Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-28 / 177. szám

XXVI. évfolyam, 177. szám. ÄRA: 0,80 Ft. 1976. július 28., szerda SOMOGYBA KELL MENNÜNK TOJÁSÉRT? (3. old.) HÁNYSZOR OMLOTT LE A DOBÓ-BÁSTYA? (4. old.) SÜTEMÉNYGYÁR (5. old.) TOLNA MEGYEIEK ORFŰN (6. old.) Pálfa csatlakozott a szocialista munkaversenyhez Házak dőltek össze Felhőszakadás Pakson A kocsolai Vörös Csillag Mg. Termelőszövetkezet fel­hívta a többi szövetkezetei arra, hogy folytassanak együttesen szocialista mun­kaversenyt a nagyobb' ter­méseredményekért, a jobb, okosabb gazdálkodás meg­valósításáért. A pálfai Egyet­értés Mg. Termelőszövetke­zet csatlakozott a felhívás­hoz, a nemes versengéshez. Vállalásaik lényege, hogy gyorsabb ütemben kívánják fokozni a munka termelé­kenységét, jobban kihasznál­ni a meglévő termelési esz­közöket, a helyi tartaléko­kat és okosan takarékoskod­ni a termelési költségekkel. Vállalták, hogy a növény- termesztés hozamát 14 586 tonnáról 20 015 tonnára növe­lik a tervidőszak végére. Kü­lönös gondot kívánnak fordí­tani a rét-legelő hozamára, amit együttesen 55 százalék­kal szeretnének növelni. Jelentős tervek várnak megvalósításra, a vállalások szerint az állattenyésztésben is. Az állattenyésztés hozam­értékét 20 683 000 forintról 27 560 000 forintra szeretnék fokozni, ez öt év alatt több mint 33 százalékos növeke­dést jelent. A fenti vállalá­sokat a gazdaságosság köve­telményeinek megfelelően in­tenzív fejlesztéssel a munka minőségi javításával kívánja a termelőszövetkezet elérni. Ezen belül komoly feladat hárul a szövetkezeti tagok jelentős részét kitevő szocia­lista brigádokra, hisz csak az ő munkájuk a biztosítéka, hogy e szép tervek 1980-ra Valósággá váljanak. Iszap borítja a paksi gim­názium egész földszintjét, a tantermeket, szertárakat, mély kúttá vált a kazánház és a lépcsőház alsó része. A hétfő éjjeli hatalmas felhő- szakadás vizének legnagyobb tömege ezen a helyen söpört végig, lezúdult a konzerv­gyárra és a betontelepre. A konzervgyárban jelentősebb kár nem keletkezett, mert itt vízelvezető csatornák vannak a rekonstrukció óta és a men­tés, szivattyúzás már a felhő- szakadás elején megkezdő­dött. Jöttek a tűzoltók Szek- szárdról, Paksról, Dunaújvá­rosból, Györkönyből, Nagy- dorogról és a délutáni mű­szakban dolgozó gyári tűz­oltócsoport is keményen helytállt. kor végigjártam tegnap dél­előtt Pakson azokat a helye­ket, ahol a legtöbb kár ke­letkezett, a betontelepen már öt szivattyú dolgozott, a Du­nába emelve a vizet, mégis másfél méteres víz borította a telep alsó gyártóterét. A rendőrség munkatársa éppen akkor vette fel a jegyző­könyvet, együtt írhattuk a füzetbe: víz alá került körül­belül 2000 mázsa cement, 16 villanymotor a gyártóhelyen és 20 a raktárban, ugyanitt 380 kiló elektróda. Elárasz­tott a víz 13 transzformátort, 12 kapcsolószekrényt, két szivattyút, depók dőltek el és a kész áru egy része is tönk­rement. Éjjel két órakor kezdődött a szivattyúzás a betontelepen. Előzőleg a kon­Az ember és az aszály Hetekig szokatlanul vakító kék ég alatt éltünk, a rezzenéstelen levegőt csak az utóbbi napokban mozgat­ta meg a kerekedő szél, s a szemkápráztató napsütést csak most váltották fel záporokat hozó esőfelhők. Nyugat-Európából drámai hangú jelentések érkeztek a szárazság dühöngő pusztításairól. Az International Herald Tribun publicistája szerint „mindenfajta ehe­tő vagy iható árukészletet, a marhahústól kezdve a pezsgőig, kiapasztott a ragyogó, felhőtlen napsütés”. A forróság, az aszály dühöngését — ha talán ki­sebb mértékben is mint néhány nyugat-európai ország —, mi is kóstolgatjuk, s érzékenyek a veszteségeink is. Az emberi munka egy része a természet ellenében most nálunk is veszendőbe megy, különösen zöldségfélékben, kapásnövényekben és takarmánynövényekben. De hogy nálunk se katasztrófáról, se megoldhatatlan feladatok­ról nincs