Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

1976. július 1.

/^TOLNÁN , ,

u KÉPÚJSÁG

A martinkemence alatt

FAlhnmálv csövek erdeje, vastraverzek légiója, rcmuilldl^, Egyik sziszeg, másik fúj, itt gőz jön elő, amott forró szelepek sípolnak. Targoncák futnak berregve, liftek-felvonók dudaszóra surrannak. A martinkemencék alatt vagyunk. Fölöttünk vonat jár, hallom a dübörgést, éppen ön- tik az acélt. Itt lent szikrát, fényt nem látni, füst is alig-alig. gáz az talán van, de hogy mi szorítja az ember torkát-tüdejét: a félelem vagy a gáz — lényegtelen. Itt vagyunk a kéményseprőkkel a martinkemencék alatt. A kemencék számozása e pillanatban nem érdekes, a feladat a jobbról második alatt adódik: a hamut-pernyét kell eltávolítani. Ezért érkeztek Dunaújvárosba a Tolna megyei kéményseprők. Nyolcán szálltak a kisbuszba, közöttük három Fejér megyei szakember. A kis csapat beöltözve tanakodik a felrobbantott kemence előtt. Ugyanis tíz napig él egy kemence, a sok tűz, az izzó acél megeszi a falazást, a berendezést. Felújítják, s újból a termelésbe állítják.

Munkli Sándor Fejér megyei kéményseprő, a brigád vezetője. Tizenöt éve ide jár martint kormolni.

Parancsszavai nincsenek. Ilyeneket mond: hozzatok pallókat; menjetek csőért; szaladj vízért; értesítsd a szippantós autót. Közben előkerül a hőtechnika embere, a martinból a kemencemester is. Egyeztetik a tennivalót. Ez a legkönnyebb. A munka elvégzése nem, egész embert kíván: egészségeset,

pihentet, megfontoltat.

— Meleg lesz fiúk. — Szabó Vilmos a lapáttal beletúr az akna forró homokjába. Négyen is ott-teremnek, nyomják a lapátot a homokba, percek aiatt kidobják a "vaslapot fedő hatvan centi homokréteget. Azbesztkesztyű védi a munkásokat, akik a vaslapot emelik, a vaslapon tojást lehetne sütni. A hússzeletet is megpirítaná. Kint a lap, hamar lelöknek a lyukon egy hosszú létrát. Az akna alján víz folydogál.

— Nem zár az egyik szelep. — Pintér György a fehérváriak embere hajadonfőn, piros ingben saválló nadrágban kúszik lefelé a létrán. Percekig van lent, máris feltűnik az aknanyílásban, mintha vödör vizet zúdítottak volna fejére.

— Deszkát. — Erős pallókat nyújtanak a létra irányába. Állásnak kell, a forró hamura még a tűzálló bakanccsal sem lehet lépni. Az iszap-víz, ami gőzölögve fogadja a munkásokat, néha fortyan, mint a tűzhányó. Már bent járnak az első füstelágazónál. A villanyvezetéket ketten irányítják-húzzák. Ez egyben a vészjelző is : ha rántják, segítségre van szükség. Szépen kúszik a kábel a mélybe. Eltűnt a lyukban a fotó- riporter. Menjen utána az újságíró. Gyuri, a legfiatalabb kéményseprő nyújtja kabátját: „Tessék, húzza fel.” Magamra erőltetem a négy számmal kisebb kabátot, irány a létra. Tíz fok lefelé. Mintha lángszórót tartanának alám. Rálépek a pallóra, jobbra a munkások serényen lapátolják a hamu- korom-iszapot, balra üres a füstalagút. Ahol az emberek állnak, mintha minden izzana. Forró levegő nyomul a kemence alól a kémény felé és az akna irányába, ahol lejöttünk. Sietve fordulok a létrához. A forróság, a huzat szinte feldob az alagútból. Az emberek lent dolgoznak. Folyik róluk a veríték. Újabb deszkákat dobnak le. Aztán csöveket. A csöveket patentzárral illesztik össze, gyorsan elkészül a vezeték. Tízpercnyi munka után sorolnak a kéményseprők a létránál. A kis csapat minden tagja csurom vizes, a ruhából csavarni lehet az izzadságot. A bakancsokból fönt öntik ki a verítéket.

