Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-25 / 175. szám

1976. július 25. “KÉPÚJSÁG 3 Nemzetiségek megyénkben Jellegzetesen I nemzetiségi terület Tolna megye. Ez első- J ° __________I sorban a nagyszámú német lakosságból kö­v etkezik, hiszen a Medinán élő délszlávok száma még a százat sem éri el. Következésképpen amikor nemzetiségi kérdéssel foglalkozunk, elsősorban a német nemzetiségre gondolunk. így volt ez a legutóbbi bonyhádi nemzetiségi tanácskozáson is, amely számos tapasztalatot adott s hozzásegített az átfogó kép felvázolásához. Nemzetiségi politikánk célja és tartalma a magyar és más nemzetiségű dolgozók testvéri együttműködése, amely az egész nép szocialista egységének kialakulását segíti elő. Alapja pár­tunk következetes, elvi politikája. A Politikai Bizottság leg­utóbbi, ezzel foglalkozó, határozata kimondja: „A Központi Bizottság szigorúan őrködik a nemzetiségek jogainak betar­tása, érvényesítése felett és megköveteli valamennyi párt­szervtől, hogy következetesen munkálkodjának a marxizmus— leninizmus elveinek érvényesítéséért a nemzetiségi politiká­ban is.” A becslések I szerint német nemzetiségűek a következő _______________I megoszlásban találhatók megyénkben: a paksi járás öt községében 1200-an, a tamási járás tíz községé­ben 3700-an, a bonyhádi járás 28 községében 9500-an, Dombó- várott mintegy háromszázan és Szekszárdon körülbelül ezren. A becslés a nyelvhasználat alapján történt. Megyénkben szerbek csak Medinán élnek, számuk mint­egy hatvan. Érdekes, hogy nyelvükhöz, hagyományaikhoz a németeknél jobban ragaszkodnak, náluk a vegyes házasság is ritkább, házasságot maguk között kötnek, vagy más megyében keresnek, ugyancsak szerb házastársat. Az iskolás korú gye­rekek száma elenyésző, ezért a községben nem működik anya­nyelvi iskola. Többen Pécsre, Budapestre küldik bentlakásos, délszláv iskolába gyerekeiket. A német lakossá? I döntő többsége a mezőgazdaság- ______________________| ban, azon belül is a termelőszövet­kezetekben dolgozik. Iparban csak Bonyhádon helyezkedett el nagyobb számú német, Tolna és Bátaszék lakossága pedig ha­gyományosan az építőipar felé orientálódik. A nemzetiségi lakosság asszimilációjának mértékét vizs­gálva megállapíthatjuk, hogy megyénkben is érvényesül pár­tunk álláspontja, amely szerint ezt a folyamatot sem erő­szakosan siettetni, sem lassítani nem szabad. Nemzetiségi lakosságunk érdekei azonosak a magyar anya­nyelvű lakosságéval, minden a szülőhazához köti őket. Ezért — anélkül, hogy bárki bármiféle arányszámokat állítana fel — számarányuknak megfelelően részt vesznek a politikái, gazdá­sági, társadalmi életben. A bonyhádi járásban például a tsz- vezetők húsz százaléka német, a ktsz-elnököké 35 százalék, s körülbelül egyharmada az iskolaigazgatóknak is. Sokan részt vesznek a tanácsok, tömegszervezetek munkájában. Tolna megyében I jelenleg 25 iskolában 48 nevelő tanítja __________ _______I 120 tanulócsoportban 2356 gyerek szá­mára a német nyelvet. Óvodai nyelvoktatás hat helyen fo­lyik 151 gyerek számára. A vegyes lakosságú községekben szívesen fogadják a nemzetiségi nyelvoktatást. A német nyel­vet tanító általános iskolákból rendszeresen mennek a tanulók a bajai és a pécsi német tagozatos gimnáziumba, ahol jól meg­állják a helyüket. M inden nemzetiségi lakossal bíró község közművelődési intézményének munkatervében találunk konkrét feladatokat, amelyek a, nemzetiségi folklór megmentését, összegyűjtését, a nemzetiségi kultúra ápolását célozzák. Jelentős előrelépés történt az anyanyelven megjelent köny­vek forgalmazásában is azzal, hogy a szekszárdi megyei könyv­tárban megszervezték a német nyelvű könyvek