurij tanult, ö nagy érdeklődéssel tanulta a szakmát, sok örömet szerzett a csoportot vezető idős munkásnak, Prohorovnak. Intézetünk irattárában megvan Proho­rov jellemzése, amelyet az 1949—50. tanév első negyedéről készített. Ebből kiderül, hogy Gagarin ipari tanuló a termelési gyakorlat; feladatát 102,3 százalékra telje­sítette. Gagarin Szergej Koroljev akadémikus konstruktőrrel. (Folytatjuk) A felvétel egy lengyelországi kirándulás alkalmával ké­szült a lengyel csoport három tagjáról, Zakopanéban.

Next

/
Thumbnails
Contents