Tolna Megyei Népújság, 1976. július (26. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-17 / 168. szám
Mai számunkból AZ A VÉLEMÉNYEM... (3. old.) A NÉPFRONT A KÖRNYEZET- VÉDELEMÉRT (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT ITT NYUGSZIK AZ IVÓVÍZ (3. old.) Ember és munkahely A MUNKAÜGYI szakemberek körében jól ismertek a következő adatok: 1980-ig a munkaképes korú népesség körülbelül 40 000-rel csökken, a népgazdasági terv viszont azzal számol, hogy körülbelül 60 000-rel növekszik a foglalkoztatottak száma. A nyilvánvaló ellentmondásból viszont nem következik szükségképpen — mint ezt sokan vélnék — a tervezők hozzá nem értése. Bármilyen furcsán hangzik is — különösen azok számára, akik évek óta mást sem olvasnak, hallanak, mint az általános munkaerőhiány miatti kesergéseket — Magyarországon még mindig van szabad munkaerő és nem is kevés. Igaz: a férfiak foglalkoztatása már régen elérte a lehetséges maximumot. De még ma is körülbelül 450 000 nő dolgozik a háztartásokban, a kisegítő, illetve a háztáji gazdaságokban. Egy részük — és a számítások szerint nem is kis részük — munkát vállalna, ha ezzel nem kellene vállalniuk a lakó- és munkahely közötti ingázást. Vagyis: ha a jórészt községekben élő és ma is szabad munkaerőként számon tartható nők a lakóhelyükön, vagy annak közvetlen környékén találhatnának munkaalkalmat. Persze nem lehet minden községben gazdaságosan működő munkahelyeket létesíteni. De az ésszerűen szervezett és megosztott ipari vonzáskörzetek kialakításával megoldható lenne a lakó- és munkahelyek. egymáshoz közelítése. Ha ez még további szociális intézkedésekkel is párosulna (amelyek révén csökkennének a nők háztartási munkából adódó terhei), valamint ha gondoskodnának e jórészt szakképzetlen tartaléksereg szakmai képzéséről, akkor körülbelül 80—100 000 fővel bővülhetne a foglalkoztatottak jelenlegi száma. Mindez persze egyelőre csak lehetőség, mégpedig a következő öt évben alig kihasználható lehetőség. Am nem ártana már most öt évnél némileg előrébb gondolni. ADDIG IS VANNAK egyéb és gyorsabban megoldható munkaerő-gazdálkodási tennivalók. Sokat beszélünk a gazdaság szerkezetének átalakulásáról, s tükröződik ez a foglalkoztatottak munkahelyek szerinti megoszlásában is. A mezőgazdaságban dolgozók száma tovább csökken, de az ipari létszám már jóval kisebb mértékben emelkedik, mint korábban. Viszont kiugró létszámnövekedéssel lehet és kell számolni a szolgáltató ágazatokban. Mindenütt meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a felszabaduló — vagy a gazdaságosabb foglalkoztatás érdekében felszabadítható — létszámot a gazdasági elképzeléseknek megfelelően kell átcsoportosítani. Adott esetben a vállalatok a munkahelyeken belül, de szükség esetén a vállalatok, sőt az ágazatok között is. Voltaképpen nincs másról szó, mint a munkaerő spontán mozgásának, gazdaságilag károsnak ítélhető fluktuációjának tudatos befolyásolásáról, a népgazdasági érdekeknek megfelelően. A szakemberek persze jól tudják, hogy minden ilyen intézkedésnél messzemenően figyelembe kell venni, hogy emberekről van szó, akiket nem lehet úgy mozgatni, mint például az anyagokat, a gépeket. Figyelembe kell venni az egyéni törekvéseket és terveket, az egyéni érdekeket is és ezeket a társadalmi, a gazdasági érdekekkel összehangolva