Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-06 / 158. szám
XXVI. évfolyam, 158. szám. ÁRA: 0,80 Ft. 1976. július 6., kedd Mai számunkból KULTURÁLIS KALEIDOSZKÓP TV-NAPLÖ (4. old.) (4. old.) PETŐFI SZÜLŐFÖLDJÉN JÁRTUNK (5. old.) HOL VAGYTOK, RÉGI BUSZOSOK? (3. old.) Nem verik nagydobra M aradéktalanul hétköznapi esemény, számtalanszor szemtanúi vagyunk ilyennek, vagy hasonlónak, és természetesnek tartva tudomásul vesszük. Az idős asszony bizonyára jobban kiismeri magát a Csötönyi-völgyben, mint a Garay téren, ahol ritkán közlekedik, s talán még a villanyrendőrt sem vette észre. Amikor az utóbbi pirost, tehát tilost jelzett, a koros asszony gyanútlanul lelépett a járdaszélről a zebrára, hogy átsiessen a tér túlsó oldalára. Szerencsére kellő időben fogta meg a nénike karját az általános iskolás korú kislány, hogy megóvja őt a veszélyes átkeléstől. Ismerve némelyik gépkocsivezető szabályokra, tilalmakra fittyet hányó úri kedvét, a tizenéves kislány ezúttal talán életet mentett, s szépen, okosan megmagyarázta védencének, mire ügyeljen a jövőben, mint gyalog járó. Ennyi történt csupán, s néhány elismerő szó kíséretében be is fejezhetnők a történetet, ha nem lenne folytatása. De van. Ami ezután történt, az a természetes emberi jócselekedetnél több. Mennyiségileg és minőségileg is több, minthogy bizonyítja, a közösségi — szocialista — gondolkodásmód: észrevehető, tettekben felismerhető, bár önmagából eredően mentes a hivalkodástól. Az egyik taxisofőr utasra várva végignézte a „közjátékot”, majd odament a kislányhoz, megdicsérte, megkérdezte a nevét, hányadik osztályba, és melyik iskolába jár. Ezt követően a gépkocsivezető vette magának a fáradságot, elment az iskolába, felkereste a kislány osztályfőnökét, kérte, részesítsék a gyereket dicséretben. Osztálynyilvánosság előtt a dicséret elhangzott. Az elismerő szavak büszkeséggel tölthették el az egész osztályt, kétségkívül nőtt a gyerekek morális tartása, s a kislány tanulmányi átlaga azóta javult. Nem kell hozzá túlzott derűlátás: bizonyosnak lenni abban, a taxisofőr a közösségi gondolkodásmód terjesztésében is remekül megállta helyét. Továbbadta és adja másokat gazdagító önmagát, igazolva, hogy a nagy szavak helyett mindenkor többérőek még azok a tettek is, amelyek túlságosan hétköznapiak és szinte észrevehetetlenek — de tettek — elsősorban azért, mert hőseik nem verik nagydobra mindazt, ami szerintük természetes. U tcán, munkahelyen, közlekedésben hétköznapjaink bővelkednek a rosszindulat, a közöny, a gonoszkodás számtalan megnyilvánulásával. Erről rengeteg elmarasztaló szó esik. Érdemes azonban gyakrabban észrevenni azt is, ami a szocialista közgondolkodás jelenlétét mutatja. A taxisofőr őcsényi lakos, onnét jár Szekszárdra dolgozni, s jó érzés tudni, sok hozzája hasonló ember él közöttünk, öt Hajnovics Józsefnek hívják. % « SZEKULITY PÉTER Magyar-görög parlamenti tárgyalások Hétfőn délelőtt az Országházban megkezdődtek a hivatalos magyar—görög parlamenti tárgyalások. A magyar delegációt Péter János alelnök, a görög küldöttséget Isaak Nikolau Lavrenti- dis alelnök vezette. A tárgyalások során a küldöttségek tagjai kölcsönösen tájékoztatták egymást a törvényhozó testületek tevékenységéről, a parlamenti tisztségviselők munkájáról, s véleményt cseréltek a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdéséről. Délben Apró Antal, az országgyűlés elnöke hivatalában fogadta a görög parlamenti delegációt. A hivatalos megbeszélésen és a fogadáson részt vett Georges Ka- litsounakis, a Görög Köztársaság budapesti nagykövete is. Apró Antal a görög vendégekkel folytatott eszmecsere során tájékoztatást adott hazánk belpolitikai helyzetéről. A görög delegáció vezetője átadta Apró Antalnak a Görög Köztársaság országgyűlése elnökének levelét. Isaak Nikolau Lavrentidis hivatalos látogatásra hívta meg az országgyűlés küldöttségét: Apró Antal a meghívást köszönettel elfogadta. Az országgyűlés elnöke ezt követően ebédet adott a görög parlamenti küldöttség tiszteletére. Az Isaak Nikolau Lavrentidis alelnök vezette görög parlamenti küldöttség hétfőn délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Róma