Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
6 ^PÚJSÁG 1976. július 6. Vissza a sportpályára! Gólszüret Bátaszéken Olimpiáról - olimpiára Aranyak, arcok, pillanatok Az első nap Montrealban Hoffer József és Szalay Péter, az MTI kiküldött tudósítói jelentik: Vastapssal fejezték ki elismerésüket a magyar sportolók Joe Roise kapitánynak és segítőtársainak a kellemes repülőtért, amikor a Pan Am Boeing—707 kerekei kanadai—montreali földre, pontosabban betonra érkeztek. A Mirabel légikikötőben Bartha János, a kanadai magyar külképviselet vezetője köszöntötte a dr. Beckl Sándor államtitkár, a MOB és az OTSH elnöke vezette küldöttség tagjait. Yvan Dubois, az olimpiai falu „polgármestere” köszöntötte a Magyar Népköz- társaság sportjának képviselőit, s kívánt sok sikert, maradandó élményt mindenkinek. Ezután a Himnusz hangjaira felvonták a magyar zászlót. Eléggé zsúfoltan helyezték el a magyar sportolókat, 7— 9—12 olimpikon lakik együtt, de reggelre már szemmel láthatóan fitt volt mindenki, olyannyira, hogy 9.30 órakor az ökölvívók már edzésre mentek, de a többiek sem töltötték tétlenül a napot. Az időjárás hasonló ahhoz, amit előzőleg Budapesten megjósoltak, 25—30 fok körüli meleg. így kellett volna 1. Hajdú Vasas—DMTE X 0:0 2. Martfű—Gyula 1 3:2 3. Orosháza—Szabó L. 2 2:4 4. Sütőipar—Gyöngyös 1 2:1 5. Sashalom—Lehel 1 1:0 6. Lőrinci F.—Vác 1 1:0 7. Bauxitb.—MOTIM 1 3:0 8. Kőszeg—Répcelak 1 3:1 9. Z. Dózsa—Körmend 2 1:2 10. Borsodi V.—Kazincb. 1 3:0 11. Szentes—Hódmezőv. X 1:1 12. Jánoshalma—Kalocsa 2 1:2 13. KTE—Szegedi Dózsa X 2:2 +1 14. AURAS—ESMTK 1 2:0 A Népújság-kupáért játszó csapatok közül az I. csoportból kialakított válogatott két hete Bácsalmáson vendégszerepeit. A visszavágóra szombaton délután került sor Bátaszéken. A mérkőzés előtt a községi tanács termében Nagy Ferenc vb-titkár fogadta a vendégeket. Rövid tájékoztatást adott a községről, ismertette annak múltját, jelenlegi helyzetét és a távlati terveket. Természetesen a vendégek — a vb-titkár tájékoztatójából — megismerhették a község sportéletét is. A mérkőzés kezdetére — a nagy hőség ellenére is — 350-en gyűltek össze. Pető játékvezető bíráskodása mellett a következő játékosok szerepeltek a két együttesben. Dél-Tolna-válogatott: Bodony I. — Nagy, Kalász, Borsodi, Garamvölgyi, Szegedi, Domokos, Fláding, Pataki, Vajda, Szász, Kovács, Bodony II., Mező, Farkas. Bácsalmás: Nincsevics — ősz, Podmaniczki, Bédics I., Rocskai, Bédics II., Mándity, Borcsik, Harnos. Bédics III., Pólyák, Nasz, dr. Rácz, dr. Sövény, Semerác. A hazai játékosok virággal köszöntötték a vendégeket, majd megkezdődött a küzdelem. A 6. percben Fláding lövését a kapufa mentette, majd két kihasználatlan bácsalmási helyzet után a vendégek dr. Rácz révén megszerezték a vezetést. 0:1. Fláding két perc múlva kiegyenlített. 1:1. A hazaiak játszottak fölényben, de a 20. percben mégis a vendégek értek el gólt HarBefejeződött az országos ifjúsági labdarúgó-bajnokság Mecsek csoportjának küzdelemsorozata. Miután néhány elmaradt mérkőzést is lejátszottak, a bajnokságot irányító Baranya megyei szövetség kiadta a hivatalos táblázatot, melyen a Szekszárdi Dózsa a Kaposvári nos révén. 