báziskönyvtá­rát. A könyvállomány gyarapodásával párhuzamosan nőtt az olvasók száma. A hagyományok I ®s tárgyi emlékek megmentésére szé­_____zL___________I les körű mozgalom bontakozott ki. Az e lmúlt évek során a megye több községében rendeztek kiállí­tást az összegyűjtött anyagból, például Gyönkön, Medinán, Páriban, Mórágyon, Váralján. A helytörténet feldolgozására is sok helyen vállalkoztak. Györkönyben hosszú idő óta veze­tik a község krónikáját. A Tolna megyében élő nemzetiségiek országos szerveikben is képviseltetik magukat. A délszláv szövetségnek megyénkből egy, a német szövetségnek kilenc tagja van. Nálunk megyei szintű nemzetiségi bizottság nem működik. Ennek az az oka, hogy a nemzetiségi lakosság zöme a bonyhádi járásban él, ezért Bonyhádon a népfronton belül működik egy nemzetiségi bi­zottság. Megalakulása óta lelkes, eredményes munkát végez. Tervek és célok Közsegfejlesztes S A .régi helyén épült új, minden igényt kielégítő épü­letbe költözhet a posta az év végén Simontornyán. A két­millió forintos létesítményt a helyi tanács a pécsi posta- igazgatósággal közösen épít­teti. Amit még a postánál is jobban várnak a helybeliek, az a törpevízmű. Építését megkezdték, közel nyolc ki­lométer hosszúságban már lefektették a vízvezetékeket. A tervek szerint 1978. janu­árjában már víz folyik a csö­vekben. Hatmillió-hétszázezer fo­rintot költenek az ötödik öt­éves terv során az utak épí­tésére, korszerűsítésére. Je­lenleg az Iskola utcában dol­goznak az útépítők, ahol az idén megoldódik a csapadék­víz elvezetése. Az utak mellé járda is készül. A tervidőszakban 120 la­kás építését tervezik a nagy­községben. Ebből célcsopor­tos beruházásként tizennyolc tanácsi bérlakás készül. A si- montornyaiak várják a szin­tén célcsoportos beruházás­ban készülő 200 négyzetmé­teres szolgáltatóegységet, ahol Patyolat-fiók és GEL- KA-szerviz kap helyet. A nagyközség nyolcvan fé­A posta épülete már áll, jelenleg a belső szerelések folynak. rőhelyes bölcsődévef is gaz­dagodni fog. Erre annál is inkább szükség van, mert je­lenleg Simontornyán nincs bölcsőde. Építését a jövő év­ben, a Széchenyi utcában kezdik el. Bővíteni fogják a nagyközség óvodáit is. A simontornyai nagyköz­ségi tanács ötödik ötéves ter­vének fejlesztési programjá­ból csak a legfontosabbakat emeltük ki, melyeknek meg­valósulását nagyon várja a helyi lakosság. A vasútállomás mellett, a Petőfi utcában folyik a vízvezetékcsövek fektetése. I Az idén hat tanácsi bérlakást adnak át a Vak Bottyán lakótelepen. — komáromi — Tranzitraktár Nem tanult a történtekből A Bútorértékesítő Vállalat Nagykanizsán építette fel a Dél-Dunántúl: Baranya, So­mogy, Tolna és Zala megye Az „áldoz Mindenre I nem kitérni, ami nemzetiségeink életével, _________I munkájával kapcsolatos, összegezésül cs ik a nnyit: a bonyhádi tanácskozás is megmutatta, pártunk nem­zetiségi politikáját megyénkben is szép eredménnyel juttat­tuk érvényre. LETENYEI GYÖRGY bútoráruházait és szaküzlete­it ellátó hatalmas, 10 000 négyzetméter alapterületű tranzitraktárát. Export Irakba Csomagban — nagyméretű faládákban — indítja útnak Irakba legújabb exportcik­két, a midi autóbusz felépít­ményt az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár székesfehérvá­ri gyára. A járműipari nagy­üzem az idén kétszázötven hat és fél méteres, IK 553 típusú karosszériát, úgyneve­zett felépítményt szállít a tá­voli országba. A buszokat Irakban székesfehérvári szak­emberek szerelik össze. Az alvázat nyugati országokból vásárolja meg az iraki part­ner. A „csomagolt” félig kész autóbuszból az idén kétszáz­ötven darabot szállít Irakba a székesfehérvári Ikarus. A pálfai téeszben a martonvásári