— Legalább kilencven fok. — Szabó Sanyi fújtat mellettem. Dudori Dániel nyújtja a védősapkát: Fogja meg. A műanyag kalap forró, a lapátnyelet meztelen kézzel nem lehet tartani. Ketten rábuknak a sós-szódavíz ballonra. A tapasztaltabbak a víz felé sem néznek. Mennél többet iszik az ember, annál jobban kívánja. Szeszt egyáltalán nem ihatnak. Valamikor, még az első időkben előfordult, hogy az egyik kéményseprő bedobta reggel szokásos féldecijét. Délután és másnap olyan volt, mint a fölmosórongy, ráadásul egész nap hányt. A munkaidő itt sajátos: öt percig, tízig dolgoznak egyhuzamban lent a forróságban. Aki nyolc óra alatt négyszer le tud menni, annak egészsége, ellenállóképessége igen nagy. Ritka az ilyen munkás.

— Jön a kocsi. — Godán György, a Fejér megyei Kéményseprő Vállalat kirendeltségvezetője hozza a hírt. Látjuk, amint tolat a különleges szippantó gépkocsi a martinkemencék alatti ' folyosóban a vasúti vágányok között. Ez a gép felszippantja a hamut-kormot, iszapolja és kilenc köbméteres teli tartályával távozik. Négyszer-ötször fordul, amíg egy martin alól elpusztítják a füstalagutat elzáró anyagot.

— Miért nem gépesítik az alagút-takarítást? — a Fejér megyei kéményseprők igazgatójának adom a kérdést. „Nem tudom, biztos sok pénzbe kerülne ” — a válasz. Elképzelem pedig, hogy távirányítással, ipari kamerával szerelik fel a különleges teherautó szippantó csőfejét és föntről a munkás csak gombokkal, karokkal kaparja a hamut-kormot, iszapot, helyette a gép dolgozik.

Mrtct- a-7 a hogy hetek óta a Tolna

I IUoL di d I ICI I Z.CL, megyei vállalat segíti társvállalatát. Ha majd a Tolna megyei kéményseprők is megunják — mint a Fejér megyeiek —, s nem vállalják ezt az emberkínzó munkát, ki hordja akkor el a martinok alól a tüzes hamút?

PÁLKOVÁCS JENŐ FOTO: GOTTVALD KÁROLY

Balról a harmadik kémény alatt dolgoztak az emberek.

A kéményseprők az akna körül.

A füstalagútban.

Munkánk értelme és célja a nép boldogsága

Beszélgetés Lothar Lenk elvtárssal, testvérmegyénk küldöttével

A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Német Szocialista Egységpárt Karl-Marx- Stadt megyei Bizottsága közötti megállapodás értelmében a két testvérmegye rendszeresen előadókat küld egymáshoz, akik aktívatanácskozásokon, gyűléseken tájékoztatást adnak saját megyéjük helyzetéről, feladatairól.

Jelenleg Tolna megyében van a Karl-Marx-Stadt megyei pártbizottság megbízásából Lothar Lenk elvtárs, a reichenbachi járási pártbizottság másodtitkára.

Kérésünkre, sűrű programja ellenére is talált módot szerkesztőségünk felkeresésére és válaszolt .a Tolna megyei Népújság munkatársának kérdéseire.

— Lenk elvtárs! Az első kérdés személyes jellegű. Járt-e már Magyarországon?

— Igen, turistaként már jártam Budapesten és a Balaton mellett. Akkor is nyár volt, az az időszak, amikor az Önök hazája különösen szép és vonzó.

Tolna megyében most vagyok először és őszintén örülök, hogy látogatásommal hozzájárulok megyéink mind szorosabbá váló kapcsolatainak erősítéséhez. Megtiszteltetés számomra, hogy ez alkalommal — pártunk IX. kongresszusa után néhány héttel magyar osztálytestvéreink előtt tájékoztatást adhatok hazánk eddigi sikeres, szocialista építőmunkájáról és jövőbeni feladatainkról.

— Kérjük, mutassa be szűkebb hazáját, a reichenbachi járást.

— Járásunk az NSZK és Csehszlovákia határának közelében fekszik. Lakosainak száma hatvanhétezer. Lelkesen, számos munkasikerrel készültünk a kongresszusra. Küldötteink azzal a tudattal utazhattak Berlinbe, az újonnan épített Köztársasági Palotában összeült tanácskozásra, hogy járásunkban az ipari árutermelésben mintegy ötmillió márka a tervhez viszonyított túlteljesítés, a szocialista országokba irányuló exportunkat 4,4 millió márka értékű áruval teljesítettük túl. A társadalmi munkát dicséri a felújított szakrendelő, több óvodai férőhely és számos egyéb, élet- és munkafeltételt javító létesítmény. A kongresszusi előkészületek során a Szabad Német Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére indult mozgalom eredményeként 480 — többségében fiatal munkás — kérte tagfelvételét.