lehet a mainál tervszerűbb foglalkoztatáspolitikát kialakítani. Mit sem érnek azonban a központi elképzelések és intézkedések, ha közben nem sikerül javítani a munka- ' erővel kapcsolatos tervezőmunkát. Gondoljuk csak meg: a jelenlegi ötéves tervidőszakra az iparvállalatok ösz- szesen 75 000-es létszámnövekedést terveztek. Teljesen nyilvánvaló, hogy ezek a vállalati tervek irreálisak, nemcsak azért, mert a népgazdasági terv mindössze 15 000-es ipari létszámnövekedéssel számol, hanem azért is, mert — a bevezetőben közölt adatokból is kitűnik —, egyszerűen nincs ennyi szabad munkaerő. Azzal pedig végképp le kell számolni, hogy majd egymástól csábítgatják a munkahelyek az embereket. Remélhetően a felelősségteljesebb munkaügyi tervezést segíti majd elő az is, hogy a megyei tanácsok és az ágazati irányító intézmények fontossági sorrendbe rakják a létszám- igényeket. MEGHATÁROZZÁK, hogy mely vállalatok gyarapíthatják a létszámot, melyeknek kell változátlan létszámmal dolgozniuk és hol szükséges majd jelentős létszámcsökkentést végrehajtani éppen a dinamikusan fejlődő vállalatok munkaerőigényeinek kielégítése miatt. Ennek érdekében persze születhetnek népszerűtlen, nem mindenki számára kedvező intézkedések is. De senki ne feledje: ha az elmúlt évtizedben nagyobb előrelátással és felelősségteljesebben bántunk volna a legfontosabb termelési tényezővel, a munkaerővel, akkor ma, ha nem is gond nélkül, de lényegesen könnyebb helyzetben lehetnének a vállalatok. VÉRTES CSABA Stockhol mi felhívás Százmillió aláírás A szovjet vezetők aláírták a második stockholmi felhívást, amely a világ kormányainak, politikai pártjainak, társadalmi szervezeteinek összefogását sürgeti a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a leszerelésért. A képen: Leonyid Brezsnyev kézjegyével látja el^zt a dokumentumot, amelyet a Szovjetunió több mint százmillió állampolgára írt alá eddig. (Telefotó) Ülést tartott a KISZ-mb Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Az ülésen megjelent Szemethy Lászlóné, a KISZ Központi Bizottságának nőreferense is. Péti Imre, a megyei bizottság első titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Krizsán Istvánnak, a KISZ megyei bizottsága titkárának írásos beszámolója alapján az MSZMP KB nőpolitikái határozatának végrehajtását vitatták meg. Mint a beszámolóból kitűnik, megyénkben a nőpolitikái határozat kapcsán az érdekvédelmen túl elsősorban a nők politikai aktivitásának növelése és a fejlett szocialista társadalom építésében való részvételük kérdései kerültek előtérbe. Az ülés második napirendjében Kozma Erzsébet, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára számolt be az ősztől kezdődő politikai képzési év beindításáról. Ezt követően pedig Varjas János, a megyei tanács ifjúsági titkára tájékoztatta a bizottságot az őszi ifjúsági parlamentek előkészítéséről. Rengeteg az erdő a nagydorogi határban meg a hozzá tartozó Bikácson. Az egykét hektáros foltokkal együtt összesen 352 hektár kész erdő és 120 hektár új telepítés van a közös gazdaság birtokában. A fa nagy kincs. Tavaly óta tudják a nagydorogi tsz- ben. Pribenszky Ferenc erdész bizonyította be, alig hogy ide került az állami gazdaságból. Azelőtt, tíz év átlagában évi 60—80 ezer forint volt csupán a bevétel faeladásból, tavaly viszont