1:2. Két perc múlva ismét sikerült kiegyenlíteni: Vajda lőtt gólt. 2:2. A 30. percben Harnos éles lövését védte Bodony I. A következő percben Domokos talált a hálóba, majd négy perccel később Szegedi fejelt gólt. 4:2. A 37. percben Rocskai 4:3-ra alakította a mérkőzés állását. A második félidő 3. percében a vendégek büntetőhöz jutottak, melyet Borcsik biztosan értékesített. 4:4. A következő percben Mező vezette fel a labdát, Vajdához játszott, akinek beadását Szász lőtte a hálóba. 5:4. A 20. percben Kovács jó érzékkel mentett a vendégcsatárok elől, majd FJáding ritkán látható gólját tapsolta meg a közönség. 6:4. A 30. Rákóczi mögött — gyengébb gólkülönbséggel — a 4. Helyen végzett. A Dombóvári VSE a 12., a Dombóvári Spartacus a 15. lett. Végeredmény: 1. PMSC 30 28 — 2 142:13 56 2. ZTE 30 25 1 4 154:24 51 3. K. Rákóczi 30 18 5 7 95:34 41 percben Szegedi a kapufát találta el, két perc múlva Szász lőtt a léc alá, majd Borcsik közelről beállította a végeredményt. 7:5. A közönség kitűnő mérkőzést látott. A találkozó jó színvonalát igazolja, hogy a hozzáértő bátaszéki közönség ki tudja hányszor, hosszan megtapsolt egy-egy szép akciót vagy gólt. A mérkőzés után a báta- székiek vendégül látták a bácsalmásiakat — közös vacsorán vettek részt. A két csapat játékosai kellemes órákat töltöttek együtt, ahol tovább mélyült a barátság és többször elhangzott: tovább kell folytatni a rendszeres találkozókat az öregfiúk csapatai között. helyen 4. Szekszárd 30 20 1 9 92:50 41 5. N.-kanizsa 30 16 4 10 65:36 36 6. PBTC 30 15 4 11 72:73 34 7. Sportisk. 30 14 5 11 54:39 33 8. Barcs 30 12 6 12 60:48 30 9. Z. Dózsa 30 12 6 12 52:58 30 10. PVSK 30 11 7 12 58:59 29 11. Komló 30 11 4 15 49:58 26 12. DVSE 30 9 6 15 43:67 24 13. Siófok 30 . 7 6 17 38:97 20 14. M.-szászv. 30 6 4 20 30:82 16 15. D. Spart. 30 3 3 24 29:140 9 16. Véménd 30 1 2 27 24:179 4 Jesse Owens, született 1913-ban, Alabama államban, Denver városában. Apja egyik napról a másikra élő, gyapotszedő néger volt. Kölyökkorában újságot árult és olyan könnyedséggel, erőlködés nélkül rohangált órákig az utcákon, mint ahogy más sétált. Az iskolában a baseball-mérkőzéseken ő volt a leggyorsabb. — Jesse azért született, hogy fusson — mondta elragadtatással Larray Snei- der, amikor meglátta a néger fiút. Az amerikai atléta rendkívüli tehetsége 1935-ben bontakozott ki. Május 25-én, Ann Arborban egyetlen versenyen öt világrekordot javított meg, íme a mindeddig utánozhatatlan sorozat: 100 yardon 9,4, 200 síkon 20,3, gáton 22,6, 220 yardon 20,3, távolugrásban 813 centiméter. 1936-ban Berlinben, az olimpián Owens már a százméteres előfutamban igazolta az amerikai atlétacsapat vezetőinek előzetes várakozásait. 10,2-es idővel szakította át a célszalagot, bár igaz, hogy hátszél fújt. Köny- nyedén győzött a döntőben is. 10,3-es eredménnyel szerezte meg az első aranyérmet. Távolugrásban izgalmas küzdelmet vívott Longgal és a német atléta már a kezében érezte az aranyérmet. A berlini stadion közönsége bizonyosra vette a hazai sikert. Ütemes kiáltásokkal biztatta Longot, aki Owens utolsó ugrása előtt vezetett is. De Owens gazellakönnyedséggel futott neki a homokos ugróhelynek. Hosszú ideig lebegett a levegőben, mintha sohasem akarna földet érni. Néma csönd, majd tízezrek csalódott moraja. 