Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-18 / 169. szám

1976. július 18. KÉPÚJSÁG 5 Építészeti remekmű Ashabadban A Marx Károlyról elneve­zett állami könyvtár épü­lete Ashabadban nagy feltű­nést keltett a szovjet építé­szetben. A türkmén fő' áros új létesítményének tei. :t A. Ahmedov tervezőmérnök ve­zetésével készítették. A szak­emberek véleménye szerint az épület jelentős hatást gya­korol majd a szovjet város­építésre. Az új épületekről azt szok­ták mondani, hogy sikeresen illeszkednek be (vagy nem illeszkednek be) a városkép- bé. A körülmények itt má­sok. A földrengés által a föl­dig lerombolt szabad város most alakítja ki új arcula­tát. — Az új könyvtár megha­tározóvá, vált az új város- központ kialakításában — mondja az állami-díjas Fé­lix Novikov. Hagyománynak számít, hogy ashabadi építészeti is­koláról beszéljenek. A föld­felszín plasztikai kialakítá­sának sajátosan új megköze­lítése ez, amit az építészek táj építészetnek neveznek. Magában foglalja a forró ég­hajlat alatt oly üdítő „vízi építészetet” : a szökőkutak lépcsőzetes egymásutánját, amelyek a tér különböző szintjeit összekötik. Hozzá tartozik a monolit-vasbeton is, amely a szovjet építészet­ben először éppen Türkmé- niában talált méltó alkalma­zásra. Nincs az épületben sem márvány, sem gránit. Nincs benne egyéb drága anyag sem, amelyekkel egyes, épí­tészeti erényekkel nem igen jeleskedő épületek magukra szokták kényszeríteni a fi­gyelmet. A könyvtár ennek ellenére gyönyörű. Gazdag­sága az arányok nemességé­ben, a tér változatos kihasz­nálásában, az építészeti for­mák modulációjában rejlik. Nincs semmi különös ab­ban, hogy még az építkezés befejezése előtt, mikor még alig körvonalazódott az épü­let, máris magára vonta a külföldi építészek figyelmét, képe megjelent a hazai és a külföldi szaksajtóban. Ilyen visszhangot kétségkívül csak olyan építmény válthatott ki, amelynek nagy szerep jut a szovjet építészet fejlődésé­ben. A könyvtár elsősorban könyvgyűjtemény, a könyv­vel kapcsolatos munka szín­helye. De a forró éghajlatú városnak tervezett épület több mint könyvtár. Igazi remekmű ez kis udvarokkal, nyitott verandákkal. Formái figyelmesek az emberhez, megvédik a tűző nap suga­raitól. S ráadásul Ashabad a nagy szeizmikus aktivitás övezetében fekszik. Ezért az épület váza monolitvasbeton, a legerősebb szeizmikus te­vékenység hatásának is ké­pes ellenállni. — Az ashabadi könyvtár igazi nemzeti alkotás — hangsúlyozta Félix Novikov. — De ezt korántsem a ha­gyományos ornamentika me­chanikus újraalkotásával érte el. A kis udvarok és az ár­nyékoló falak megoldása teljesen újszerű, a homlok­zati és belső falak ornamen­tikája modern, ugyanakkor a türkmén hagyományokból fakadó. V. SZACSKOV Műemlékek pusztulása Világszerte pusztulnak a szabadban álló műemlékek, különösen az épületek és a szobrok. Az UNESCO már a hatvanas évek elején nem­zetközi összefogást sürgetett a szabadban álló műemlékek védelmére. A műemlékek pusztulását elsősorban a levegő kéndi­oxid és széndioxid szennye­zése okozza. A légiközleke­dés által okozott légrezgés is árt a műemlékeknek. Sok esetben a nem megfelelő restaurálás okoz nehézséget a műemlékek megmentésé­nél. Az Akropolisz esetében például nehezíti a restaurá­lást, hogy a XIX. századbeli helyreállítás során cementet is használtak. Ugyancsak ésszerűtlennek mondható, hogy oxidálásra hajlamos fémrészeket is beépítettek az említett restauráció során. A tapasztalatok szerint még a harmat is káros hatású, mert a gépjárművek kipufogó gázaival és az ipari gázokkal kénes savakat alkot. A levegőszennyezés az épü­leteken kívül a szobrokra is hat, sőt még károsabb mértékben. A szobrok ruháin először a redők tűnnek el, majd a domborzat lekopik, elmosódik, ezáltal a szobor fokozatosan elveszti jellegét. Ezt főleg a homokkőből készült szobroknál lehet ta­pasztalni. A kőből homok lesz, és esetleg lepereg a szo­bor arca is. A szakértők ké­telkednek abban, hogy kizá­rólag a gépkocsik kipufogó gázai és az ipari szennyezés okozná ezeket a mállásokat. Iratokra utalnak, amelyek a kölni dóm esetében az 1800- as évből, a bambergi dóm esetében az 1533-as évből származnak, és ezekben a meleg és a fagy, valamint az eső hatására tönkremenő szobrokról lehet olvasni. Versenyfutás a fehérjéért Közismert az emberiség fehérjeéhségének problémá­ja, a világ nagy részén hiánycikk a fehérje. Pedig nélkülözhetetlen az ember táplálkozásában, hiszen sejt­jeink építőkövei fehérjék, testünk pedig sejtekből épül fel. Az ember napi fehérje­szükséglete 10—100 g: a fel­nőtt embernek 30, a szopta­tó anyának napi 70—100 g fehérjét kell felvennie. Ezek­ből az adatokból kiszámít­ható, hogy a világ fehérje­termeléséből kb. évi 3 mil­lió tonna hiányzik, ami so­vány húsra átszámítva 15 millió tonnával egyenértékű. Hogyan lehet pótolni a hiányt? Ezt keresik a len­gyel kutatók is. A glóbusz 71 százalékát kitevő óceá­nokban rendkívül nagy mennyiségű, ma még csak kevéssé kihasznált fehérje termelődik. Azokból az ér­téktelen halakból, amelyek­ből eddig a takarmányozás­ra alkalmas halliszt készült, megfelelő berendezésekkel kivonták a tiszta fehérjét a lengyel kutatók. Ez a tiszta fehérje már nem halízű és -szagú — dúsítani lehet vele bizonyos ételek fehérjetar­talmát, így értékesebbé vál­nak az ember számára. Az így nyert fehérje ára a ma­gas energiaigény miatt ma még nagyon drága, de el­képzelhető, hogy a módszer tökéletesedésével verseny- képes módszerré válik a fe­hér jetermelésben. Halhúsból előállított fehérjével dúsított élelmi­szerek. „Csináld magad” autogiró Joggal irigyelhetjük a ma­darakat, hiszen helyváltoz­tatásuk során néhány szárny­csapással a magasba emel­kednek és máris szó szerint madártávlatból tekinthetik át a vidéket. Úgy tűnik, autójával az országutak és városok forgalmába „bepré- selődött” ember is szeretné egyszerűbben, gyorsabban megoldani az utazását. Kis járműveket konstruálnak, építenek világszerte, ame­lyekkel egy személy rövid ne­kifutás után a magasba emelkedhet, s óránkénti 100 —120 kilométeres sebességgel haladhat. E konstrukciók nem klasszikus értelemben vett helikopterek, hanem an­nak egyszerűbb változatai, úgynevezett autogirók. Míg a helikoptereknél a forgó­szárnyat — azaz a rotort — valamilyen motor, dugaty- tyús vagy gázturbinás haj­tómű forgatja, addig az autogiróknál a nagy lapátke­rekeket csak az alulról fel­felé irányuló és a lapátokhoz nagy állószöggel érkező át- áramló levegő tartja forgás­ban (az aerodinamika ezt a jelenséget autorotációnak ne­vezi). Az autogirót tehát az autorotáló lapátkeréken ke­letkező felhajtóerő tartja a levegőben. Mindezt azonban csak a gép egyidejű vízszin­tes előrehaladásával lehet biztosítani (ezért kell bizo­nyos távolságú nekifutás az autogiro magasba emelkedé­séhez). A vízszintes mozgást a közönséges repülőgéptípus­nál szokásos módon, légcsa­varral valósítják meg az autogirónál. E kis, mozgé­kony géptípusnak nincs szüksége a helikoptereken ún. kiegyenlítő faroklégcsa­varra. A képen látható „amatőr- autogirót” egy dán szakem­ber tervezte és építette meg. önsúlya kevesebb 150 kilo­grammnál. Egy 1200 köbcen­timéteres autómotor az erő­forrása. A felszálláshoz 40, a leszálláshoz 6—8 méternyi területre van szüksége. Maximálisan 2500 méter ma­gasságba emelkedhet. Üzem­anyagkészletével egyhuzam­ban 1,5—2 órát tartózkodhat a levegőben. Diagnózis - távolból A technika fejlődése újabb és újabb megoldásokat, lehe­tőségeket teremt az orvostu­dományban is. Az egyik ér­dekes terület, ahol a technika nagy lendületet adott az or­vostudománynak, a biotele­metria, vagyis bizonyos ada­tok távolból való1 felvétele. Nem kell sem a készüléket a beteghez vinni, sem a beteget a készülékhez és ennek több előnye is van. Az orvostudományban elő­ször Einthoven holland or­vos végzett távmérést, már 1906-ban, ugyanaz az Eintho­ven, aki feltalálta a máig legfontosabb szívvizsgáló ké­szüléket, az elektrokardiog- ráfot, amiért Nobel-díjjal tüntették ki. Az akkori ké­szülék 150—200 kg súlyú volt, amit természetesen nehezen lehetett szállítani. Egy alka­lommal laboratóriumától 1,5 km-re levő kórházban kellett vizsgálatot végeznie. A be­teg állapota nem engedte meg a szállítást. A beteget és a készüléket kábellel kap­csolták össze, és a vizsgálat kitűnően sikerült. Azóta a módszer két irány­ban fejlődött tovább. A ké­szülék természetesen kór­házban van elhelyezve, és mód van arra, hogy a szív akciós feszültségének a jeleit akár telefonvonalon, akár rádión továbbítsák a kiérté­kelő központba. A távméré­seknek óriási jelentősége van a sportorvostanban is. A távmérés továbbfejlesz­tése, hogy a kiértékelő köz­pontba telefonon vagy rádión befutó jeleket számítógép ér­tékeli. Ilyen megoldást lát­hatunk képünkön egy nyu­gatnémet klinikán. Telefon- vonal továbbítja a jeleket a számítógéphez, amely 30 má­sodperc alatt elvégzi az ér­tékelést. Ezzel a módszerrel nyolcórás munkaidő alatt 600 EKG-t lehet értékelni. Feltámadt mesterség Öt darab majdnem százéves elfelejtett szövőszéket szed­tek le a padlásról Szaporcán. Soós Pálné egykori szövő­asszony tanfolyamot szervezett a kihaló népi mesterség ápolására. A tanács is segített, helyiséget biztosított a több mint 20 fiatal és idősebb takácsnak. A szőttesek mintáit a régi, helybéli hagyományok szerint készítik. A képen — szemüveggel — Soós Pálné. Vas megye egyik legláto­gatottabb természetvédelmi területén, a Kám község ha­tárában lévő botanikus kert­ben, valamint az őrségi er­dőkben virágzik a rovarevő, kerek levelű harmatfű. A tő- zegmohalápok e jellegzetes rovarfogó növényének tőle- vélrózsából álló, kerekded le­veleit piros, bunkós mirigy­szőrök borítják. Amint a csillogó kis gömböcskékre a rovar rászáll, hozzátapadnak, ráhajolnak a mirigyszőrök és fehérjebontó váladékukkal feloldják a rovar lágy test­részeit, majd az így előkészí­tett táplálékot a levélkén ke­resztül felszívják. A növény öt-huszonöt centiméter ma­gas tőkocsánya hozza a fü­zérekben álló fehér virágo­kat.

Next

/
Thumbnails
Contents