ELŐREGYÁRTÓK Kommunista elnök a parlamentben Magyar Péter, az MTI tudósítója jelenti: Pietro Ingraót jelölte — az OKP vezetőségének javaslatára — a képviselőház kommunista csoportja a képviselőház elnöki tisztére. A par- - lament két házának elnökeit és egyéb vezető tisztségeit a demokratikus pártok vezetőinek szombati értekezletén osztották el egymás között a részt vevő pártok. A teljes egyetértéssel született megállapodás értelmében a képviselőház elnökségét kommunista, a szenátus elnökségét kereszténydemokrata személy tölti majd be. Az illető parlamenti csoportok hétfőn délelőtt választották meg jelöltjeiket. Utoljára 1946-ban, az al- kotmányozó nemzetgyűlés elnökségét töltötte be, az antifasiszta népfront jelöltjeként kommunista személyiség: Umberto Terracini szenátor (aki az olasz alkotmány egyik fő megalkotója). Azóta a törvényhozásban a kommunisták nem tölthettek be vezető tisztséget (se házelnökséget, sem állandó bizottsági elnökséget). Ingrao képviselőházi elnökké választása így hatalmas jelentőségű fejlemény, a kommunistaellenes előítéletek rombolásának egyik fontos állomása, s jelzi a június 20-i parlamenti választásokon bekövetkezett baloldali, főként kommunista előretörés mélyreható következményeit Olaszországban. A kommunista képviselő- csoportok egyébként újjáválasztották elnöküknek Alessandro Nattât (képviselőházi csoport) és Edoardo Pernát (szenátusi csoport). * Pietro Ingrao 61 éves, egyike az Olasz Kommunista Párt legrégibb és legtekintélyesebb vezetőinek. Négy évtizede, egyetemista kora óta vesz részt a kommunista mozgalomban. Előbb diákvezető, majd újságíró. Antifasiszta tevékenységéért üldöztetésben volt része. 1947—57-ig a L’Unita főszerkesztője, Togliatti egyik közeli munkatársa, az OKP vezetőségének és politikai bizottságának tagja. 1948 óta megszakítás nélkül parlamenti képviselő (mindig lis-, tavezetőként választották újjá Rómában és Perugiában). 1968—72-ig a kommunista parlamenti csoport elnöke. Jelenleg — az OKP vezetőségének tagjaként — elnöke a párt államigazgatási reformmal foglalkozó tanulmányi központjának. Köz- tiszteletben álló személyiség, akinek a képviselőház elnökévé való megválasztását nemcsak az OKP soraiban, hanem általánosan örömmel és elismeréssel fogadták. A TOTÉV telephelyén üzemelő előregyártó üzem évente sok száz lakás blokkjait készíti el. A kohósalak felhasználásával készülő elemekből készült például Szekszárdon a Petőfi és a Mérey utcai bölcsőde. Fotó: Bakó Jenő ARATNAK NAGYDOROGON Kajári József kombájnos, Balogh János aratási ellenőr, Balogh Károly nyugdíjas. Csillogó-villogó üveg mögül nevetnek ránk a kóm- bájnosok. Szemükben; ugye tetszik? Tetszik. Szép látvány, ahogy a három gépmonstrum egymás mellett haladva nyeli a búzát. Tegnap reggel elhangzott a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezetben a parancsszó. „Emberek, mindenki a gépekre. Irány a búzatábla!” Délelőtt tíz óra van. A dűlőút homokját mélyen felszántották a teherautók kerekei. Por, por, por... Megáll az első kombájnos, a fák felé tart, ott a szóda. — No, Józsi, minden rendben? — kérdezi Balogh János aratási ellenőr. A fiatal kombájnos kezeszárával megtörli homlokát, bólint, s baktat a szóda irányába. Ez a tábla, amelyiknek a szélén állunk, huszonhárom hektárnyi. A három John Deere-nek két és fél órai munka. öt billenőplatós IFA sű- rög-forog a nyomukban, s ■ott poroznak "a rendsodrók, a szalmaszállítók. Tíz ember, s közel annyi gép dolgozik. A termésre terelődik a szó. — Lehetne jobb is, — jegyzi meg a háttérben meghúzódó Balogh Károly nyugdíjas, aki csak beugróként van jelen. Ha kell, leakasztja a szalmaszállító gépek kötelét. — A szárazságot megsínylette a gabona, — mutat a sárgálló tábla felé Kajári József kombájnos. — Pláne, ahol mélyebben van, ott a völgyben, ni. , Újra nekilódul, hajtja a sorát. Az öreg segéderő, Balogh Károly szeme messzire réved, kíséri a kombájnokat. — Elhiszi, hogy amit ez a három gép két és fél óra alatt learat, arra harminc aratópár kellene, s legalább másfél napig eltartana? — Elhiszem. A kombájnok egyre távolodnak. Lassan belévesznek a maguk kavarta porfellegbe. — vj —