806 centiméter. Az amerikai atléta utolsó ugrásával megelőzte német ellenfelét, ezzel megszerezte negyedik olimpiai aranyérmét. Owens tagja volt a 4x100 méteres győztes amerikai váltónak is, így tehát a berlini olimpián négyszer állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Világhírű lett és felgyorsult az élete, nemcsak a salakpályán, hanem azon kívül is. Mindenütt látni akarták, elhalmozták meghívásokkal, előnyös ajánlatokkal. Rengeteget versenyzett, könnyedén futotta száz méteren a 10,3- es időket, az európai és az amerikai városokban ezrek és ezrek váltották meg a borsos árú belépőjegyet, hogy lássák a „világ leggyorsabb emberét”. Ki tudja, hogy milyen eredményre lett volna képes, ha nem váltja viszonylag hamar nem is „apró” dollárra nagy tehetségét. Igaz, 1935-ben elért 10,2 másodperces világrekordját így is csak huszonhat esztendővel később, 1956-ban tudta megdönteni az ugyancsak amerikai Williams. Hasonlóan hosszú életű volt távoí- ugró-csúcseredménye, a 813 centiméter is. Ezt huszonöt évvel később honfitársa Boston szárnyalta túl. f Owens azonban profiszerződést írt alá. 10 000 dollárt kapott azért, hogy látványos, inkább cirkuszi, mint sportjellegű versenyeken bizonyítsa be gyorsaságát. Versenyt futott lovakkal és kerékpárosokkal, majd egy dzsessz-zenekar karmesteri szerepét is vállalta. A legutóbbi időkben minél több néger fiatallal igyekszik megkedveltetni az atlétikát. Los Angelesben egy reklámiroda tulajdonosa és emellett az Amateur Athletic Union szakbizottságának a propak gandistája is és sokat tesz az atlétika népszerűsítéséért. MOLNÁR KAROLY Gólkülönbséggel a 4. Válogatottunk virággal kedveskedik a vendégeknek. Fehérben: Kalász, Fláding, mögötte Garamvölgyi, jobbra Mező, a háttérben Bodony II. 5. JURIJ GAGARIN: A bizottság mindenbe belekötött. Amikor az első szakorvos, a szemorvos elé kerültem, nyomban rájöttem, hogy menynyire komoly dolog ez az egész... Belgyógyászok és idegorvosok, sebészek és gégészek végezték a selejtezést. Keresz- tül-kasul lemértek bennünket, végigkopogtatták testünkön az egész Morse-ábécét, speciális készülékeken forgattak, műszerek vizsgáztattak minket... Valamennyi elemzés jó eredménnyel zárult. Az orvosok elégedettek voltak: — A sztratoszféra az ön számára nem jelent határt. A legkellemesebb szavak voltak ezek, amelyeket valaha is hallottam. A kiválasztott pilóták, az űrhajós jelöltek között maradtam. Beköltöztünk a Moszkva környéki helységbe, amelyet manapság Csillagvárosnak neveznek. Hamarosan rájöttem, hogy sok munka és tanulás vár itt rám. Már nem sok idő volt hátra: a tudósok és a konstruktőrök az összes szükséges előkészületek befejezéséhez közeledtek. Nyikoláj Kamanyin, repülő vezérezredes: 1960 márciusában Csillagvárosba megérkezett a leendő űrhajósok első csoportja: Jurij Gagarin, Germán Tyitov, Andrian Nyikolájev, Pável Popovics, Valerij Bi- kovszkij, Vlagyimir Komarov, Pável Bel- jájev, Álekszej Leonov, Borisz Volfnov, Jevgenyij Hrunov, Georgij Sonyin, Viktor Gorbatko. Pável Popovics, űrhajós pilóta: Az űrhajósok osztagába magunkkal hoztuk a repülőszolgálat szabályait: az egymás kölcsönös megbecsülését, az elvtársi segítségnyújtást és támogatást. Soha senki sem utasított vissza semmilyen munkát, jómagam sohasem hallottam