— Mi jellemezte a Német Szocialista Egységpárt IX. kongresszusát?

— Számos, joggal jellemzőnek tekiathető vonásából elsősorban a szilárd proletár internacionalizmust sugárzó szellemét említeném. A kongresszus kinyilvánította, hogy pártunk felelősséget érez mind saját népünk, mind pedig a nemzetközi munkás- mozgalom sorsáért. Tudjuk, hogy amit mi az NDK-ban teszünk, az egyúttal a szocialista közösséget és a forradalmi világmozgalom erősítését is szolgálja.

Beigazolódott: helyes, jó

úton haladunk, az elmúlt évek munkája kifizetődött. A párt beváltotta szavát, ezt mindenki láthatja, érezheti.

— Uj programot hirdetett meg a kongresszus. Hogyan lehet ezt jellemezni?

— A párt új programjának elfogadásával, a feladatok meghatározásával megteremtettük a kommunizmusba való fokozatos átmenet alapvető feltételeit. Célunk több ötéves terv megvalósítása útján érhető el, de megnyílt a kapu a kommunizmus tiszta és világos jövője felé.

A pártkongresszus elé terjesztett programot millió kéz írta és most millió kéz mozdul annak teljesítéséért.

— A kongresszus idején a magyar tömegtájékoztatási eszközök, közte a mi lapunk is, részletesen ismertették a magas feladaI tokát szabó gazdasági mutatókat. Nem ismerjük azonban ilyen részletesen testvérmegyénk feladatait.

— Megyénk jellegéből fakad, hogy nálunk is magasak a követelmények. Például : az árutermelésben öt év alatt 10 milliárd márka növekedést kell elérni. Tehát: amíg 1975-ben napi 130 millió márka volt a termelési érték, addig 1980-ban ennek el kell érni a 170-et.

Természetesen ezt csak akkor érhetjük el, ha a gazdasági fejlesztés mellett a tudat formálásával is naponta foglalkozunk. Törekvésünk, hogy a szocialista építés útját, a kommunizmus perspektíváját ne csak elfogadják a dolgozók, hanem magukévá téve azt, állandóan fejlesztik alkotókészségüket, növelik személyes felelősségüket, észrevételeiket, javaslataikat eljuttatják az intézkedés megtételéért felelős szervhez.

— Cikkfordításokkal, kivonatok közlésével rendszeresen beszámolunk arról az olvasóknak, hogy miről ír a Freie Presse — a mi testvérlapunk. Legutóbb például a tervek határidő előtti teljesítéséről közölt cikkből adtunk tájékoztatást.

— Ez most széles körű mozgalom nálunk. Általános cél, hogy az 1976-os gazdasági tervet legalább 2 napi termeléssel túlszárnyaljuk. Arra is vau példa a járásunkban, hogy egy fésűsfonó üzem munkásnője — Ruth Meier — felajánlotta: a nemzeti ünnepünkig — október 7-ig — teljesíti az éves tervét. Hosszan sorolhatnám más személyek, brigádok, vagy vállalatok magas szintű munkaerkölcsöt tanúsító hasonló felajánlásait. A jó példák a szervezett tapasztalatcserék révén gyorsan ismertté válnak. Az új kezdeményezések mellett — magától értetődően — élnek a régi, jól bevált módszerek is, hogy elősegítsék például az éves terv 50 hét alatti teljesítését.

A beszélgetésre fordítható idő sajnos lejárt. Lenk elvtársat már várja a következő program. Nem szeretnénk, ha miattunk kellemetlen helyzetbe kerülne, ezért több kérdés feltevésére nincs módunk.

— Köszönjük a látogatást és az interjút.

— Én is köszönöm a találkozás lehetőségét, szívesen válaszoltam a kérdéseikre és ismét megragadom az alkalmat, hogy a Karl-Marx-Stadt megyei, a reichenbachi járási pártbizottság vezetőinek megbízásából Tolna megye minden kommunistájának, minden dolgozójának további sikereket kívánjak.

— F. I. —

Pihenő.