szó és e szavak fel se merültek, annak nem csupán az az oka, hogy később kezdődött az aszályos periódus, mint a legjobban sújtott országokban. Az aszály lényegében ugyanazt mutatta meg, amit a tudomány emberei már jó ideje erősítgetnek: a ter­melés és a technika mai szintjén, a világfogyasztás je­lenlegi és még inkább jövőbeli nívóján, csak a terv­szerűen irányított gazdaságok képesek megoldani azo­kat a roppant feladatokat, amelyeket a helyzet követel. S még inkább akkor, ha az átlagostól eltérő természeti viszonyok is közbeszólnak. De az ilyen — hogy úgy mondjuk „globális” — tanulságokon túl meg kell je­gyeznünk magunknak valami figyelemre méltót. Ez pedig a dolog emberi oldala. Nem azt akarjuk mondani, hogy nálunk az ember nem kutatja aggodalmasan és kémleli nyugtalanul az ég peremét, a bizonytalan és meddő felhőzetet. Bizony nézi azt vizsgálódva, és nehéz szívvel tekint a meg­repedezett földre, az egyetlen gépkocsi vagy traktor által felvert átláthatatlan és sokáig lebegő porfüggöny­re, az apadozó kutakra. Mégis, szó sincs olyasféle nyugtalanságról, bénult vagy reménytelen kétségbeesésről, mint amilyeneket Magyarországon a súlyos aszályok mindig magukkal hordoztak. A mostani szárazság elleni küzdelmet egy másfajta bizakodású, öntudatú ember vette fel, aki nagyon jól tudja, hogy egy egész ország segítségére, együttműködésére támaszkodhat. Képesek vagyunk, tudunk gépeket, anyagot, felszerelést csoportosítani oda, ahová kell, és emberi munkaerőt ott, ahol a tenni­valók különlegesen összetorlódtak. Éppen ezért az ed­digiekben „megúsztuk” például nagyobb erdőtüzek és tarlótüzek nélkül, a gazdaságok dolgozói minden el­ismerést megérdemlő munkát végeznek az öntözőberen­dezések üzemeltetésében, áttelepítésében, az aratás, bálázás, behordás, tárolás időre történő elvégzésében. A szónak, a buzdításnak persze mindig van szerepe és jelentősége. De őszintén meg kell mondani, hogy az emberek anélkül is nagyon jól és lelkiismeretesen te­szik a dolgukat, hogy az újságok, a hírközlő szervek teleírnák vagy teleharsognák őket felhívásokkal. A harminc-harmincöt fokos hőségek, a rendületlenül tűző nap, vagy magas páratartalmú légkör, a munkaigények megsokszorozódása ellenére, a parasztság szorgalma, lendülete, körültekintő fáradozása az egész ország tisz­teletét és elismerését kivívja. RÓZSA LÁSZLÓ A hatos út kétszáz méteres szakasza lezárva. Az út­testen keresztülfektetett tűzoltótömlőkön és mű­anyag csöveken szivattyúzzák ki a betonüzemet mé­ter magasan ellepő vizet. A betonelemgyártó üzem területe mélyebben fekszik: itt teljes az elemi csapás. Az este kilenc órától csaknem éjfélig tartó • felhőszakadás súlyos károkat okozott. Ami­zervgyárat mentették a tűz­oltók. Tizenkét család, 42 ember vált hajléktalanná a nagy­községben. Oláh Mihály ta­nácselnök egész éjjel tevé­Eső után jó aratás Dalmandon betakarították a gabonát Jó és kiadós eső áztatta a Dombóvár környéki gazdasá­gok földjét, s a keddi határ­szemlén arról győződhettünk meg, hogy a kukorica, a cu­korrépa, sőt, a kender is két nap alatt óriásit fejlődött. A múlt hét végi esők miatt né­hány órára — nem napokra — le kellett állítani a gépe­ket. Két okból : egyrészt, mert a hátralévő, betakarí­tásra váró termés kevés, másrészt pedig a kiszáradt föld a sok eső ellenére is járható volt. A Dalmandi Állami Gazdaság a megye nemcsak legnagyobb terüle­tű nagyüzeme, hanem a leg­jobb is, tegnap délután vég­zett a gabona betakarításá­val. A délutáni munkát már szinte félgőzzel végezték, la­zítottak a kombájnvezetők, a szállítómunkások. A gaz­daság idén 2213 hektárról ta­karította be a kenyér- és a takarmánygabonát. Ez a gaz­daság egyedül több gabonát termeszt idén is, mint a kör­nyező mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek. Jó hírt hallottunk Dombó­vár körüli látogatásunk so­rán Kurdról is. Itt tegnap délben