már egymillió 130 ezer forintot kapott az Uj Barázda Tsz és 1976-ra egymillió 700 ezret tervezett. Jó pénzt hoz még a nyárfagally is, amit azelőtt semmire sem használtak, hagyták elkorhadni, hiszen tűzre nem való. Amióta erdész dolgozik a szövetkezetben, a gally értéke megnőtt : farostlemez készítésére adják el. A múlt évben csupán a Mohácsi Farostlemez- gyárnak 1200 méter lágy gallyfát és tűzifa minőségű anyagot szállítottak, 300 ezer forint értékben. A nagydo- rogi-bikácsi tsz küld a papír- gyártáshoz, ládagyárba, kádárszövetkezetbe, továbbá a tagoknak, de nem úgy, mint Pribenszky Ferenc. azelőtt, hogy mindenki vágjon ki néhányat, kedve szerint. A szövetkezet termeli ki a tűzifát is, a tagok megvehetik rendes áron. Az erdészet, amit természetesen ellenőriz és segít az erdőrendezőség, nagyüzemi “ágazattá fejlődik a szövetkezeten belül. Tervszerűen és kötelező nagyságban kell folytatni a kivágásra érett fák kitermelését, értékesítését, másrészt pedig pótolni a kivágott részt, vagyis telepíteni. Az utóbbi munka egyelőre sok gondot okoz, mert az erdőfoltokat meg akarják szüntetni, és kialakítani a nagyüzemi erdőtömböket, a parlagterületek hasznosításával Tavaly ez is megkezdődött. A sok szétszórt kis erdőterület akadályozza a szántóföldi termesztést, a gépek gyors munkáját, hiszen a szabályos táblákon útban vannak. Másrészt az árnyékhatás is hátrányos a növények fejlődésében. Kivágják tehát ezeket a fákat és aztán — mindig télen — megtörténik a tüskök kitermelése és a gyö- kértelenítés. Nagyon költséges munka, mert ehhez való nagy gépei nincsenek a szövetkezetnek, a vízitársulattal végezteti el, amikor az máshol már nem tud dolgozni, téli időben. De így is megéri. A megtisztított irtáson kitűnő a föld, humuszos: azonnal művelésbe lehet vonni. A nagyüzemi szántótáblák tehát „szeplőtlenek” lesznek. Telenként két hónap alatt 20—25 hektárt lehet így rendezni. Az összes többi erdészeti munka gépesítve van a tsz- ben. Gödörfúró gépet maguk készítettek az ügyes kezű műhelymunkások, Pribenszky Ferenc magyarázata, kívánsága alapján. Óránként száz gödröt kifúrnak vele az ültetéshez. Ugyanígy a kisebb csemeték ültetéséhez való gépet is maguk készítették. A sorközi kapálást, a fakitermelést és a rakodóhelyre való összehordást mind gépekkel végzik, mint az állami erdőgazdaságok. Állandó jelleggel csak öt ember dolgozik a szövetkezeti erdőkben, ők a kitermelést végzik az erdész irányításával. Természetesen tsz- tagok. Állami gazdaságban dolgoztak, de annyira megszerették Pribenszky Ferenc emberséges és pontos munkáját, erdőgondozö lelkesedését, hogy amikor ő idejött a szövetkezetbe, követték. Pedig a pénzük itt kevesebb. Egyébként bikácsiak mind az öten: Kiss István és a fia, ifjabb Kiss István, Vanya Tibor, Polácsi István és Horváth István. Teherkocsira szerelt bódéban utaznak, minőségi szakmunkát végeznek, bár vizsgát tenni nem tudtak, mert nincs rá lehetőség. Balesetük sem volt soha. A következő esztendő újabb nagy változást hoz a szövetkezet erdészetének tevékenységéhen: megkezdik a papírfa exportálását, öt évre szóló szerződés alapján 2600 köbméter anyagot adnak el a Jugoszláviában épülő közös jugoszláv—magyar papírgyár részére. Nagydo- rogróP már a gyár indításakor ott lesz a papírnak való első szállítmány. G. J. Munkában a brigád.