efféle dölyfös mondatokat: „Az én dolgom az űrrepülés, nem pedig a bútorcipelés, faültetés, meg ehhez hasonló...” Pedig hát éppen ilyen egyszerű dolgokkal kezdtük... Andrian Nyikolájev, űrhajós pilóta: Uj barátaimmal együtt kezdtük el a tanulást és az edzéseket. Mindegyikünknek más-más véleménye volt az edzőgépekről és a különféle szerkezetekről. Én például nagyon nem szeretem a hőkamrát és erről nyíltan beszéltem mindenkinek. Rengeteg verejtéket kiizzad az ember, amíg véget ér a kísérlet. De bármennyire is ellenszenves volt számomra ez az edzőberendezés, semmiféle könnyítést nem engedélyeztem magamnak. Jurij így beszélt erről: — Igazad van, a hőkamra olyan, mint a gonosz mostoha. De ti, fiúk, ne törődjetek ezzel a mostohával! Nem szabad beadnotok a derekatokat előtte! Borisz Volinov, űrhajós pilóta: Jurij nagyon komolyan vette az edzéseket és a foglalkozásokat. Valerij Bikovszkij, űrhajós pilóta: Ha egyszer, sok-sok év múlva megkérdezik tőlem, mivel kezdődött számunkra, űrhajósok számára a világűr meghódítás sának korszaka, ezt felelem: „A reggeli tornával”. Ha viszont megkérdik, hogy mi segített leginkább megbirkózni a nehézségekkel, ezt válaszolom: „A barátság és az elvtársiasság”. Természetesen mindegyikünknek megvannak a maga hajlamai, jellemvonásai. Barátaimban sok minden tetszett. Tetszett például Gagarin féktelensége' és munkaszeretete. Tyitov változatos érdeklődési köre, az, hogy minden dolog magával tudta ragadni... Imponált nekem Popovics optimizmusa. Nyikolájev komolysága, agilitása, alapossága, s mondhatnám, bölcsessége. Germán Tyitov, űrhajós pilóta: Az űrhajósnak fel kell készülnie mindenfajta meglepetésre, el kell viselnie a váratlan hőmérséklet-változásokat, tudnia kell pontosan betájolnia az űrhajót, működésbe hozni a baleset-elhárító eszközöket. Hiszen nemcsak egyszerűen arról volt szó, hogy Gagarin, Tyitov, Nyikolájev felszállni készül a világűrbe. Mi, bármennyire is vakmerők voltunk, mégis — életünk nemcsak a miénk volt. Nemcsak a hozzátartozóink vártak bennünket. Alapos jelentéseket kellett adnunk a tudósoknak, így értelmeztük mi a feladatunkat. Vitalij Szevasztyjanov, űrhajós tudós: 1960. február elején jóváhagyták az első űrhajósok elméleti kiképzésének programját, s márciusban megkezdődtek a foglalkozások. A tanfolyamon terjedelmes előadást tartott Tyihonravov professzor, a szovjet rakétagyártás egyik megalapítója, Cander és Koroljov munkatársa. A következő foglalkozásokat én tartottam. Hetenként háromszor volt előadás. A leendő űrhajósokat elsősorban annak a Vosztoknak a konstrukciós sajátosságai érdekelték, amelyet még sohasem láttak. Azt szerették volna tudni, van-e valami közös vonása az űrhajónak és a korszerű repülőgépnek. Kérdéseket tettek fel a vezérlőrendszerről, a repülés biztonságát garantáló rendszerekről. JURIJ GAGARIN: 1960 nyarán pillantottam meg először, vagyis kilenc hónappal a start előtt. A leendő Vosztok mindenkinek megnyerte a tetszését. Akkor tudtuk meg, hogy az űrhajó burka- a légkör sűrű rétegeibe való behatoláskor sok ezer fokra melegszik fel... — Jó Gagárinnak, öntőmunkás, megszokta az izzó kemencék mellett a műnkét — tréfálkozott egyik társam. A világ első űrhajósát francia gyerekek köszöntik. (Folytatjuk)