kutatóintézettel együt­tesen kidolgozták egy újfajta, szabadtéri kötetlen csikó- tartás módszerét. Képünkön a másodéves csikók bizo­nyítják, hogy a módszer bevált, az állatok szépen fej­lődnek. Fotó: Gottvald. Puskás László, volt bo­gyiszlói vb-titkár allergiás az újságírókra. Korunknak e rejtélyes betegségébe orszá­gos laptársunknak, a Magyar Hírlapnak az az újságírója taszította, aki bátor volt megírni, hogy az elmúlt év decemberében miért kellett Puskás Lászlónak a Tolna megyei Tanács V. B., mint fegyelmi hatóság elé állnia. Az azértra valószínű, sokan emlékeznek még. Puskás László ittasan randalírozott és inzultált több személyt is egyik különösen nagy forgal­mú halászcsárdánkban. Te­hát még csak nyomaiban sem úgy viselkedett, ahogyan egy tanácsi tisztségviselőnek vi­selkednie kell. Súlyos fegyel­mi büntetést, „Szigorú meg­rovás”-! kapott és utolsóként olyan figyelmeztetést, hogy legközelebb már az elbocsá­tás fokozatát lehet csak al­kalmazni vele szemben. A Magyar Hírlap újságírója ezt írta meg és természete­sen azt is, hogy a fegyelmileg felelősségre- vont nemhogy nagy megbánást nem tanúsí­tott, hanem tagadta, majd szépíteni igyekezett méltat­lan viselkedését. Minap ismét fegyelmi tár­gyalás főszereplője volt Pus­kás László, munkaköri köte­lességének vétkes megszegése miatt. A decemberihez időben nem túl messze eső, második „miért”-re az „azért” olyan történet, ami Gogol tollára kívánkoznék, bár adhatnánk a feldolgozás munkájából ép­pen az Ilf—Petrov szerzőpár­nak is, akik nagy mesterei voltak a szatírának, kivált ha lelketlen hivatalnokokról ejthettek szót. Puskás László a május 23-i időközi tanácstagi választá­sok előkészítése során felüle­tesen járt el a választói név­jegyzék összeállításakor, mert a korábbi névjegyékből ki­emelve a szükséges 14-es he­lyett a 13-as névjegyzék ösz- szeallítására adott utasítást. A következmény: az üres ta­nácstagi hellyel rendelkező 14-es körzet helyett a 13-as körzet szavazói járultak ur­nákhoz. A választás ily módon való lebonyolítása jogszabályt sértett és külön intézkedés vált szükségessé ahhoz, hogy a törvényes állapot helyreáll­jon. Közben az állampolgá­rok mit gondoltak, éreztek, jobb nem firtatni. Puskás László kezdettől azzal védekezett, hogy ő a helyes választói névjegyzék összeállítására adott utasítást és csupán abban hibázott, hogy nem vizsgálta felül a névjegyzék összeállítását. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat során a jegyzék gé­pelésével megbízott admi­nisztrátor elmondotta, hogy észrevette a tévedést és a hi­vatalsegéd jelenlétében fi­gyelmeztette is erre a vb-tit- kárt, úgymond „még van idő az értesítéseket visszavonni és postázni a helyeset”. Puskás László ennek elle­nére hagyta, hogy a választás törvénysértő módon folyjék le és fegyelmi eljárása során annak adott hangot, hogy — akárcsak decemberben — most is összefogtak ellene. A „sötét” erők között természe­tesen ott van megítélése sze­rint a sajtó, de nem átallotta Puskás László elfogultsággal vádolni a járási pártbizott­ságot és a megyei tanács vég­rehajtó bizottságát sem. Egyszóval, Puskás László azzal távozott a fegyelmi tárgyalásról, hogy nem érde­me szerint szabta ki fegyel­mi hatósága az elbocsátást büntetésként. Személyében egy olyan ember állt a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága előtt, aki ezúttal is bű maradt önmagához. Nem látta be vétkét és annak sú­lyát. Az előzményekről még csupán annyit, hogy Puskás László több ízben volt már fegyelmi eljárás „főszereplő­je”. Egyikből sem tanult. Remélhetjük, hogy majd most pótolja, amit eddig el­mulasztott? Reméljük! L. I. Szabadtéri csikótartás

Next

/
Thumbnails
Contents