leálltak a gépekkel, összesen 342 hektár termé­sét takarították be. Szó van arról, hogy a hét Végén át- rándulnak a kurdi kombáj- nosok Gyulajra, ott segítenek a közös gazdaságnak. Váron- gon péntek délelőtt végzik el az idei betakarítást, itt is, mint a városkörnyéki gazda­ságok mindegyikében, szer­vezetten, jól halad a betaka­rítás. Miután a gazdaságok ga­bonafeldolgozó üzemeinél igen sok terményt tárolnak, így a szárítók és kombájnok leállása után is teljes kapa­citással dolgoznak. A ter­mény szárítása, tisztítása is jól halad. A termés minősé­ge jó, a magtárakba kerülő gabona tisztasága a követel­ményeknek megfelelő. Szörnyű éjszakájuk volt a Pál utcában Sersli Istvá- néknak. A lakásukat combig érő víz árasztotta el, az épület egy része ledőlt, s a még álló részek is össze- dőléssel fenyegetnek. kenykedett a mentőosztag­gal, autóbuszt szereztek és a betontelep melletti házakból (összedőltek vagy veszélyessé váltak) fölvittek az erőmű lakótelepére 30 embert. Teg­nap délelőtt már megtörtént a gondoskodás a normális el­szállásolásról : a tanácselnök megállapodott Varga Tibor­ral, az ERBE kirendeltségé­nek vezetőjével abban, hogy három hónapig a lakótelep munkásszállásán kapnak he­lyet a hajléktalanok. Termé­szetesen három hónap után ismét lakniok kell valahol, erről is délelőtt tanácskozott Oláh Mihály Puska István­nal, a megyei tanács ÉKV- osztályának munkatársával. Puska István elmondta, a megyei tanács is tud segíte­ni, de ez kevés, feltétlenül szükség lesz a Pénzügymi­nisztérium támogatására. Ar­ra gondolnak, hogy paneles építkezést kellene megvalósí­tani gyors ütemben. Telek van ehhez Pakson. Házak dőltek össze a Györ- könyi utcában, a Pál utcá­ban, a domboldali alsó utca­sorok sok régi házán úgy ömlött át a víz, hogy a vetett ágyak dunyhái is beiszapo- lódtak. Bocskai Ferenc Kurcz utcai lakosnak háromszáz csirkéjét mosta el az ár. Paks központjában tegnap reggel­től dolgoztak a rengeteg iszap eltakarításán. Találkoztam Keller Jánossal, a Dunamen- ti Egyesült Tsz főkertészével, a Biztosítóhoz ment. Házá­nak alagsora, garázsa, udva­ra megtelt vízzel, iszap bo­rítja a gépkocsi belsejét, el­lepte a víz a hűtőládát, az olajtartályt és a boroshordó­kat. (gemenci) Foto: Szepesi Vb-ülés Dombóvárott A közúti közlekedés helyzete (Tudósítónktól). Kedd dél­előtti ülésén a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága foglalkozott a terv- és munkaügyi csoport tevé­kenységével. Az előterjesztés alapján a vb megállapította, hogy a csoport dolgozói al­kalmasak feladataik megfele­lő színvonalú ellátására. A csoport tevékenységét az át­szervezések és a kezdeti ne­hézségek ellenére jól végzi. Ezután Bodor István, a 11. Volán Vállalat dombóvári üzemegységének igazgatója tájékoztatta a végrehajtó bi­zottságot Dombóvár és a vá­roskörnyék közúti közleke­désének helyzetéről. A város iparosodása, az ipari üzemek munkaerő­ellátása, a gunarasi termál­fürdő megnövekedett forgal­ma újabb igényeket támasz­tott a közúti közlekedéssel szemben. A 11. sz. Volán dombóvári üzemegysége 1971-ben 14 autóbusszal ren­delkezett, jelenleg ez a szám 24 darab, de a forgalmat csak 38 autóbusszal tudnák jól le­bonyolítani. Tekintettel arra, hogy a közeljövőben nincs lehetőség az autóbuszpark lé­nyeges növelésére, a meglévő eszközállomány jobb kihasz­nálásával igyekeznek enyhí­teni a gondokon. A végrehajtó bizottság tagjai hozzászólásaikban igen élénken reagáltak a tájékoz­tatóra, s többen is javasla­tot tettek a város és város- környék közúti közlekedésé­nek javítására. Vidóczy László tanácsel­nök összefoglalójában töb­bek között elmondta, hogy nagyon sok múlik a közúti közlekedésen, ami segíthetné a dombóvári ipari üzemek munkásokkal való ellátását, s ez hozzájárulna a város ipari parkjának további fejlődésé­hez. MAGYARSZÉKI ENDRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents