Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-30 / 179. szám
1976. július 30. ^PÜJSÁG 5 Nincs nyári szünet! • • Onámítás AHOGY eljön a nyaralás ideje, tágra nyitott bukszával járunk-kelünk. Semmi nem számít, semmi nem drága, hiszen nyaralunk. Ennyit igazán megengedhetünk magunknak egyszer egy évben — mondogatjuk. Ha nincs beutalónk és csak úgy maszekban indulunk el a Balatonra, gondolkodás nélkül letesszük a szép summát egy bódéban is éjszakai szállásért — örülünk, hogy hozzájutunk. Megfizetjük a pecsenyét, a lángost, a sört, a fröccsöt, a vendéglői ebédet, vacsorát. Eddig természetes is, hiszen nem ingyen élünk, tudtuk, hogy a nyaralás pénzbe kerül. De az már kevésbé természetes, hogy a pincér mosolyát, a kabinos jóindulatát is megfizetjük. Persze, nem egészen önzetlenül. A kabinostól azt reméljük, f hogy számunkra a holnapi túlzsúfoltságban is talál helyet, nem szorulunk a fogasos öltözőbe. A pincértől elvárnánk a törzsvendégnek kijáró gyorsabb felszolgálást, ízletesebb adagot. Várakozásainkban csalódhatunk ugyan — mert másnap mégsincs szekrény a strandon, a vendéglőben is ugyanazt kapjuk, ugyanolyan lassan, mint a többiek —, de önérzetünk az átadott borravaló következtében töretlen maradhat. Nekünk is telt — telik — annyira, mint másoknak. Nem kell szégyenkeznünk. Legfeljebb önmagunk előtt. Mert ez a „borravalóláz” nem múlik el a nyaralás tünékeny napjaival. Szövődményei átjárják borús, őszi, téli napjainkat is. A nyáron fölszedett barnaság lekopik a bőrünkről, elfelejtjük a másnap ránk sem ismerő kabinost, a vendéglői mini adagot, de a borravalót változatlanul osztogatjuk. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy pénzzel sok minden elintézhető — mintha csak a nyári szállásról, pecsenyéről, sörről, fröccsről lenne szó. BORRAVALÓVAL próbáljuk egyengetni ügyesbajos dolgainkat, felülfizetjük a szerelő számláját, vásárláskor pénzt csúsztatunk az eladónak, borítékokat osztogatunk, néha még a törvényesség határát súrolva is megpróbáljuk „érdekeltté” tenni ügyeink intézőit. Jóval több ez már a nyári könnyelműségnél... Amikor a forintok erejében reménykedve közvetítésükre bízzuk, hogy a szerelő nekünk jobban dolgozzon, mint másoknak, hogy az eladó a pult alól is elővegye a keresett darabot, hogy ügyeinket, bajainkat kellő lelkiismeretességgel vegyék kezelésbe — arról állítunk ki bizonyítványt, hogy másképp nem bízunk bennük. Nem hisszük el nekik, hogy enél- kül is megtennék, legjobb tudásuk, képességük szerint. Ahogyan azt is teszik, hiszen az esetek nagy részében a pénzünkért sem kapunk mást, mint anélkül. De bizonyítványt állítunk ki ilyenkor — önmagunkról is. Arról, hogy mi a borravalóért adott helyzetben igenis jobban, körültekintőbben dolgoznánk. Mindannyian jobban járnánk. Több maradna a pénztárcánkban — legfeljebb egy hamis illúzióval lennénk szegényebbek. Azzal, hogy pénzért nemcsak tárgyakat, árucikkeket, hanem jóindulatot, érzéseket, emberi kapcsolatokat is lehet vásárolni. LEÉRTÉKELJÜK a tisztességes munka, a törvényesség, az emberség hitelét. Vele a saját munkánkat, a saját hitünket. Ezt pedig a leggavallérosabb borravalóval sem lehet visszaszerezni. VICZIÄN ERZSÉBET A gépek zajában gyakran hangosabb a szó. Még akkor is, ha csak egyszerű beszélgetés az egész, egy odavetett hogy vagy?, a sivító, zörgő gépek fölött. Hangosabb a szó akkor is, ha az indulatoktól pörög föl a „belső motor”. Nincs munkahely, ahol az üzemek kapuján kívül maradhatnának az emberi érzelmek, problémák. Ráadásul az üzem olaj- foltos betonpadlójából, mint termékeny talajból hajlanak ki az új indulatok. Ebben az érzelmi dzsungelben „kertészkedni” nem könnyű feladat. Egy-egj kis csoport, vagy kollektíva „főkertésze” a szakszervezeti bizalmi. Nemrégen megnövelték a szakszervezeti bizalmik hatáskörét. A kérdés az, hogy miként tudnak a megválasztott bizalmik gazdálkodni a felkínált lehetőségekkel. * — Rettentő nagyszájú asz- szony vagyok. Ha úgy érzem, Eredményes félévet zártak Döbröközön. A 3200 lakosú község egyetlen gyógyszertára régi, elavult épületben volt. Pár nap múlva viszont már új helyére költözik a gyógyszertár. Az eredeti tervek szerint ezen a helyen egészségügyi kombinát épült volna, amiből sajnos anyagi okokból lemaradt az orvosi rendelő. Ahhoz, hogy az új orvosi rendelő és váró felépüljön, szükség lesz a lakosság összefogására, társadalmi múmiájára — mondta Topp József vb-titkár. Az elmúlt hónapban átadták a ravatalozót, aminek építését még 1975-ben kezdték meg. Az idén elkészült a község előrendezési terve, amire elengedhetetlenül szükség volt már. A rendezési terv alapján legelőször a foghíjas telkeket építik be. Jelenleg 37 lakóház épül ezen a területen, zömmel egyszintes családi házak. Akad már kétszintes lakóépület is. A Pécsi Tervező Vállalat által elkészített összevont rendehogy igazam van, akkor bizony nem hagyom abba, amig célt nem érek. Hisz ezért van az embernek szája. Nem? — villant felém egy cinkos mosolyt Éva néni, Ágoston Györgyné, a VEGYÉPSZER tamási gyáregységének dolgozója. — Mi is tudtuk ezt Évi néniről, hisz jó néhány éve dolgozunk együtt. Ezért választottuk őt bizalminak. Pedig zömmel férfiak vagyunk a csoportban. De Éva nénivel az erősebb nem képviselői sem mernek kukoricáz- nt — mondja Dobos Zoltán műszerész csoportvezető, aki beosztásánál fogva bizony gyakran kényszerül vitára saját bizalmijával. És Ágoston Györgyné, ha igaza van, tényleg nem lehet kellemes vitapartner. De persze soha nem saját magáért vitatkozik. Ez a nem- éppen fiatal munkásasszony, aki gyerekfejjel még sum- más cselédlány volt, most egy ipari üzem szakszervezeti bizalmija. Jól tudja, hogy ez a funkció nem egyszerűen valamiféle cafrang, vagy cím, ami őt megkülönbözteti a többi fizikai munkástól. Tanulni, szórakozni, művelődni nem sok ideje volt. Csak az élet ültette őt a mindennapok iskolapadjába, ahol nap-nap után vizsgáznia, felelnie kellett. — Tudja, a bizalmi sorsa nem éppen irigylésre méltó. Gyakran mást várnak el tőlem az emberek lent az üzemben, mint esetleg oda- fönn, az irodában. Épp ezért a nagyobb és igazabb igazság mellett állást foglalni nem mindig a fej dolga — koppint ujjával a homlokára —, hanem nem árt néha erre is hallagatni — teszi jobb zési terv 25 éves távlatba határozza meg a község rendezését. Ugyancsak az első félévben készült el 1980-ig a község parkosítási terve. Márciusban 12 ezer forint értékű csemetét: gömbakácot, feketenyárt ültettek el társadalmi munkában a KISZ- esek, a lakosság és az általános iskolák tanulói. Most költözik be szolgálati lakásába a rendőrség községi megbízottja. A szolgálati lakás 340 ezer forintba került. Bővítették a Külső utca vízhálózatát is. A költségek 50 százalékát a községi tanács, másik felét az utcában lakók fedezték. De ők végezték el társadalmi munkában a földmunkákat is. Az új telepen 380 méteren 3000 darab járdalapot helyeztek el. A községi tanács most végezteti a művelődési ház felújítását. Uj tetőszerkezetet kap az épület. A belső átalakítást, a klubhelyiségek tatarozását korábban befejezték. A felújítás 70 ezer forintba kerül. A régi iskolán a tankezét a munkásköpeny bal oldalára. Oda, ahol még 30 év után is ugyanaz az igazságot kereső summáslány- szív dobog... * A tamási gyáregységben az elmúlt félévben közel 12 ezer fount segélyt fizettek ki. Gyakran a bizalmiak javaslatára. A harkányi üdülőházukban, amelyet a szakszervezet bérel, ezidáig 45 dolgozó pihenhetett. Huszonötén kaptak különböző beutalót, többek között a szakszervezet intézte el, hogy újra legyen üzemorvos, és most járják a kálváriát, hogy megálljon a munkásokat szállító busz a gyár kapuja előtt. A fenti adatok száraz tények a félévi jelentésből. Mégis eszembe jut róla, hogy vajon hányán mondják fizetéskor a bizalminak, mást se tudtok, csak a tagbélyeget beszedni. év befejezése óta dolgoznak. Kicserélik a villanyvezetéket, a nyílászárókat, a tetőt és a parkettát. Az igényeknek megfelelően vizesblokkot alakítanak ki. Az 1976—77. tanév elején újjászületett iskola várja a döbröközi diákokat. A felújítás költsége 830 ezer forint. Tavaly a sportpályán új öltöző épült. Áz idén szépen berendezték, megvásárolták bele a felszereléseket. A tsz évenként 20 ezer forinttal segíti a helyi tűzoltószervezetet. Az eddig befolyt összeget tartalékolják és még hz idén tűzoltókocsit vesznek rajta. Szociális segélyekre 147 ezer forintot fordíthat a tanács. Sok az idős, egyedülálló ember Döbröközön. Közülük 13-an részesülnek rendszeres segélyben, havonta 700 forintot visz nekik a postás. Kiegészítő segélyt tizenöten kapnak. Ebben az évben eddig 75 ezer forint segélyt fizettek ki. A dombóvári városi művelődési központban működő szakkörök egy része a nyáron dolgozik. Hétfői napokon a Dombóvári Műhely kerámiaszakkörének ifjú és idősebb tagjai látogatják szép számban a foglalkozásokat. Vezetőjük Balázs Istvánné kerámikus. A szakkör 56 taggal, ez év áprilisában kezdte működését azzal a céllal, hogy tagjaival megismertesse a kerámikus szakma alapfogásait és megfelelő művészettörténeti ismereteket is nyújtson. A polcokon azóta sokasodnak az elkészült kerámiatárgyak. Első lépésként, az ősi kerámiafelrakásos technikáját sajátították el, amely abból áll, hogy a tárgyakat „korongozás” nélkül, agyaghurkák egymásra rakásával, majd kézi simítással készítik el. A képen látható tárgyakat is így készítették el az úttörő-korosztályú gyerekek. Az edények, kézi mintázás után villamos égetőkemencébe kerülnek, majd onnan — egyelőre — a polcokra. Kiállítást is terveznek az összegyűlt anyagból azért, hogy a város lakói megismerjék az új szakkör tevékenységét. ősztől — amennyiben sikerül alapanyagot beszerezni — már egy újabb technikával, a „korongozással” ismerkednek meg, és megtanulják a „mázas” kerámiák készítését is. MAGYARSZÉKI ENDRE Vigyáznak Csöpire Csöpi olyan, mint egy üvegházba zárt jó kislány. Óvják a széltől, óvják a szemtelenek kíváncsi tekintetétől. A házuk kerítésén belül idomított kutya vigyáz és fogvicsorgatva fogadja az esetleg odamerészkedő hímnemű lényeket. Hogy ez jó-e Csöpinek, nem tudom. Csöpi ugyanis egy ilyen nevű pesti ruhaipari szövetkezet bikácsi üzeme. Ha azt kérdezné tőlem a tisztelt olvasó, hogy vajon mit gyártanak ott a dolgozó lányok, asszonyok, meg nem tudnám mondani. Az üzembe bejutni szinte lehetetlen. Magam és kollégáim is próbálkoztunk már néhányszor, hogy egy árva fénykép és néhány sor erejéig tudassunk olvasóinkkal valamit a kisüzem munkájáról. De sajnos erre nem volt módunk még ez idáig (esküszöm, hogy nem a harapós kutyától féltünk), csak egyszerűen az üzem helybeli vezetői nem engednek be bennünket a „magas” fővárosi központ írásos engedélye nélkül. A legutóbbi elutasítás után egész nap ennek az okán rágódtam. És éjjel, bár előtte csak könnyű vacsorát ettem, mégis szörnyű álmok kísértettek. Láttam amint a „Csöpiben” dolgozó asszonyok bekötőt szemmel (tekintettel a rettentő titkosságra), iszonyú halált hozó rakéták fejére varrnak hetyke, piros pöttyös hálósipkákat, amelyeknek mérete, színe semmilyen körülmények között nem kerülhet az ellenség kezébe. Ha ez az álom igaz, akkor érhető, hogy' miért vigyáznak úgy Bikácson Csöpire. Bár én az álmokban nem hiszek. Egészen másra gyanakszom... (győri varga) Győri Varga György Fotó: Gottvald Károly Döbrököz életéből W Épül már kétszintes ház is Három kislány Rögtönzött kiállítás Dobos Zoltán Ágoston Györgyné
